Figyelő, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-05 / 27. szám

TISZTA LEVEGŐT A fővárosok és az ipari központok levegőjének szennyezettsége a világon mindenütt komoly probléma. A nagyvárosok lakói, ha napi munkájuk után levegőzés céljából sétálni indulnak, az utcákon a friss levegőnek csak az illúzióját kapják. A gyárak, háztartások, közlekedési eszközök korom, és kéngázfelhője, nemkülönben a gyáraktól eredő por- és gázfélék, az építkezések, bontások pora, a különféle szagok folyamatosan szennyezik a nagyvárosok levegőjét, amelynek romlásához még az időjárással kapcsolatos pára és köd stb. is hozzájárulnak, így van ez Berlinben, vagy Párizsban, Londonban vagy Moszkvában. Londonban a nedves és szélmentes időjárás esetén ködsapka képződik a város felett, amely néha olyan kiterjedésű, hogy súlyos károkat okoz. Legutóbb például 1952-ben volt London felett olyan hatalmas ködsátor, amely sok ezer ember egészségének romlását, sőt, ■ olykor halálát okozta. A nagymértékben szennyezett levegő megtámadja az emberek, állatok egészségét, károkat okoz épületekben, berendezésekben és általában minden vagyontárgyban. A levegő tisztaságának fontosságát mindinkább felismerik külföldön is. Moszkvában ésszerű intézkedésekkel elérték, hogy a belső kerületekben 1948-tól, amikor a levegő portartalma átlagosan még 0,91 milligramm volt légköbméterenként, 1956-ig a portartalom 0,15 milligrammra csökkent. Angliában a levegőtörvény első évének végére 10—15 százalékkal csökkent a levegő szennyezettsége. A Szovjetunióban a gyárak gazdaságosabb, tehát füstszegény tüzelése érdekében hozott rendelkezések betartását szigorúan ellenőrzik, állandóan oktatják az üzemek energetikusait. Angliában pedig 100 font pénzbírsággal sújtják azt a gyárat, amelynek kéménye három percnél tovább feketén füstöl. „Elszáll“ a szén Budapesten az elmúlt évtizedekben a levegő szennyezettségi összetétele 45, 50 százalékkal romlott. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálati eredményei kedvezőtlen képet nyújtanak a főváros és több ipari városunk, például Ózd, Diósgyőr, Tatabánya és Pécs levegőjének tisztaságáról. Megállapították, hogy a levegő koromtartalma Budapesten meghaladja a tűrhetőségi határt és a kéntartalom is lényegesen több a megengedhetőnél. Az Országos Közegészségügyi Intézet levegő-egészségügyi osztálya a magasabb légrétegek szennyeződését is vizsgálja, mert a főváros déli ipari kerületeinek levegője időnként a belváros fölé jut. Rövidesen sor kerül a főváros levegőjének repülőgépekkel történő vizsgálatára is. Bár a magyar főváros a világ többi nagyvárosához viszonyítva, nem áll a legrosszabbul, a levegő tisztaságáért folyó küzdelem eddigi eredményeivel nem lehetünk elégedettek. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület keretében megalakult az Aerosol-bizottság, amely a Közegészségügyi Intézettel karöltve tanulmányozza a levegő szennyeződésének okait, javaslatokat készített a legs'' e'ősebb teendőkre, ez azonban korántsem elég ahhoz, hogy a levegő szenynyezettsége ésszerű mértékre korlátozódjék. Külföldi és belföldi tudományos kutatók szerint a védekezéshez szükséges intézkedések, valamint anyagi eszközök költsége jelentősen kisebb, mint az a kár, amit a rossz, egészségtelen levegő okoz. Az Aerosol-bizottság a kidolgozandó levegőtisztasági rendelethez javasolja a műszaki elhárítás céljából a levegőszennyező ipari üzemek áthelyezését, az új lakónegyedek célszerű telepítését, zöldövezetek létesítését, továbbá az utak pormentesítésén és tisztántartásán, a hajók dieselesítésén, a pályaudvarok elektrifikálásán és füstregisztráló műszerek alkalmazásán kívül Budapest és más nagyobb ipari városok gyári és háztartási fűtéstechnológiájának korszerűsítését. Ezek között talán a legjelentősebb a fűtéstechnológia problémája, ezért is szólunk erről részletesebben. Sok intézményünk, gyárunk kazánja elavult, kemencéi korszerűtlenek. A kéményeken távozó „koromfekete” füstfelhők a gazdaságtalan tüzelést bizonyítják, hiszen a szénpor száll el a levegőbe, ahelyett, hogy elégne a kazánokban. A legtöbb üzemben a kazánokkal több gőzt termelnek, mint amennyit azok jó hatásfokkal előállítani képesek. A levegő tisztasága sokban függvénye a gazdaságos tüzelésnek, így tehát a városok levegőjének javítására való törekvés nem kizárólag egészségügyi, de gazdasági kérdés is. Hogy mennyire az, azt bizonyítja például a lágymányosi Dohánygyár, a Műszaki Egyetem és a Gellért-szálló távfűtésbe való bekapcsolásának kérdése is, amelyet most a Hő- TERV vizsgál. Ez a három nagy fogyasztó jelenleg saját kazántelepeivel oldja meg hő- és gőzellátását. A kazánok mind a három helyen többé-kevésbé felújításra szorulnak. A Műszaki Egyetemen a hő- és gőztávvezetékbe való bekapcsolással kb. hatvan főnyi munkaerő szabadulna fel, megszűnnének az egyetem