Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-14 / 2. szám
A’ fejdelem az oroszlán; — a’ tanácsosok a’ mesterek és szelidítők; — a’ kot a’ bizony és az igazság, mellyel egyedül megszelidíthetők a’ fejdelmek. A’ törökök’ nagy császára szinte oroszlán. Károly császár hasonlókép. Ő (Ibrahim basa) megszelídíti a’ törökök’ nagy császárát a’ bizony és az igazság’ botjával, méltán kívánható hogy a’ királyi követek is ugyan azt tegyék Károly császárral“. A’ követeknek, a’ szultánhoz bemenetiek, következő utasítást ada: ,,A’ nagy császárt meglátvátok, ’s őt kellő tisztelettel illetvétek, röviden, kevés szóval mondjátok: miképen az ő fia Ferdinánd király felette örül egészségén , azt mondja, hogy önmaga , országai ’s tartományai mind az ö atyáié, — és viszont, atyja országai ’s javai neki is övéi. — Hogy ő mindenekben kedveskedni kíván atyjának,’s atyja hasonlót fog neki cselekedni. — Igyen beszéljetek Mária királynéról is“. — „Aztán mondjátok, miképen Ferdinánd király megértvén, hogy én Ibrahim basa igen nemes házból származtam, ’s annyit tehetek a’ nagy császárnál, megkért engemet legyek bátyjává, ’s atyjánál ajánljam ügyeimet; — hasonlót tett a’ királyné is. — Ez akért említett fia Ferdinánd, kéri őt mint atyját, adjon hitelt Ibrahimnak mindenekben miket atyjánál illetik,’s engedje hogy legyen az ő ügyvéde’. A’ toldalékok között 1ső helyen áll Ferdinánd’ saját kezével írott franczia levele, testvéréhez Máriához, Bécsből 1532 ki October 2ról. Panaszkodik ebben , hogy a’ megígért segedelemseregek csaknem maroknyi néppé olvadtak le. — „Ezelőtt mintegy tíz nappal érkezénk ide, és még’ semmit sem csináltunk. A’ császár holnap vagy legfelebb holnap után szándékozik elmenni, ’s nekem 8000 másfél hónapi fizetéssel ellátott olaszt akar itt hagyni.—A’ csehek tegnap azt válaszolták, hogy ők is jövendnek, de később szándékokat megváltoztaták’s most nem akarnak jönni. A’ morvák megegyeztek a’ menetelben, de félek hogy mivel a’ csehek nehézségeket tettek, hasonlót fognak cselekedni ezek is. — A’ birodalom szinte nem akar tenni semmit is, úgy annyira hogy nincsennek egyéb hadaim azon császári olaszoknál’s a’ tiroli és ferreti gróf által küldetett gyalogoknál , kik mintegy 5000 főre mehetnek és csak egy hónapra kifizetvék; ezeken kivűl néhány könnyű lovasaim,és csekély számú nehéz fegyvereseim, kiktől félek nagyon kevesen lesznek. íme mire jutott azon szép sereg, mellyet Összegyűjtőnk, melly valóban igen nagy volt és erős hadakból állott (vecy ou sa resume la belle asemblee que auions fete que cette esteeut très grande et de fort bonnes gens) mert könnyen mehetett 80,000 jól fegyverzett ’s jól rendelt gyalogra és 6000 lovasra stb. Ha többet gyűjthetek össze, magam elmentem volna Magyarországra, de illy kevéssel ’s illy kevés időre fizettekkel lehetetlen valamit elkezdenem, ’s egyéb nincs hátra mint hogy magamat istennek ajánljam, ’s valamelly békességről vagy egyességről gondolkozzam, ollyanról miilyen lehetséges“. October’ 21 kén Villachban költ levelében minő panaszokat teszen a’ most említett 8000 olasz ellen, méltó hallanunk: „Azon olaszok,— mond—, kiket a’ császár úr nekem engedett, hogy Magyarországra küldeném, nem akartak tovább menni, hanem bár a’ fizetésben semmi fogyatkozást nem szenvedtek, megmakacsolták magokat, ’s azon úton mennek mellyen mi, elöttünk fosztogatván ’s égetvén a’ szegény lakosokat annyira hogy a’ török sem tehetné gonoszbúl, — hihetetlen károkat tesznek, ’s megbecsülhetetlen dolgokat rontanak szét, gyalázatos erkölcstelen tetteiket nem merem kegyednek megírni (que ne vous osse escripte sy onteusses et exormes sont), — valóban ezektől kevés segedelmet nyert Magyarország, — kevés segítséget Esztergom“. Nem engedi itt a’ hely, hogy mind azon szépet, érdekest ’s nevezetest csak csipkedve is megérintsem, mi az itt eredetiből közlőtt , ’s eddig nagy részint egészen ismeretlen 85 darab, latin , német, franczia, olasz, spanyol, és illír nyelven költ oklevelekben találtatik. — Nélkülözhetlen ezeknek mindegyike a’ magyar történetírónak. — Berekesztésül csak a’ Pozsonyba egybehívott magyar urak’ felírásának némelly pontjait mutatom fel, a’ törökkel megkötött béke’feltételei iránt, melylyeket elébb grünbüheli Hofman János német, azután pedig vingárthi Horváth Gáspár magyar nyelven terjesztett eleikbe. — „Előnkbe adatának az okok, —úgy mondanak ebben, a’haza veszélyén aggódó atyák— útán választott királyokhoz — mik reá bírák Felségedet, hogy követét küldje a’ török császárhoz; felünkbe adatának a’feltétek, melylyek alatt Felséged között ’s ő közötte, a’ béke megköttetett“.