Figyelő, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 1. szám

A FIGYELŐ JELENTI Nyolcvanezer méter bútorszövet a műszálból A Pomázi Posztógyárban, ahol régeb­ben kísérleteznek újabb technológiák bevezetésével, sikerült tiszta műszálból kiváló minőségű bútorszövetet készíteni. Az eddig ismert gyapjúszövetből azért nem tudott a textilipar elegendő meny­­nyiséget gyártani, mert a gyártáshoz szükséges különleges gépekkel szülőében állunk. Az újfajta műszálból készült bú­torszövetet normál szövőgépeken gyárt­ják és mégis teljesen hasonló a közked­velt, úgynevezett epinglé-fajta, ripsz-sze­­rű, bútorszövethez. Ugyanakkor sokkal tartósabb és színtartóbb. A gyapjú bútorszöveteket általában csak kétféle: bordó és zöld színben ké­szítették. A Pomázi Posztógyár a meg­szokott színeken kívül többféle tetszetős pasztellszínben is gyártja az új anyagot. Néhány véget próbaképpen a Corvin Áruházban már árusítanak és valameny­­nyi színben órák alatt szétkapkodták a Vásárlók a minta­anyagot. 1959-ben negyedévenként 20 ezer mé­tert ad át a gyár a kereskedelemnek, amelyet méterenként 90—110 forintért vásárolhat a nagyközönség. Az Újpesti Gyapjúszövőgyárban is megkezdték műszálból bútorszövet gyár­tását. A lakáskérdés megoldásában egyre fontosabb szerepet tölt be a dolgozók sajátház-építése: az elkövetkező évek­ben családi házak százezerei épülnek fel. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsák az építési munkák szakszerű­ségét. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis nemegyszer fordult elő, hogy kantárok, illetve hozzá nem értők vál­lalkoztak házak megépítésére, amelyek szakszerűtlen kivitelezése gyakran élet­veszélyt jelentett. Egy családi háznál például a kis­iparos a földszinti födémhez szüksé­ges fagerendákat — mivel a teherbírást nem tudta kiszámítani — csak „érzés­ből" válogatta össze, s ezáltal a födém teherbírása kétségessé vált. A szakérte­lem hiányának következménye az is, hogy a családi házak alapozása sok esetben nem a fagyhatár fölött történik, s a fagy beálltával a föld duzzadása következtében a falak megrepedeznek. Más esetekben nem végzik el a viszony­lag csekély költséggel járó vízszintes szigetelést, s ezáltal a falak a vízfelszí­vódás következtében átnedvesednek. Az­ említett jelenségek miatt szükséges, hogy az illetékes építésügyi szervek a kivitelezés műszaki színvonalának eme­lése érdekében szabályozzák, hogy med­dig terjedhet egy kőműves kisiparos, vagy egy kőművesmester tevékenységi köre. Az Építésügyi Minisztérium foglalko­zik is jelenleg e fontos kérdés rendezé­sével. A jelenlegi elgondolások szerint a kőművesmesterek jogosultak olyan földszintes épületeket önállóan építeni, amelyeknél az épületszárnyak szélessége a 15 métert nem haladja meg és amely­ben a traktusmélység belső fesztávolsága hat méternél, a padlószinttől mért belső magasság pedig 3,5 méternél nem na­gyobb. Elvégezhetik többek között az ezzel kapcsolatos koszorú, és két méter­nél nem nagyobb szabad fesztávolságú, kéttámaszú monolit-vasbeton szerkezeti munkákat is. A kőművesmester jogosult továbbá olyan szerkezeti változtatással nem járó külső, vagy belső átalakítási munkát is elvégezni, amely állvány nél­kül, vagy a földszintes állványról elvé­gezhető. Különös gondot kívánnak az illetékesek arra fordítani, hogy a kőmű­vesmesterek különleges vasbetonmunká­kat, monolit­ vasbetonszerkezetek készí­tését, felelős műszaki vezető felügyelete és együttes felelőssége mellett, annak műszaki tervei és számításai alapján végezzék. Fontos követelmény, hogy a földszint magasságát meghaladó állvá­nyozási munkát és számítást igénylő dúcolási és zsaluzási munkát ácsmester végezze. Ugyancsak sor kerül a