Gazdasági Figyelő, 1957. július-december (1. évfolyam, 12-23. szám)

1957-07-04 / 12. szám

Közös érdek, hogy felvegyük a harcot gazdasági életünk vámszedőivel Az ellenforradalom idején több mint négymilliárd forint értékű árunak veszett nyoma. 1957 első negyedében, tehát négy hónap alatt, a társadal­mi tulajdon ellen irányuló bűncselekményeikkel 150 millió forint értékű kárt okoztak a népgazdaságnak. Ezen belül a lopásokból eredő kárösszeg el­­­­éri a 63 millió­ for­intot. A 150 ,­­ millió forintos kár „csak“ a már kiderített bűncsele­kmé­­nyek alapján megállapított összeg. Üzemi tolvajok Kormányunk több olyan intéz­kedést tett, amelynek célja a konszolidáció elősegítése. Az el­lenség azonban igen leleményes. Nem érdektelen megnézni, milyen területen támadnak most gazda­sági életünk vámszedői, hogyan igyekeznek saját hasznukra for­dítani például az ellenőrzés hiá­nyát. A MOM egyik alkalmazott­jának lakásán háromezernél több lopott órát találtak a házkutatás alkalmával. Az Újpesti Pamut­iparból százezer forint értékben villanymotorokat és gépalkatré­szeket loptak el. Takács István műszerész budapesti lakásán a házkutatás során 120 000 forint értékű lopott idomszert és mű­szert foglalt le a rendőrség. Csalás­i családi alapon Durdik István kisiparos példá­ul 613 000 forintot számlázott egy építkezési munkáért, amelyről megállapították, hogy a beépített anyag és a munkadíj értéke csu­pán 96 000 forint. Kiderült az is, hogy ennek a kisiparosnak sem iparigazolványa, sem műhelye nincsen, mégis sok munkára ka­pott megbízatást a VII. kerületi IKV-től. Hogy miképpen? Csalá­di alapon. Az IKV egyik műszaki ellenőri csoportjának vezetője volt saját fia, ifjabb Durdik Ist­ván. Egy másik kisiparos, Tamási György kőműves 258 000 forintot számolt el, amelynél a beépített anyag és a munkabér értéke nem haladta meg a 30 000 forintot. Zsigó László kisiparos már kör­mönfontabban „dolgozott“. A Ve­gyesipari Javító Vállalat anyagá­ból és annak bérterhére végez­tette a megrendelt munkát, ame­lyért aztán 67 000 forintot szám­lázott. Pirczelka Ferenc tetőfedő kis­iparos 339 000 forintot vett fel. A nyomozás során kiderült, hogy a beépített anyag és a kifizetett munkabér összege csupán 70 000 forint volt. Jogtalanul tehát 319 ezer forintot vágott zsebre. Ré­szesedtek ebből az összegből Csá­szár Mihály és ifjabb Durdik IKV-ellenőrök is. Előfordultak olyan esetek is, amikor egy munkáért kétszer is fizetett a bank. A Holló utca 9, a Majakovszkij utca 43/45, az Al­­mási tér 17, a Csenged utca 1. szám alatti házakban végzett munkáért például a Vegyesipari Javító Vállalat és magánkisipa­rosok is nyújtottak be számlákat és vettek fel jogtalanul pénzeket. * Al-őstermelők — volt nagykereskedők Vannak jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy ismét fel­ütötte fejét a spekuláció. Nemrégi­ben a Hámán Kató téri ősterme­lői piacon lelepleztek több kupec­­kedő, illegális közvetítőt. Ezek nagy mennyiségben vásároltak zöldségfélét, amelyet aztán más piacokon, mint „őstermelők­“ érté­kesítettek busás haszonnal. Meg­állapították például, hogy a Mar­­tonvásári Földművesszövetkezet, valamint a Tiszaföldvári Föld­­művesszövetkezet budapesti al­kalmazottai olyan zöldségfélét és gyümölcsöt is árusítanak, ame­lyet a Hámán Kató téri