Figyelő, 1961. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1961-07-05 / 27. szám

A FIGYELŐ JELENTI--------------------------------­Újra szabályozták a fordítási díjakat Az igazságügyminiszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben rendeletet adott ki, amely 1961. augusztus 1-től új díjtételeket állapít meg a külfordítók által végzett fordításokra és az ezzel összefüggő egyéb munkákra [pl lektorá­lásra, korrigálásra, szóbeli tolmácsolás­ra, tartalmi kivonat (szinopszis) készí­tésére, leírásra, másolásra stb.]. Az új Ha a fordítás Magyarországon általá­ban kevéssé ismert idegen nyelvről vagy ilyen idegen nyelvre történik (pl. fla­­mand, hindi, koreai, stb.) vagy pedig a szöveg különleges szakismeretet igé­nyel, az előzőkben felsorolt díjakra ol­dalanként kis oldalnál 2,7­0, nagy ol­dalnál 4 Ft pótdíj fizethető a fordító­nak. (Kis oldal az 50 betűhelyből álló 25 soros, nagy oldal a 60 betűhelyből álló 32 soros oldal.) ♦ Nehezen olvasható okirat (pl. kusza kézírás, elmosódott szöveg stb.) fordí­tása esetén az előbbiekben felsorolt dj­rendelet fontosabb szabályairól olva­sóinkat az alábbiakban tájékoztatjuk. Az új rendelet értelmében a fordító szerv, vagy a fordítást végeztető egyéb állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv a vele munkaviszonyban nem ál­ló, eseti megbízás alapján fordítást vég­ző külfordítónak a fordításért az alábbi díjat köteles fizetni: sokra 25 százalék pótdíj számítható fel. A rendelet a továbbiakban hangsúlyoz­za, hogy a külfordítónak járó díjat ki­váló minőségű fordítás után 5 százalék­kal fel lehet emelni, kifogás alá eső fordítás esetén pedig a fordítási díjat csökkenteni lehet. A nagyobb részt hi­bás fordításért díj egyáltalán nem fi­zethető. A fordítással összefüggő egyéb mun­kák díjazása Az új rendelet tételesen szabályozza a tnrrinflRMi­nssTPmsfmn ppvw. minisaif díjazását is, így a többi között ki­mondja, hogy a fordítás lektorálásáért a fordítási díj 50 százalékát kell fizet­ni. A szóbeli tolmácsolás­ díja óránként 13 Ft, a fordító szerv székhelyén kí­vül végzett tolmácsolás esetén az előző összegen kívül kiküldetési illetmény (na­pi díj) és utazási költségtérítés is jár. Vetített szöveg fordításáért írásbeli for­dítás esetén a fordítási díj plusz 25 százalék, helyszíni szóbeli fordítás ese­tén pedig óránként 17 Ft illeti meg a fordítót Hanglemezről, magnetofonsza­lagról történő fordítás esetén a fordító ugyancsak 25 százalék pótdíjban része­sül. Tartalmi kivonat (szinopszis) készí­tése esetén a díjazás a kivonatolandó mű terjedelmétől függ. Ha a kivonato­landó mű 10 ív vagy ennél kevesebb, a tartalmi kivonatért a fordítási díj 13 százaléka jár. Ennél nagyobb mű kivonatolásáért a 10 ívet meghaladó szö­vegrész fordítási díjának 10 százaléka fizetendő. Idegennyelvű nyomdai szö­veg korrigálásáért kis oldalanként 2,70, nagy oldalanként 4 Ft jár. A leírásért és másolásért járó díjazásra a rendelet a leírás, illetve másolás körülményeit te­kintve (gépírás, kézírás, első példány, további példányok stb.) külön díjtétele­ket állapít meg. Mikor számítható fel sürgősségi díj? A rendelet értelmében — erre vonat­kozó külön megállapodás alapján a sürgősségi díj akkor számítható fel, ha a fordítás terjedelme 10 kis, vagy 6,5 nagy oldalnál nem több és azt 24 órán belül, minden további 15 kis, vagy 10 nagy oldalt további egy munkanapon belül kell elkészíteni és a fordító szervnek átadni. Ugyanez a szabály érvényes a lektorálásnál felszámítható sürgősségi díjakra is. Másolásnál sürgősségi díjat abban az esetben kell fizetni, ha a