Figyelmező, 1838. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1838-08-07 / 31-32. szám

AZ EGYETEMES LITERATURAK KÖRÉBEN, Kiadó szerkesztők SCHEMEL, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ BAJZA. --------------MK MÁSODIK ÉVI— Pesten. Augustus­ 7, 1838. 31 és 33. szám. Tartalom. Hazai literatura. Társasági philosophia. A’ bölcselkedő magyar polgár, Czentétől. (Vége). — Encyclopaedia­ munka. Tudománytár. 1. és 2. köt. 1­37 (Folytatás). Mathesis és Oklevéltárgy. — Athenaeum miatti zajgások. — Literatúrai mozgalmak. — Nyilatkozás. HAZAI LITERATUR­A. Társasági ph­ilosoph­ia. 134. A' bölcse­­dő magyar polgár. Irta ’s szer­­zette C­zen­te István, stb. (Vége.) Az elvek’ alkalmazásában azonban Czen­­te István, társánál szerencsétlenebb; mert itt már nem annyira az igazságot, mint feleke­­zete’ czéljait tartja szemben. Már azon alap­állítása, hogy a’ papság, jószágait szintazon jogokkal bírja, mint a’ nemesség — a’ meny­­nyiben t. i. a’ jószágleirásban minden kü­lönbséget kizár — ferde, mert az utol­só esetben a’birtok személyes, az első­ben testületi, álló szolgálatért járó, mit — magában világos lévén a’ dolog — any­­nyival kevesbbé szükséges bővebben magya­ráznunk, mivel e’ kérdésnek a’ história már megfelelt. A’ nemesség ott sem vesztette el jószágait, hol a’ papságé a’ birodalomtól el­­koboztatott,’s ez rendes fizetést kapott, ha­nem csak adó alá vettetett. Fiatal radical reformereink’ajkain Éjszak­­amerika’ neve igen gyakran fordul meg, ’s ’ ezeknek Czente István, a’ hol csak lehet, a’ déli tartományok’ fekete rabszolgáit lobbant-­t­ja szemökre. Nem gáncsoljuk ezt, de talán jobban tesz vala, ha Amerika és Europa’ kü­lön helyzetét, ’s azon egy elvnek különböző esetekre alkalmazhatlanságát tünteti ki. Bírá­ló helyette p. o. így szólna : Uraim! minden or­szág’ birodalmi szerkezetét két szempontból lehet tekinteni: általánosból, a’ biroda­lom’ czélja, a’ tiszta eszmény (ideal) szerint, vagy viszonyosból, alkotmánya’ össze­­egyezését a’ fennálló szüksége­k­­k­e­l tekintve ; mert egyedül a’ szükség az, mi a’ társasági életben mindent létrehoz, fentart, ’s változván, mindent lassan meg­szüntet. A’ zsarnokság kétségkívül a’ biroda­lom’ azon formája , melly czéljaival legkevés­bé egyezik össze, mind e’ mellett a’ kelet’ or­szágaiban örökös; mert ott a’ zsarnokság már a’ családban, a’ polgári élet’ ezen csirá­jában, létezik; a’ polgár, ha őt úgy nevez­hetjük, rabnőtől születik, mint rab megy a’ családból a’ birodalmi életbe által, ’s rabo­kat csak porkoláb képes igazgatni. Hogy e­­zen forma keleten ezredek óta honos, mutat­ja , hogy az az egyedül lehetséges is, tehát a’ fenforgó társasági állapotnak, míg e’ körülmények nem változnak, egyedül meg­felelő; mert társaság, mint minden dolog 31

Next