piacon szereztek be. Nemrég elhangzott, illetékes helyen egy nyilatkozat, amely szerint harmincezernél több spe­kuláns, ál-őstermelő, volt nagy­­kereskedő garázdálkodik a külön­böző piacokon­ , Mit mond a­ fővárosi ügyészség vezető­je Munkatársunk felkereste dr. Götz Jánost, a fővárosi ügyész­ség vezetőjét és a gazdasági bű­nözés üldözéséről érdeklődött. — Az ellenforradalmi elemek most gazdasági vonalon igyekez­nek kárt tenni — mondotta dr. Götz János. — Amint megjelenik egy rendelkezés, amelynek célja a gazdasági élet konszolidációja, a közös és egyéni gondok enyhí­tése, előbújnak a kártevők és megkeresik azt a rést, ahol árt­hatnak, részint azért, hogy gyen­gítsék egyre szilárduló gazdasági életünk erejét, másrészt pedig azért, hogy mesterségesen elkese­redést szítsanak a fogyasztók so­raiban.­­ Ami a lakáshelyreállítás és az ingókárok körül történt visz­­szaéléseket illeti, a vizsgálatok tovább folyna­k és minden eset­ben megtörténik majd a szigorú felelősségre vonás. Felháborító, ami a lakáshelyreállítás körül történt. Csupán a VII. kerületben az eddig átvizsgált számlák 70— 80 százaléka fiktív és a kárösszeg 8—12 millió forintra tehető. So­kan jogtalanul vettek fel az OTP- től a bútorkárokra öt évi törlesz­tésre folyósítható összegeket. Több lakóbizottsági elnök hanya­gul járt el, nem ellenőrizte, hogy valóban volt-e bútorkár, csak alá­írta az igazolást. A társadalmi el­lenőrzés hiánya bizony sokba ke­rül államunknak. Pedig minden állampolgár közös érdeke éberen vigyázni a közpénzre, vigyázni arra, hogy a kormány által ren­delkezésre bocsátott összeget ne herdálják el felelőtlen, rossz szándékú elemek. Csupán a hiva­talos ellenőrzésre nem lehet épí­teni, mert — mint megállapítot­­tu­k — az IKV-nál például bizony nem nagyon gondos az ellenőr­zés. A VII. kerületben sem az IKV ellenőrei jelentették a visz­­szaéléseket, hanem a jobb érzésű dolgozóik bejelentései alapján a rendőrség indította meg a nyomo­zást.­­ Ugyancsak bűnös nemtörő­dömség tapasztalható az úgyne­vezett leltárhiányok vonatkozásá­ban is. A felelős gazdasági veze­tőknek már régebben el kellett volna rendelniük a leltározást, mindjárt az ellenforradalom után. Csak így lehetett volna pontosan megállapítani a hiányokat és a felelősséget. Utólag készülnek a leltárok és nagyon sok esetben „ismeretlen tettesek" ellen tesz­nek feljelentést és kérik, hogy a hiányt írják le a leltárból, holott nyilvánvaló, hogy nem fosztoga­tás, hanem sikkasztás történt. A IX. kerületből például az egyik kereskedelmi központ nemrég le­velet küldött a fővárosi ügyész­ségnek ezzel a szövegezéssel: „Kérjük a nyomozást megszünte­tő határozat megküldését, hogy a leltárból leírhassuk a hiányt.” Eszünk ágában sincs ezt a kérést teljesíteni, annál is inkább, mert itt is indokolt a gyanú, h­ogy sik­kasztás történt.