Figyelő, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-03 / 1. szám
Az üzemszervezés „terméke“: a párosszövés Ez év elején alakult meg a Hazai Pamutszövőgyár üzemszervezési osztálya olyan műszaki és gazdasági szakemberekből, akik kellően áttekinthetik az egész válllat tevékenységét és nemcsak üzemgazdasági, hanem munkaügyi, munkaélettani és pszichológiai kérdésekben is járatosak. A vállalat vezetősége, azt hisszük, helyesen úgy dönnt, hogy a szervezési osztály közvetlenül az igazgatóhoz — tehát a vállalat első szervezőjéhez — tartozzék. Az alábbiakban az üzemszervezési osztály húsz témát magában foglaló programjának egyik „tételéről”, az úgynevezett „kísérleti parcella” megszervezéséről számolunk be. Lényegében olyan kisebb kísérleti vertikumról van itt szó, amely lehetőséget nyújt új technológiai eljárások és munkaszervezési módszerek kipróbálására. A kísérleti részleg, amely a szövődében létesült és szakmányonként 48 géppel rendelkezik, megalakulása óta kiemelkedő eredményeket ért el. Néhány szám: termelését 62 353 millió vetésről november első dekádjában 73 425 malóra növelte. Az egy órára jutó termelés július első dekádját 100-nak véve, 11€,6 százalékra nőtt. A gépállás 6,5 százalékról 3 százalékra csökkent, a minőség 96,9 százalékról 97,6 százalékra emelkedett. Hosszasan sorolhatnék a különböző műszaki intézkedéseket, amelyek e jó eredményeket lehetővé tették. Mindezeknél fontosabb azonban egy olyan új munkamódszer kikísérletezése, amely — minden beruházás nélkül — megítélésünk szerint az egész iparágban alapjaiban változtathatja meg a szövést. A munkamódszer lényege, hogy két egymás mellett dolgozó szövő kölcsönösen együttműködjék, vagyis, amíg az egyik fűtéssel, fejtéssel, szálkereséssel stb. foglalkozik, addig a másik indítsa el és általában kezelje a többi — különösen az álló — gépeket. Ehhez alakítottuk a két szövő bérezését is, egyéni bérezésről csoportbérezésre térve át, hogy anyagilag is érdekeltek legyenek az együttműködésben. A párosszövés műszaki és gazdasági feltételeinek megteremtésén kívül munkalélektani, pszichológiai elemzésre is szükség volt. Természetes ugyanis, hogy a két szövőnek jó kapcsolatban kell lenni egymással. Egyiknek sem szabad azt éreznie, hogy „áldozatot hoz” a másikért ha megszokott gépein kívül társáét is elindítja, másrészt tudniok kell, hogy egyikük hanyagsága, rossz hangulata, zsörtölődése mindkettőjük számára hátrányos Október 2-án kezdtük el a párosszövés kísérleteit. Két, hozzávetőleg azonos keresetű és képességű, azonos munkamódszerrel dolgozó szövőt választottunk ki ehhez. Eleinte magukra a szövőkre bíztuk a kísérleteket, mindössze annyit kívántunk, hogy indítsák el egymás álló gépeit. Később fokozatosan tértünk rá a munkamegosztásos módszerre, tehát hogy amíg az egyik a vetélőt tölti és a gépet indítja, a másik fűtéssel, fejtéssel és szálkereséssel foglalkozzék, az egyik a gép között tartózkodjék, amíg a másik körbenjárja a gépeket, a csomósodásokat figyelve. A két szövőnő októberben másfél nappal túlteljesítette havi tervét. Ez átlagórabérükben 20 filléres emelkedést jelentett. Novemberben már gyakorlottabban alkalmaztál az új módszert, s így havi tervüket 1 millió 549 ezer vetéssel — 390 méter árral — teljesítették túl, órakeresetük újabb 41 fillérrel emelkedett. Ma már 10 pár dolgozik az üzemben párosszövéssel, s az eredmények feltűnően jók. ■ Az üzemszervezési osztály most folytatja a párosszövés vizsgálatait. Januárban például IQ perces pihenőt iktatunk be abban az