má­solás magyar nyelven napi 30 kis, vagy 20 nagy oldalt, idegen nyelven pedig napi 20 kis vagy 13 nagy oldalt megha­lad. Mennyi a fordítási, lektorálási díj felső határa? A rendelet kiemeli, hogy a fordítá­sért, lektorálásért és ezekkel összefüggő egyéb munkákért kifizetésre kerülő munkadíj és a levont adók felső határa a munkaviszonyban nem álló külfordí­­tónál a havi 4700, a munkaviszonyban álló külfordítónál pedig a havi 2500 fo­rintot nem haladt­atja meg. Az így meg­állapított felső határ negyedéves vi­szonylatban értendő. A külfordító a díj felvételekor nyilatkozatot köteles a for­dító szervnek adni arról, hogy a ne­gyedév folyamán milyen összegű fordí­tási díjat vett fel és tőle adók címén milyen összeget vontak le. I. Általános szöveg II. Szakszöveg III. Sürgős III. Sürgős Kis Nagy Kis Nagy Kis Nagy Kis Nagy old. old. old. old. old. old. old. old. Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft 1. Idegen nyelvről magyarra S 8 7 10 8 12 20 15 2. Magyarról idegenre 8 12 10 15 12 18 15 23 3. Idegen nyelvről idegenre 11 16 13 20 16 24 20 30 4. Nem latin, nem cirill betűvel írt nyelvről magyarra * 12 10 15 11 16 13 20 5. Magyarról nem latin, nem cirillel írt idegen nyelvre 16 24 20 30 20 30 24 36 6. Idegenről nem latin, nem cirill betűvel írt nyelvre 20 30 24 36 24 36 28_____42 A munka­viszonyban álló nyugdíjasok járandóságai A nyugdíjas és más olvasóink kérésére, az alábbiakban tájékoztatást adunk a mun­kaviszonyban lévő nyugdíjas dolgozókat megillető járandóságokról. Hogyan kell megállapítani a nyugdíjas dolgozó munkabérét? A munkaviszony létesítésekor a nyug­díjas dolgozó esetében is mindenkor meg kell határozni a munkakört és a mun­kabért. Ha a fizetendő munkabér órabérben van meghatározva, a munkakörnek (a végzett munkának) megfelelő órabért, ha pedig havibér van meghatározva, a munkakör szerint megállapított munka­bérnek a munkában töltendő idő ará­nyában meghatározott részét kell fizet­ni. Tehát a munkaviszonyban álló nyug­díjast csak az általa munkában töltött időnek és munkakörének megfelelő (ará­nyos) munkabér illeti meg, s munkaide­je sem lehet kevesebb vagy több an­nál, mint ami a kapott munkabérnek megfelel, így ha pl. az 500 Ft munka­bérben részesülő nyugdíjast olyan mun­kakörben vagy munkán foglalkoztatják, ahol az órabér 5 Ft, munkaidejét nem lehet 100 óránál sem hosszabb, sem rövidebb időben meghatározni; ha pedig 500 Ft fizetése mellett olyan munkakör­ben foglalkoztatják, amelynek munka­bére 1350—1500 Ft, munkaidejét 70—77 órában kell megállapítani. Milyen járandóságok illetik még meg a nyugdíjas dolgozót? A munkaviszonyban álló (tehát nem szakértőként vagy bedolgozóként foglal­koztatott!) nyugdíjas jogosult mindazok­ra a járandóságokra (munkaszüneti nap díjazása, szabadság, felmondási illet­mény stb.), amelyek az egyéb, vele együtt munkaviszonyban levő és azo­nos körülmények, munkaidőbeosztás stb. mellett munkát végző nem nyugdíjas dolgozókat megilletik. Mennyi szabadság jár a nyugdíjas dolgozónak? Ha a nyugdíjas rendszeresen a hónap egy részében áll munkaviszonyban (ha­vonta ezt igazolják munkakönyvében), szabadságra nem jogosult, mivel annak előfeltétele, a „teljes naptári hó­­nap­k ot meghaladó munkaviszony hiány­zik. Az előbbitől eltérő az az eset, amikor a nyugdíjas — a foglalkoztatás napi időtartamától függetlenül — egész hó­napon át munkaviszonyban áll. Ilyen esetben a szabadság jár és azt a hónap egyébkénti munkanapjai, illetőleg mun­kaideje és a nyugdíjas által munkában töltött napok (órák) figyelembe vételé­vel kell megállapítani. A munkában