­­ A fenti jelenségek feltétle­nül káros hatással vannak a köz­véleményre, s éppen ezért közös érdek, hogy felvegyük a harcot gazdasági életünk hiénáival. Ezeknek a jelenségeknek csak az vethet véget, ha az illetékes ha­tóságok és szervek, valamint a társadalmi szervek az eddiginél fokozottabban őrködnek a kor­mány rendelkezéseinek betartása fölött. Tovább­­kell folytatnunk az ellenőrzést és a tisztogatást, mert csak így vethetünk gátat mindenfajta gazdasági visszaélés­nek — fejezte be nyilatkozatát dr. Götz János, a fővárosi ügyész­ség vezetője. (lyván) TGAZDASÁGI rarrwraifgi A fiatal közgazdák műűszakiak tanácskozása a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben A Textilipari Műszaki és Tudo­mányos Egyesület tanácskozásra hívta össze az iparágban dolgozó fiatal közgazdászokat és műszaki dolgozókat. Az előadó és a fel­szólalók a textiliparban dolgozó fiatal értelmiség helyzetével fog­lalkoztak. A vita jellege és ta­nulságai azonban általánosíthatók bármely iparágban dolgozó fia­tal közgazdász, vagy műszaki je­lenlegi problémáira. Az előadás és a vita is igazol­ta, hogy a vezetésben általában megvan a bizalom, a megbecsü­lés e fiatal értelmiségi réteg fe­lé. De az igazság az, hogy a meg­becsülést, a bizalmat munkájuk­kal nap mint nap saját maguk­nak kell megerősíteniök. Számos fiatal közgazdászban és műsza­kiban él az a tévhit, hogyha ki­kerül az egyetemről, vagy tech­nikumról, akkor már mindent tud, minden a kisujjában van. Sokan természetesnek tartják azt a helyzetet, hogy az iskola, az egyetem elvégzése után rögtön vezető állásba kerüljenek. Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságá­ról számos felszólaló beszélt és tényekkel igazolták, hogy az egyetem­­akár mérnökökről, akár közgazdászokról van szó) a mun­kához csak az általános elvi alapot adja meg, de ahhoz, hogy valaki jó szakember legyen, az illető iparágban vagy üzemben sokéves gyakorlati munkára, sok tapasz­talatra van szükség. Ezzel kap­csolatban bírálták az egyetemi és technikumi oktatás jelenlegi módszereit. A fiatalok kifogásol­ták, hogy rendkívül kevés a gya­korlati oktatás, sokan közülük úgy mennek el az üzemekbe, hogy megijednek annak légköré­től, az ott folyó munka tempó­jától. Általános az az igény, hogy biztosítani kell a fiatal közgaz­dasági és műszaki értelmiség to­vábbképzését mind elméleti, mind gyakorlati vonalon. A to­vábbképzés azonban ne legyen elvont, hanem lehetőleg kapcso­lódjék az illető iparág vagy üzem konkrét gazdasági, vagy műszaki problémáihoz. Nagymértékben fokozná a fia­tal közgazdászok és mérnökök aktivitását, ha az üzemek, ipar­ágak vezetői gyakrabban vonnák be őket jelentős feladatok meg­oldásába. Vannak már biztató kezdeményezések: egyes helyeken ifjúsági csoportokat (közgazdá­szokból és műszakiakból) bíznak meg bizonyos komplex problé­mák kidolgozására. A fiatalok azonban e téren is többet tehetnének. Sokan panasz­kodnak arról, hogy „nem kapnak feladatokat”, holott az igazság az, hogy többen a kényelmesség ál­láspontjára helyezkedve felülről várják a megbízatásokat ahelyett, hogy ők maguk keresnének. A vitából kitűnt, hogy nincs minden rendjén a fiatal értelmi­ségi rétegek tudományos, szak­mai tájékozottságában. Viszony­lag keveset olvasnak. A folyóira­tok többsége nemigen jut el hoz­zájuk. A szakmai tájékozottságot gátolja az, hogy a fiatal mérnö­kök és közgazdászok többsége nem tud idegen nyelvet. A vita során kialakult közös álláspont alapján határozati ja­vaslatot fogadtak el, mely a fenti problémák megoldására irányul. A Textilipari Műszaki és Tu­dományos Egyesület kebelében megalakították a „Fiatal közgaz­dászok és mérnökök körét”. «h­a­r­gy Az ellenforradalom időszaká­ban, illetve, az azt követő hetek­ben sokan csodálkoztak