kőműves-kis­iparosok tevékenységi körének meghatá­rozására, akik — a tervek szerint — jo­gosultak egyszerű földszintes egyenes­sorú épületeket kivitelezni, amelyeknek a szerkezeti főfalak közötti külső széles­sége hat méternél, a padlószinttől mért belső magassága pedig 3,5 méternél nem nagyobb. Meghatározzák az ácsmesterek tevékenységi körét is, figyelemmel arra, hogy különleges tetőszerkezetek készíté­sét szilárdságtani számítást igénylő áll­ványozási és zsaluzási munkákat, csak felelős műszaki vezető felügyelete mel­lett, megalapozott műszaki tervek és számítások alapján végezzék. Ez utóbbi kérdést illetően, a tervezett szabályozás szerint mérnökök, illetve építőmesterek bármely épületénél vállal­hatnak felelős műszaki vezetést, míg felsőépítőipari vagy építőipari techniku­mi végzettséggel rendelkezők csak meg­határozott méreten és nagyságon aluli épületeknél lehetnek felelős műszaki ve­zetők. Az illetékes építésügyi szervek fog­lalkoznak továbbá a kisiparosok ipar­gyakorlásáról szóló törvényerejű rende­let alapján a kőműves- és ács-kisiparo­sok mestervizsgájának szabályozásával is. Más hatásköre lesz a kőműves- és ácsmestereknek, mint a kőműves és ács­kisiparosoknak. A vizsgák lebonyolításá­ra mestervizsga-bizottságok alakulnak, amelyekben a mesteri képesítéssel ren­delkező kisiparosok mellett helyet kap­nak, többek között az állami és szövet­kezeti építőipari dolgozók is. A szabá­lyozás tartalmazza majd, többek között, a vizsgára való jelentkezés előfeltételeit, a vizsga anyagát, lebonyolítási rendjét és menetét. Az eredményesen vizsgázó jo­gosulttá válik a „mester’- cím haszná­latára. Az említett rendelkezések, a kivitele­zések műszaki színvonalának emelésé­vel, a lakosság érdekeit szolgálják, de bizonyára örömmel üdvözlik a kontár­munka meggátlását célzó intézkedéseket a becsületes kisiparosok is. Kik építhetnek családi házat? Szabályozzák az építő kisiparosok tevékenységét és mestervizsgáját (Folytatás az 1. oldalról) nyíre kapcsolódnak a nappali szobához, bővítik annak területét, ily módon pél­dául a vendéglátás számára is kellemes feltételeket teremtenek. Végül a modern konyha harmadik típusa mindössze a főzőfülkéből áll, és közvetlenül kapcso­lódik egy lakószobához, vagy a kibőví­tett előszobához, amelyet étkező­ nappali szobának rendeznek be. Mindenesetre a konyhaüzem mai racionális változata a háztartási munka csökkenése irányába mutat, mint ahogy a lakásterület mellett, a berendezés és a háztartási eszközök legcélszerűbb, egymással harmonikus méreteinek kiala­kítása is. Ez végső soron szintén mind a népgazdaság, mind a család szempont­jából, az anyag, idő és munkamegtakarí­tás számos lehetőségét nyújtja. Ugyanak­kor meg kellene vizsgálni, vajon nem volna-e lehetőség, hogy az új­ lakástípu­sokban az éléskamrát a konyhához kö­zelebb helyezzék el. A másik „forradalmasodás" a szobák tagoltsága és kapcsolódása kérdésében zajlott és zajlik. A régi konvencionális konyhaelrendezéshez hasonlóan a koráb­bi szobaelrendezésről is elmondhatjuk, hogy nagy, de egyidejűleg kicsi is. Ha egy szoba 25—30, vagy akár 35 négyzet­­méter alapterületű is, nem teremthet kellemes életfeltételeket a benne lakók részére, ha azok száma 4—5 fő. Ugyan­ennek a területnek két, esetleg három részre tagolásával viszont elérhetjük, ezt a célt. A modern lakástervezés ki­induló pontja már nem a szobák száma, hanem a lakásban elhelyezkedő szemé­lyek száma. Az ideális megoldás, hogy a szülőknek, a különnemű gyermekek­nek és nagyszülőknek, — legfeljebb azonban két személynek­­— legyen kü­lön helységben hálóhelye, és emellett az egyik szoba alkalmas legyen a család együttes tartózkodására, vendégfogadásra. Hálófülkék és egy közös nappali