Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1838-10-23 / 43. szám
X-csik czikkely. Azon módokról, melylyeknél fogva a’ testamentomok az ő erejöket elvesztik. A’ jegyzék végre törvénykönyvünkről, és a’ törvényekre utalásnak módjáról szól, ’s berekesztésül egy testamentomnak és egy testamentom-toldaléknak alakját adja A’ szerző e’ munkában, mint annak czíme maga már mutatja, két fő czélt tűzött ki magának: előterjeszteni törvényeinknek végintézmények iránti határozatait, és előadni vélekedését azon esetekről, mellyek törvényeink által még nincsenek meghhatározva. Következőleg a vizsgálónak is fő kötelességbe kitüntetni, mikép felelt legyen meg szerző mindegyik mind másik vállalatának. Az elsőre nézve, vizsgáló úgy véli, kötelességének eleget teeni, haltalánosan megjegyezvén azt, hogy szerző törvényeink a végintézetek iránti határozatainak előterjesztésében, néhány csekély számú kivétellel, Kelemen hires törvénytudónknak tanításait magáévá tette, egyedül azon állításait jelöli ki, mellyekben Kelementől eltér. — Illyenek e’ következők : a) Hogy ,,a’ testamentom általjában valaki végső akaratjának kinyilatkoztatása a’ végett, hogy mi történjen az ő szerzett vagyonával halála után.“ 14 lap. — b) Hogy zárt testamentomot csak birtokos, vagy minden kétség nélkül való nemes ember tehet. 17 lap. — c) Hogy a’ hiteles hely előtt tett végintézet felől adandó bizonyság-levélben a’ hiteles hely’ tagjaiból legalább ötnek kell aláírva lenni. 28 lap. — d) Hogy a’ testamentom-toldalék, vagyis codicillus, testamentom nélkül meg nem áll. 32 lap. — e) Hogy Kollonich érsek’ egyezéséhez csak azon fő papok tartoznak magokat alkalmaztatni, kik a’ királytól egyenesen szoktak kineveztetni , nem pedig azok is , kiket némelly földes uraságok is kinevezhetnek. 34 lap. — f) Hogy a’ nem egyesült görög kisebb pap csak feléről szerzeményi ingatlan javainak tehet végintézetet , ’s másik fele szükségképen gyermekeinek, vagy azoknak nem létében a’ földes urnák marad. 42 lap. — g) Hogy a’ jobbágy telken lakó nemes testamentom és törvényes örökös nélkül meghalván, a’ földes úr telkére fordított költségeit, minden kivétel nélkül, ’s minden ősébe ki tartozik a’ királyi fiscusnak fizetni. 46 lap. — h) Hogy ha a’ városi polgár szóbeli végintézetet teszen, az 1715 törv. 27-dik czikkelyének rendelésénél fogvást azt is elkerülhetetlenül szükséges előtte még egyszer élő szóval ismétleni. 52 lap. ( 1) Hogy a’ városokban lakó birtoktalan nemeseknek általánosan (tehát ingó javaikról is, és pedig ha városi ingatlan vagyonnal nem bírnának is) polgári képen szükséges végintézetet tenniök. 57 lap. — k) Hogy az illyen nemesnek vagyona , (ismét általánosan , tehát várospolgári ingatlan vagyona is), ha végintézet és törvényes örökös nélkül halna meg, királyi fiscusra száll. 57 lap. — 1) Hogy a’jászok és kánok magánszakadások’ esetében is (tehát azon kívül is) tehetnek nem csak szerzett, hanem ősi javaikról is végintézetet. 61 lap. — m) Hogy a’ hivségtelenségbe esett zsidóknak vagyonaik a’ királyi fiscusra szállanak 79 lap. — n) Hogy a’ végintézeti nemtelen magányos örökösnek vagy hagyományosnak végintézetből származó jusa, valamint a’polgári fiscusé is, egy esztendő és nap alatt elidősödik. 80 lap. — Hogy a’ javítani kívánó szándék, mellyböl szerző ezen eltéréseit kétségkívül tette, mindenkor dicséretes, vizsgáló örömest elismeri; csak kár, hogy neki egyetlen egy eltérésében sincsen igaza. A’mi második vállalatát illeti, azon, törvényünk által még meg nem határozott esetek, mellyeket szerző kiszemelt, e’ következők: 1) Váljon a’ szülő, szerzetessé lett fiának , szerzett javaiból hagyhat-e, az 1715: 71 -dik törvénynyel megegyezőleg, ahír mennyit ? — E’ kérdésre nézve szerzőnek vélekedése az , hogy 5000 forintnál semmi esetre sem hagyhat többet, részint mert a’ szerzetessé lett fiú szüleinek ősi vagyonából 5000 forintnál többet nem kaphat, részint mert a’ törvénynek oka az, hogy a’ klastrom nagyon meg ne gazdaguljon. 23 lap. — Azonban vizsgáló kénytelen itt megjegyezni, hogy, midőn a’ törvényhozó rendelésének okát nyilván kifejezi, a’ törvénytanító akkor nincsen jogosítva annak megváltoztatására; már pedig az 1715. 71-dik törvény ősi ingatlan javak iránti rendelésének okát nyilván kifejezte ; mert t. i. az elöbb visszaélés által némelly szerzeteseknél divatba jött, semmi törvény által nem pártolt, egyenlő osztály a* család’ tagjainak és a’ királyi fiscusnak sérelmes volt. —2-dik: Vájjon nem csimíthatna-e valaki codicillust anélkül, hogy testamento-