Figyelő, 1958. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1958-07-01 / 26. szám

(Folytatás az 1-es oldalról.) , nrc .. . SIKERESEN TELJESÍTI FELADATAr A NÉPI ElLENORZES hány hónappal ezelőtt próbaképpen fel­szereltek négy cigaretta, cukorka és pi- perecikk árusító automatát, de nemso­kára ezek is eltűntek. Úgy értesülünk, hogy az automata készülékek gyártását Is programba vették és a Hódmezővá­sárhelyi Mérleggyár rendezkedik be kü­lönféle automaták tömeggyártására. Élelmiszereket, te.iet, különféle italokat, cigarettát, cukorkát, iparcikkeket lehet maid automaták útján vásárolni. Eddig rendezetlen volt a meglevő ke­reskedelmi és vendéglátóipari gépi be­rendezések felszerelése, javítása és kar­bantartása. Éppen a sokféle típus és az azokhoz szükséges számtalan alkat­rész akadályozta a szükséges karban­tartás kifogástalan elvégzését. A típusok egységesítése sokat fog segíteni ezen a helyzeten, de addig is az ipari tröszt vállalatai több segítséget kívánnak nyúj­tani a régi gépek javításában. A taná­csi és a szövetkezeti ipart is ellátják a szükséges alkatrészekkel, úgy. hogy a gépek javítása a jövőben már akadály­talanul történhet. . Gárdonyi Jenő Figyelemreméltó kiállítás Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a július 1-én a Rózsa Ferenc Kul- túrházban megnyílik a Német Demok­ratikus Köztársaság műszerkiállítása. A kiállításon főleg a méréstechnika auto­matizálását és gépesítését mutatják be. Szellemes megoldású nagypontosságú automata mérőműszereket és szortírozó gépeket láthatunk, olyan nagy tömegű gyártás ellenőrzésére, mint például a csapágy-görgők és golyók. Pneumatikus ellenőrző műszerek, elektromos tapintó műszerek, automata skálavéső-gépek és precíz kéziműszerek sokasága teszi ér­dekessé a kiállítást az üzemi szakem­berek számára. A kiállításon mérnökök, tájékoztat­ják a látogatókat és szakelőadásokat tar­tanak az érdeklődőknek. A kiállított mű­szerekre felhívjuk az üzemi szakemberek figyelmét, annál is inkább, mert a be­mutatott műszerek nagy részét a KGST profilozása értelmében csak az NDK- ban gyártják. A gépeket egyedi kivitel­ben egy-egy vállalat igényeinek megfe­lelően is elkészítik. Mint ismeretes, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság nemrég fejezte be a háromnegyedévet felölelő vizsgálatot az állományon kívüli béralapok felhasználá­sa és a jogtalan célprémiumok tárgyá­ban. A KNEB-nek ez volt az első nagyobb erőpróbája, amelyet az 1958. évi munka­terv alapján hajtott végre. Nem újkeletű és főleg nem könnyű problémával kellett a bizottság országos hálózatának meg­birkóznia, hiszen az állománykívüli bér­alapok felhasználása és a burkolt célpré­miumok jutatása a megfelelő ellenőrzés köréből eddig eléggé kiestek. Mindenekelőtt megalapozatlan terve­zést, laza béralap-gazdálkodást és az ellenőrzés hiányát állapította meg egyes közületeknél a vizsgálat. Mivel az ellenőrzés elsősorban a gazdasági vezetés segítését szolgálta, az ellenőrzött közüle- tek, felügyeleti szervek a vizsgálat ered­ményeképpen már tettek is intézkedése­ket a lazaságok felszámolására. A 700 népi ellenőr, aki az országos ellenőrzésben résztvett szakszerű — és gyakran nehéz körülmények között vég­zett — munkájával a gazdasági vezetők támogatásán túlmenően a népgazdaság összessége számára is igen hasznos fel­adatott oldott meg. Méltán szolgál elis­merésre ez az első figyelemreméltó siker. A szerény hivatalos jelentésen túlmenő­en rendkívül érdekes az a vizsgálati anyag, amit az ellenőrzés feltárt. Hadd ismertessünk belőle néhányat. A vizsgálat többek között megállapí­totta, hogy az idevonatkozó OT-rende- lettel ellentétben egyes állami vállala­tok az állományon kívüli béralap ter­hére olyan munkákat is elvégeztettek, amelyeket szerződéses kötelezettség alapján más vállalatokkal, szövetkeze­tekkel is elvégeztethettek volna. Ez a gyakorlat kialakította a magánvállalko­zások és kontárkodások rendszerét. A Mátravidéki Erőmű például