Figyelő, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-05 / 27. szám
A FIGYELŐ JELENTI--------------------------------Újra szabályozták a fordítási díjakat Az igazságügyminiszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben rendeletet adott ki, amely 1961. augusztus 1-től új díjtételeket állapít meg a külfordítók által végzett fordításokra és az ezzel összefüggő egyéb munkákra [pl lektorálásra, korrigálásra, szóbeli tolmácsolásra, tartalmi kivonat (szinopszis) készítésére, leírásra, másolásra stb.]. Az új Ha a fordítás Magyarországon általában kevéssé ismert idegen nyelvről vagy ilyen idegen nyelvre történik (pl. flamand, hindi, koreai, stb.) vagy pedig a szöveg különleges szakismeretet igényel, az előzőkben felsorolt díjakra oldalanként kis oldalnál 2,70, nagy oldalnál 4 Ft pótdíj fizethető a fordítónak. (Kis oldal az 50 betűhelyből álló 25 soros, nagy oldal a 60 betűhelyből álló 32 soros oldal.) ♦ Nehezen olvasható okirat (pl. kusza kézírás, elmosódott szöveg stb.) fordítása esetén az előbbiekben felsorolt djrendelet fontosabb szabályairól olvasóinkat az alábbiakban tájékoztatjuk. Az új rendelet értelmében a fordító szerv, vagy a fordítást végeztető egyéb állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv a vele munkaviszonyban nem álló, eseti megbízás alapján fordítást végző külfordítónak a fordításért az alábbi díjat köteles fizetni: sokra 25 százalék pótdíj számítható fel. A rendelet a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a külfordítónak járó díjat kiváló minőségű fordítás után 5 százalékkal fel lehet emelni, kifogás alá eső fordítás esetén pedig a fordítási díjat csökkenteni lehet. A nagyobb részt hibás fordításért díj egyáltalán nem fizethető. A fordítással összefüggő egyéb munkák díjazása Az új rendelet tételesen szabályozza a tnrrinflRMinssTPmsfmn ppvw. minisaif díjazását is, így a többi között kimondja, hogy a fordítás lektorálásáért a fordítási díj 50 százalékát kell fizetni. A szóbeli tolmácsolás díja óránként 13 Ft, a fordító szerv székhelyén kívül végzett tolmácsolás esetén az előző összegen kívül kiküldetési illetmény (napi díj) és utazási költségtérítés is jár. Vetített szöveg fordításáért írásbeli fordítás esetén a fordítási díj plusz 25 százalék, helyszíni szóbeli fordítás esetén pedig óránként 17 Ft illeti meg a fordítót Hanglemezről, magnetofonszalagról történő fordítás esetén a fordító ugyancsak 25 százalék pótdíjban részesül. Tartalmi kivonat (szinopszis) készítése esetén a díjazás a kivonatolandó mű terjedelmétől függ. Ha a kivonatolandó mű 10 ív vagy ennél kevesebb, a tartalmi kivonatért a fordítási díj 13 százaléka jár. Ennél nagyobb mű kivonatolásáért a 10 ívet meghaladó szövegrész fordítási díjának 10 százaléka fizetendő. Idegennyelvű nyomdai szöveg korrigálásáért kis oldalanként 2,70, nagy oldalanként 4 Ft jár. A leírásért és másolásért járó díjazásra a rendelet a leírás, illetve másolás körülményeit tekintve (gépírás, kézírás, első példány, további példányok stb.) külön díjtételeket állapít meg. Mikor számítható fel sürgősségi díj? A rendelet értelmében — erre vonatkozó külön megállapodás alapján a sürgősségi díj akkor számítható fel, ha a fordítás terjedelme 10 kis, vagy 6,5 nagy oldalnál nem több és azt 24 órán belül, minden további 15 kis, vagy 10 nagy oldalt további egy munkanapon belül kell elkészíteni és a fordító szervnek átadni. Ugyanez a szabály érvényes a lektorálásnál felszámítható sürgősségi díjakra is. Másolásnál sürgősségi díjat abban az esetben kell