Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1958-07-01 / 26. szám

* II. ÉVFOLYAM 26. SZÁM ÁRA : 1­60 FORINT 1958. JÚLIUS L Kereskedelmünk, vendéglátóiparunk és üzemélelmezésünk a beren­dezés színvonala és a gépi felszerelés szem­pontjából sokáig nagyon elmaradott volt. Ennek az állapotnak a felszámolá­sa, a korszerű fejlesztés megindítása ér­dekében öt évvel ezelőtt megalakult a Belkereskedelmi Minisztérium Ipari Trösztje, amelynek keretében több vál­lalat munkálkodott az állami boltháló­zat és a vendéglátó üzletek korszerűsí­tésén. Az elmúlt öt év alatt nagy hala­dás történt ezen a téren, és az elért eredmények máris mutatkoznak az egy­­re-másra megnyíló, valóban magas szín­vonalú, szépen berendezett boltokban, éttermekben, cukrászdákban és a keres­kedelem többi egységében. Már exportálunk is Az elmúlt években különösen a gépe­sítésben haladt előre a magyar keres­kedelem és a vendéglátóipar. A Keres­kedelmi Gépgyár például 63 féle, a Szombathelyi Öntöde és Fémmegmun­káló Vállalat 27 féle kereskedelmi és vendéglátóipari gépet gyárt. Az Üzlet- és Hűtőberendező Vállalat, valamint a Kereskedelmi Asztalosipari Vállalat — ez­ek mind az Ipari Tröszt keretébe tar­toznak — az üzletek korszerű berende­zésében értek el nagy fejlődést. A tröszt vállalatai egészen új, Magyar­­országon eddig még nem ismert ipar­ágat teremtettek meg. Amit azelőtt drá­ga valutáért külföldről voltunk kényte­lenek importálni: a kitűnő kávéfőzőket, univerzális konyhagépeket, sütőipari gé­pi berendezéseket, cukrászati gépeket, nagykonyhai tűzhelyeket, hússzövő-gé­­peket ma már nemcsak saját szükség­letünkre gyártunk, hanem ezek közül igen sok gépfajtát már exportálunk is, így például Lengyelországnak több száz darab húszliteres kávéfőző gépet adtunk el. A poznani vásáron még a kiállított mintadarabot is megvásárolták. A szó­fiai, a bukaresti, az utrechti és a Zág­rábi vásárokon is szerepel már a ma­gyar ipar által gyártott sokfajta keres­kedelmi gép, amelyek iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Bulgáriába, Cseh­szlovákiába, Albániába is megindult ezeknek a gépeknek az exportja. A Belkereskedelmi Minisztérium Ipa­ri Trösztjének vállalatai az elmúlt évek­ben 175 millió forint értékű berendezést­ ­­ 100 NAGY JÖVŐJŰ IPARÁGAT LÉTESÍTETT A KERESKEDELEM • A foglalkoztatottság mértéke és az életszínvonal • Az új ipari árrendszer • Milyen célokra nyújt kölcsönt a Takarékpénztár? • Ki lehet a Fizetővendéglátó Szolgálat szállásadója? szállítottak a vendéglátóiparnak és a kereskedelemnek. Olyan egységek kor­szerű berendezésében működtek közre, mint a Gundel-étterem, a Hungária-ká­­véház, az Erkel-cukrászda, a Béke-cuk­­rászda, a sztálinvárosi Arany Csillag Szálloda, az Astoria-kávéház, a kőbá­nyai és a salgótarjáni új áruház, a Thö­­köly úti ruházati bolt, a Váci utcai di­vatbemutató terem és még számos rep­rezentatív üzlet. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1958 június 17—18-i plénuma N. Sz. Hruscsov ja­vaslatára határozatot hozott a kötelező begyűjtés és a gépállomások munkájá­ért fizetett természetbeni díjazás meg­szüntetéséről, a mezőgazdasági termé­kek beszerzésének új rendjéről és a mezőgazdasági termékek új árairól. Ez a határozat már 1958-ban életbe lép, és annyit jelent, hogy a szocialista állam a lakosság ellátásához szükséges mezőgazdasági termékkészleteket fel­vásárlás formájában, a korábbi kötele­ző begyűjtési árnál lényegesen maga­sabb áron szerzi meg. Ez fokozza a kolhozok anyagi érdekeltségét a mező­­gazdasági termelés növelésében, javítja a városi lakosság ellátását, növeli az iparnak szükséges mezőgazdasági nyersanyagok termelését, és széles lehetőségeket nyit arra, hogy minden kolhoz földje minőségének, az éghajlati viszonyoknak stb. legmegfelelőbb ter­mények termelésére rendezkedjék be. Az új rendszer a lehető legjobban elősegíti a termelőerők fejlődését a mezőgazdaságban, tovább erősíti a munkásosztály és a parasztság szövet­ségét, a szovjet szocialista rendszer alapját. A kötelező beszolgáltatás megszünte­tése azért vált lehetségessé, mert az jelentős lépés SZKP-nak