azon, hogy a forradalomba kerülő áru­­mennyiség változatlan árakon ke­rül a vásárlók­hoz. Sokan számí­tottak arra, hogy felüti fejét a féktelen spekuláció, az anarchia. A szocialista rendszer erejét, fö­lényét, szilárdságát bizonyítja a többi közt az a tény, hogy a ke­reskedelem — mely döntően álla­mi­­kézben van — nem vált a spe­kuláció melegágyává. Állami ke­reskedelem nélkül — ezt nem ne­héz elképzelni — nem lett volna gátja a spekulációnak, az árak mértéktelen fel­verésének, az inf­lációnak. Amikor megállapítjuk, hogy a kereskedelem zöme a nehéz idő­szakban is becsülettel helytállt, helytelen lenne elhallgatni azt hogy jelentkeztek spekulációs tendenciák, hogy egyesek gyorsan akartak sok pénzt harácsolni és ezilhez kedvezett nekik az az idő­szak, amikor a karhatalom az el­lenforradalmi erők megsemmisí­tésével volt elfoglalva, amikor az állami apparátus ellenőrző tevé­kenysége sem éreztette még ha­tását. Egyes helyeken felütötte fejét az árdrágítás, az árurejtegetés, illetve a pult alóli árusítás és egyes magánkereskedők, egyes kisiparosok is megpróbáltak a zavarosban halászni. A liberalizmus következményei 1956. októbere előtt Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondani, hogy a spekuláció már jóval ok­tóber előtt felütötte fejét. És ez érthető is.. Abban az időszakban hivatalos szerveink a törvényes­ség betartásának helyes jelszavát úgy értelmezték, hogy minden — egyébként jogos felelősségrevonás is — „törvénysértésnek" minősült, az ügyészségek egy része „kisebb” ügyekben nem indított eljárást, egyszóval az egész apparátusban úrrá lett a liberalizmus. Azok, akik szeretnek és tudnak a za­varosban halászni, érezték ezt és bőven vissza is éltek vele, így hatottak a politikai életben folyó események a spekuláció növelésé­re. Az ellenforradalom a „törvé­nyen kívüli időszak”, csak a ko­ronát tette rá a már jóval koráb­ban megindult folyamatra. Az állami, szövetkezeti és ma­gánkereskedelem legfőbb ellenőr­ző szerve az Állami Kereskedelmi alügyelet rendszeres és kímélet­len harcot indított az egyes spe­­kulációs jelenségek letörésére. Sokan azt szerették volna, ha ez a szerv megszűnik — mint ahogy egyesek minden ellenőrzést feles­legesnek minősítettek — és nem is rajtuk múlt, hogy kívánságuk nem teljesült. Milyen területen vannak visszaélések ? Az ellenőrök azt tapasztal­ták, hogy elsősorban az iparcik­keknél mutatkoznak visszaélések, spekulációs jelenségek. Egyes helyeken eltávolítottá­k az árukról az árcédulát és magasabb árat számoltak. Például a másod- vagy harmadosztályú áruról eltávolítja az árjelzőt és az árut I. osztályú áron adja el. Ilyen jelenségek bi­zony előfordulnak és ezzel gyak­ran élnek egyes lelkiismeretlen, főleg vásározó magánkereskedők is. Az egyes országos vásárokon arra lettünk figyelmesek, hogy egy budapesti magánkereskedő ol­csóbban árulja a fejkendőt, mint az állami üzlet. Volt is nagy for­galma. De amikor a kendőket mi­nőségileg megvizsgáltattuk, kitűnt, hogy azok IV. osztályúak és ha az árat ehhez viszonyítjuk, nem ol­csóbban, hanem kendőnként 2 fo­rinttal drágábban adta el az árut. Az egyik kalaposmester az ál­lami üzletekben megvásárolta a kalapot, abba belevarrta saját cégjelzését és a kalapot, mint „sa­ját készítményét’“, mint „kisipari” árut jóval drágábban árusította.