Figyelő, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-07 / 27. szám

NÉGY ÉS FÉL MILLIÓ LÁTOGATÓ A DUNA KANYARBA!^ Mimién befektetett forint többszörösen megtérülne a „kihasználatlan lehetőségek hazájában“ Felhajózni a Dunán Budapesttől Zebegényig? Ifi­tekinteni a Pilis, vagy a Börzsöny valamely erdőborí­totta csúcsáról-a dömösá szorosban kanyargó folyamra, bebarangolni ezt az egyedülálló szépségű táiat — páratlan élmény. Négy és félmillió látogató, az ország lakosságának majdnem a fele kereste fel az elmúlt évben is a Duna-kanyart, amely az év tninden szaká­ban szinte egyedülálló lehetőséget nyújt az üdülők vendégeinek éppen úgy, mint a hétvégi kirándulók­nak. a vizisportok kedvelőinek, a turistáknak és síe­lőknek, az autósok, motorosok egyre növekvő táborá­nak. A part mentén pedig: Alsógödön és Szentendrén, Nógrádverőcén és Leányfalun, a a többi üdülőhelyen évről évre szaporodnak a beépített kis telkek; családi nyaralók és ríkendházak hosszú sora varia nyaranta és hétvégenként tulajdonosait, a dolgozókat. Mégis, bármennyire is szembetűnő a Duna­kanyar fejlődése, látogatottságának növekedése, bár­mennyire is medbecsülendők a nemrég alakult Duna­kanyar Intéző Bizottság erőfeszítései, amelyekkel a társadalmi összefogásra és a helyi kezdeményezésekre támaszkodva igyekszik pótolni a sok éves lemaradást, a Dur.a-kanyar fejlődése, üdülési lehetőségeinek ki­használása korántsem tart lépést az egyre növekvő igényekkel. Ezek a lehető.rígek pedig — többségük­ben — nem igényelnek rendkívüli befektetéseket, sőt kihasználásuk révén nemcsak újabb százezreknek nyújtanának pihenést és üdülést, hanem a sck millió látogató biztosítaná minden befektetett forint többszö­rös megtérülését is. Ez a megállapítás vonatkozik elsősorban a Duna­kanyar talán legégetőbb problémájára, a szálláshelyek hiányára. Ma ugyani? az a helyzet, hogy a SZOT. továbbá egyéb szervek és intézmények üdülőit, a turis­taházak korlátozott igénybevételi lehetőségeit, hét helységben (Alsósod, Nagymaros. Zebegény, Nagy­börzsöny. Visegrád. Leányfalu, Pilisszentkereszt) a fizetővendégszoigálat keretében rendelkezésre- álló 200 szobát, továbbá néhány úi, elenyészően kevés férő­helyet nyújtó létesítményt leszámítva, a kirándulók és üdülnivágyók százezrei nem juthatnak szálláshoz a Duna-kanyarban. Visegrádon például — mint a helyi tanácselnök elmondotta — a hétvégli kirándulók szá­zai. akik nem alkarnak szombat este visszaindulni a fővárosba, kedvező időben a szabad ég alatt töltik az éjszakát. Zebegényben, ahová ezekben a napokban is az ország minden részéből a 'kirándulók, úttörők ezrei­nek jelentkezése érkezik be, legfeljebb az iskolát tud­ják rendelkezésre bocsátani szűkös és cseppet sem kielégítő szállásként. De hasonló a helyzet a Duna­kanyar többi, népszerű üdülőhelyein is. Jól tudjuk, hogy szállodák építése, amelyekre első­sorban a fővárosb&n van szükség, ma még meghaladja anyagi erőforrásaink nyújtotta lehetőségeket. Akadnak azonban ennél egyszerűbb, olcsóbb és kézenfekvő megoldásuk is. Visegrádon például kihasználatlan üdülőkből két diákszállót létesítettek, ahol ma már 60 személyt tud­nak elhelyezni s egy további, a hajóállomással szem­ben fekvő, ugyancsak