időpontban, amikor a fáradság általában legjobban csökkenti a termelést. Külön femérések folynak annak megállapításai, hogy a délelőtti, délutáni és az éjszakai szakmány melyik időpontja ez. Kísérletképpen a pihenőidő alatt leállítják majd a gépeket, s a szövők gépeike elhagyva, kikapcsolódhatnak. A pára szövők munkamódszerét filmre kívánák venni, egyrészt, hogy más gyárakra elterjeszthessük, másrészt, hogy munkamódszerüket maguk is tanulmányozassák. A párosszorosség rövid múltra tekint vissza, de más is bizonyos: heruhá■ zás nélkül, azonos gépparkkal növelhető a termelés, amire ebben az iparágban igény, szükség van. Az üzemszervezeti osztály egyébként több más vizsgálati is is igyekszik felderíteni : hogyan lehet beruházások nélkül termelékenyebben, alacsonyabb önköltséggel dolgozni. Közismert például, hogy a textiliparban — a háromműszakos termelés miatt jelentős a munkaerővándorlás. Ha figyembe vesszük, hogy egy-egy szövő kiképzése átlag 2000 forintjába kerül a válalatnak, kitűnik, milyen számottevő a kár, nem is szólva a munkaszervezésiátrányokról. Megállapítottuk: sokan azért változtatnak munkahelyet, mert nem feleltek meg szövőnek, s ezt a mukát átmenetinek tekintik. Január 1- ei pályaalkalmassági vizsgálatokat vezetünk be. Tanulmányozzuk a jelentkező átképzés színérzékét, ügyességét, szemmértékét, kotentzálási képességét, intelligenciáját. A próbaidő alatt környezettanulányokat is végzünk A fluktuáció csökkentése jelentős megtakarításokat hoz m majd a vállalatnak és segít egyenletesebbé változtatni a termelést. Mindez csak néhány részlete az üzemszervezési osztály tevékenységének. De — úgy gondoljuk —, ez is illusztrálja milyen nagy lehetőségek rejlenek az üzemszervezésben. Frank Tibor Hazai Pamutszövőgyár 4 ■ Keddtől keddig ! Mindenki a fedélzeten volt a kereskedelem nagy ünnepi hajrájában. S csak dicséret illeti mindazokat, akik ezekben a napokban a közönség érdekében derekas munkát végeztek. Nem ünneprontásként, hanem éppen a méltó dicséret fényében kell azonban észrevennünk azokat az árnyakat, amelyek nem elkerülhetetlenek s éppen ezért bosszantók. A szép eredmények felesleges szépséghibája a helytelen áruterítés, így az is hiánycikké válik, ami egyébként van. Korcsolyát akart venni karácsonyra ismerősünk: van gyerek, van jég, miért éppen korcsolya ne lenne Egy álló napig járta a várost, a Rákóczi úttól Újpestig, s eredménytelen kísérleteire a következő válaszokat kapta: — Túl korán jött a tél?? — mondták az egyik boltban. — Áruház nem tart korcsolyát — közölték egy áruházban, de egy másikban mégis akadt, csakhogy —■ műkorcsolya. Van olyan üzlet, aholkizárólag 26-os számú, a másikban csak 40-esen felül korcsolyát árultak. Elgondolkodtató az egyik bolt indoka: — A raktárakban van, de csak a kereskedelmi dogozók kaptak túlórát, a szállítóik rém, s így nem lehetett kiszállítani. A hosszú nyorrozás sovány eredménye: sikerül a legkisebbik gyerek számára az áhított árut beszerezni. Egyetlen szépséghibája, hogy tompa mint a bot, semmi éle sincs. Ezzel is bizonyára, hogy kereskedelmünk néhány területén a munka még nem egészen élenjáró. Százhúsz tonna fémforgács évente még anyagban is ugyancsak sommás tétel, nem is szólva a forgácsolás idő-, munka- és energiaráfordításáról. S különösen akkor elgondolkoztató ez a megállapítás, ha ez a temérdek forgács feletslegesen hullik le. Főképp ennek a kérdésnek a megoldására ültek össze nemrég Csepelen az Egyedi Gépgyár és a Kovácsológyár megbízottjai. A gazdaságos termelés érdekében