szoba — ez a korszerű lakás képlete. Ebben a konstrukcióban megbomlik a hagyományos szobalánc is, amely bár egyes esetekben tetszetős, de általában akadályozza a családtagok zavartalan közlekedését. Az új típusú lakás megkö­veteli, hogy elsősorban a fürdőszoba, de a lakószobák is lehetőleg több irányból megközelíthetők legyenek és ez a kel­lemes együttélés sokfajta változatát nyújtja. Az egyén és család bonyolult kapcsolatában felmerülő széles és növek­vő skálájú életigények csak úgy reali­zálódhatnak, ha a lakás szerkezete ezt lehetővé teszi. Ma már világszerte könyvtárra megy azoknak a köteteknek száma, amelyek a legváltozatosabb módon vizsgálják az otthon­teremtés minden fázisát, témakö­rét. A rádió tudományosan megala­pozott, legjobb hatásfokú elhelyezésé­től kezdve a hulladékok legsterilebb automatikus elvezetéséig (amely többek között összefügg a korszerű élelmiszerké­szítmények felhasználásával), nem szólva a világítás és fűtéstechnikában elért leg­­frisebb eredményekről, ma már mind­ehhez van a tudománynak is szava.­­ Ilyen módon készülnek az új otthonok a ma és holnap nemzedéke számára. És hogy betöltsék rendeltetésüket,, ahhoz nem utolsó sorban az is szükséges, hogy élni tudjunk a nyújtott lehetőségekkel. A közösség és az egyén szemszögéből egyaránt hasznos lenne, ha a politech­nikai oktatás keretein belül az ifjúság megismerkedne a kultúrált otthon fogal­mával és használatával. M. V. 2 Megkérdeztük — választ kaptunk Felkerestük az Élelmezésügyi Miniszté­rium Áruforgalmi Főigazgatóságát, és meg­­­­kérdeztük, milyen újfajta előrecsomagolt áruk kerülnek forgalomba az új esztendő­ben? *— Célunk a háztartási teendők köny­­nyebbé és gyorsabbá tétele — hangzik a válasz. — Az új esztendőben vidéken is bevezetjük a csomagolt felvágott és zsír árusítását. Eddig ugyanis csak­ Buda­pesten árusítottuk ezeket. Ezenkívül új­fajta előrecsomagolt árukat is hozunk forgalomba. A már jól ismert polietilén zacskókban nemcsak húsféléket, hanem tisztított zöldséget is vásárolhatnak a háziasszonyok és kísérleteket folytatunk hámozott burgonya tartósítására is. Bi­zonyára örömmel fogják vásárolni a dolgozó anyák a gyermekétel konzerve­­ket, amelyek párperces melegítéssel ki­tűnő táplálékot nyújtanak a csecsemők­nek. A felsorolt néhány példa estik íze­lítő, még számos kisebb-nagyobb újítás­sal lepjük meg a vásárlóközönséget. Már jóideje­ gondot okoz a virsli-kedve­lőknek, hogy az üzletekben csak a legrit­kább esetben jutnak virslihez. Mivel az egyes boltokban nem tudták a hiány okát megindokolni, az Élelmezésügyi Miniszté­rium Húsipari Igazgatóságához fordultunk és ott kérdeztük meg, hogy miért nem le­het virslit kapni? — A virsli-ellátás már évek óta aka­dozik — mondják —, mert a termelés kapacitása nem fedezi a szükségletet. A gyártott mennyiséget elsősorban kórhá­zaknak és gyermekotthonoknak juttat­juk, azután kielégítjük a vendéglátó­­ipart és csak a fennmaradó mennyiséget bocsátjuk a vásárlók rendelkezésére. Természetesen mindent elkövetünk, hogy a termelés mennyiségét növeljük, ez azonban nem könnyű feladat. A leg­főbb akadály a bélhiány. A juhbél na­gyobb részben importból származik. De gátolja a termelés fokozását, hogy nem kielégítő a gépesítés sem. A virsli tud­niillik munkaigényesebb, mint például a felvágott, 1 kg virsli előállítási ideje alatt 4 kg felvágottat tudunk gyártani.