gene­ráljavítás, alkatrészek javítása és egyéb címen 1957. II. negyedében három buda­pesti vállalati dolgozónak 41 000 forin­tot fizetett ki. Ugyanakkor az erőmű a vállalattal hasonló munkák elvégzé­sére szerződésben állt. Az Orion Rádió- és Villamossági Vál­lalat az állományába tartozó — főleg vezető — munkavállalók részére tele­víziós műszerek munkaidő utáni elké­szítéséért 1957. július 1-től 1958. már­cius 31-ig 507 000 forintot folyósított ál­lományon kívüli béralapja terhére. Sorozatos szabálytalanságokat derített fel a népi ellenőrzés a szakértők alkal­mazása terén is, Jóllehet a vállalatok csak a Munkaügyi Minisztérium szak­értői lajstromába bejegyzett szakértőket alkalmazhatnák, a kém próbaszerűén meg­vizsgált 52 esetben a vizsgálat csak 15 bejelentett szakértőt talált. Bár az Egyesült Izzó állandóan alkal­mazott szakértőjének díjazása mögött konkrét feladat nincs, már hosszú ide­je folyósítják számára a havi 500 forin­tot. A Kábel, és Sodronykötél Gyár há­rom negyedév alatt több mint 25 000 fo­rintot fizetett ki szakértőknek olyan munkákért, amelyek a vizsgálat megál­lapítása szerint o vállalat műszaki dol­gozóinak feladatkörébe tartozna. Budapest területén a 63 vizsgált vál-* lalatnál az állományon kívüli béralap­ból szakértői díjként kifizetett összeg egymillió hatszázezer forintot tett ki. Az Erőműtervező Iroda háromnegyed év alatt 289 000 forint állományon kívüli béralapjából szakértői díjként 216 000 forintot folyósított. A szakértők állandó alkalmazása ese­tén lényegében másodállásról, vagy mel­lékfoglalkozásról van szó. amire a vál­lalatok az engedélyt általában nem szer­zik be. Ez a Vállalatoknak előnyös, mert így nem jön létre munkaviszony, s men­tesülnek az ezzel járó kötelezettségtől is. A szakértők díjazására vonatkozó ren­delkezések egy szakértő több megbízás­ból eredő havi keresetét 3850 forintban maximálják. Ennek az ellenőrzésére alig van mód, s így vált lehetségessé, hogy például egy szervező szakértő a KGM területén 7 különböző helyről havi 7700 forintot kapott a vizsgált három negyed­évben. Szabálytalanságokat tárt fel a vizsgá­lat a szakértők napidíjazásában is. Az előírt 100 forintos napidíjat a vállalatok többször túllépték. A Péti Nitrogénmű­vek például egy szakértőnek négy nap­ra 1520 forintot, egy másiknak egy nap­ra 668 forintot fizetett ki. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság megállapításaival egyidejűleg javaslatot is kíván a kormány elé terjeszteni, amelynek értelmében sok rnillió forint állományon kívüli béralap megtakarítása válnék leheiővé. A KNEB 1958. évi munkaterve min­denesetre biztató nyitánnyal kezdődött. s. ö. Milyen célokra nyújt kölcsönt ^ a takarékpénztár Kik lehetnek a Fizetővendég Szolgálat szállásadói A Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal néhány hónapja — hogy a szálloda­hiányt némileg csökkentse — ugyanúgy, mint az üdülőhelyeken, Budapesten is megszervezte a Fizetővendéglátó Szolgá­latot. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük dr. Vitéz Andrást, a Fővárosi Idegen­forgalmi Hivatal igazgatóját: Kedvező bemutatkozás — Miben látja a Fizetővendéglátó Szolgálat gazdasági jelentőségét? — A szolgálat jelenleg fővárosunkban 310 férőhellyel rendelkezik, ami meg­felel két közepes nagyságú szálloda ka­pacitásának. Ez tehát annyit jelent, hogy beruházás nélkül, a férőhelyek számát Budapesten 15 százalékkal növeltük. A másik cél az, hogy az idegenforgalmi idény alatt a belföldi forgalom egy ré­szét kiszolgáljuk, ami azt jelenti, hogy ennyivel is több külföldi turistát lehet a szállodákban elhelyezni. Amíg vidéki üdülőhelyeken általában hosszabb időre, hetekre, sőt hónapokra adják ki a szo­bákat, Budapesten általában az utasok zöme csak 1—2—3 napra veszi génybe szobáinkat. Ez is bizonyítja, hogy ezek a szobák lényegében nem üdülési, ha­nem szállodai funkciókat töltenek be. — Milyen forgalmat bonyolít le a Fi­zetővendéglátó Szolgálat? — Az elmúlt időszakban, az Ipari Vá­sár