fizetni, ha a másolás magyar nyelven napi 30 kis, vagy 20 nagy oldalt, idegen nyelven pedig napi 20 kis vagy 13 nagy oldalt meghalad. Mennyi a fordítási, lektorálási díj felső határa? A rendelet kiemeli, hogy a fordításért, lektorálásért és ezekkel összefüggő egyéb munkákért kifizetésre kerülő munkadíj és a levont adók felső határa a munkaviszonyban nem álló külfordítónál a havi 4700, a munkaviszonyban álló külfordítónál pedig a havi 2500 forintot nem haladtatja meg. Az így megállapított felső határ negyedéves viszonylatban értendő. A külfordító a díj felvételekor nyilatkozatot köteles a fordító szervnek adni arról, hogy a negyedév folyamán milyen összegű fordítási díjat vett fel és tőle adók címén milyen összeget vontak le. I. Általános szöveg II. Szakszöveg III. Sürgős III. Sürgős Kis Nagy Kis Nagy Kis Nagy Kis Nagy old. old. old. old. old. old. old. old. Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft 1. Idegen nyelvről magyarra S 8 7 10 8 12 20 15 2. Magyarról idegenre 8 12 10 15 12 18 15 23 3. Idegen nyelvről idegenre 11 16 13 20 16 24 20 30 4. Nem latin, nem cirill betűvel írt nyelvről magyarra * 12 10 15 11 16 13 20 5. Magyarról nem latin, nem cirillel írt idegen nyelvre 16 24 20 30 20 30 24 36 6. Idegenről nem latin, nem cirill betűvel írt nyelvre 20 30 24 36 24 36 28_____42 A munkaviszonyban álló nyugdíjasok járandóságai A nyugdíjas és más olvasóink kérésére, az alábbiakban tájékoztatást adunk a munkaviszonyban lévő nyugdíjas dolgozókat megillető járandóságokról. Hogyan kell megállapítani a nyugdíjas dolgozó munkabérét? A munkaviszony létesítésekor a nyugdíjas dolgozó esetében is mindenkor meg kell határozni a munkakört és a munkabért. Ha a fizetendő munkabér órabérben van meghatározva, a munkakörnek (a végzett munkának) megfelelő órabért, ha pedig havibér van meghatározva, a munkakör szerint megállapított munkabérnek a munkában töltendő idő arányában meghatározott részét kell fizetni. Tehát a munkaviszonyban álló nyugdíjast csak az általa munkában töltött időnek és munkakörének megfelelő (arányos) munkabér illeti meg, s munkaideje sem lehet kevesebb vagy több annál, mint ami a kapott munkabérnek megfelel, így ha pl. az 500 Ft munkabérben részesülő nyugdíjast olyan munkakörben vagy munkán foglalkoztatják, ahol az órabér 5 Ft, munkaidejét nem lehet 100 óránál sem hosszabb, sem rövidebb időben meghatározni; ha pedig 500 Ft fizetése mellett olyan munkakörben foglalkoztatják, amelynek munkabére 1350—1500 Ft, munkaidejét 70—77 órában kell megállapítani. Milyen járandóságok illetik még meg a nyugdíjas dolgozót? A munkaviszonyban álló (tehát nem szakértőként vagy bedolgozóként foglalkoztatott!) nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra (munkaszüneti nap díjazása, szabadság, felmondási illetmény stb.), amelyek az egyéb, vele együtt munkaviszonyban levő és azonos körülmények, munkaidőbeosztás stb. mellett munkát végző nem nyugdíjas dolgozókat megilletik. Mennyi szabadság jár a nyugdíjas dolgozónak? Ha a nyugdíjas rendszeresen a hónap egy részében áll munkaviszonyban (havonta ezt igazolják munkakönyvében), szabadságra nem jogosult, mivel annak előfeltétele, a „teljes naptári hónapk ot meghaladó munkaviszony hiányzik. Az előbbitől eltérő az az eset, amikor a nyugdíjas — a foglalkoztatás napi időtartamától függetlenül — egész hónapon át munkaviszonyban áll. Ilyen esetben a szabadság jár és azt a hónap egyébkénti munkanapjai, illetőleg munkaideje és a nyugdíjas által munkában töltött napok (órák) figyelembe vételével kell