Figyelő, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-07-04 / 27. szám
iir v*w fvm vl.voluuuV MV / ARCHÍVUMA * W ^ g | jÉf^ *962 JULIUS 4. mr Sr jjj WrjÉ SWjä Wr M vi évfolyam Jär S J W*^Bm W fl W fl I milíÍM y _J^1 27-SZÁM JMyMu^ ^^BSSSl* ara . i.«o forint Különleges a vadász időszámítása; nem újévtől szilveszterig számítja az esztendőt, hanem augusztus 1-től július végéig. Nem különcködés ez, hanem a vadgazdálkodás sajátossága. Az őszi-téli vadászatok, vadbefogások végeztével, az „aratás” után, a sikeresen áttelelt törzsállomány tavasszal szaporodik és nyár derekára nagyjából megállapodik. Ekkorra tudható meg, hogy a következő — ismét augusztus 1-gyel kezdődő — vadászidényre mivel számolhatunk, és erre alapozva dolgozható ki az új vadászévad élő- és lőttvad terve. Növekvő vadexport már ez — tudniillik: a tervezés — is jelzi, hogy a vadászat nemcsak sport, szórakozás, hanem termelési ág, amelynek a mező- és erdőgazdálkodás érdekeivel összehangolva, évente jelentős értékkel kell gyarapítania népgazdaságunk bevételeit. A legutóbbi idényben nyárból csaknem egymilliót ejtettek el, illetve fogtak be; fácánból — bár az állomány kívánt fejlesztése érdekében csak a felesleges kakasok lövése volt engedélyezve —, mintegy170 ezer darabot lőttek és kb. 28 ezer fácánt fogtak be élve, hazai és export tenyésztési célokra; fogolyból az erősen korlátozott kilövési terv ellenére is több mint 100 ezer darab került puskavégre és csaknem 80 ezer darabot fogtak be élve. Apróvad állományunk hozamát a legszembetűnőbben vadkivitelünk alakulása mutatja. Emellett nagyvadból (szarvasból, vaddisznóból, őzből) a kivitel az 1958-59- évi 110 000 kg-ról a legutóbbi idényben csaknem 200 000 kg-ra emelkedett. Egy darab exportált élőnyúl valutahozama nagyjából egyezik 25 kg elsőrendű marhahús vagy 20 kg hízott baromfi vagy 18 kg vaj vagy 400 darab tojás exportértékével, s ez fényt vet a vadtenyésztés gazdaságosságaira. Apró- és nagyvad-gazdálkodásunk együttes kiviteli hozama 1961—62-ben már elérte a mintegy 18 millió devizaforintot. Az utóbbi időben évente terítékre kerülő nagyvad mennyisége nem növekszik számottevően. Ennek az az oka, hogy a nagyvadállomány már évekkel ezelőtt elérte az országban a kívánt mennyiségi szintet. Igen jelentős a belföldön értékesített apró- és nagyvad húsmennyiség is. Nyúlból ez több mint kétszerese, fácánból mintegy hétszerese, nagyvadból pedig mintegy háromszorosa a kivitelre kerülő mennyiségnek. Az 1961/62 vadászidényben összesen mintegy 2,3 millió kg vadhúst fogyasztottunk el itthon, kb. 26 millió forint értékben. .Vadászok szerte a világból Egyre növekvő és számottevő része vadgazdálkodásunk hozamának, a külföldi fizetővendégek vadászatából befolyó valuta is, ami vadgazdálkodásunk egész évi exporthozamának mintegy egyhatod részét teszi ki. A külföldi vadászvendégek száma 1958 óta majdnem megháromszorozódott. Egyre több és több angol, belga, brazil, dán, egyiptomi, francia, norvég, nyugatnémet, olasz, osztrák, svéd vadászik hazánkban. Ennek alapja és legfőbb vonzóereje az évtizedek óta — ma is — világhírű szarvasállományunk, ami egy-egy kapitális aggancsot viselő szarvasbika elejtésének és az értékes trófea birtoklásának reményében, évente növekvő számú külföldi vadászvendéget vonz vadászterületeinkre. Főképpen az