Figyelő, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-07-04 / 27. szám

ii­r v*w fvm v­l.vo­luuuV MV / ARCHÍVUMA * W ^ g | jÉf^ *962 JULIUS 4. mr Sr jjj WrjÉ SWjä Wr M vi évfolyam Jär S J W*^Bm W fl W fl I milíÍM y _J^1 27-SZÁM JMyMu^ ^^BSSSl* ara . i.«o forint Különleges a vadász időszámítása; nem újévtől szilveszterig számítja az esz­tendőt, hanem augusztus 1-től július vé­géig. Nem különcködés ez, hanem a vad­­gazdálkodás sajátossága. Az őszi-téli va­dászatok, vadbefogások végeztével, az „aratás” után, a sikeresen áttelelt törzs­­állomány tavasszal szaporodik és nyár derekára nagyjából megállapodik. Ekkor­ra tudható meg, hogy a következő — is­mét augusztus 1-gyel kezdődő — vadász­idényre mivel számolhatunk, és erre ala­pozva dolgozható ki az új vadászévad élő- és lőttvad terve. Növekvő vadexport­ ­ már ez — tudniillik: a tervezés — is jelzi, hogy a vadászat nemcsak sport, szórakozás, hanem termelési ág, amely­nek a mező- és erdőgazdálkodás érdekei­vel összehangolva, évente jelentős érték­kel kell gyarapítania népgazdaságunk be­vételeit. A legutóbbi idényben nyárból csaknem egymilliót ejtettek el, illetve fogtak be; fácánból — bár az állomány kívánt­ fej­lesztése érdekében csak a felesleges ka­kasok lövése volt engedélyezve —, mint­egy­­170 ezer darabot lőttek és kb. 28 ezer fácánt fogtak be élve, hazai és ex­port tenyésztési célokra; fogolyból az erősen korlátozott kilövési terv ellenére is több mint 100 ezer darab került pus­kavégre és csaknem 80 ezer darabot fog­tak be élve. Apróvad állományunk hozamát a leg­szembetűnőbben vadkivitelünk alakulá­sa mutatja. Emellett nagyvadból (szarvasból, vad­disznóból, őzből) a kivitel az 1958-59- évi 110 000 kg-ról a legutóbbi idényben csak­nem 200 000 kg-ra emelkedett. Egy darab exportált élőnyúl valuta­­hozama nagyjából egyezik 25 kg elsőren­dű marhahús vagy 20 kg hízott baromfi vagy 18 kg vaj vagy 400 darab tojás ex­­portértékével, s ez fényt vet a vadte­nyésztés gazdaságosságaira. Apró- és nagyvad-gazdálkodásunk együttes ki­viteli hozama 1961—62-ben már elérte a mintegy 18 millió devizaforintot. Az utóbbi időben évente terítékre ke­rülő nagyvad mennyisége nem növek­szik számottevően. Ennek az az oka, hogy a nagyvadállomány már évekkel ezelőtt elérte az országban a kívánt mennyiségi szintet. Igen jelentős a belföldön értékesített apró- és nagyvad húsmennyiség is. Nyúlból ez több mint kétszerese, fácán­ból mintegy hétszerese, nagyvadból pe­dig mintegy háromszorosa a kivitelre kerülő mennyiségnek. Az 1961/62 va­dászidényben összesen mintegy 2,3 millió kg vadhúst fogyasztottunk el itthon, kb. 26 millió forint értékben. .Vadászok­­ szerte a világból Egyre növekvő és számottevő része vadgazdálkodásunk hozamának, a kül­földi fizetővendégek vadászatából befo­lyó valuta is, ami vadgazdálkodásunk egész évi exporthozamának mintegy egy­­hatod részét teszi ki. A külföldi vadász­vendégek száma 1958 óta majdnem meg­háromszorozódott. Egyre több és több angol, belga, brazil, dán, egyiptomi, fran­cia, norvég, nyugatnémet, olasz, osztrák, svéd vadászik hazánkban. Ennek alapja és legfőbb vonzóereje az évtizedek óta — ma is — világhírű szarvas­állomá­nyunk, ami egy-egy kapitális aggancsot viselő szarvasbika elejtésének és az érté­kes trófea birtoklásának reményében, évente növekvő számú külföldi vadász­vendéget vonz vadászterületeinkre. Fő­képpen