Figyelő, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-01 / 1. szám

LAKÁSOK fa - „FUTÓSZALAGON“ Az új év jelentős beruházása: a házépítő kombinát Az építőipar is „ipar" — méghozzá a legrégibb. Mégis az ipari termelés értékelésekor mindenütt a vi­lágon­ — például a statisztikákban — külön szerepel az ipar és az építőipar. Ennek technológiai háttere: a gyáripari termeléshez az anyagot viszik az üzembe, ez építőipari termelésnél viszont az üzem kényszerül a késztermék — az épület — színhelyén termelni. Az építőipari vállalatok tehát állandóan más-más helyszí­nen, különböző típusú végtermékeket állítanak el. E speciális, vándorló jelleg megnehezíti az építőipar üzemszervezésének korszerűsítését és a munka min­den fázisának gépesítését. A rohamosan fejlődő techni­­ka, az automatizálás korszakában — az egész ipari ter­melésen belül — világszerte ezért viszonylag legki­sebb az építőipar termelékenységi, technológiai, üzem­szervezettségi fejlődése és legtöbb az évszázados ha­gyomány (kézi falazás, kézi vakolás stb.). Az iparilag fejlett országokban ma elsőrendű cél az építőipar e kényszerű elmaradásának megszünteté­se, amelynek eszközei: a helyszíni munkáit fokozott gépesítése, az előregyártás fejlesztése, lakótömb és la­kótelep építésének szervezése, tipizálás stb. Olyan módszer azonban, amely az építkezéseket teljesen gyár­ipari jellegű tevékenységgé alakítaná át, még nem szü­letett, hiszen „késztermék" lakóházakat — legalábbis belátható időn belül — nem lehet gyárakban előállíta­ni. Teljesen felszerelt, nagypaneles lakóházelemeket azonban igen, amelyekből a helyszínen építőkockasze­­rűen összerakható a kész lakóház. E lakóházelemeket készítő üzem, amely összeszereli a lakóházat egészen a „kulcsátadásig" — a házépítő kombinát! A Szovjet­unió építőiparában — 1959-től — már jelentős volume­nű termelési tényező ez az építésszervezési forma. A moszkvai, leningrádi, tailini, szverdlovszki és minszki házépítő kombinátok sikeres munkája jogossá teszi azt a megállapítást, hogy hazánkban az 1963-as esztendő egyik legérdekesebb és legértékesebb beruházása kez­dődik az első magyar házépítő kombinát megtervezé­sével. A főleg szovjet tapasztalatok alapján, a következő esztendőben megszülető magyar házépítő kombinát a Szentendréi úti 2. számú volt Kísérleti Épületelemgyár telepén létesül, mintegy 10O millió forintos tervezett összköltséggel, a Szovjetuniótól kapott teljes gépi be­rendezéssel. (A beruházási összegből előreláthatóan mintegy 30 millió forintos „megtakarítást” jelent a Szentendrei úti gyártelep meglevő épületeinek felhasz­nálása.) A beruházási programterv kidolgozását a napokban kezdik és 1964-ben már a gépi berendezés szerelését fe­­jezik be. A próbaüzemelés 1965-ben indul. Előrelátha­tóan a III. ötéves terv során Óbudán és Békásmegye­ren 7000 öt emelet alatti , és 2000 kilencszintes lakó­épületet termel a kombinát. Az új építéstechnológiai módszerrel leggazdaságo­sabban úgynevezett „mikrórajon” építhető. Ezt bizo­nyítják a Szovjetunió 1­0 (három esztendő alatt 8 mil­lió négyzetméter lakóterületet kivitelező) nagypaneles házépítő üzemének gazdaságossági tapasztalatai. Ér­demes e tapasztalatokból idézni. A házépítő kombiná­tok szervezésével mintegy 20 százalékkal csökkentették az adminisztratív­­ gazdasági költségeket és 12—15 százalékkal növelték az egy főre jutó termelés érté­ket, az egyéb módon kivitelezett panelos lakóépületek­kel szemben. A gyári jellegű termelés mutatóinak ja­vításán kívül megszüntették az építőipar idényjellegét is. A kombinát szervezete lehetővé teszi a gyártó be­rendezések maximális kihasználását, a munka koordi­nálását, a pontosan ütemezett termelést és kivitelezést. A házépítő kombinátokban épített panelos lakások ki­vitelezésének gyorsaságára jellemző, hogy egy 80 laká­­ s Pl-típusú pontház terve . Lakóház — rendelésre Nem „házgyárról’­ van szó, amint azt sokan tévesen értelmezik, hiszen a 4—8 emeletes lakóépületeket nem gyárban, hanem ugyancsak más és más „telepen" építik fel. A