idején volt olyan nap, hogy 800— 1000 embert is elhelyeztünk. Erre az időre ugyanis, a Római-parton, az üzemi üdülőkben is, mintegy 500 férőhellyel rendelkeztünk. Erre az időre ezekkel kü­lön szerződést kötöttünk. Egyébként na­ponta általában 80—120 főnyi forgalmat bonyolítunk le. Mindenki jóljár — Kik lehetnek a Fizetővendéglátó Szolgálat szállásadói, és vajon mennyi lehet a jövedelmük? — A tapasztalat azt mutatja, hogy a Fizetővendéglátó Szolgálatban résztvevők megtalálják számításukat, hiszen egy I. osztályú kétágyas szobáért a törvényes adók levonása után napi 33—35 forint jövedelemhez jut tulajdonosa. Szállás­adóink általában a szoba színvonalától, a fekvőhelyek számától függően 600— 1200 forint legális jövedelemhez jutnak. Itt szeretném megemlíteni, hogy jogta­lan lakásigényt mi sem fedezünk, de ha valaki az őt jogosan megillető lakásból ajánl fel egy szobát, vagy esetleg saját kényelmének rovására nyújt segítséget a budapesti idegenforgalom részére, ak­kor nem lehet kitéve semmiféle zakla­tásnak. — Milyen a szobák színvonala és mi­lyen kényelmi szolgáltatásokkal rendel­keznek? — Ugyanúgy mint a szállodáknál, I. és II. osztályúkra osztottuk a rendelke­zésre álló lakásokat. Az I. osztályúak — s ezek szobáink zöme — függönnyel, szőnyeggel ízlésesen berendezettek, kü- lönbejáratúak. sőt még fürdőszoba is tar­tozik hozzájuk. Természetesen a mi ven­déglátóink is, ugyanúgy, mint a szállo­dák, a különszolgáltatásokat, mint pl. a melegfürdő, külön felszámolják. Üdülési lehetőséget is biztosítanak — Csak magánosok vehetik igénybe a szolgálatot? — Kiküldetési rendelvénnyel érkezők is szép számmal keresik fel hivatalunk szobaszolgálatát, mert az általunk ki­állított számlát ugyanúgy elszámolhat­ják szállodai költség címén, mint a szál­lodai számlát. — Ezek szerint a Fizetővendéglátó Szolgálat csak ezeket a funkciókat tölti be, s nem tudja az üdülési lehetőségeket biztosítani a fővárosba érkező vidékiek­nek? — Ma már igen! A Római parton, a budai hegyekben és a város zöld öve­zetében is rendelkezünk megfelelő férő­hellyel azok részére, akik szabadságukat Budapesten kívánják eltölteni. Sőt a Ró­mai parton üdülők is állnak rendelkezé­sünkre, és azt hiszem hosszú évek után ismét közkedvelt lesz a budapesti üdü­lés, a vidékiek körében. íme, így működik ez a kitűnő intéz­mény, amely figyelemreméltó segítsé­get nyújt a fővárosi szállodahiány eny­hítésében. K. T. Gazdaságpolitikánk egyik fontos cél­kitűzése a takarékosság, mégis igen nagy összeget biztosít az állam arra, hogy a dolgozók, személyes kiadásaikra kisebb- nagyobb kölcsönöket vehessenek fel. Vajon mire ad az Országos Takarék- pénztár kölcsönt? Az elmúlt esztendőben csaknem 2 mil­liárd forint olyan hitelt nyújtott a Taka­rékpénztár, amelyet a lakásgondok meg­oldására fordítottak: családi, és társas­ház építésére, lakásleválasztásra, közmű­beszerelésekre. Emellett 200 millió fo­rint hitelt kaptak az új öröklakástulaj­donosok és bányászházépítők, akik ezt az összeget 20—30 év alatt fizetik visz- sza. Az elemi kárt szenvedett, az árvíz vagy földrengés sújtotta lakosság is csaknem 200 millió forintot kapott. Egyéb rendeltetésű egyéni hitelek cél­jára több mint 100 millió forintot fizetett ki a Takarékpénztár. Ennek keretében kapott kölcsönt a falusi lakosság siló építésére, a belterjes gazdálkodás fejlesztésére, a tsz-tagok háztáji gazdaságuk fejlesztésére, vala­mint a kezdő- és kis-méztermelők — in­dulási hitelként. Ugyancsak ezekből a milliókból kaptak segítséget — elsősor­ban exportmunkát végző — kisiparosok. De nem kevés azoknak a száma sem, akik autó- és motorkerékpár-vásárlásra kértek és kaptak kölcsönt, ha azt foglal­kozásuk indokolttá teszi. Ezeket az összegeket természetesen kamatra adják. A kamatlábak különbö­zők. Az árvíz- és egyéb elemi károsultak kamatmentes kölcsönt kapnak, az építési kölcsön kamata évi 2 százalék, az örök­lakásé 3 százalék, míg az egyéb egyéni kölcsönök után 8 százalékot kell