az állami erdőgazdaságok üzemi kezelésében levő vadászterületeken ta­pasztalható ebben igen nagy fejlődés, ahol az utóbbi két vadászidényben a te­rítékre került szarvasbikák díjazott ag­­yancsainak száma a következőképpen alakult. Többmilliós növényvédelmi haszon Feltétlen említést érdemel két hasz­nos szárnyasvadunk, a fogoly és a fácán növényvédelmi jelentősége is. Egy fogoly évente mintegy 3 kg, egy fácán 4,5 kg veszélyes rovar kártevőt fogyaszt, gyom­­mag-fogyasztásuk pedig még mintegy 30—40 százalékkal több. Jelenlegi fogoly- és fácánállományunk összesen kb. 10 millió kg rovart fogyaszt évente. Az 1965-re tervezett fogolyállomány 3 mil­lió, a fácánállomány pedig 1,5 millió da­rab lesz. Az 1965-re tervezett, magasabb fácán- és fogolyállomány rovarfogyasz­tás többlete egyedül csak a lucernater­­melés évi többlethozamában (zöldhozam és mag együttesen) legalább mintegy 20 millió forint hasznot jelent, míg a bur­gonyatermelésnél lehetővé teszi az ed­digi másfélszeres vegyszeres kezelésnek (porzás, permetezés) egy féllel való csök­kentését, amivel mintegy 10 millió fo­rintot takarítunk meg Csökkenteni a károkat . Vadgazdálkodásunk népgazdasági je­lentőségét azonban csak úgy értékelhet­jük teljességében, ha a haszon mellett a kárt­­is figyelembe vesszük. Egyes nagyvadféleségeink — vaddisznó, szarvas, dámvad, muflon — életmódja (legelés, rágás, taposás, kéreghántás és túrás) folytán ugyanis a mező- és erdőgazda­ságban évente mintegy 30 millió forint­nyi kár keletkezik, s vannak ezt is meg­haladó becslések. Helyenként a nyúl is okozhat érzékeny, több millió forintos károkat a gyümölcsfákban és az új erdő­sítésekben. Itt az ideje, hogy határozott és módszeres küzdelmet indítsunk a vad­károk csökkentéséért, amelyek végső fo­kon a vadászat fejlődését is gátolják. A cél tehát az, hogy fejlesszük a vadásza­tot, de csökkentsük a vadkárt. A vadká­rok ugyanis a jelenleginek egynegyed­egyötödére is csökkenthetők, ha a kár­veszélyes helyeken kellőképpen apaszt­ják a vadállományt, a meghagyott állo­mány szükséges élelméről a károsítás idején is gondoskodnak, ha a jól ismert biológiai módszerekkel elvonják a vadat a kárveszélyes termelvények közeléből és a károsítások idején a vad elriasztására és a veszélyeztetett termelvények védel­mére kellő gondot fordítanak. Ezzel függ össze az is, hogy csökkenteni kell a leg­több kárt okozó vadféleség, a vaddisznó állományát. A vaddisznó vadászati érté­ke jóval alatta marad kártevéseinek. A kártevő vadak visszaszorítása mel­lett viszont ma — és a jövőben is cél­szerű mind nagyobb gondot fordítani a hasznos vadak szaporulatának védelmé­re. A mezőgazdasági termelővel egyetér­tésben, minden olyan helyen, ahol ez nem sérti a mezőgazdaság érdekeit, védő nö­vényzetet kell létesíteni, amelyben a vad búvóhelyet, sőt többnyire élelmet is ta­lál. A szárnyas apróvad — különösen a fogoly és a fácán — fészkelése idején, a fészekaljak biztonságát veszélyeztető, korán kasza alá kerülő, ár- vagy talaj­víznek kitett, forgalmas stb. — terüle­tekről , el kell riasztani az ott fészkelni szándékozó szárnyasvadat, majd később — a minden igyekezet, ellenére is ide rakott fészekaljak tojásait fel kell szed­ni, mesterséges keltetéssel — házi tyúk­kal vagy keltetőgéppel biztosítva a sza­­porulatot. Fokozni kell a mesterséges (volier) fá­­cántenyésztelepek produktivitását is, mi­nél több vadászterületen vezetve be a tojáskeltetést és csibenevelést. Fontos, hogy a termelők minél szélesebb köre értékelje a vad népgazdasági jelentősé­gét, különösképpen a fogoly és a fácán mezőgazdasági hasznosságát. Csakis így folytatható a fejlett mező- és erdőgaz­dasággal egyidejűleg a magas színvonalú, eredményes, s hozzátehetjük: Igen hasz­nos vadgazdálkodás. Dr. Bertóti István JöM’3 VADÁSZAT - GAZDASÁGI SZEMMEL Nemcsak sport — népgazdasági bevételi forrás is a vadászat , . ■ • • . .