­­Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy ehhez hasonló jelenség gyakran előfordul más szakmánál is. Világos, hogy az ilyen kisipa­rosok csak aláássák a kisiparosság jó hírnevét, ezért leleplezésük, ki­közösítésük valamennyi becsüle­tes kisiparos érdeke. Nem volnánk azonban igazságo­sak,­­ha úgy állítanánk be a kér­dést, mintha ilyen esetek csak a magánkereskedőknél, vagy ma­gánkisiparosoknál fordulnának elő. Előfordul ilyen vagy hasonló jelenség, az állami, vagy szövet­kezeti üzletekben is. Nemrég az egyik falu szövetke­zeti boltjának vezetője jóné­hány áruról eltávolította az árcédulákat és az árut magasabb áron írta le. Ugyanez a boltvezető a má­jusi árrendezés során egyes cik­kekből „tévedésből” kevesebb mennyiséget vett­ fel a leltárba, hogy ezen keresztül is némi ha­szonra tegyen szert. A durva visz­­szaélés kirívóbb példája volt az az eset, amikor az egyik Hajdú me­gyei földművesszövetkezet bolt­vezetője szinte fillérekért vett át selejtes árut az egyik vas-nagy­kereskedelmi vállalattól és az árut I. osztályú áron adta el. Csoda-e, ha a váratlanul megtartott ellen­őrző leltár több mint 40 000 Ft többletet mutatott ki? A szomorú, hogy eh­hhez a spekulációhoz az érintett nagykereskedelmi válla­lat is segítséget nyújtott. Az áruhiány vámszedői Bizony, nem lehet csodálkozni azon, ha olyan esetekben is gya­núnk támad, amikor azt tapasztal­­juk, hogy egyes állami üzletek nagy mennyiségben szolgáltatnak ki olyan árut kisiparosoknak, ami hiánycikk, amiből a vásárló alig kap. Igaz, hogy nincs korlátozó rendelet arra, hogy valamennyi áruból milyen mennyiséget lehet kiadni. De az íratlan törvény, a lelkiismeret megköveteli, hogy egy állami üzlet ilyen nagy mennyi­ség kiadásán keresztül ne segítse elő a spekulációt. Szervünk — mint már említet­tem — mindent elkövet annak ér­dekében, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket feltárja, sőt a lehetőség szerint meg is előzze. Ehhez bizonyos adminisztratív eszközök, pl. 3000 Ft-ig terjedő pénzbírság kiszabása is rendel­kezésünkre áll. Meg kell azonban mondani, hogy önmagában véve , ez kevés, ez csak akkor lehet ha­tásos, ha a spekuláció elleni harc társadalmi méretekben folyik. Ma még gyakori jelenség, hogy egyes vásárlók védelmükbe veszik a spekulánsokat, vagy szó nélkül elnézik azok tevékenységét. Hogy csak egy egyszerű példát említ­sek: hányszor fordul elő, hogy a vásárló maga is „cinkossá”­­ vá­lik, hogy valamely árura „ráígér", vagy szó nélkül felárat fizet és nem gondol arra hogy az ilyen esetek mennyire hozzásegítenek a spekuláció elburjánzásához. Szervünk nemcsak kéri, és várja a vásárlók segítségét. Vannak társadalmi ellenőrök — egyszerű háziasszonyok, vásárlók —, akik részünkre értékes segítséget nyúj­tanak. Nem szabad azonban egy percre sem elfeledkezni arról, hogy a kereskedelmi dolgozók, a magánkereskedők, kisiparosok zöme becsületes ember, akik min­dent elkövetnek a vásárlók jó el­látása érdekében. A harc tehát nem a kereskedelem ellen kell, hogy irányuljon és ehhez a becsü­letes kereskedelmi dolgozók is se­gítséget adnak, ha ez a küzdelem tényleg társadalmi méretű lesz, csak akkor fog lehetetlenné vál­ni a spekuláció, a visszaélés. Nádai György Állami Kereskedelmi Felügyelet osztályvezetője

Next