kellően ki nem használt épüle­Nem szorul bizonyításra, hogy a fenti és az ezek­hez hasonló üdülőket, amelyek az év 8 hónapjában üresen állnak s kihasználtságuk a nyári idényben sem éri el az 50 százalékot, célszerűbb lenne szállodák formájában hasznosítani, hiszen az igénylők az év nagy részében többszörösen felülmúlnák a férőhelyek számát. Ugyancsak rendkívül kedvezőtlen a turistaházak átlagos kihasználtsága is. Ennek oka azonban koránt­sem az. mintha nem lenne elég jelentkező, különösen a könnyen megközelíthető túristnházakba. (Pl. Dobo­gókő, Nagyvillám, a Szentendre feletti Ságvári Endre stb.) Ezek azonban a hét végén csaik akkor fogadhat­nak be úgynevezett panziós vendéget, ha a férőhelye­ket a Magyar Természetbarát Szövetség — megfelelő számú szövetségi tag turista hiányában — rendelke­zésre bocsátja. Mivel pedig — érthetően — ritka az olyan üdülővendég, aki hajlandó lenne üdülé.-'it éppen szombat-vasárnap előtt befejezni vagy ezekre a na­pokra megszakítani, ennek a gyakorlatnak az lett a következménye, hogy a túristaházak átlagos kihasz­náltsága. amely már 1954-ben is csak 30.9 százalék volt, 1958-ra 26 százalékra csökkent. Ha nem is vitat­ható, hogy a turistaházak, amelyek jelentős részét a természetjárók társadalmi összefogás útján építették, elsősorban a túrasport céljait szolgálják, népgazda- ságilaa feltétlenül indokolt volna, ha különösen a szállásproblémákkal küzdő Duna-kanyarban a meglevő 620 férőhely 25—30 százalékát állandó üdülővendégek rendelkezésére bocsátanak. Sokat lehetne könnyíteni a jelenlegi szállásnehéz­ségeken sátortáborok, a Balaton mellett hamar nép­szerűvé vált campiingek révén üv. Szinte érthetetlen, hogy például Zebegényben, Visegrádon és másutt miért nem állítanak fel már az idén sátortábort, amelynek létesítése, üzemeltetése viszonylag csekély költséggel járna és a sok tízezer látogató révén hamar meg is térüln*. 0 ' . • Uj módszerek az életszínvonal nemzetközi M ... • összehasonlításában • Az amerikai acélsztrájk gazdasági háttere • Az albérlő helyzete lakáscsere esetén • Tájékoztató a jövedelemadó­bevallásról Ugyancsak kifizetődő volna a Duna-kanyarban víkendteleztek létrehozása is, hétvégi, vagy egész idényre szóló bérleti lelhető Jégek mellett. Úgy gondtol­juk. hogy mindezeket a kérdéseket — legalábbis a súlyponti helyeken — a helyi jellegű, nagyobb felada­tokra. szervezési Intézkedésekre általában fel nem készült tanácsi vállalatok helyett, hasonlóan a példa­mutató fejlődést felmutató Balaton-kömyékhez, a Bel­kereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazga­tóságának kellene kézbevennie. Különösen vonatkozik ez a vendéglőkre, cukrász­dákra és egyéb létesítményekre, amelyek száma és színvonala — néhány kivételt leszámítva —nem méltó a Duna-kanyar országos sőt az egyre szaporodó kül­földi vendégeket figyelembevéve, a határokon is túl­terjedő jelentőségéhez. Tarthatatlan például, hogy Zebegényben csak délelőtt ll-kor nyisson ki ez egyéb­ként indokolatlanul II. osztályúnak minősített egyet­len vendégiő-cukrászda, amikor vasárnaponként már a reggeli órákban ezrével érkeznek a kirándulók. A megfelelő ellátáson, mint alapvető követelményen felül fokozni kell a zenés-táncos