megállapítani. A munkában nem töltött idő után ugyanis szabadság nem jár, márpedig, ha a nyugdíjas határozatlan időtartamon át havi napi (vagy órai) munkára van alkalmazva, a hónap „munkában" nem töltött napjain, illetőleg órái alatt helyzete azonos a „fizetésnélküli szabadság”-on levőkkel. Ha tehát pl. a nyugdíjas havonta hat alkalommal 8—8, heti három alkalommal 4—4, vagy napi 2—2 órát tölt „munká”ban, a hónap háromnegyed részében nem dolgozik, így a „munkaviszonyban” töltött hónapnak csak egy negyedrésze után jogosult egy negyedrész szabadságra. Ennek elszámolása történhet úgy, hogy a dolgozó minden 4 hónap után jogosult egy-egy (8 órás), vagy minden hónap után egy-egy (2 órás) szabadságnapra. A szabadságidőre járó munkabér beszámít az 500 Ft megengedett kereset összegébe s természetesen a szabadság kiadására vonatkozó általános rendelkezéseket (a munkaviszony első naptári évében csak a 6. hónap eltelte után, de még az év befejezése előtt kell kiadni, stb.) ilyen esetben is alkalmazni kell. 2 Lakástanácsadó Az albérleti lakrész jogellenes igénybevétele Egy tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlőjének halála után annak két gyermeke maradt a kétszobás lakásban, s ezek az egyik szobába albérlőt vettek, az albérleti szerződést azonban csak egyikük írta alá, aki később meghalt. A lakásügy hatóság ekkor igénybe vette az albérletbe kiadott szobát azzal az indokolással, hogy az albérletet létesítő bérlő halálával a szoba megüresedettnek tekintendő, s ezt a II. fokú lakásügyi hatóság is helybenhagyta. A lakás eredeti bérlőjének életben levő gyermeke, aki a lakásban bent lakott, az igénybevételi határozatot a bíróságnál megtámadta, ott azonban kérelmét elutasították. A legfőbb ügyész e bírói döntés ellen törvényességi óvást emelt. Rámutatott arra, hogy az eredeti bérlő halála után egyeneságbeli rokonai, gyermekei laktak a lakásban, akik a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 31. § (1) bekezdése értelmében a bérleti jogviszony folytatására jogosultak. Kétségtelen, hogy a bérleti jogviszony folytatására jogosult személynek a bérlő halála után 15 napon belül a lakásügyi hatóságtól kérnie kell bérleti jogának elismerését. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 64. § (2) bekezdése szerint azonban, ha a lakásügyi hatóság tudomása szerint a bérleti jogviszony folytatására jogosult személy van, aki bérleti jogának elismerését a megállapított határidőn belül nem kérte, a lakásügyi hatóságnak e személyt fel kell hívnia arra, hogy 8 napon belül nyilatkozzék, kíván-e jogával élni. Az adott esetben az eredeti bérlő leszármazói elmulasztották a bérleti jogviszony folytatásának elismerését kérni, de ugyanígy mulasztott a lakásügyi hatóság is, mert a bérlő leszármazóit nem hívta fel nyilatkozattételre. A lakásügyi hatóság ezzel hallgatólagosan elismerte a leszármazó bérleti jogosultságát. Megállapítható volt az is, hogy az eredeti bérlő leszármazói bérlőtársak voltak, tehát egyforma joggal, együtt folytatták apjuk halála után a bérleti jogviszonyt. Az a körülmény, hogy az albérlő bejelentőlapját csak az egyik bérlőtárs írta alá, nem jelenti azt, hogy az albérlő kizárólag az aláíró személlyel volt jogviszonyban. Az albérleti megállapodáshoz a másik bérlőtárs hozzájárulása is megvolt, mert közös akaratelhatározással fogadták be az albérlőt. Ebből következik az is, hogy az egyik bérlőtárs elhalálozása folytán az albérleti megállapodás nem veszti érvényét. Ilyen körülmények között az eredeti bérlő életben levő -leszármazója jogosan folytatja a bérleti jogviszonyt és így fennáll az albérleti viszony is. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 42. § (1) bekezdése szerint az albérletbe adott lakrészt az albérleti jogviszony fennállása alatt nem lehet igénybe venni, még akkor sem, ha az a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladja. Mivel ez volt a helyzet a konkrét esetben is, a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helytadott és az igénybevételi határozatot hatályon kívül helyezte. Személyi tulajdonban levő megüresedett lakás kiutalása Egy tanácsi rendelkezés alatt álló ház egy szoba, konyha és éléskamrából álló részét évek óta egy állami vállalat bérelte, amely azt utóbb felmondta és ezt az illetékes tanácsnak is bejelentette. A ház tulajdonosai a tanácshoz fordultak és a 35/1956. (IX. 30.) MT rendelet 58. §-a alapján kérték a megüresedett lakásnak részükre való kiutalását, mert ebbe ők, mint tulajdonosok, beköltözni kívántak. A lakásügyi hatóság a háztulajdonosok kérelmét elutasította, a megüresedett lakást másnak utalta ki, és ezt a határozatot a másodfokú lakásügyi hatóság is helyben hagyta. A bíróságok, ahová a tulajdonosok fordultak, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az adott esetben a háztulajdonosok által sérelmezett államigazgatási határozat nem jelenti a lakás igénybevételét, mert egy korábban is bérbeadott lakás újabb kiutalásáról van szó. Ezért a bíróság a pert érdemben nem tárgyalta. Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott az üggyel és megállapította: a lakásrendelet 58. § (1) bekezdése— az előírt feltételek fennforgása esetén — a tulajdonosoknak a lakrész használatára oly igényt biztosít, amelyet a lakásügyi hatóság teljesíteni köteles, s az el nem ismerése, azaz a lakásnak más részére történő kiutalása a lakás igénybevételét jelenti. A lakásügyi hatóságnak a tulajdonosok által támadott határozata tehát lakás igénybevételét elrendelő jogerős határozat, s így az az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság előtt megtámadható. Tévedett tehát a bíróság, amikor ezzel ellentétes álláspontja folytán a pert érdemben nem tárgyalta. Lényeges kihatással lehet a felek közötti jogvita eldöntésére,hogy a tulajdonosok a lakásra vonatkozó igényüket a lakásügyi hatósághoz mikor jelentették be , hogy a bejelentésük a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 124. §-ában megjelölt határidőn történt-e. Ha ugyanis a tulajdonos igényének bejelentését elmulasztotta, a lakásügyi hatóság köteles felhívni, hogy igényét 8 nap alatt jelentse be. Ha a tulajdonos az így megszabott 8 nap alatt nem jelenti be igényét, a bérlőt csak ebben az esetben jelölheti ki a lakásügyi hatóság. Ezt a körülményt a bíróság a perben nem tisztázta. Az államigazgatási határozat ellen irányuló keresetet az 1957. évi IV. tv. 56. § (4) bekezdése szerint a keresettel megtámadható határozat közlésétől számított 30 napon belül kell az elsőfokú határozatot hozó szervnél vagy az illetékes járásbíróságnál benyújtani. Érdemi elbírálást csak az e határidőben benyújtott kereset igényelhet. Lényeges kihatással lehet tehát a jogvita eldöntésére az is, hogy a keresetet a törvényes határidőn belül nyújtották-e be. A perben eljárt bíróság ezt a körülményt sem derítette fel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. /Az ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR KÖZLEMÉNYE. A Délibáb utca és Munkácsy Mihály utca sarkán — a Délibáb u. 22. szám alatt — háromemeletes társasház épül. Az