Figyelő, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-01 / 27. szám
Vitás vagyoni ügyek tsz-ek között A termelőszövetkezeti jog hatásköri szabálya szerint a termelőszövetkezetek, illetőleg a termelőszövetkezeti csoportok egymás közötti vitás vagyoni ügyeinek eldöntése általában a bíróság hatáskörébe tartozik. Az említett általános szabály alól a jogszabály egy esetben tett kivételt. Nevezetesen a termelőszövetkezetek földhasználattal kapcsolatos egymás közötti vitás ügyeinek eldöntését a tanács végrehajtó bizottságának hatáskörébe utalta (az 1960. évi 8. és 18. sz.) tvr-bel módosított 1959. évi 7. sz. tvr. 20/A § (1) bekezdése, 19/1959. (VII. 12.) F. M. sz. rendelet 108/B § (1) bekezdés). A kivétel megállapításánál a jogszabály nem szűkítette le a vitás ügyek tartalmát arra az esetre, amikor a felek között csak az vitás, hogy kit illet meg a föld használata, hanem általánosan rendelkezik a földhasználattal kapcsolatos mindennemű vitás ügyről és ezeket összességükben kivette a bíróság hatásköréből. Vállalati tapasztalatok SZÜLETŐ NAGYVÁLLALAT Szervezési szakbizottságok a Magyar Hajó- és Darugyárban A Magyar Hajó- és Darugyár a korábbi önálló hajóipari vállalatokból 1962. április 1-ével ipari nagyvállalatként, öszszevonással alakult. Már 1961-ben megkezdődött az összevonás előkészítése. Elkészült a vállalat ideiglenes szervezeti szabályzata. A szervezési apparátus 1962. és 1963. évi munkatervében szerepelt azoknak a feladatoknak és szerveknek a központosítása, amelyek a nagyvállalati jelleg kialakításához feltétlenülszükségesek. A szervezeti változásokat lépcsőzetesen hajtottuk végre s így lényegében 1964-re alakult ki a nagyvállalat szervezeti kerete. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az átszervezés nem okozott számottevő termelési, tervteljesítési fennakadást; a gyár 1962-ben és 1963- ban is teljesítette megnövekedett termelési és minőségi feladatait és mindkét évben elnyerte az élüzem címet. Közben azonban egész sor fontos probléma adódott, amelyeket meg kellett oldanunk. Jogszabályban is rögzített követelmény, hogy a vezetés egyik feladata a szervezés. Gond viszont, hogy a nagyvállalat egész működését alapvetően befolyásoló szervezet kialakításához, eredményes és gazdaságos működésének biztosításához a rendelkezésre álló alacsony létszámú szervezési apparátus nem elegendő. Csak az apparátus méreteinek összehasonlító jellemzéséül említjük meg, hogy a III Országos Közgazdász Vándorgyűlés III. szekciójának előadói dokumentuma egy középvállalat (iparágtól függően 1000—3000 fő) teljes szervezeti felülvizsgálatához 6—8 gyakorlott szervező 4—6 évi munkáját jelöli meg. Ilyen létszám és idő aligha áll az ipari nagyvállalatok rendelkezésére. A csúcstól — a gyáregységig A követelmények és a lehetőségek közelítési módszereként — a vállalat szervezeti kereteit rögzítő végleges Ivillauvesi és Szervezeti Szabályzat kidolgozására — különböző szervezési szakbizottságokat hoztunk létre. Az alábbiakban ezzel kapcsolatos tapasztalatainkról számolunk be. A Működési és Szervezeti Szabályzatot a szervezési apparátus koordinálásával, összehangolásával ugyan, de a szakágazatok vezetői dolgozták ki, így biztosítható intézményesen a szervezet és a vezetés egysége, mert ily módon a vezetők olyan szervezetet irányítanak, amelynek tevékenységét lényegében maguk határozták meg. A kapcsolatokról, a koordinációról vallott eltérő vélemények, az esetleges hatásköri vitáik a szervezés során felszínre kerülnek s egyértelműen rendeződnek. Meghatároztuk a különböző színtű szervezési szakbizottságok körét, feladatait. Egységes működésüket vezérigazgatói rendelkezések biztosították. A szervezési szakbizottságok felépítése a következő: 1. Központi Szervezési Szakbizottság. Tagjai: a vezérigazgató, a szakigazgató, a PB titkára, az SZB titkára, az igazgatási főosztályvezető és a szervezési osztályvezető. Ügyintéző titkár: az igazgatási főosztályvezető. 