szén- és salakszállítási, valamint tárolási gondjai nagy területeket adhatnának át az egyetem fejlesztése és parkosítása céljaira, s nem utolsósorban megszűnne az egyetem környékén a kazánok kéményeiből áradó füstgáz és pernyehullás. A Lágymányosi Dohánygyár régi és elavult kazánjainak felújítása 10—15 millió forintba kerülne, ami önmagában is elegendő lenne mindhárom intézményhez vezető gőztávvezeték megépítéséhez, sőt, amennyiben megvalósul a ferencvárosi lakótelepeknek a Budapesti Erőműből történő fűtése és a távvezeték az összekötő hídig amúgy is kiépül, ez a költség még jelentősen csökkenne. A Gellért-szálló szempontjából különösen előnyös a gőztávvezeték megépítése, hiszen a környék lakóinak és a szálloda vendégeinek régi panaszuk, hogy az Orlay utcai kazántelep elrontja a környék levegőjét, pernyét terít időnként a strandotokra és városrendezési szempontból is erősen kifogásolható. dolgozó kazánjai ugyanezt a mennyiséget például a Budapesti Erőműből 220 forintért szállítják. A városok belterületén a levegő szenynyeződését nagyrészt a házi tüzelés okozza, elsősorban a gáz és koksz, a kokszbrikett és olaj, tehát a füstszegény tüzelőszerek, másodsorban pedig a jó kályha- és tűzhelyszerkezetek, jó központi fűtési kazántípusok hiánya miatt. A nemesített tüzelőszerek használatát világszerte előtérbe helyezték. A szén száraz lepárlásával igen gazdaságosan eltüzelhető gázt és füstszegény kokszot nyerünk. A városi gáz, a földgáz és PB-gáz ideális tüzelőszer, de a külföldi nagyvárosokhoz viszonyítva fővárosunk még elmarad ezeknek az alkalmazásában. A magyarországi gázhelyzetben azonban az utóbbi évek alatt döntő változás állt be: jelentős mennyiségű, kb. 20 milliárd köbméter hazai földgázt sikerült feltárni, rendelkezésre áll továbbá a sztálinvárosi kokszolómű gáza is. A városi levegő tisztasága és energiagazdálkodási szempontból is fontos, hogy ez a gáz elsősorban a háztartások hőellátását szolgálja. A szénnemesítés során több kísérletekkel alátámasztott eljárás is ismeretes a hazai barnaszénbázisos kokszbrikett előállítására. A drága külföldi koksz behozatala helyett a magyar barnaszenekből 6000—6400 kalória/kg fűtőértékű kokszbrikettet lehet gyártani, amely háztartási és ipari célok-ra tökénetesen megfelel. •Műszertechnika és gazdaságosság • Újra szabályozták a fordítási díjakat I • Dolgozó nyugdíjasok járandóságai I Fűtőerőművekkel... A három nagy intézménynek a közeli években a távfűtésbe való bekapcsolása mutatja a helyes és követendő irányt: meg kell akadályozni a városokban a levegőt szennyező üzemek további terjeszkedését, új gyárak létesítését. A lakosság hőszükségletét és az üzemek gőzigényét 10—15 éves perspektívában a meglevő és épülő távfűtő erőművekből kell kielégíteni. Ezzel nagy mennyiségű fűtőanyagot takaríthatunk meg és a levegő romlása jelentős mértékben csökkenthető. A lakosság részére a távfűtés — ha nem is olcsóbb, mint a központi fűtés, de feltétlenül kényelmesebb és a népgazdaságnak is sokkal előnyösebb, mert erőművi hulladékon erőidből készül. Az ipari gőzszolgáltatás távvezetéki megoldása a gyáraknak közvetlen hasznot is hoz. A régi, kevésbé korszerű kazánok ugyanis 50—60 százalék hatásfok mellett 1 millió Kcal gőzt 300 Ft körüli költséggel termelnek, míg az erőművek korszerű 85 százalék hatásfokkal A háztartásokban is nem kerül pénzbe, sőt, további jelentős tüzelőanyag és pénzmegtakarítást eredményez a hozzáértő tüzelés és szakszerű technológia bevezetése. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szorgalmazására a KÖJÁL múlt év decemberében négy kiadványban adott útmutatást a tüzelés elméletére és a roszszul működő kályhák hibáinak kiküszöbölésére. A kiadványokat a KÖJÁL díjtalanul bocsátja a hatóságok és lakóbizottságok rendelkezésére. A már eddig beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy helyenként 50—80 százalékos szén- és munkamegtakarítást értek el. Az ETE beavatkozására nem egy bérházban az elmúlt évben a központi fűtési költséget sikerült 20—25 százalékkal csökkenteni, ami végeredményben azt jelenti, hogy a lakók 12 havi fűtési díj helyett csak 10 hónapon át fizették a részletet. A levegő romlása elleni védekezéssel a hatóságok a világon mindenütt elkéstek. Az üzemek kitelepítéséről fontos gazdasági érdekből addig szó sem lehet, amíg az új gyártelepek — távol a városoktól fel nem épülnek. A nagyipart — amint a világon sehol — nálunk sem lehet egy-két év alatt átállítani, de az új gyárakat már a „levegőhelyzetet” is figyelembe véve célszerű telepíteni. A régi gyárak elavult berendezéseit pedig mielőbb korszerűsíteni kellene. Ezekkel a közbenső intézkedésekkel jelentős mértékben lehet megjavítani Budapest és más vidéki városaink levegőtisztaságát. Ráthonyi János ( / fj’/yp /(■ i * 4 V. ÉVFOLYAM 27. SZÁM MAGJÁRA: l.*0 FORINT fc/L ^ ¥ 1961 JÚLI.lS 5.