nem töltött idő után ugyanis szabadság nem jár, már­pedig, ha a nyugdíjas határo­zatlan időtartamon át havi­­ napi (vagy órai) munkára van alkalmazva, a hónap „munkában" nem töltött napjain, ille­tőleg órái alatt helyzete azonos a „fize­tésnélküli szabadság”-on levőkkel. Ha tehát pl. a nyugdíjas havonta hat al­kalommal 8—8, heti három alkalommal 4—4, vagy napi 2—2 órát tölt „munká”­­ban, a hónap háromnegyed részében nem dolgozik, így a „munkaviszonyban” töltött hónapnak csak egy negyedrésze után jogosult egy negyedrész szabad­ságra. Ennek elszámolása történhet úgy, hogy a dolgozó minden 4 hónap után jogosult egy-egy (8 órás), vagy minden hónap után egy-egy (2 órás) szabadság­­napra. A szabadságidőre járó munkabér be­számít az 500 Ft megengedett kereset összegébe s természetesen a szabadság kiadására vonatkozó általános rendelke­zéseket (a munkaviszony első naptári évében csak a 6. hónap eltelte után, de még az év befejezése előtt kell kiad­ni, stb.) ilyen esetben is alkalmazni kell. 2 Lakástanácsadó Az­ albérleti lakrész jogellenes igénybevétele Egy tanácsi rendelkezés alatt álló lakás bérlőjének halála után annak két gyermeke maradt a kétszobás lakásban, s ezek az egyik szobába albérlőt vettek, az albérleti szerződést azonban csak egyikük írta alá, aki később meg­halt. A lakásügy hatóság ekkor igénybe vette az albérletbe ki­adott szobát azzal az indokolás­sal, hogy az albérletet létesítő bérlő halálával a szoba meg­üresedettnek tekintendő, s ezt a II. fokú lakásügyi hatóság is helybenhagyta. A lakás eredeti bérlőjének életben levő gyerme­ke, aki a lakásban bent lakott, az igénybevételi határozatot a bí­róságnál megtámadta, ott azon­ban kérelmét elutasították. A legfőbb ügyész e bírói dön­tés ellen törvényességi óvást emelt. Rámutatott arra, hogy az eredeti bérlő halála után egye­neságbeli rokonai, gyermekei lak­tak a lakásban, akik a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 31. § (1) bekezdése értelmében a bér­leti jogviszony folytatására jogo­sultak. Kétségtelen, hogy a bér­leti jogviszony folytatására jogo­sult személynek a bérlő halála után 15 napon belül a lakásügyi hatóságtól kérnie kell bérleti jo­gának elismerését. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 64. § (2) bekezdése szerint azonban, ha a lakásügyi hatóság tudomása sze­rint a bérleti jogviszony folyta­tására jogosult személy van, aki bérleti jogának elismerését a megállapított határidőn belül nem kérte, a lakásügyi hatóságnak e személyt fel kell hívnia arra, hogy 8 napon belül nyilatkozzék, kíván-e jogával élni. Az adott esetben az eredeti bérlő leszár­­mazói elmulasztották a bérleti jogviszony folytatásának elisme­rését kérni, de ugyanígy mulasz­tott a lakásügyi hatóság is, mert a bérlő leszármazóit nem hívta fel nyilatkozattételre. A lakás­ügyi hatóság ezzel hallgatólago­san elismerte a leszármazó bér­leti jogosultságát. Megállapítható volt az is, hogy az eredeti bérlő leszármazói bér­lőtársak voltak, tehát egyforma joggal, együtt folytatták apjuk halála után a bérleti jogviszonyt. Az a körülmény, hogy az al­bérlő bejelentőlapját csak az egyik bérlőtárs írta alá, nem jelenti azt, hogy az albérlő kizárólag az aláíró személlyel volt jogviszony­ban. Az albérleti megállapodáshoz a másik bérlőtárs hozzájárulása is megvolt, mert közös akarat­elhatározással fogadták be az al­bérlőt. Ebből következik az is, hogy az egyik bérlőtárs elhalálo­zása folytán az albérleti meg­állapodás nem veszti érvényét. Ilyen körülmények között az ere­deti bérlő életben levő -leszárma­­zója jogosan folytatja a bérleti jogviszonyt és így fennáll az al­bérleti viszony is. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. számú rendelet 42. § (1) bekezdése szerint az albér­letbe adott lakrészt az albérleti jogviszony fennállása alatt nem lehet igénybe venni, még akkor sem, ha az a bérlő jogos lakás­igényének mértékét meghaladja. Mivel ez volt a helyzet a konk­rét esetben is, a Legfelsőbb Bíró­ság a törvényességi óvásnak helyt­­adott és az igénybevételi hatá­rozatot hatályon kívül helyezte. Személyi tulajdonban levő megüresedett lakás kiutalása Egy tanácsi rendelkezés alatt álló ház egy szoba, konyha és éléskamrából álló részét évek óta egy állami vállalat bérelte, amely azt utóbb felmondta és ezt az illetékes tanácsnak is bejelentet­te. A ház tulajdonosai a tanács­hoz fordultak és a 35/1956. (IX. 30.) MT rendelet 58. §-a alapján kér­ték a megüresedett lakásnak ré­szükre való kiutalását, mert ebbe ők, mint tulajdonosok, beköltözni kívántak. A lakásügyi hatóság a háztulajdonosok kérelmét elutasí­totta, a megüresedett lakást más­nak utalta ki, és ezt a határoza­tot a másodfokú lakásügyi ható­ság is helyben hagyta. A bíróságok, ahová a tulajdo­nosok fordultak, arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy az adott esetben a háztulajdonosok által sérelmezett államigazgatási határozat nem jelenti a lakás igénybevételét, mert egy koráb­ban is bérbeadott lakás újabb ki­utalásáról van szó. Ezért a bíró­ság a pert érdemben nem tár­gyalta. Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság is foglalko­zott az üggyel és megállapította: a lakásrendelet 58. § (1) bekezdése­­— az előírt feltételek fennfor­gása esetén — a tulajdonosoknak a lakrész használatára oly igényt biztosít, amelyet a lakásügyi ha­tóság teljesíteni köteles, s az el nem ismerése, azaz a lakásnak más részére történő kiutalása a lakás igénybevételét jelenti. A lakásügyi hatóságnak a tu­lajdonosok által támadott hatá­rozata tehát lakás igénybevételét elrendelő jogerős határozat, s így az az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja értelmé­ben a bíróság előtt megtámad­ható. Tévedett tehát a bíróság, ami­kor ezzel ellentétes álláspontja folytán a pert érdemben nem tárgyalta. Lényeges kihatással lehet a fe­lek közötti jogvita eldöntésére,­­hogy a tulajdonosok a lakásra vonatkozó igényüket a lakásügyi hatósághoz mikor jelentették be , hogy a bejelentésük a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 124. §-ában megjelölt határidőn tör­­tént-e. Ha ugyanis a tulajdonos igényének bejelentését elmulasz­totta, a lakásügyi hatóság köte­les felhívni, hogy igényét 8 nap alatt jelentse be. Ha a tulajdo­nos az így megszabott 8 nap alatt nem jelenti be igényét, a bérlőt csak ebben az esetben je­lölheti ki a lakásügyi hatóság. Ezt a körülményt a bíróság a perben nem tisztázta. Az államigazgatási határozat el­len irányuló keresetet az 1957. évi IV. tv. 56. § (4) bekezdése szerint a keresettel megtámad­ható határozat közlésétől számí­tott 30 napon belül kell az első­fokú határozatot hozó szervnél vagy az illetékes járásbíróságnál benyújtani. Érdemi elbírálást csak az e határidőben benyújtott ke­reset igényelhet. Lényeges kiha­tással lehet tehát a jogvita el­döntésére az is, hogy a kerese­tet a törvényes határidőn belül nyújtották-e be. A perben eljárt bíróság ezt a körülményt sem derítette fel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hoza­talára utasította. /Az ORSZÁGOS TAKARÉK­PÉNZTÁR KÖZLEMÉNYE. A Délibáb utca és Munkácsy Mihály utca sarkán — a Délibáb u. 22. szám alatt — háromemele­tes társasház épül. Az