felülvizsgálták a tömegcikküzem munkáját és megállapították, hogy a kovácsológyári üzemek szállította nyersdarabokon túlságosan sok a ráhagyás. Ennek következtében a tömegcikküzem dolgozóinak ugyancsak sok felesleges munkát kell végezniük, s a normális méreten felül lemunkált forgács éves viszonylatban eléri a 120 tonnát. S mindez sok időt, szerszámot és energiát igényel feleslegesen. A megbeszélés során kiderült, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatásával az Egyedi Gépgyár tömegcikküzeme a szóbanforgó gyártmányoknál 3—5 %-os termelésemelkedést tudna elérni. Ugyanakkor a 120 tonnányi anyagmennyiség, amelyet eddig kénytelenek voltak elforgácsolni, a kovácsológyárnak maradna meg. S ez az anyagkihozatal szempontjából sem közömbös, hiszen a feleslegesen leforgácsolt anyagból sok mindent lehetne készíteni. A Kovácsológyár érintett üzemeinek képviselői minden tőlük telhető segítségről biztosították az Egyedi Gépgyárat, igyekeznek a mostani egészségtelen helyzetet különböző műszaki intézkedésekkel, főként a gyártáselőkészítés megváltoztatásával megszüntetni, hiszen számukra sem közömbös az anyagkihozatal százalékának javulása. Örömmel adunk hírt erről a megbeszélésről, ahol győzött a ráció. Sőt: a — kooperáció. S—! —...gymatt— A tanácsi ipar új esztendeje Az Országos Tervhivatal és a megyei tanácsok terv tárgyalásaiután elkészültek a tanácsi ipar 1962-es egyeztetett fejlesztési tervei, s rögzítették az állami helyiipar konkrét feladatait. A helyiipar termelési értéke az 1961. évi várható szinthez képest mintegy 7,5 százalékkal emelkedik. A növekedés üteme kisebb ugyan az előző évek fejlődési dinamikájánál, a tervezett minőségi változások érdekében azonban a terv teljesítése igen jelentős munkát igényel. A tanácsi helyiipar 1962. évi terveinek meghatározásánál fontosabb elvek és tükröződésük a tervben a következőikben foglalhatók össze. A helyi ipar árutermelése zömében az állami nagyipar kiegészítését szolgálja. Az árutermelés alakulását tehát elsődlegesen a minisztériumi termelőkapacitások kihasználtsága határozza meg. A nagyipar és a helyi ipar találkozása, illetve párhuzamos termelése elsősorban a ruházati, cipő és bútoriparban jelentkezik. A ruházati és a cipőiparban a gazdaságosabb minisztériumi termelés növelhető, így ezen a területen a tanácsi ipar stagnálásával kell számolni. A választék bővítése, kis sorozatú termékek előállítása továbbra is a tanácsi ipar feladata marad, a nagy volumenű sorozatgyártást azonban a minisztériumi iparnak kell átadni. A bútoriparban a tanácsi ipar termelése mintegy 50 százaléka a minisztériuminak, így ezt a tevékenységet nem is lehet egyértelműen kiegészítő jellegűnek tekinteni. Figyelembe véve a helyi termelési lehetőségek viszonylag olcsó bővítési adottságait, az 1962. évi terv 29 százalékos termelésnövelést ír elő. Ez magasabb a minisztériumi ipar fejlesztési üteménél, s ezért az ekkora fejlesztés arányában a tanácsi bútoripar alapvető strukturális változását is végre kell hajtani. 