állami erdőgazdaságok üzemi kezelésében levő vadászterületeken tapasztalható ebben igen nagy fejlődés, ahol az utóbbi két vadászidényben a terítékre került szarvasbikák díjazott agyancsainak száma a következőképpen alakult. Többmilliós növényvédelmi haszon Feltétlen említést érdemel két hasznos szárnyasvadunk, a fogoly és a fácán növényvédelmi jelentősége is. Egy fogoly évente mintegy 3 kg, egy fácán 4,5 kg veszélyes rovar kártevőt fogyaszt, gyommag-fogyasztásuk pedig még mintegy 30—40 százalékkal több. Jelenlegi fogoly- és fácánállományunk összesen kb. 10 millió kg rovart fogyaszt évente. Az 1965-re tervezett fogolyállomány 3 millió, a fácánállomány pedig 1,5 millió darab lesz. Az 1965-re tervezett, magasabb fácán- és fogolyállomány rovarfogyasztás többlete egyedül csak a lucernatermelés évi többlethozamában (zöldhozam és mag együttesen) legalább mintegy 20 millió forint hasznot jelent, míg a burgonyatermelésnél lehetővé teszi az eddigi másfélszeres vegyszeres kezelésnek (porzás, permetezés) egy féllel való csökkentését, amivel mintegy 10 millió forintot takarítunk meg Csökkenteni a károkat . Vadgazdálkodásunk népgazdasági jelentőségét azonban csak úgy értékelhetjük teljességében, ha a haszon mellett a kártis figyelembe vesszük. Egyes nagyvadféleségeink — vaddisznó, szarvas, dámvad, muflon — életmódja (legelés, rágás, taposás, kéreghántás és túrás) folytán ugyanis a mező- és erdőgazdaságban évente mintegy 30 millió forintnyi kár keletkezik, s vannak ezt is meghaladó becslések. Helyenként a nyúl is okozhat érzékeny, több millió forintos károkat a gyümölcsfákban és az új erdősítésekben. Itt az ideje, hogy határozott és módszeres küzdelmet indítsunk a vadkárok csökkentéséért, amelyek végső fokon a vadászat fejlődését is gátolják. A cél tehát az, hogy fejlesszük a vadászatot, de csökkentsük a vadkárt. A vadkárok ugyanis a jelenleginek egynegyedegyötödére is csökkenthetők, ha a kárveszélyes helyeken kellőképpen apasztják a vadállományt, a meghagyott állomány szükséges élelméről a károsítás idején is gondoskodnak, ha a jól ismert biológiai módszerekkel elvonják a vadat a kárveszélyes termelvények közeléből és a károsítások idején a vad elriasztására és a veszélyeztetett termelvények védelmére kellő gondot fordítanak. Ezzel függ össze az is, hogy csökkenteni kell a legtöbb kárt okozó vadféleség, a vaddisznó állományát. A vaddisznó vadászati értéke jóval alatta marad kártevéseinek. A kártevő vadak visszaszorítása mellett viszont ma — és a jövőben is célszerű mind nagyobb gondot fordítani a hasznos vadak szaporulatának védelmére. A mezőgazdasági termelővel egyetértésben, minden olyan helyen, ahol ez nem sérti a mezőgazdaság érdekeit, védő növényzetet kell létesíteni, amelyben a vad búvóhelyet, sőt többnyire élelmet is talál. A szárnyas apróvad — különösen a fogoly és a fácán — fészkelése idején, a fészekaljak biztonságát veszélyeztető, korán kasza alá kerülő, ár- vagy talajvíznek kitett, forgalmas stb. — területekről , el kell riasztani az ott fészkelni szándékozó szárnyasvadat, majd később — a minden igyekezet, ellenére is ide rakott fészekaljak tojásait fel kell szedni, mesterséges keltetéssel — házi tyúkkal vagy keltetőgéppel biztosítva a szaporulatot. Fokozni kell a mesterséges (volier) fácántenyésztelepek produktivitását is, minél