épületben összesen 15 la­kás készül az alábbi megoszlás­ban: a földszinten 1 darab kétszobás 2 darab kétszoba garderobe az emeleteken szintenként 3 darab kétszoba garderobe 1 darab kétszoba személyzeti szobás garderobe. A fürdőszobákban a meleg vi­zet gázvízmelegítő szolgáltatja; a lakások fűtése cserépkályhák­kal történik. A lakásokba előreláthatólag 1961. IV. negyedévben lehet be­költözni. A hét rendeleteiből Törvényerejű rendelet a nemzetközi kiállí­tásokról szóló egyezmény kihirdetéséről. (1961. évi 11. számú tvr., Magyar Közlöny 50. szám.) Pénzügyminiszteri rendelet a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek forgalmi adójáról. [14/1961. (VI. 30.) P. M.: Magyar Köz­löny 49. szám.] Pénzügyminiszteri rendelet az eperpálinka főzéséről. [1/1961. (VI. 30.) P. M.—Elm. M. fiz. rend.; Magyar Közlöny 49. szám.] Pénzügyminiszteri utasítás a költségvetési szervek dolgozói szervezett étkeztetése költsé­geiről. [141/1961. (P. K. 17.) P. M. sz. ut.; Pénzügyi Közlöny 17. szám.] Pénzügyminiszteri utasítás az állami vál­lalatok étkeztetési költségelszámolásáról. [142/1961. (P. K. 17.) P. M. sz. ut.; Pénzügyi Közlöny 17. szám.) Igazságügy minisztériumi rendelkezés a te­lekkönyvi hatóságokhoz benyújtott külföldi okiratok felülhitelesítéséről. (Igazságügyi Közlöny 12. szám.) Irányelvek a vegyipari dolgozók nyereség­­részesedésének felosztásáról. (Nehézipari Ér­tesítő 26. szám.) A SZOT elnökének rendelkezése a bérsza­bályzatok elkészítésének irányelveiről. (40/1961. SZOT Em­.; Munkaügyi Közlöny 12. szám.) Munkaügyi miniszteri utasítás a munka­helyet változtató dolgozók munkabérének megállapításáról. [120/1961. (12) Mű. M. sz. ut.; Munkaügyi Közlöny 12. szám.] Belkereskedelmi miniszteri utasítás az áru­­k­öles önakciónak a Danuvia motorkerékpárra, a Tünde robogóra és a propán-bután gáz­készülékre való kiterjesztéséről. [75/1961. (K. É. 23.) Bk. M. sz. ut., Kereskedelmi Értesítő 23. szám.] Építésügyi miniszteri utasítás az építőipari technikumok tanulóinak nyári termelési gya­korlatáról. (40/1961. É. M. sz. ut.; Építésügyi Értesítő 24—25. szám.). Építésügyi miniszteri utasítás a beruházások előkészítéséről. (41/1961. É. M. sz. ut.; Építés­ügyi Értesítő 24—25. szám.) Építésügyi minisztériumi rendelkezés mű­szaki előírások megjelenéséről. (Építésügyi Értesítő 24—25. szám.) Rendelkezés állami szerveknél a magán­­szektor részére történő pénzfizetésről. (9/1961. M. N. B. körlevél, Pénzügyi Közlöny 17. szám.) különvonatok a Szegedi Szabadtéri játékokra Különvonatok: Július 22-én a Hunyadi László, július 29-én Szovjet balett előadá­sára IBUSZ-különvonat indul. A vonat szom­baton délután indul és Szegedről vasárnap délután indul vissza. Vasúti jeggyel, turista­­szállással, reggelivel, ebéddel és szegedi vá­rosnézéssel 124.— Ft. Repülőkülönjárat: Július 22-én a Hunyadi László előadására repülő­­különjárat indul Budapestről és Szegedről másnap vasárnap délután tér vissza. Úti­­költséggel, turistaszállással, étkezéssel, város­nézéssel együtt 288. — Ft. Autóbuszkülönjára­­tok: Július 21-én a Hunyadi László előadására két és fél napos autóbuszkülönjárat indul, amely az Alföld egy nagy részén halad át. Teljes ellátással 393.— Ft. Július 27-én a Bánk bán előadására kétnapos autóbuszkülönjárat indul az alföldi városok érintésével. Részvé­teli díj teljes ellátással 251,— Ft. Július 25-én a Hunyadi László, július 26-án a Bánk bán előadására egynapos autóbuszkülönjárat in­dul. Részvételi díj vacsorával 123,— Ft. A sze­gedi különjáratok díjában a szabadtéri já­tékok belépője nem foglaltatik benne.

Next