1961-ben a bútortermelésen belül 36 százalékot tett ki az anyagigényes, kevésbé korszerű festett bútor, ez az arány 1962-ben 19,5 százalékra csökken a fényezett, dörzsölt és kárpitozott bútorok javára. A nagymértékű fejlesztés lehetséges, mert a kapacitáskihasználás általában igen alacsony. Az átlagos műszakszám például 1,16, a munkások 86 százaléka csak egy műszakban dolgozik. A szűk keresztmetszetek (főleg az összerakó műhelyek, pihentetők) általában kis beruházással bővíthetők, több műszakos üzemeltetésre tehát van lehetőség. A helyiipar többi ágának (különösen a vas-, műanyag- és vegyesiparijain) kiegészítő jellege fennáll ugyan, de nem az azonos termékek párhuzamos termelésének formájában. A népgazdasági gazdaságosság elvét itt nem az egyes termékek egyedi termelési szintjének meghatározásával, hanem gazdasági befolyásolás igénybevételével kellett érvényesíteni. A népgazdaságossági gazdaságosság megköveteli, hogy a minisztériumi üzemeknél alacsonyabb műszaki felkészültségű tanácsi vállalatok kisebb sorozatú, munkaigényes termékeket gyártsanak. Elvben ez korábban kialakított fejlesztési szempont, de a legtöbb vállalatnál, tanácsnál nem érvényesítették eléggé. Az 1962. évi tervek összeállításánál ennek megfelelően a vas-, vegyes- és műanyagiparban a termelési értékre vetített fajlagos anyagellátási mutatók 6— 10 százalékos csökkentésére került sor. A termékösszetétel változtatására ösztönzés mellett ezt az intézkedést a hulladékanyagok fokozottabb felhasználására történő ösztönzés is szükségessé teszi. Igen fontos célkitűzése a tervnek a javító-szolgáltató tevékenység növelése. A termelési érték 7,5 százalékos növekedése mellett e tevékenység 11,4 százalékkal, ezen belül a lakosság részére végzett szolgáltatás 25 százalékkal növekszik. Míg a helyi ipar termelési értéke 1958—61 között évenként átlag 15 százalékkal emelkedett, a szolgáltatási tevékenység emelkedési üteme 4 százalék volt. A tanácsi ipar fejlesztésének alapvető koncepciója: fokozott átállás a munka igényesebb termelésre. Ennek megfelelően figyelembe kellett venni egyrészt,a termékösszetétel változás nyomán jelenkező látszólagos termelékenységcsökknést, másrészt az év közepén végrehatott normafelülvizsgálat és a beruházsok eredményeként jelentkező termékenységemelési tendenciát. E kettős e másrahatás összefüggésének vizsgája alapján a tervezett termelékenységemedés a termelésnövekedés 55 százalé fedezi, míg a 45 százaléka létszámélésből származik. A Könnyűipari Minisztérium irányítása alatt működő állami helyiipar fejlesztésére tervezett 1962. évi beruházási keret 35—40 százaléka a javító-szolgáltató tevékenység növelésére, 8—10 százaléka az üzemi szociális, egészségügyi viszonyok javítására szolgál. A termelés korszerűsítésére mintegy 65 tanácsi vállalat részesül importgép-ellátásban, elsősorban mosodák, nyomdák, fa, textil és bőrruházati üzemek. A termelési feladatok strukturális változtatása mellett nagy gondot fordítunk a tanácsi ipar területi arányainak további javítására, az összes beruházás 70 százalékában az alföldi és déldunántúli megyék részesednek. A terv végrehajtása során az eddigieknél is következetesebben kell ügyelni a feladatok minden részletének teljesítésére, a számításba vett arányeltolódások elérésére. A feladatok sikeres elvégzése a tanácsok felkészültségén, a szakfelügyeleti szervek segítőkészségén múlik. Dr. Stark Antal 1 Q1. 1961. jan__nov. nov----------------------------------------------1960. 1860. nov. október november jan__nov./«-ában “Arában Megkezdett építmények száma 1162 1 074 08 106 költségvetési «szege mill. Ft r 1216 1 290 96 06 Átadott építmények záma 1 163 1 227 109 99 költségvetésiszege mill. Ft 1416 1 307 118 94 Munkások és alkalmazottak száma az állami építőiparban 1000 fő magasépitőipaban • 119 120 103 105 mélyépítő-iparban 67 66 86 94 szak- és szénlőiparban 23 23 105 106 Állami építőiparban összesen 209 209 97 101 Ebből: Építésügyi M. t. m 118 99 102 Közlekedés & Postaügyi Min. 44 44 91 101 Tanácsok 30 30 95 102