több vadászterületen vezetve be a tojáskeltetést és csibenevelést. Fontos, hogy a termelők minél szélesebb köre értékelje a vad népgazdasági jelentőségét, különösképpen a fogoly és a fácán mezőgazdasági hasznosságát. Csakis így folytatható a fejlett mező- és erdőgazdasággal egyidejűleg a magas színvonalú, eredményes, s hozzátehetjük: Igen hasznos vadgazdálkodás. Dr. Bertóti István JöM’3 VADÁSZAT - GAZDASÁGI SZEMMEL Nemcsak sport — népgazdasági bevételi forrás is a vadászat , . ■ • • . .‘v •*'..■ ..■ . ■ •.v V. - •■. . • *-• *~ '' - *■ ' . • • A békekölcsönhúzás nyereménylistája APROV»T›wrV-TEI, ATAKULÁSA 1958/59-TŐL 1961 62-IG (1000 db) 1958 59 1959/60 1960/61 1961 6» Előnyül 23,0 31,0 38,0 55,0 Előfácán 0,5 2,0 7,6 18,0 Előfogoly — 6,1 7,5 35,0 Lettnyúl* 677, 742,0 , 773,0 870,0 Lőttfácán 10,4 15,2 19,5 24,0 • síko kg arany ezüst bronz összesen díjazott 1960 61 7 24 51 82 1961 63 , 11 34 75 120 Az államháztartás mérlege Az államháztartásának 1961. évi mérlegét tárgyalja az ország legfelsőbb tanácskozó testülete, az országgyűlés most kezdődő ülésszaka. A költségvetési elszámolás egy esztendő állami bevételéről és kiadásairól. Mégsem csak állami ügy ez, hanem ténylegesen az egész országé. Az állami költségvetés szerkezete tükrözi az állam jellegét, az államnak a tömegekhez való viszonyát. A tőkés állam költségvetése alapvetően a nagy monopóliumok érdekeit szolgálja, Marx szavaival élve „ ... költségvetés ez a burzsoázia számára ..Erre utal a többi között az is, hogy a tőkés állam bevételeinek fő forrásai az egyenes vagy közvetett adók. Az állami bevételeknek az USA-ban 99, Angliában 92, Olaszországban 91, az NSZK- ban 85 százaléka adókból származik. A kiadások jelentős részét ugyanakkor a monopóliumoktól történő állami megrendelések — pl. fegyverkezés — finanszírozására fordítják. A parlamenti költségvetési vita ezért a kapitalista országokban általában az osztályharc szintere is! Nálunk a költségvetés a szocialista állam pénzügyi tervének gerince, és mint ilyen, szerves része a népgazdasági tervnek, a népgazdasági mérlegrendszernek. Mivel a nemzeti jövedelem jelentős része a költségvetésben összpontosul, megközelítően alkalmas a népgazdaság fejlődésének átfogó elemzésére. Erre annál is inkább mód van, mert nálunk az állami bevételeknek mintegy 80 százaléka az állami vállalatok befizetéséből származik. A bevételek alakulásának, illetve a bértételek belső szerkezetének elemzése módot nyújt a szocialista gazdaság és a gazdálkodás fejlődésének, fejlődési problémáinak feltárására. A bevételek belső szerkezetének tanulmányozására különösen nagy figyelmet kell fordítani, mert a globális adatok a részletek tekintetében sokszor aránytalanságokat is takarhatnak. A költségvetési kiadások vizsgálata tükrözi a kormány gazdaságpolitikáját, a népgazdaság arányos fejlesztése és az életszínvonal emelésére irányuló törekvéseket. A kiadások részletes elemzése nem kevésbé fontos, hiszen ily módon valósul meg az eszközök tervszerű átcsoportosítása, a bővített újratermelés feltételeinek biztosítása. Mindez arra utal, hogy a mi államunk költségvetése valójában össznépi költségvetés, tehát mindannyiunk ügye, hiszen a nép vagyonával való gondos gazdálkodás mindannyiunk kötelessége! • Az ipar távlati tervezésének módszerei • Külföldi társasutazások