Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-05-26 / 21. szám
325 326 Zúg a’ harang vasárnapra , Nem látsz engem a’ templomba’; Ám azért ne tarts pogánynak , Nincs vasárnap a’szolgának. Ebéd után hiába vársz, Nálam nélkül foly el a’ táncz: Tánczolj mással, ne várj engem, Kihálóba kell sietnem. Segesvári új kalapom’ Virág nélkül kell koptatnom : Pedig volna a’ ki tenne, Ha neki is szabad lenne. Mint az égő gyertya fogyok; Azt gondolod: beteg vagyok? Beteg ám a’ szívem’ tája , ’S annak nincsen patikája. F i r t o s a 1 y i. Az én hazám Firtos alatt Enlaka , Ott fehérült Rózsámnak is szűk laka ; A’ határunk silány, kopár, kőverem , De falunkban sok szép virágszíl terem. Firtosi szírt’ alján forrás csörgedez, Az én szivem, Rózsám, érted epedez. Kristálytiszták a’ forrásnak habjai, Mint szivemnek érted égő lángjai. Székely szabad nép lakozza falunkat, Nincs fő nemes, nincsen úr, sem zsellér ott, Első ember a’ pap után a’ ki jó, ’S legjobb ember Enlakában nagyapó. Székelyföldön nincs a’ lyánynak jószága ; Jószág neki szépsége és jósága. Édes Rózsám , te szép is vagy, jó is vagy , ’S Enlakán és világszerte gazdag vagy. Fagyos szél fű Firtos’ hármas homlokán . Mécs pisladoz barna babám’ ablakán. Süvölts a szél, légy sötét ó éjszaka! Vezércsillag nekem babám’ ablaka. Drága arany fekszik Firtos’ hegyében, Drágább arany lakik a’ hegy’ tövében : Turkáljon , a’ kinek tetszik , aranyér’, Veled Rózsám ! semmi arany föl nem ér. Messze látszik kerek erdőd Énlaka , Szép Rózsámnak híre messzebb elhata : Hadd terjedjen az ő híre messzire, Szomszéd legény viszi attól esküre. Ne busóij, hogy sovány földünk’ határa; Isten után áldás vár a’ munkára. Megél, a’ ki egymást híven szereti, A’ szabadság szegénységünk’ enyhíti. Az elbeszélők közt első helyt ismét Szentiváni érdemes megneveztetni ,,A’ vív* társak“ és „Nászkaland“ beszélyeivel. Compositiónak, az első legalább, igen gyenge; a’ társi élet’ e’ viszonyai és formái nincsenek sehól, innen a’ történetben e* sok incohaerentia, valószínűtlenség, motiválatlan, sőt motiválhatatlan részek, de a’ kivitel, az ecset, mint már tavat jegyzettük meg szerzőről, több mint közönséges tehetségre mutat. A’ házi élet és viszonyok’, arczok és scenák’ festésében kitűnő ügyességgel bir, a’ legkisebb részletek sem kerülik el figyelmét, ’s ő azokat a’ képiró’ szemlélhetőségével tudja egy egész életvaló képpé összeállítani; színei ezen felül humorral föleresztvék,’s satirai vonatkozásai jelentősséget és érdeket adnak rajzainak. — Erdödi Jánostól a’ „Tengeri mátkák“ olasz történet, mellyben a’ szerelemféltés játszsza szerepét, ’s miilyen száz meg száz van, de szövevényes!), érdekes!), több jellemmel bíró, mint ez. Jobb ugyanazon írótól „Kelenfi Dénes“, mellyben sok finom vonás élettapasztalásra és emberismeretre mutat, ’s különösen Mathild’ jelleme sok kedvességgel bír. — „Tündérforrás“ Orbok Sámuel és Gál Miklóstól tündérrege akar lenni, de járatlan kezek’ müve. Ezen nem a’ legnehezebbek’ egyike; ’s itt minden van,kivévén azt a’ könynyü szellemiséget, az átlátszó színezetet, az allegóriás tartalmat, mellyek e’ költészetet olly kedvessé, olly elkapóvá teszik. — Ormós Zsigmond’ „Bujdosó lengyele“ végre egy hugói beszély, pisztolylyal, tőrrel, természeti gyermekkel, filöléssel, testvérszerelemmel ’s mit én tudom mivel, de hihetőség, nagyszerűség ’s azon irtóztató morál nélkül, melly az úgy nevezett regényes iskola’ fejének erejét teszi. Örömmel mondhatjuk el olvasóinknak, hogy Erdélynek ezen első almanachja, egészben nem csak érdemli a’ köz figyelmet és részvételt, hanem azt a’ kisded testvér házában meg is nyerte. Előfizetői’ száma annyira meghaladta a’ kiadó’ számolását, hogy még nyomtatás közben második kiadást kelle készíttetni. A’minek azon okból is örvendünk, mértjeié , hogy testvér hazánk a’ komoly tudományok iránti kifejezett hajlandósága’s képessége mellett is , megőrizte lelke’ fiatalságát, hogy nem csak az izmos tölgyet tudja hasznára fordítani, hanem az alatta igénytelenül rejtező ibolya és gyöngyvirág’ szépségét is érzeni, melly a természetnek nem kisebb csodája mint amaz, hogy *