Figyelmező, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1839-05-28 / 21. szám

340 nak szavait, h­oogy bírálatomat az egészre ki­terjeszthessem, ’s kimutathassam, mennyire el­lenkezőt nyilvánítanak a’ történeti bizonyságok. Magára a’ munka’ belső becsére hossza­san nem terjeszkedem, mert eg­ybevetve azt az akkori viszonyokkal, nem nehéz kitalálni, miként e’ munka, ha úgy akarjuk bölcs tanés­s­­lás, nem annyira egy magasb hazafiúi lelke­sültnek, mint inkább az ellenpártot gyöngí­teni törekvő szándéknak jön alkalmi szülemé­nye ; a’ történetírónak minden esetre nem megvetendő anyagút szolgáland, de csak ha elébb egy szigorúbb critica megtisztogatta ol­­dalsarjadékaitól; — czélom itt csupán vizsgá­lat alá venni, mennyire állhatnak meg P-nek a’ széleken feljegyzett évszámai, megmutatni, miként e­ tanéi­sléis sem elébb, sem utóbb, ha­nem épen 1621 ben a’ nickelsburgi alkudozások alatt íratott, — végre hozzávetőleg állítani, hogy szerzője nem Pázmán Péter, annál ke­vesbít ő Eszterházy Miklós, de leghihetőbben Ba­­lásfi Tamás lehetett. Az évjegyzetek legnagyobb fontosságúak e’ munkára nézve, mert ezek után lehet csak meghatározni annak bizonyos korát is; — azok a’ 33ik lapig, úgy látszik nekem, elég helye­sen vannak felrakva , s itt következő sorok állanak: „Hogy pedig vérszopó ’s tyrannus legyen (Bethlen), annak bizonyítására is hosz­­szú históriákat számlálhatnánk elő. De, legyen elég példá­ul, mindjárt első Erdélyből való ki­jövetelekor, az Posony városnál való hartz. Azután a’ Bétsi hidaknál, meg hamar Béts alél való Bar­kallóséiban mennyi vele lévő keresz­tyént hagya el.­­- Követi ezt a’ Homonnánál való hartzt. Az alávont szavak mellé 1616dik évszámot jegyzett­­, de ide nyilván 1619et kell vala jegyzenie; — mert bár az 1617 oki július’ 21ikén II. Mátyás és Bethlen Gábor kö­zött létre jutott nagy-szombati egyesség’ okle­velének e’ szavai: „quod cum post Transactio­­lem inter praefatam Suam S.C.R. Maiestatem, dictumque Dominum Bethlen , Statusque et Or­­dines Trium Nationum Provinciae Transylva­­niae, in anno domini 1615 mense Majo — fa­­ctam — utrinque difficultates , controversiae ac differentiae, adeoque invasiones Regnorum et Provinciarum exortae fuissente fegyveres megtámadásokat jelölnek már 1616ra, —nem szenved kétséget, hogy Bethlen Gábor csak 1619ben jött ki legelőször ellenséges seregé­vel Magyarországra. September’ elején foglal­ta el Kassát, fogta el Dóczy Andrást, octo­­berben csatázott Pozsonynál ’s a’ bécsi hidak­nál, a mit Bethlennek Skender basához azon évi novembe­rröl Pozsonyból írt, ’s e’ munká­ban is a’ 25dik lapon látható levele eléggé bizonyít. „Mostan Posomban lakom, — úgy mond ebben Bethlen, — Ferdinándnak minden hadai egybe gyűltek vala; több volt hatvan e­­zernél. A’ Bétsi hidak előtt vittünk meg vélek , — meg vertük az ellenséget, az Dunán által kergettük és Béts mellé szorítottuk“. — Rá­­kóczy Györgyöt decemberben verte meg Ho­­monnay György Homonnánál. A’ 36ik lapon, e’ sorok mellett : „Azután (erdélyi fejedelemmé választatása után, — te­hát 1613 után) Mátyás Csészérral , Felségé­vel confederálvén és nagy erős hitleveleket ad­ / ván, sok dolgokra igéré magát“, — ez áll: Anno 1621. — de hogy ide 1615nek t. i. a’ már felebb említettemi nagy-szombati első e­­gyezkedés’ idejének kell jőni, nyilván van ab­ból, mert csak mindjárt néhány sorral alább azon panasz létetik ellene, hogy Lippát az egyezkedés’ ellenére is átadta a’töröknek, é s a’ 37dik lapon szóról szóra is közöltetik Ná­szúi Haszon basához 1616iki június 14ről írott levele. — Sokkal ismertebb dolog mintsem mu­togatnom kellene, hogy II. Mátyás már 1619. elején elhunyt, ’s így vele Bethlen 1621ben nem szövetkezhetett. A’ 41dik lapon sem állhat „Anno 1622“ e’szavak mellett: „Ezen kívül is, a’mint szám­ba vették, 36 pontban szegte meg ez előtt Csá­szárnak adott hitét“. — Ide, 1617et, 1619et, vagy legfelebb a’ nickelsburgi alkudozások’ idejét, 1621et tehetjük. A’ már említett 1617ki nagy-szombati egyezkedés által, még némelly fenmaradott nehézségek’ kiegyenlítésére Nagy- Károlyba rendeltetett azon évi September 21- dike határnapot, — de ugyan akkor záradé­­kul tétetett: „Quandoquidem terminus Conven­­tus Caroliensi praefixus brevis esse videtur, ideo si casu quo inopinato ad festum S. Matthaei, in Articulis insertum, idem progressum suum­ sortim­ non posset, fiat matura certificatio u­­trinque per Praesides Commissionis“ — ’s hogy ezen nagykárolyi egyezkedés csak 1619ben jutott létre, Homonnay György országbíró 1620- diki mart. 14 kéröl költ levelének következő szavai is bizonyítják: „In Caroliensi Tracta­­tione Anno praeterito interveniente, Diplomato fide sua confinuato quid non promisit“.

Next