‘v •*'..■ ..■ . ■ •.v V. - •■. . • *-• *~ '' - *■ ' . • • A békekölcsönhúzás nyereménylistája APROV»T›wrV-TEI, AT­­A­KULÁSA 1958/59-TŐL 1961 62-IG (1000 db) 1958 59 1959/60 1960/61 1961 6» Előnyül 23,0 31,0 38,0 55,0 Előfácán 0,5 2,0 7,6 18,0 Előfogoly — 6,1 7,5 35,0 Lettnyúl* 677, 742,0 , 773,0 870,0 Lőttfácán 10,4 15,2 19,5 24,0 • sík­o kg arany ezüst bronz összesen díjazott 1960 61 7 24 51 82 1961­ 63 , 11 34 75 120 Az államháztartás mérlege Az állam­háztartásának 1961. évi mérlegét tárgyalja az ország legfel­sőbb tanácskozó testülete, az ország­­gyűlés most kezdődő ülésszaka. A költ­ségvetés­i elszámolás egy esztendő állami bevételéről és kiadásairól. Mégsem csak állami ügy ez, hanem ténylegesen az egész országé. Az ál­lami költségvetés szerkezete tükrözi az állam jellegét, az államnak a tö­megekhez való viszonyát. A tőkés ál­lam költségvetése alapvetően a nagy monopóliumok érdekeit szolgálja, Marx szavaival élve „ ... költségvetés ez a burzsoázia számára ..Erre utal a többi között az is, hogy a tőkés ál­lam bevételeinek fő forrásai az egye­nes vagy közvetett adók. Az állami bevételeknek az USA-ban 99, Angliá­ban 92, Olaszországban 91, az NSZK- ban 85 százaléka adókból származik. A kiadások jelentős részét ugyanak­kor a monopóliumoktól történő állami megrendelések — pl. fegyverkezés — finanszírozására fordítják. A parla­menti költségvetési vita ezért a kapi­talista országokban általában az osz­tályharc szintere is! Nálunk a költségvetés a szocialista állam pénzügyi tervének gerince, és mint ilyen, szerves része a népgazda­sági tervnek, a népgazdasági mérleg­­rendszernek. Mivel a nemzeti jövede­lem jelentős része a költségvetésben összpontosul, megközelítően alkalmas a népgazdaság fejlődésének átfogó elemzésére. Erre annál is inkább mód van, mert nálunk az állami bevéte­leknek mintegy 80 százaléka az ál­lami vállalatok befizetéséből szár­mazik. A bevételek alakulásának, il­letve a bértételek belső szerkezetének elemzése módot nyújt a szocialista gazdaság és a gazdálkodás fejlődésé­nek, fejlődési problémáinak feltárásá­ra. A bevételek belső szerkezetének ta­nulmányozására különösen nagy fi­gyelmet kell fordítani, mert a globá­lis adatok a részletek tekintetében sok­szor aránytalanságokat is takarhat­nak. A költségvetési kiadások vizsgá­lata tükrözi a kormány gazdaságpoli­tikáját, a népgazdaság arányos fej­lesztése és az életszínvonal emelésére irányuló törekvéseket. A kiadások részletes elemzése nem kevésbé fon­tos, hiszen ily módon valósul meg az eszközök tervszerű átcsoportosítása, a bővített újratermelés feltételeinek biz­tosítása. Mindez arra utal, hogy a mi álla­munk költségvetése valójában össz­népi költségvetés, tehát mindannyiunk ügye, hiszen a nép vagyonával való gondos gazdálkodás mindannyiunk kö­telessége! • Az ipar távlati tervezésének módszerei • Külföldi társasutazások

Next