fizet­ni. Újabban a városi és a községi taná­csok is kaphatnak községfejlesztési beru­házásokra 5 százalék kamat mellett hi­telt a Takarékpénztártól. Amilyen körültekintéssel állapítják meg a kölcsönök kamatát, ugyanolyan gonddal döntik el, hogy ki kaphat hitelt. Első és legfontosabb, hogy a kérés in­dokolt legyen. A dolgozóknak a vállalat, kisiparosoknak, KIOSZ, falusi lakosság­nak a tanács stb. adhat ilyen Igazolást. Második feltétel a teherbír óképesség, hi­szen a kölcsönöket havonta egyenlő részletekben kell visszafizetni. Ennek el­bírálásánál nemcsak a kölcsönt felvevő, de a vele közös háztartásban élő család­jának, feleségének, gyermekének jöve­delme is számításba jöhet. Mindezek mellett két kezes is szükséges, ezt he­lyettesítheti a kölcsönt kérő ingatlana. A kölcsön összege az elérni kívánt cél, pl. családiház-építés költségének egy meghatározott hányada lehet. A többi pénznek takarékbetétben vagy készpénz­ben, rendelkezésére kell állnia. Életszínvonalunk emelkedésére nem­csak az a jellemző, hogy a vásárlási kedv eltolódott nagyobb értékű családi beruházások felé — ház, autó, bútor, zenegép stb. —, hanem az is, hogy az egyéni megtakarítások összege rohamo­san nő. Ebben az esztendőben a betétkönyvek száma 20 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 1958. júniusában 1 177 000 nyeremény- és kamatozó kötvény volt forgalomban. Ebből könnyű kiszámítani, hogy csaknem minden hatodik ember zsebében takarékbetétkönyv lapul!! De összegükben is emelkedtek a betétek, mert a lakossági betétek forintösszege az elmúlt fél évben 53,5 százalékkal nö­vekedett. Hasonló képet mutat az üzemi terü­let, a dolgozók közkedvelt házibankja, a KST is. 3008 helyen működik az ország­ban, 323 300-an fizetik rendszeresen a havi részleteket, s e hónapban már 114,6 millió forint a KST-k által gyűjtött ősz- szeg. De a KST ad hitelt is. Júniusig mintegy 160 000 ember vett fel több mint 80 millió forint értékű rövidlejá­ratú kölcsönt a KST-pénztárakból. A takarékossági kedv növekedésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a kis­diákok — valószínűleg zseb- és mozipén­züket félretéve — majdnem meghárom­szorozták az Iskolai takarékbélyegek számát. A tavalyi 15 200 000-rel szemben az idei tanévben 43 900 000 forintra rú­gott az iskolai takarékbélyeg-gyűjtés eredménye. Ha ezeket a számokat összevetjük, mindenképpen azt látjuk, hogy nem­csak az iparban, az országos gazdaság- politikában, hanem az egyének minden­napi életében is előtérbe került a taka­rékosság, mert így könnyebben érhetők el a nagyobb beruházások, a nagyobb „álmok”: az új lakás, a motorkerékpár, a külföldi út. —st— 2 MILYEN LESZ AZ UJ DIVATCSARNOK? A vásárlóközönség érdeklődéssel várja, hogy a Divatcsarnok mikor nyitja meg újból kapuit. A kormány korlátozott beruházási le­hetőségeink ellenére nagy összeget, 26 millió forintot juttatott a munkálatok első részéhez, a Rákóczi út 74—76. sz. épület helyreállításához, illetve az alsó két emeleten az áruház építéséhez. Az épület mellett levő üres telken létesí­tendő új, a meglévőhöz kapcsolódó áru­házi épület felépítésére csak későbbi időpontban kerülhet sor. Az új áruház belső berendezésére a tervek elkészültek. Eszerint nagy gon­dot fordítanak majd a vásárlóközön­ség gyors, zökkenőmentes kiszolgá­lására is. A földszinten éppen úgy, mint az ameletéken több önkiszol­gáló rendszerű, „sziget elrendezésű” osz­tály létesül, 1 Az árucikk-kiválasztást is több újítás könnyíti majd meg. A cipőosztályon pél­dául a vevő az üvegvitrinekben elhelye­zett cipők mellett levő számok alapján választhatja ki a kívánt lábbelit. A konfekcióosztályon, svéd áruházi berendezés mintájára, a női ruhákat és férfi öltönyöket olyan szekrényben he­lyezik el, ahol az egyes ruhadarabok a szekrény elején található felöltöztetett mintabábun láthatók. Az új Divatcsarnok első épülete is te­hát valóban szebb, korszerűbb lesz, mint a réai volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék