Figyelő, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 1. szám

, w ’ '.‘r TeLEVÍZIÓ­ IV : 1.60 JANUÁR 5. IRÁNY: MAGYARORSZÁG Tovább nő a fogyasztási cikkek importja 1960-ban Xin Ha december 31-én — a vállalati rak­tárakhoz hasonlóan — a lakások ajtajá­ra nem is került fel a „Leltár miatt zár­va" feliratú tábla, természetes, hogy az év utolsó napjaiban szinte mindannyian számba vettük, mivel is gyarapodott a „családi leltár” az elmúlt esztendőben. És ebbe a nem hivatalos, de egyéni éves mérlegünk megvonása szempontjából na­gyon is fontos leltárba az elmúlt év so­rán ismét növekvő számban kerültek be külföldi órák, bútorok, fényképezőgépek és ruházati cikkek, hűtőszekrények, töl­tőtollak, hangszerek és kozmetikai ké­szítmények, nem is szólva a kávéról, dé­ligyümölcsökről és egyéb „fogyóeszkö­zökről” —, azaz, közgazdasági nyelvre lefordítva, tovább emelkedett a fogyasz­tási cikkek behozatala. Hogy milyen mér­tékben, arra a számok adják meg a vá­laszt : A fogyasztási cik­kek behozatalának alakulása (Millió forintban) 1950 342 1952 396 1958 1368 1958 2460 (számított adat) 1960 3000 (előzetes tervszám) Fogyasztási cikk-importunk alaku­lása­­tendenciája még szembetűnőbb, ha a volumen nagyarányú növekedésén kívül azt is figyelembe vesszük, hogy ennek a behozatalnak az aránya az összimporton belül is jelentősen kibővült az utóbbi években: amíg például az 1958. évi összes behozatal nem egészen másfélszerese volt az 1952. évinek, 1958-ban csaknem négy­szer, az elmúlt évben pedig kb. kétszer, 1960-ban pedig nyolcszor annyi külföldi fogyasztási cikk érkezett, ill. érkezik az országba, mint 1952-ben. A számok mögé tekintve azt is meg­vizsgálhatjuk, melyek azok az új voná­sok, amelyek jellemzik az elmúlt évek­ben fordulathoz érkezett fogyasztási im­portpolitikánkat, s ezek hogyan érvénye­sülnek, miként fejlődnek tovább 1960- ban. Nyolcmillió négyzetméter pamutszövet, félmillió pár cipő Elsősorban azt állapíthatjuk meg — s ez ma már minden vásárló, minden házi­asszony előtt ismeretes —, hogy a közel­múlt évektől kezdve állandósult az ellá­tás a csakis import útján biztosítható fontos közszükségleti cikkekben, s ez év­ben még tovább javul a helyzet. És itt nemcsak a mennyiség növeléséről van szó — bár példaként említhetnénk a cit­romot, amelyből a tavalyi kb. 14 800 ton­nával szemben terv szerint­ 16 000 tonna behozatalát irányozták elő —, hanem ar­ról is, hogy az idén még nagyobb gondot fordít külkereskedelmünk a déligyümöl­csök, s egyéb élelmicikkek minőségébe is, ami számos árufajta (pl. a kávé­ esetében) —, valljuk be —, nagyon is helyén­való. Nemcsak, nálunk, de az egész szocialis­ta táborban új vonás a fogyasztási cikkek behozatalában, hogy az utóbbi években az import állan­dóan bővül olyan cikkek­ből is,­­amelyeket itthon is előállíthatunk, annak a helyes elvnek alapján, hogy a lakosság növekvő igényeit midinkább szélesedő választékkal kell kielégíteni. Bár például az üzletek karácsonyi bősége ebből a szempo­ntból is rekordot jelen­tett, 1960-ban újabb, nagy lépést teszünk előre. Éppen a választékbővítés érdeké­ben — többek között — 8 millió négyzet­méter pamutszövet, fél millió pár (első­sorban női), cipőt, 5000 db hűtőszekrényt, ugyanannyi porszívót, 250 000 négyzetmé­ter szőnyeget, 21 millió devizaforint ér­tékű üveg- és porcelánárut hozunk be az eddigi tervek szerint, de mindjárt hozzá­tehetjük, hogy az év közben kialakuló választék­csere-lehetőségek még tovább növelhetik, más egyébbel együtt, ezeket a kontingenseket is. Hasonlóképpen nem tekinthetjük tel­jesen végleges számnak a személygépko­csiknak — lényegében a tavalyi szinten mozgó — 3500 darabos előirányzatát sem, hiszen például az elmúlt decemberben is terven felül 350 db Wartburg- és Skoda­­kocsi érkezett be; reméljük, az idén is lesz részünk ilyen „kellemes meglepetés­ben”. Visszatérve a hazai gyártásunkat ki­egészítő cikkekre, ezek közül még kettőt szeretnénk kiemelni: bútorgondjainkat tovább enyhíti majd a tavalyinál kb. 10 millióval nagyobb összegben, 90 millió devizaforinttal előirányzott import (főleg az NDK-ból és Csehszlovákiából), családi ház építési programunk­at pedig jelentő­sen segíti, hogy ajtó- és ablaktokból a tavalyinak mintegy két és félszeresét kí­vánjuk behozni, mintegy 65 ezer db-os mennyiségben, sőt mind­ennek csaknem háromnegyed részét már le is kötöttük, kötelező kontingenseket előíró államközi szerződésekkel. És­ ennek kapcsán mindjárt megemlé­kezhetünk fogyasztási importunknak a növekvő tervszerűségben megmutatkozó új vonásáról is. Ellentétben ugyanis az­­­zal a korábbi gyakorlattal, hogy a fo­gyasztási cikkek behozatala nemcsak vo­lumenben szorult háttérbe, hanem csak viszonylag kis hányada (pl. 1952-ben 43,7 százaléka, 1954-ben 56,6 százaléka), talált fedezetet az államközi szerződések­ben, és a fennmaradó részt­ az alkalmi­­jellegű választékcsere útján kellett biz­tosítani. 1959-hez hasonlóan, a terv sze­rint 1960-ban is a fogyasztási import több mint 90%-a már az éves árucserefor­­­talmi­ak,­gálla­podások alapján bonyoló­dik le. Felesleges hangsúlyozni, hogy ez milyen sokat jelent a tervszerű, folyamatos, ellátásban, különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy például erre az év­re szóló fogyasztási importunk több mint 50 százalékát már 1959-ben lekötöttük, kötelező kontingensek formájában. Választékcsere és munkamegosztás Az egyre bővülő import mellett fontos szerepet tölt be és 1960-ban is tovább fo­lyik az ún. választékcsere, amelynek keretében a belkereskedelem a hazai árualapok részbeni kicserélése útján nö­veli a lakosság rendelkezésére álló vá­lasz­ékot. Ezzel kapcsolatban is — mint új vonást —­, ki kell emelni a szocialista országok által rendezett nemzetközi vásárok nagy­mértékben megnövekedett jelentőségét a fogyasztási importban. Mindjobban érvé­nyesül az a helyes törekvés (erre jó pél­da volt az 1959. évi Lipcsei Őszi Vásár, Brnói Vásár), hogy a fogyasztási javak széles választékának bemutatása is szol­gálja ezek importjának kibővítését. Kí­vánatos, hogy erre a budapesti ipari vá­sárokon is fokozott gondot fordítsunk. A szocialista országok között a fogyasz­tási cikkek külkereskedelmi forgalmát illetően is mindinkább előtérbe kerül a nemzetközi munkamegosztás elsősorban olyan cikkeknél, amelyeket a megfelelő területen nagyobb gyártási tapasztalatok­kal rendelkező baráti országok saját ter­melési költségeinknél olcsóbban és jobb minőségben bocsáthatnak rendelkezé­sünkbe. Ilyen — kölcsönösségen alapuló­­ tárgyalások, elsősorban műszaki cik­kekre, máris folynak Magyarország, Cseh­szlovákia, az NDK és Románia között. Az ily módon egy-egy országban kiala­kítható nagy szériák megvalósítása annál is fontosabb, mert a lakosság vásárlásait mindenütt, így nálunk is, az ún. tartós fogyasztási javak irányában tolódnak el. Amíg például az élelmiszerek és élvezeti cikkek kiskereskedelmi eladási forgalma 1952-höz viszonyítva 1958-ban I .Ostoros­ra emelkedett, ez, az arány az iparcik­keknél — főleg a nagyobb értéket képvi­selő tartós fogyasztási javak megnöve­kedett forgalma miatt — több mint két­szeres volt, s azóta tovább emelkedett Sürgős feladatuk tehát, hogy ezt a fo­gyasztói igényt az említett kooperáció út­ján is mind teljesebbet, kielégítsük. Ez a kiszélesedő munkamegosztás ter­mészetesen nem zárja ki, hogy a fogyasz­tási­ cikkek behozatalában a jövőben is megfelelő teret biztosítsunk a tőkés or­szágokból származó áruknak, annál is in­kább, mert ez elősegíti kereskedelempoli­tikai célkitűzéseinket, ahogy például az Ausztriával, mint első tőkés országgal kötött hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodásunk megkötésénél jelentős szerepet játszott a fogyasztási cikkekre vonatkozó kontingensek kölcsönös megál­lapítása A Kereskedelmi Mintaterem­ feladata Végezetül, fogyasztási importpoliti­kánk egyik leglényegesebb új vonása, az ipar ösztönzése korszerű, a célszerűségi és ízlésbeli követelményeknek megfelelő­­ cikkek termelésére. Ennek hatása már eddig is jelentkezett, pl. műanyagfogyasz­tási cikkek, korszerűbb bútorok, diva­tosabb kötöttáruk, női cipők és műszál fehérneműk stb gyártásában, e tekintet­ben azonban még csak a kezdetnél tar­­■ tunk. Mindenesetre biztató kezdet, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium a gaz­dasági bizottság határozata alapján fel­állított Kereskedelmi Mintateremben kb. 1 év alatt több mint 2000 külföldi fo­gyasztási cikket mutatott be a szakembe­reknek, s ezek mintegy 30 százalékának legyártását a­~ ipar vállalta is. Ez a helyes kezdeményezés 1960-ban több irányban bővül tovább: a szóbajövő árucikkeket már két mintateremben, szakmai csoportosításban mutatják be és a kereskedelem ezenkívül fényképeket, leírásokat is bocsát az ipar rendelkezésé­re, az állandó ,,anyagellátásról” pedig elsősorban külkereskedelmi kirendeltsé­geink gondos­kodnak. Az ipar érdeklődé-­­sének fokozása azért is fontos népgazda­sági érdek, mert a lakosság igényeinek megfelelőbb""kielégítése mellett újabb exportlehetőségeket is feltárhat. Follinus János • Egységes, független minőségellenőrző I-i. szervezetet • Balogh profeszor segélykiáltása • Módosították a jövedelemadó-rendeletet • Milyen közületi építési munkát végezhet kisiparos Az új év kezdetén új fényképezőgép-szállítmány érkezet az NDK-ból az OFOTÉRT-raktárba. (Szilvásy Kálmán felvétele)

Next