2. Szakigazgatói Szervezési Szakbizottságok. Tagjai: a szakigazgató, a PB kijelölt tagja, az SZB kijelölt tagja, a szervezési osztályvezető. Ügyintéző titkár: a szervezési osztályvezető. 3. A központi főosztályok szervezési szakbizottságai. Tagjai: az illetékes főosztályvezető, a kijelölt osztályvezetők, a PB által kijelölt tag, az SZB által kijelölt tag, megbízott szervezők. 4. Gyáregységi Szervagok. Tagjai: a gyáregységvezető, gyáregységi főosztály színtű vezetők, a kijelölt osztályvezetők, a PB és az SZB kijelölt tagja, megbízott szervezők. A központi és a szakigazgatói szakbizottságok feladata: a szervezéssel kapcsolatos elvi (szakigazgatási) feladatok meghatározása, továbbá koordinációs tevékenység, állásfoglalás szakterületi vitákban és döntések. A főosztályi és a gyáregységi szakbizottságok feladata: a Működési és Szervezeti Szabályzatok elkészítése, koordinálás főosztályon, gyáregységen belül. Összehangol: a szervezési osztály A vezérigazgatói rendelkezéssel kiadott tematikai és módszertani utasítás egységesen szabályozza a bizottságok működését, illetve a Működési és Szervezeti Szabályzatok elkészítését. Rögzíti, hogy ha a szervezési munka során új főosztály vagy osztály alakítása látszik indokoltnak a Központi Szervezési Szakbizottság dönt. Meghatározza az ügyintéző titkárok (szervezők) feladatait a következőkben: — általános irányelvek és a vonatkozó jogszabályok egységes érvényesítése; — koordináció; — gazdaságossági követelmények érvényesítése; — végső szövegezés. ív—és Szervezeti Szabályzatok részleteiben és sokoldalúan rögzítik a szakterületek szervezetét, működését. Ezek összefoglalásaként a szervezési osztály készíti el a vállalat Működési és Szervezeti Szabályzatát, amely átfogóan és áttekinthetően, minden szerv részére előírja az összes főbb tevékenységet. Ezen túlmenően, a vezetés színvonalának emelése érdekében, a szakirodalom felhasználásával tanulmányjellegűen ismertetjük a vezetőkkel a vezetés, a szervezés, a vállalati személyi kapcsolatok fontosabb tudnivalóit. Az eredményes, összehangolt vállalati organizáció indokolja, hogy a tanulmányban tárgyalt témákról beszélgetések, tanácskozások alkalmával is tájékoztassuk az érdekelt vezetőket. Az ismertetett módszer, úgy véljük, a rendelkezésre álló szervezési apparátus közreműködésével — reális idő alatt kialakíthatja a vállalati szervezetet. További előny, hogy ily módon a nagyvállalati követelményeknek megfelelő magasabb színvonalú, egységes szemléletű vezetés alakul ki, így érhető el, hogy a nagyvállalat a szakágazatok és a gyáregységek szervezetének, működésének a réginél magasabb színvonalát jelentse. Dr. Ilonig Károly Réder Béla Keddtől—keddig Egyetlen szóval sem állítjuk, hogy a tégla és a cserép a legkorszerűbb építőanyagok közé tartozik. Azt sem mernénk azonban kijelenteni, hogy ma már valamennyi építkezésünknél a legmodernebb előregyártott építőelemek dominálnak, s így a tégla- és cserépellátásra nem kell különösebb gondot fordítanunk. Természetes, hogy a jövő irányzata az építőiparban is a korszerűség felé mutat, a jelenben azonban még számolnunk kell a hagyományos igényekkel is. Ezek az igények pedig sokszor kielégítetlenek maradnak. A tégla- és cserépipar első negyedévi lemaradását a második negyedévi eredmények alig enyhítették, s a hiány, amely elsősorban a különböző tégláknál jelentkezik, jobbára a tanácsi és szövetkezeti építőipart érinti kedvezőtlenül. A termelési lemaradás úgyszólván a tröszt valamennyi vállalatánál jelentkezik. Az ÉM Baranya—Tolna megyei Vállalatánál nyerstéglában a lemaradás 3 millió darab, még ennél is több, 7 millió az égetett téglagyártás lemaradása. Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál nyerstéglában 9 millió darab, cserépben 2 millió darab, égetett téglában 12 millió darab a lemaradás. Jóllehet, a május havi termelés az előző négy hónaphoz képest általában kedvezőbbnek mondható, s a téglaipar lemaradása ebben a hónapban némileg csökkent, a lemaradás még így is mintegy 8 millió darab az égetett tégla termelésben, míg a nyerstégla termelésénél 100 millió darab fölött van. A nyerses égetettcserépnél a május hónap sem hozott javulást, s a korábbi lemaradás tovább növekedett. Az elmondottak következtében az iparág nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, annak ellenére, hogy az igények mintegy 25 százalékát a január 1-i nyitókészletből elégítette ki. Az ellátási probléma — mint említettük — különösen a tanácsi és szövetkezeti építőiparban jelentkezik, az állami építőipart és a belkereskedelmi készleteket kevésbé érinti.. Nyilván ennek a következménye hogy a tanácsi és szövetkezeti építőipar legszükségesebb igényeinek egy részét igyekszik a belkereskedelemtől beszerezni. Ez a módszer veszélyeztetheti a magánépíttetők anyagellátását, de felveti azt a gondolatot: vajon a belkereskedelmi készletek nem túlzottak-e, s átcsoportosításuk nem enyhítené-e az ipar problémáit. Kétségtelen, hogy iparág jelentős erőfeszítéseket tesz amaradás behozására, ennek kedvező eredményei azonban alighanem csak a jövő év elejére éreztetik hatásukat. S bármennyire örvendetes is lesz, ha a gyártás utoléri az igényeket, e tény már alig változtat az idei nehézségeken, amelyek a tanácsi és szövetkezeti építkezéseket fékezik. E véleményünk építőanyagkritika ugyan, mi szelídebben — építőanyagkritikának szántuk. * 8—réha, szinte túlzott igénynek tűrik a magasabb szintű kooperáció megkövetelése akkor, amikor egyetlen gyár építő- és szerelőmunkájának összehangolását a szakvállalatok elfogult magatartása akadályozza. A Lenin Kohászati Művek hengersorainak átépítésénél 54 vállalat dolgozik. Ezek közül 50 KGM-, 4 ÉM- vállalat. Az egész feladatnak azonban mintegy fele építési munka. A dolgok műszaki elrendezésének logikája azt követelte volna meg, hogy az előírt határidő mérlegelése alapján először azt vizsgálják meg, hogy a nehézségekkel küzdő építőknek mennyi időre, milyen munkafeltételekre van szükségük, hogy a régi eltakarításával és az új megépítésével a kész terepet a gépészeknek átadják. Sajnos, nem így történt. A felvonult 50 KGM-vállalat úgy ütemezte munkáját, hogy a végső üzemátadási határidőtől számítva, a tennivalókat vállalatonként „visszagombolyították”, a maradék időt felajánlották az építőknek. A maguk idejével e vállalatok meglehetősen bőkezűen gazdálkodtak; jellemző például, hogy a trió bugasor bontását a Gyár- és Gépszerelő Vállalat eredetileg 10 napra tervezte, majd 12 napi határidővel került a végleges ütemtervbe. A valóságban viszont az egész műveletet 36 óra alatt be lehetett fejezni. Ugyanez a vállalat a 400-as blokksori olló bontását a tervezett 12 nap helyett 2 nap alatt elvégezte. Ennek a sajátos ütemezésnek azután az lett az eredménye, hogy az építők részére megadott rövid terminus csak rendkívül magas létszám, sok gép bevetése és tetemes — egyébként elkerülhető — költség árán volt betartható. Nem arról van persze szó, hogy a KCVM-vállalatok minden nehézség nélkül végezték volna egyébként derekas munkájukat, a szorosabb együttműködésnek azonban korábban meg kellett volna valósulnia. Korábban — mondjuk —, mivel a napokban lezajlott kooperációs tárgyalások során a két tárca vállalatai között olyan kedvező légkör alakult ki, amelynek eredményeként az újjáépített mű további 10 nappal hamarabb, ez év szeptember elején megkezdheti a próbaüzemeltetést. Nem lehetett volna a kooperációt is hamarabb kezdeni.. . ? V. O. Idegenforgalmi tartalékunk:Mára_ Hajlamosak vagyunk arra, hogy az idegenforgalomról szólva csak a Balaton jusson eszünkbe. Pedig már több példa bizonyítja, hogy a helyi kezdeményezés mennyire kiegészítheti az országos szervek elképzeléseit. Gondolunk itt a Szegedi Ünnepi Játékok, a Kőszegi Napok, a Soproni Hetek, a Siklósi Vasárnapok kezdeti eredményeire vagy a Velenceitó, a Duna-kanyar Intéző Bizottságok fejlődő munkájára. Sajnos, ebből a felsorolásból egyelőre ki kell hagyni a Mátrát, hazánknak ezt a festői táját, idegenforgalmi fejlesztésünk mostohagyerekét. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egyszerre mindent nem lehet fejleszteni és lehetőségeinket igen helyesen, koncentráltan kell felhasználnunk. A Mátrában azonban olyan idegenforgalmi hiányosságokkal találkozhatunk, amelyek megszüntetéséhez nem kell különösebb beruházás, országos intézkedés. Történt ugyan egy-két helyes kezdeményezés. A SZOT kezelésében üzemelő galyatetői turistaéttermet az elmúlt évhez viszonyítva 150 ülőhellyel növelték. Megnyílt Mátrafüreden a „Fenyő” kisvendéglő amely csúcsforgalmi időszakban 4—500 fő étkeztetését is biztosítani tudja. Jelentősen bővült ez évben az egri strand-étterem, amely önkiszolgáló rendszerben üzemel, s naponta 600—800 fő ellátását biztosítja. Az egri, Szarvas téri italboltot bisztróvá alakították át, s ez jelenősen elősegíti a városba érkező idegenek kulturáltabb ellátását. Szilvásvárádon megnyílt egy zenés kisvendéglő és cukrászda. Ugyanakkor — bár már itt a nyári idény — a Mátraszentimre községben üzemelő korszerűtlen italbolt átalakításával még mindig nem készültek el. A sóstói csmpingtábor ellátása nincs megnyugtatóan megoldva, mivel jelenleg csak egy selejtes buszkocsiban árusítanak. A gyöngyösi városi tanács ugyan az elmúlt évben a tó környékén megkezdte egy vendéglátó egység építését, de ezt az idei idényre nem tudják befejezni, így az ellátás továbbra is komoly probléma marad. Nem jobb a helyzet Mátraházán és Kékestetőn sem, ahol egy „buszbüfében”, illetve vasbódéban lehet élelmiszert és üdítő italt beszerezni. Ugyanakkor a korábban is kereskedelmi célt szolgáló, a ,,huszárodéval” szemben levő helyiség kihasználatlan. A Vörösmarty Turistaház legminimálisabb felújítása sem történt meg. Bár „B” kategóriába sorolták, nem rendelkezik azokkal a mellék- és kisegítő helyiségekkel, amelyek a zavartalan üzemeltetéshez szükségesek. Az étterem és mellékhelyiségek elhanyagoltak, tatarozásukról nem gondoskodtak. A turistaházhoz tartozó, de attól különálló társas hálóépület felszerelése kezdetleges. A kékestétői, mátraházi elárusító pavilonok és az Egerben levő ajándékpavilon külső képe elhanyagolt. A Heves megyei vállalatok idegenkednek a mozgóárusok beállításától, pedig pl. a Szépasszonyvölgy, az egri strand, a vár, a mátrai camping-tábor területén még üzletnek is jó lenne a fagylalt, a képeslap és ajándékcikk árusítása. Nem kell külön indokolni, hogy a Mátra szépségével méltó helyet kíván elfoglalni az idegenforgalomban. Fejlesztésére is jut majd erőnk, megoldódhat a Mátra egyik problémája: a víz is. A most megalakult Idegenforgalmi Tanács nyilván gondol majd erre. De már napjainkban is hasznosabban lehetne kapcsolni egyre fejlődő idegenforgalmunk vérkeringésébe, ha a helyi tanácsok és kereskedelmi szakemberek jobban szívügyüknek éreznék a Mátra vidékét. —11— Szabadság mellékfoglalkozás esetén A mellékfoglalkozás — épp úgy, mint a második állás — is mnkaviszony, így a 2 ott dolgozót is megilletik azok a járandóságok, amelyek is munkaviszonyban állókat, tehát a fizetett szabadság is. A szabadság azonban — az egyéb járandóságokhoz hasonlóan — teljesen független az első munkaviszonyban járó szabadságtól, így míg olvasónk az eredeti vállalatánál a 12 munkanap alapszabadság mellett még 8 munkanap pótszabadságra is jogosult, addig mellékfoglalkozásában csak április 1-étől számítva, minden teljes naptári hónap után egy-egy munkanap (2 órás munkabérrel elszámolt!) alapszabadságban részesül. Így azután, ha egy időpontban kezdi mindkét munkahelyén a szabadságát, a 9. nap elteltével a melékfoglalkozású munkahelyén már köteles munkát végezni feltéve, ha nem kap 11 munkanap fizetésnélküli szabadságot arra az időre, amíg az eredeti munkahelyén szabadságát tölti. FIGYELŐ, 1964. JÚLIUS 1.