a mezőgazdaság fejlesztésé­re hozott határozatai a mezőgazdasági termelés gyors fellendülésére vezették. A kolhozok, a gépállomások és a szovhozok szakképzett káderekkel va­ló ellátása megjavult , erőteljesen nö­­­­vekedett a mezőgazdasági termelés műszaki bázisa, megjavult a mező-­ gazdasági termelés tervezése, a kolho­zok jogot kaptak arra, hogy végre­hajtsák a szükséges változtatásokat a mezőgazdasági szövetkezeti alapszabá­lyon. Az állam, nagy segítséget nyúj­tott a mezőgazdaságnak. Az utolsó négy esztendőben csak építkezésre és gépek beszerzésére 75 milliárd 400 millió rubelt kapott a mezőgazdaság, vagyis 10 milliárd rubellel többet, mint a második, harmadik, negyedik ötéves tervben és az ötödik ötéves terv első három éve alatt együttvéve. A mezőgazdasági termékek árának felemelése több mint 50 milliárd ru­bellel emelte a kolhozok és a kolhoz­­parasztok évi jövedelmét. A szocialista mezőgazdaság a Szov­jetunióban gyors ütemben fejlődik. 1950-től 1953-ig a mezőgazdasági bruttó termelés átlagos évi növekedési üteme a Szovjetunióban 1,6 százalék volt, az Egyesült Államokban pedig 1,7 százalék. Az utolsó négy év alatt ez a mutató a Szovjetunióban 7,1 szá­zalékra emelkedett, míg az Egyesült Államokban 1,1 százalékra süllyedt. Ezek az összehasonlító adatok meg­győzően bizonyítják, hogy a Szovjet­unióban a mezőgazdaság területén is észrevehetően meggyorsult a legfőbb gazdasági feladat megoldása, a leg­fejlettebb kapitalista országok elérése és túlszárnyalása az egy főre eső ter­melés terén. A felvásárlási rendszer elősegíti a helyes irányú specializációt a mező­­gazdasági termelésben. Ez pedig a termelékenység emelkedésére és az ön­költség csökkentésére vezet. Az állam­nak ugyanis módja van arra, hogy a gabonát, a húst és a többi terméket ott vásárolja meg, ahol azok — alacso­nyabb önköltség folytán — olcsóbbak. A Központi Bizottság új határozatá­nak óriási jelentősége van a kommu­nista építés nagy terveinek végrehajtá­sában. A mezőgazdasági termékek he­lyes felvásárlási és árpolitikája a szov­jet állam erősítésének és fejlesztésé­nek egyik legfontosabb gazdasági emelője. Különleges konyhagépek a hároméves tervben A jövő feladatai közé tartozik első­sorban a kereskedelmi gépek típusainak egységesítése, mert jelenleg a legkülön­félébb fajtájú gépen vannak használat­ban, ami a gyártás szempontjából sem gazdaságos. Ezért a kereskedelem és a vendéglátóipar szakértőinek közreműkö­désével műszaki bizottság alakult, amely a gépeket felülvizsgálja és meghatározza azokat a típusokat, amelyeket most már sorozatban gyártanak. A hároméves terv kereskedelmi gépesítési programja en­nek figyelembevételével gyárt többek között 2300 darab ezerliteres elektromos fémhűtőszekrényt, sok száz hűtővitrint és egyéb hűtőberendezést, 1200 darab különböző nagyságú, modern krémkávé­­főző gépet, több száz nagy teljesítményű burgonyahámozó gépet, olajsütőt, univer­­zális konyhagépet, húsőrlőt, galuskaszag­­gatót, edénymosogatót, pohármosogatót, hússzövő­ gépet, darálókat, adagoló és szeletelő berendezéseket stb. Az új hűtőgépekkel napi 100000 kg jeget szabadítanak fel A gépszerkesztés és gépgyártás ebben az iparágban is sok újítást használ fel. Például Gál Ferenc, a munkásból lett kiváló főmérnök találmánya, az új hű­tőgép agregátora. Az újonnan gyártott hűtőgépeket már ezzel az újítással ké­szítik. Az élelmiszerkereskedelem és a vendéglátóipar hűtőgéppel történő jobb ellátásával napi 100 ezer kilogramm je­get szabadítanak majd fel a lakosság számára, amellett évente mintegy 5 mil­lió forint értékű élelmiszert mentenek meg a romlástól. A vendéglátóipar gépe­sítése a konyhai vonalon a munka köny­­nyítését célozza és semmi esetre sem megy az ételek minőségének rovására. A konyhai gépek alkalmazásával is biz­tosítani fogják a magyaros ételek jel­legzetes ízét, zamatát. A közönség joggal reklamálja hazai viszonylatban a külföldön nagyon elter­jedt és népszerű árusító automatákat. Külföldön sok helyen még az éttermek­ben is automaták szolgáltatják ki a le­vest, a különféle ételeket. Nálunk nő­(Folytatás a 2. oldalon)

Next