épületben összesen 15 lakás készül az alábbi megoszlásban: a földszinten 1 darab kétszobás 2 darab kétszoba garderobe az emeleteken szintenként 3 darab kétszoba garderobe 1 darab kétszoba személyzeti szobás garderobe. A fürdőszobákban a meleg vizet gázvízmelegítő szolgáltatja; a lakások fűtése cserépkályhákkal történik. A lakásokba előreláthatólag 1961. IV. negyedévben lehet beköltözni. A hét rendeleteiből Törvényerejű rendelet a nemzetközi kiállításokról szóló egyezmény kihirdetéséről. (1961. évi 11. számú tvr., Magyar Közlöny 50. szám.) Pénzügyminiszteri rendelet a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek forgalmi adójáról. [14/1961. (VI. 30.) P. M.: Magyar Közlöny 49. szám.] Pénzügyminiszteri rendelet az eperpálinka főzéséről. [1/1961. (VI. 30.) P. M.—Elm. M. fiz. rend.; Magyar Közlöny 49. szám.] Pénzügyminiszteri utasítás a költségvetési szervek dolgozói szervezett étkeztetése költségeiről. [141/1961. (P. K. 17.) P. M. sz. ut.; Pénzügyi Közlöny 17. szám.] Pénzügyminiszteri utasítás az állami vállalatok étkeztetési költségelszámolásáról. [142/1961. (P. K. 17.) P. M. sz. ut.; Pénzügyi Közlöny 17. szám.) Igazságügy minisztériumi rendelkezés a telekkönyvi hatóságokhoz benyújtott külföldi okiratok felülhitelesítéséről. (Igazságügyi Közlöny 12. szám.) Irányelvek a vegyipari dolgozók nyereségrészesedésének felosztásáról. (Nehézipari Értesítő 26. szám.) A SZOT elnökének rendelkezése a bérszabályzatok elkészítésének irányelveiről. (40/1961. SZOT Em.; Munkaügyi Közlöny 12. szám.) Munkaügyi miniszteri utasítás a munkahelyet változtató dolgozók munkabérének megállapításáról. [120/1961. (12) Mű. M. sz. ut.; Munkaügyi Közlöny 12. szám.] Belkereskedelmi miniszteri utasítás az áruköles önakciónak a Danuvia motorkerékpárra, a Tünde robogóra és a propán-bután gázkészülékre való kiterjesztéséről. [75/1961. (K. É. 23.) Bk. M. sz. ut., Kereskedelmi Értesítő 23. szám.] Építésügyi miniszteri utasítás az építőipari technikumok tanulóinak nyári termelési gyakorlatáról. (40/1961. É. M. sz. ut.; Építésügyi Értesítő 24—25. szám.). Építésügyi miniszteri utasítás a beruházások előkészítéséről. (41/1961. É. M. sz. ut.; Építésügyi Értesítő 24—25. szám.) Építésügyi minisztériumi rendelkezés műszaki előírások megjelenéséről. (Építésügyi Értesítő 24—25. szám.) Rendelkezés állami szerveknél a magánszektor részére történő pénzfizetésről. (9/1961. M. N. B. körlevél, Pénzügyi Közlöny 17. szám.) különvonatok a Szegedi Szabadtéri játékokra Különvonatok: Július 22-én a Hunyadi László, július 29-én Szovjet balett előadására IBUSZ-különvonat indul. A vonat szombaton délután indul és Szegedről vasárnap délután indul vissza. Vasúti jeggyel, turistaszállással, reggelivel, ebéddel és szegedi városnézéssel 124.— Ft. Repülőkülönjárat: Július 22-én a Hunyadi László előadására repülőkülönjárat indul Budapestről és Szegedről másnap vasárnap délután tér vissza. Útiköltséggel, turistaszállással, étkezéssel, városnézéssel együtt 288. — Ft. Autóbuszkülönjáratok: Július 21-én a Hunyadi László előadására két és fél napos autóbuszkülönjárat indul, amely az Alföld egy nagy részén halad át. Teljes ellátással 393.— Ft. Július 27-én a Bánk bán előadására kétnapos autóbuszkülönjárat indul az alföldi városok érintésével. Részvételi díj teljes ellátással 251,— Ft. Július 25-én a Hunyadi László, július 26-án a Bánk bán előadására egynapos autóbuszkülönjárat indul. Részvételi díj vacsorával 123,— Ft. A szegedi különjáratok díjában a szabadtéri játékok belépője nem foglaltatik benne.