helyek és egyéb szó­rakozási lehetőségek számát. Etekintetben igen sok tennivalója lenne a Pestmemtei Moziüzemi Vállalatnak is, amely ugyan most (miért ily későn?) szabadtéri mozit épít Visegrádon és Leányfalun, de például Nagymaroson nem egyszer elmarad az előadás, ha a Budapestről kijáró mozigépész nem érkezik tneg. Véleményünk szerint szükséges és kifizetődő lenne tovább javítani a Duna-kanvar közelekedését is. első­sorban az autóbuszjáratok szaporításával, csavargőzö- sok, vízibuszok beállításával, hiszen e terület egyik legnagyobb előnye. Budapesthez való közelsége, erősen csorbát szenved, ha például a fővárostól 20 kilométerre eső Szentendre fő közlekedési lehetősége továbbra is az egyórás menetidejű helyiérdekű marad. És amíg például a visegrádi oldalon kifogástalan műút vezet, vajon miért nem lehet rendtoehozni — az útszakasz tervezett áthelyezéséig is — a Nagymaroson keresztül­haladó, járdával sem rendelkező főutat, amely porral vagy sárral „látja el” a járművek elől a kapualjba ugráló üdülők ezreit? Félreértés ne essék, cikkünkkel nem a ..panasz- könyvet” akarjuk teleírni. Hiszen — mint a beveze­tőben is említettük — nem kevés az sem, ami eddig történt a Duna-kanvar fejlesztésében és további ter­vek készülnek, vagy haladnak a megvalósulás útján. Ezek közé tartozik például, hogy már készítik azt a nyomóvezetéket, amelyen még ez évben Leányfaluig — s azután tovább — „elér” a víz, Visegrádon ..gombát’' építettek. Kismaroson az Expressz 900 férőhelyes sátortábora működik, a váci tanácsházán készen állnak a híres Pokolcsárda körül megvalósuló „üdülő-kombi­nát” tervei stb. Mégis, úgy gondoljuk, s az elmondot­takkal is azt kívántuk bizonyítani, hogy a Duna­kanyar lehetőségei indokolttá tennék, hogy azokkal szervezettebben és hatékonyabban foglalkozzunk. Ehhez fokozni kellene — többek között — a ma még meglehetősen egyhelyben mozgó Duna-kanyar Intéző Bizottság hatáskörét és — a gazdaságosság szem előtt tartásával — növelni kellene jelenleg mi­nimális anyagi erőforrásait is. Nem kétséges, hogy már csak a javasolt intézkedések megvalósításával is n Duna-kanyar — milliók kiránduló- és üdülőterülete — sokat váltana valóra a ma még ki nem használt lehetőségekből. Follinus János 111 L60 FORINT 1959. JÚLIUS 7 tét a Budakörnvéki Vendéglátóipari Vállalatnak adtak át szálloda céljaira. Itt már ebbe« az idényben 33 férőhellyel könnyítenek a szállásgondokon. bár ez 'S elanvésző a hétvégenként ideérkező 10 000—15 000 látogatóhoz viszonyítva. Miért ne lehetne azonban az egész Duna-kanyar területén felülvizsgálni a külön­bőzéi szervek és intézmények által fenntartott üdülők kihasználtságát s azokat, ahol az igénybevétel nem kielégítő — esetleg összevonások alkalmazásával is — vendéglátóipari szállás céljaira átadni? Hogy itt milyen kész lehetőségek állnak rendel­kezésre, azt bizonyítják Déldóul az alábbi néhány leányfalui üdülő 1958. évi kihasználására vonatkozó adatok: . Az üdülő­Az üdülő fenntartója összes férőhely vendégek napi átla­gos száma Magyar Filmgyártó Vállalat 18 $ Építéstudományi Intézet 25 4 Egyesült Epületasztalosipari V, 15 £ Szeszforgalmi Vállalat 15 5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék