Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-10-20 / 42. szám
675 tás stl). A’külfölddel pedig mindenkor hazájának képe egyesül: akár mit lát, akár hol van, hazájára pillant vissza, erre igyekszik a’ szerzett tapasztalásokat alkalmazni. Ebben áll útazásának fő iránya ’s érdeme; mert azt nyújtja , mire épen szükségünk van ; azt világosítja fel, mi iránt sötétségben tapogatódzunk, ’s ismeretet kívánunk. Útazása ez által nemzeti ’s korszerű színt ölt. Intései’ foganatja pedig attól függ, hogy a’nemzet, hátramaradása’ ’s hiányainak eszméletére jusson; ezt gerjeszt a’ külföld’ magas műveltsége az utazóban, ’s ezen eszméletet igyekszik utazónk is reproducálni. „Büszkeségünk , így ír Londonból, csak a’ haza határain belül viríthat, kívül, ’s kivált itt, le kell hervadnia. Egyébiránt én csaknem óhajtom, maradtam volna benn; mert így valamelly vén zsoltár’ nótájára , valamelly fa tornyú egyházban boldogul énekelhetném a’ boldogokkal: Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. Így ül a’ féreg a’ torma’ hátára, ’s kevélyen énekli a’ mézevő mellnek: nincs jobb étel a’ tornánál!“ Előadási formája a’ naplói. Ez, valamint egy oldalról igen természetes, ’s az utazó’ helyzetéből folyó, úgy más részt korával is némi rokonságban áll; mert a’fiatal ember szeret ömledezni, a’ szív beszédét hallatni, mire a’ naplói forma igen alkalmatos. De más oldalról, nem titkolhatjuk, veszélylyel is van összekötve. Naplót írván, belső szellemi életünk históriáját írjuk; előadásunk felette alanyi természetet vesz fel, ’s óvakodnunk kell, hogy ez által tárgyilagossága ne koczkáztassék; mert ez úton közvetetlenül csakugyan min gondolataink ’s érzésink lesznek előadásunk’ tárgyaivá, a’ külvilág csak közvetve, a’ mennyiben tudniillik belső életünk általa felizgattatik. ’S ez álláspontjától félrevezetve, szerzőnk ollykor a’ tárgyakat épen nem látja, hanem csak belsejének tüneményeit. Ki utazni ’s illy munkákból készülni akar, hogy képzelmének térszíne legyen, mindenek elött a’ beutazandó ország vagy város ’s a’ megismerendő nép’ rajzát kívánja, mit nem mindig látunk teljesítve. Hol a’ felvilágosítandó tárgy öntermészeténél fogva az ész beszédét kívánja meg, ne szóljunk a’ szív nyelvén, ’s kerüljünk olly elmélkedéseket, miket kiki önszobájában is tehet, vagy mellyek pusztán magunkat érdekelhetnek. A’ legkitűnőbb példa ez utolsóra azon felette hosszú parentalio , mellyre a’ szerzőnek öcscse’ halála ad alkalmat. Sajnáljuk, hogy illy gyöngéd oldalt kell érintenünk; senki sem tisztelheti őszintébben nálunknál azon érzeményt, melly szerzővel testvérének ezen emléket állíttatá, de criticusok vagyunk, ’s nem mulaszthatjuk el megjegyezni, mikép írónak a’ tárgytól csak akkor szabad elszökkenni, utazónak csak akkor alanyi elmélkedésekbe merülni, ha a’ tárgy magában érdekes , és a’ reflexió fontos, így Friderika bús történetét köszönettel veszszük, mert az magában egy gyönyörű kis regény; a’ szegény Francois’ vendégsége is érdekel, mert remekül van előadva; de az örült Julius’ regéjével nem tudjuk mit kezdjünk : ezen Novalis-féle hyper-romanticai rózsák és liliomok, mint Hegel’ pantheisticai bogácsai, olly felette finom levegőben tenyésznek , hogy tüdőnk azt ki nem állja, ’s házat ott nem rakhatunk. Lássuk már a’munka’ tartalmát részletben. „Vizsgálni mindenütt —mond szerzőnk előszavában — azt kell, mi ott, ’s mindent ott, hol az legjelesebb: saját honában és földében mindent“. „Én Németföldön különösen a’ népiskolákat , Franczországban a’ nyilvános életet, NI. Britanniáiban a’ fogházakat ’s népjellemet, Helvetziában a’ természetet választám azon fénypontúl, mi körül egyéb tárgyak csoportozatai összegyűlnek. Mert nem csak amaz elvnek, hanem még egy más csillagnak befolyása alattiskék, ’s ez ahaza; ha ezt tudtam volna feledni, ha a’ polgárt az írónak, a’ hazaszerelmet az írói dicsőségnek feláldozni bírtam volna, sokat másképen ’s még többet épen nem fogtam írni“. Útnak szerzőnk Pozsonyból indult, május’ 3. 1836 ; a’ nyarat Német-, a’ telet Francziaországban, főleg Párizsban töltvén ; az 1837- ki tavaszt és nyarat N. Britanniában, Németalföldön és Belgiumban, az őszt Schweitzban. Bécsbe, mint látszik, azon évi octoberben térhetett vissza. Útja pedig e’ helyeken vitte keresztül: Bécs, Prága, Dresda, Lipcse, Hága , Wittenberg, Berlin, Potsdam , Magdeburg, Frankfurt, Metz , Párizs. Angliába menendő, Boulogneban ült gőzösre, ’s Londonban szállt ki, honnan , Cambridge , Edinburgh, Glasgow, Dublin , Liverpool, Birmingham ’s Oxfordon keresztül, II. Britannia’ fő pontjait — a’ skót felföldet (Highland) kivéve — utazta be. Londonba visszaérvén , gőzösön Rotterdamba ment.