Figyelő, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-01 / 1. szám
A magyar—szovjet árucsereforgalom új formája jár. Eddig csak ritka kivételképpen néhány leghosszabb átfutási időt igénylő termékcsoportnál, a hajóipari és egyes híradástechnikai gyártmányoknál kérett sor egy évnél hosszabb időtartamú szerződésekre. Előkészületi biztonság Most kedvező alkalom kínálkozott a régi probléma megoldására, mivel a Szovjetunió két évre, 1964-re és 1965-re készítette el népgazdasági tervét. Ez pedig — a két ország forgalmának szerkezete folytán — elégséges bázist jelentett valamennyi termékre kiterjedő kétéves jegyzőkönyv aláírásához. Az új megállapodás a magyar—szovjet árucsereforgalmat egy-egy évre bontva szabályozza és egyéves bázison maradnak a magánjogi szerződések is. A jövő évi szállításokra azonban már 90 százalékban — szinte az államközi tárgyalásokkal egyidejűleg — létrejöttek a magánjogi kötések és a terv szerint 1934. első felében megkötik az 1965. évi szerződéseket is. Így a kereskedelmi kapcsolatok új formája az eddigi, nem egészen egy év helyett minimálisan másfél esztendős ,,előretartási”, előkészületi biztonságot nyújt. Korábban gyakran előfordult, hogy külkereskedelmünk a bonyolultabb berendezéseket az előírt határidőre csak hiányosan tudta szállítani. Hiába volt azonban a helyszínen a berendezés 85 százaléka, ha a hiányzó — és sokszor csak hónapok vagy negyedévek múltán megérkező — 15 százaléknyi alkatrész nélkül nem lehetett üzembehelyezni. A kétéves megállapodással tehát exportunkat nemcsak ütemességben, minőségben, hanem komplettségben is javíthatjuk. Jobb anyagellátás Ami a Szovjetunióból érkező importunkat illeti, az új módszer hatása e tekintetben is kedvező. A szovjet szállít