Figyelmező, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-14 / 2. szám

A’ fejdelem az oroszlán; — a’ tanácsosok a’ mesterek és szelidítők; — a’ kot a’ bizony és az igazság, mellyel e­gyedül megszelidíthetők a’ fejdelmek. A’ törökök’ nagy császára szinte oroszlán. Károly császár hasonlókép. Ő (Ibra­him basa) megszelídíti a’ törökök’ nagy csá­szárát a’ bizony és az igazság­’ botjával, mél­tán kívánható hogy a’ királyi követek is ugyan azt tegyék Károly császárral“. A’ követeknek, a’ szultánhoz bemenetiek, következő utasítást ada: ,,A’ nagy császárt meglátvátok, ’s őt kellő tisztelettel illetvétek, röviden, kevés szóval mondjátok: miképen az ő fia Ferdinánd király felette örül egészsé­gén , azt mondja, hogy önmaga , országai ’s tartományai mind az ö atyáié, — és viszont, atyja országai ’s javai neki is övéi. — Hogy ő mindenekben kedveskedni kíván atyjának,’s atyja hasonlót fog­ neki cselekedni. — Igyen beszéljetek Mária királynéról is“. — „Aztán mondjátok, miképen Ferdinánd ki­rály megértvén, hogy én Ibrahim basa igen nemes házból származtam, ’s annyit teh­etek a’ nagy császárnál, megkért engemet legyek bátyjává, ’s atyjánál ajánljam ügyeimet; — hasonlót tett a’ királyné is. — Ez akért emlí­tett fia Ferdinánd, kéri őt mint atyját, adjon hitelt Ibrahimnak mindenekben mik­et atyjánál illetik,’s engedje hogy legyen az ő ügyvéde’. A’ toldalékok között 1ső helyen áll Ferdi­nánd’ saját kezével írott franczia levele, test­véréhez Máriához, Bécsből 1532 ki October 2ról. Panaszkodik ebben , hogy a’ megígért segede­lemseregek csaknem maroknyi néppé olvadtak le. — „Ezelőtt mintegy tíz nappal érkezénk ide, és még’ semmit sem csináltunk. A’ császár holnap vagy legfelebb holnap után szándéko­zik elmenni, ’s nekem 8000 másfél hónapi fize­téssel ellátott olaszt akar itt hagyni.—A’ cse­hek tegnap azt válaszolták, hogy ők is jövend­­nek, de később szándékokat megváltoztaták’s most nem akarnak jönni. A’ morvák meg­egyeztek a’ menetelben, de félek hogy mivel a’ csehek nehézségeket tettek, hasonlót fog­nak cselekedni ezek is. — A’ birodalom szinte nem akar tenni semmit is, úgy annyira hogy nincsennek egyéb hadaim azon császári olaszok­­nál’s a’ tiroli és ferreti gróf által küldetett gya­logoknál , kik mintegy 5000 főre mehetnek és csak egy hónapra kifizetvék; ezeken kivűl néhány könnyű lovasaim,és csekély számú ne­héz fegyvereseim, kiktől félek nagyon keve­sen lesznek. íme mire jutott azon szép sereg, mellyet Összegyűjtőnk, melly valóban igen nagy volt és erős hadakból állott (vecy ou sa resume la belle asemblee que auions fete que cette esteeut très grande et de fort bonnes gens) mert könnyen mehetett 80,000 jól fegy­verzett ’s jól rendelt gyalogra és 6000 lovas­ra stb. Ha többet gyűjthetek össze, magam el­mentem volna Magyarországra, de illy kevés­sel ’s illy kevés időre fizettekkel lehetetlen va­lamit elkezdenem, ’s egyéb nincs hátra mint hogy magamat istennek ajánljam, ’s valamelly békességről vagy egyességről gondolkozzam, ollyanról miilyen lehetséges“. October’ 21 kén Villachban költ levelében minő panaszokat teszen a’ most említett 8000 olasz ellen, méltó hallanunk: „Azon olaszok,— mond—, kiket a’ császár úr nekem engedett, hogy Magyarországra kü­ldeném, nem akartak tovább menni, hanem bár a’ fizetésben semmi fogyatkozást nem szenvedtek, megmakacsolták magokat, ’s azon úton mennek mellyen mi, e­­löttü­nk fosztogatván ’s égetvén a’ szegény la­kosokat annyira hogy a’ török sem tehetné gonoszbúl, — hihetetlen károkat tesznek, ’s megbecsülhetetlen dolgokat rontanak szét, gya­lázatos erkölcstelen tetteiket nem merem ke­gyednek megírni (que ne vous osse escripte sy onteusses et exormes sont), — valóban ezektől kevés segedelmet nyert Magyarország, — ke­vés segítséget Esztergom“. Nem engedi itt a’ hely, hogy mind azon szépet, érdekest ’s nevezetest csak csipkedve is megérintsem, mi az itt eredetiből köz­lőtt , ’s eddig nagy részint egészen ismeretlen 85 darab, latin , német, franczia, olasz, spa­nyol, és illír nyelven költ oklevelekben talál­­tatik. — Nélkülözhetlen ezeknek mindegyike a’ magyar történetírónak. — Berekesztésül csak a’ Pozsonyba egybehívott magyar urak’ felírásának némelly pontjait mutatom fel, a’ törökkel megkötött béke’feltételei iránt, mely­­lyeket elébb grünbüheli Hofman János német, azután pedig vingárthi Horváth Gáspár magyar nyelven terjesztett eleikbe. — „Előnkbe adatának az okok, —úgy mon­danak ebben, a’haza veszélyén aggódó atyák— útán választott királyokhoz — mik reá bírák Felségedet, hogy követét küldje a’ török csá­szárhoz; f­elünkbe adatának a’feltétek, mely­­lyek alatt Felséged között ’s ő közötte, a’ bé­ke megköttetett“.

Next