komplex, nagypaneles lakáselemek nagy­üzemi módszerű gyártása, azok szállítása és összesze­relése magas színvonalon vertikális üzemszervezetet, az egyes munkafázisok teljes futószalagszerű összehan­goltságát követeli. Magyarán szólva: a házépítő kom­binát 4—8 emeletes 40—80 lakásos házat „szállít” tel­jesen készen, beköltözhetően, a kívánt helyen felépítve. Ez a vertikális építőipari tevékenység már nagy lépés az évszázados hagyományok terhét viselő mai építő­iparból a gyáripari jellegű, tehát ésszerűbben, terme­lékenyebben és olcsóbban működő termelési szervezet felé. MAGYAR RÁDIÓ ÉS " -VÍZIÓ ARCHÍVUMA ■ • Normaelemzés­­­i ü­zemösszehasonlítással I­I • Csővezetékes szállítás I • Tudnivalók ■ a nyugdíjrendeletről I sos típusépület szerkezeti szerelése 25—30 napig tart és a teljes befejezéshez — mélyépítési és közművesí­­tési munkákkal együtt — mindössze 5—6 hónap szük­séges. Feltétel: a szakipari kapacitás bővítése Az első magyar házépítő kombinátban gyártandó la­kóházak terve már elkészült. A hí és hí jelű, négy­­emeletes házakban egyenként 56 kettő, négy, öt, illetve­ hat férőhelyes lakás lesz. A Pi típusú tízemeletes pont­háznak minden emeletére hat lakást terveztek. Vala­mennyi lakásban beépített konyha, élelmiszer-szek­rény és beépített ruhásszekrény lesz. Központi fűtés és edénytároló is épül az új, sorozatiban készített házak­ban. A/, új üzan, az ú. építkezési mód — már eleinte évente „csak" 2000 új lakást állít elő — a jövő útja. S bár a házépítő kombinát termelése vertikális, sike­re egyelőre mégis összefügg más iparágak termelésé­vel. A helyszínen kell majd elvégezni a festést, a pad­lózást, a vízvezeték, csatornahálózat, fűtés és elektro­mos szerelést. Lényeges feltétele az új módszer gazda­sági hatékonyságának, hogy e munkálatok ipari felté­teleit már most előkészítsék, növelve az épületasztalos­és épületlakatosipari kapacitásit. Előreláthatóan nagy mennyiségű műanyagborítású rostlemezre lesz majd szükség és 1965-ig meg kell teremteni a hő- és hang­­szigetelő műanyaglapok ipari bázisát is. Minderről azért érdemes már most beszélni — s azért esett erről sok szó a házépítő kombin­át szervezési problémáit tár­gyaló tudományos ankétokon is —, mert tapasztalat, hogy az építkezések legnehezebb, legjobban elhúzódó szakasza éppen a szakipari, ill. szerelő munka. Ennek és az anyagellátásnak megszervezése nem kevésbé fon­tos a kombinát beruházási munkálatainál. A jövő építéstechnológiája A korszerű, valóban nagyipari jellegű építőipar meg­teremtése — amíg nem válik általánossá — természe­tesen nemcsak egyetlen beruházás és egy merőben új üzemszervezeti komplexum megoldására irányuló fel­adat. E „frontáttöréshez" — az évszázados építőipari módszerek felszámolásához — szükséges úgyszólván az egész ipar támogatása, amit az építőipar gyümölcsö­zően „visszafizet”, hiszen az új nagyüzemi építési mód gazdaságossága az egész népgazdaság haszna lesz. A Szovjetunióban már­­kiderült — és ez nálunk is meg­valósítható —, hogy a kombinátok által épített lakó­házak súlya, tehát anyagigényessége alig fele a ha­gyományos házakénak. Ez összefüggéseiben nemcsak kevesebb anyagot és több lakást jelent, hanem keve­sebb szállítóeszközkapacitást is igényel. A nagyüzemi tipizálás kihat a kooperáló iparágakra is, mert na­gyobb sorozatban — gazdaságosabban — gyárthatók a szerelvények, alkatrészek stb. A harmadik ötéves tervben sokszorosára növekszik a panelos lakóház-építési mód, hogy a távlati terv egymillió új lakása realizálható legyen. A házépítő kombinát szerepe ebben szinte felmérhetetlen, nem­csak a legkorszerűbb építési technológia kialakítá­sával, hanem annak a megcsontosodott szemlélet­nek a megdöntésével, amely még napjainkban is csak a hagyományos módon képes elképzelni az építkezést. E szemlélet megváltoztatása végső soron gyorsabb, ol­csóbb építkezést, több, korszerű lakást jelent. Ez pe­dig egyaránt érdeke a népgazdaságnak, iparágnak, vál­lalatnak és egyénnek — érdemes tehát megvalósítására törekedni. Horváth Mihály

Next