Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-10-27 / 43. szám
692 azokat, miket szerző nyelvünk’ betűiről, szótagairól és különféle alkotó részeiről tanítani szükségesnek látott. Élőbeszéd helyett egy párbeszélgetés ötlik az olvasó szemébe, mellyben szerző kijelenti, hogy a’ nyelvtudomány a’ mathesissal sok közös tulajdonságot bir, és hogy e’ jelen munkája mindenek előtt a’ középosztályi tanulók, ’s a’ tanítók’ számára íratott. Rendszere szerzőnek bizonyára ajánlatos volna , ha socratesi tanításmódja a’ methodica’ szabályait híven követné; de föltett kérdései közöl némellyek magokban minden tartalomtól üresek: p. o. hogyhogy? miként? mi következik ebből? miképen ?; mások ollyanok, mellyekre az adandó felelet az előzményekből épen nem foly ; p. o. mire megyünk már most által? mi van már előttünk? stb. Sokszor a’ kérdés hosszabb a’ feleletnél , pl. 247 k. 346 k. 501 k. stb. Vizsgáló’ véleménye szerint óhajthatóbb a’ középszerű tanulókat, és a’tanítókat, inkább rendszeresen az előzményekből vezetni a’ következőkre, és ha lehet, bizonyos előre megállapított fő elvből kiindulni, mint hosszú, értelmetlen, ’s egyenesen nem folyó kérdések által a’ figyelmet inkább megakasztva lankasztani, mint élesebb fölébredésre gerjeszteni. Igen is, hathatósan tanítunk kérdésekben és feleletekben akárkit is, de csak akkor, ha az erotlcyca methodus’ szabályai szerint a’kérdésben mindenkor benne foglaltatik figyelmünket gerjesztő ama’ csomó, mellynek föloldását a’ feleletből várva várjuk. Aztán nem említvén, hogy e’ két kötetben a’ nyelvtudomány’ körén túl vágó tárgyak is meglepik az olvasót, pl. a' könyvnek mikénti nyomtatása, a’ kérdések fölötte nagyra nevelik az egyébként is tág tervü munkát. A’ dolgozat’ belső értékét tekintve, általán talál az olvasó a’ Parthenonban olly új gondolatokra is többször , mellyekben nem csak gyönyörködhetik, hanem jobbra is okúlhat, de lel olly tanításokat is, mellyeket mint igen is újakat, és nem mindenkor legjobban eltaláltakat méltán kétségbe von , vagy legalább rostálgatás után is nehezen fogad el. A’ többi között szerző helyes észrevételei közzé számoljuk azon javaslatát, miszerint ő is két jegyű betűink helyett egyes jegyeket ajánl , de jól tudjuk azt is, hogy illy javaslat alig fog diadalomkoszorúkat aratni, Schedel ez helyett egyes c jegyet irni helyesen kezdett; de ki követi?íme’látjuk, hogy szerző sem a). — A’ betűkről, azok’ tulajdonságairól igen sok jót tanít szerző; ’s különösen, a’ mit ír és zs ről, az írásban az academia’ helyesírási szabályaitól eltérve a’361—362. kérdésekben előad, mi is örömest helyeseljük b), de azon hozzáadás a) Valamint a'Parthenonnak mind szerzője, mind bírálója, úgy mi is, és velünk együtt, bebizonyíthatólag , igen számosan, barátjai azon eszmének , hogy írásunk a’ terhes és számos orthographiai galibát okozó kettős betűktől megszabadíttassék , sőt az academia is elismerte és helyeslette azt ( L. Magyar Helyesírás és Szóragasztás’ főbb szabályai. Első kiad. 5. 1- Másod, kiad. 7. 1. — M. t. t. Évkönyvei , II. köt. 2-d. osztály; valamint Tudománytár, Vill. köt 1841.); de mind eddig, egy régibb példát kivéve (1838. Simon Antal), senki sem mert a’ helyeslés és javaslatok’ pályájáról tettleges próba és kivitel által a’ közönség’ fórumára appellálni; mind a’ mellett nem merném bírálóval azt jósolni, hogy ha azt testület , vagy egy vagy több iró , az eddig megkísértett formáknál szebbekkel tenné, minden esetre el fogna utasíttatni. A’ tót írásban legújabban egy ennél sokkal nagyobb mozgalom keletkezett, ’s mint halljuk, sikerrel: nem hiszem, hogy a’ magyar nemzet, melly az utolsó harmincz évben szint annyi fogékonyságot mint tapintatot bizonyított nyelvkincsének, egy élénk és valóban haoticus forradalmon keresztül a’ gazdagulás és szépülés’ azon pályájára terelésében , mellyben azt most örömmel látjuk haladni, hogy az a’ nemzet, mondom, vagy át ne lássa , vagy átlátván ne helyeselje azok iparkodását, kik azon irásreformot, melly némelly hajdan összetett hangzóink’ egyszerítésével ,an helyett á, ew helyett e, en helyett a stb) szerencsésen kezdődött, az összetett mássalhangzók’ egyszeritésével befejezni, ’s ez által írásunkat a’ tökély’ magas fokára vinni igyekeznek. Lehet, hogy csalódunk reménységünkben , de tudni azt, hogy illy javaslat alig fog elfogadtatni, nem lehet. — Bir. továbbá engem tisztel meg a’ puszta apaságával, melylyet a’ régiek kezdtek, a’ múlt században Fahchich, Dugonics és Kazinczy élesztettek fel , ’s én csak újabban ajánlani bátorkodtam; ’s valóban olly szerencsével, hogy bir.’ e’ kérdésére De ki követi? örömmel mondhatom, hogy egy rövid év alatt Magyar- és Erdélyországban harmincz írónál több , hogy nem ritkán találom fel nem-irók írásaikban is, ’s hogy a’ közönségben is nem igen tapasztaltatik ellene visszahatás : legalább Szontagh , Horváth Mihály, Szigligeti, Nagy Ignácz, stb kiadásaik részvétellel fogadtatnak , mint ha Írások a’ legmindennapiabb kerékvágásban járna. — Hogy a’ Parthenon kiadója nem követi, természetes, mert ő könyvével megelőzte az én tettleges ajánlásomat. — S. I. b) A' Parthenon’ kiadója az idézett szakokban azt tanítja, hogy csak azon összetett mássalhangzókat lehet, midőn kettőztetve vannak (péld. lyly helyett Ily', összehúzni, mellyek „elegyültek“, azaz két hangból forradtak össze, mint az ly, tiy, ty, stb. ellenben az sz és zs egyszerű hangot fejezvén ki, azon összehúzás meg nem engedhető, ’s így hoszszú, aszszony helyett hosszút , asszonyt írni neny helyes. — Legyen szabad nekem itt, a’ szerzőtől és bírálótól eltérőleg, megjegyeznem , hogy ha szabad egyszerű hangot két jegygyel fejezni ki , szabad bizonyosan a’ kettőzött egyszerű hangot is hárommal. Az* és z nem