­­ A virsliellátásban már a közeljövő­ben várható javulás, mert az 1958-ban gyártott 150 vagon helyett 1959-ben 300 vagon virslit készítünk és előrelátha­tóan automata virsligyártó gépet is be­állítunk. Növelik a cserépkályha-gyártást A cserépkályhákhoz szükséges csem­péket 90 százalékban az állami ipar ál­lítja elő, a pécsi és romhányi kályha­gyárban. Ezenkívül a tanácsi vállalatok, szövetkezetek és magán kisiparosok is segítik a termelést. Az elmúlt évben a korszerű pécsi kályhagyár üzembehelyezésével már megkétszereződött a kályha-csempegyár­­tás, de ez is kevésnek bizonyul. A gyárépítési program szerint ebben az évben hozzá­kezdenek a romhányi kályhagyár korszerűsítéséhez és kibőví­téséhez. Ennek befejezésével évi 16 ezer­rel több cserépkályhához készül majd csempe. Addig is 1959-ben több mint 3 millió csempét gyárt az állami ipar, ami kereken 33 ezer kályhához elegendő. Ez az eredmény már lehetőséget biztosít arra is, hogy az új építkezéseken kívül mind több lakásban újjal cserélhetik a kiégett régi cserépkályhákat. Hosszú ideig az állami ipar csak si­ma, csontszínű kályhacsempét gyártott. A termelés nívójának fejlődését bizo­nyítja, hogy most már több színben ké­szülnek csempék a régebbi szecessziós domborművek helyett modern formákkal díszített művészi kivitelű kályhacsem­péket is gyártanak. Nagyobb hitellehetőség az exportra termelő kisiparosoknak Az állam az elmúlt évben elsősorban azokat a kisiparosokat, támogatta, akik exportra termelték, vagy olyan felszere­lést állítottak elő, mellyel importanya­gokat takaríthattunk meg. Ennek eredmé­nyeképpen a KETI, a Kisiparosok Ex­portra Termeltető Irodájának tevékeny­sége nagymértékben emelkedett. 1958-ban 36 millió forint értékű kisipari terméket exportáltak 34,5 millió forint értékben pedig közvetve járultak hozzá exporthoz, olyan rész­felszerelések készítésével, me­lyeket exportgyártmányokba építettek be. Ezen kívül 64 millió forintot tettek ki a KETI által termeltetett olyan kisipari áruk, amelyek importanyagok felhaszná­lását tették feleslegessé. Többek között jelentős külföldi meg­rendelést bonyolítottak le a Herr Bor-féle műanyaghegesztőgépből, amely minden hasonló külföldi gyártmánnyal szemben hálózati frekvenciával működik és a mű­anyag zacskók lezárását, 100 és 300 voltos teljesítmény mellett, gazdaságossabban és biztonságosan végzi el. A legutóbbi időkig a baktériumoknak folyadékból való kiszűrésére szükséges gépet, amely a borászatban, a gyógyszer­es vegyiparban nélkülözhetetlen, külföld­ről hozattak be. Az Erdensohn-féle ma­gyar találmányú szűrőgép teljes hazai előállítását biztosította a KETI a tervező kisiparosnál. A nagyteljesítményű érté­kes géppel már ellátták valamennyi ilyen célra dolgozó magyar üzemet és most lengyel—szovjet exportmegrendeléseket teljesítenek. A kisiparosok számára további segítsé­get jelent, hogy az őket képviselő KETI- nek ezentúl rendelkezésre bocsátják a minisztériumok a teljes importjegyzéket, amelyből a kisiparosok kijelölhetik, hogy milyen cikkek elkészítésére vállalkoznak. A népgazdaság számára jelentős munká­kat végző kisiparosoknak biztosítják a nem szabadforgalmú anyagokkal való korlátlan ellátást. Az exportra és importanyagokat ter­melő kisiparos a gyártási szerződés meg­kötésekor hitelkérelmet nyújthat be, ha bankszerű fedezettel, ingatlannal ren­delkezik, vagy ha a KIOSZ és a KETI készfizetői kezességet vállal. Ennek alap­ján folyósított OTP-hitelt a kisiparos anyag- és munkaeszközbeszerzésre vagy munkabérkifizetésre fordíthatja, előzete­sen benyújtott tervek alapján. Az elmúlt évben 4 millió forint ilyen hitellel segítette az állam a kisiparoso­kat, ezen kívül az exportra termelők kedvezményes jövedelemadót fizetnek. 1959-ben a KETI keretében szerződést kötő kisiparosok termelési tervét 15 mil­lió forinttal emelték. Hogy a megnöveke­dett lehetőségeket minél inkább kihasz­nálhassák, az eddigi meghatározott hitel­kerettel szemben minden olyan kisipa­rosnak hitelt nyújtanak, akinek az ex­portra termeléshez erre szüksége van.

Next