Figyelő, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-01 / 27. szám

­ Vitás vagyoni ügyek tsz-ek között A termelőszövetkezeti jog hatásköri szabálya szerint a termelőszövetkezetek, illetőleg a termelőszövetkezeti csoportok egymás közötti vitás vagyoni ügyeinek eldöntése általában a bíróság hatáskörébe tartozik. Az említett általános szabály alól a jogszabály egy esetben tett kivé­telt. Nevezetesen a termelőszövetkezetek földhasználattal kapcsolatos egymás közötti vitás ügyeinek eldöntését a tanács végrehajtó bizottságának hatáskörébe utalta (az 1960. évi 8. és 18. sz.) tvr-bel módosított 1959. évi 7. sz. tvr. 20/A § (1) bekezdése, 19/1959. (VII. 12.) F. M. sz. rendelet 108/B § (1) bekezdés). A kivétel megállapításánál a jogszabály nem szűkítette le a vitás ügyek tartalmát arra az esetre, amikor a felek között csak az vitás, hogy kit illet meg a föld használata, hanem általánosan rendelke­zik a földhasználattal kapcsolatos min­dennemű vitás ügyről és ezeket összes­ségükben kivette a bíróság hatásköréből. Vállalati tapaszta­la­tok SZÜLETŐ NAGYVÁLLALAT Szervezési szakbizottságok a Magyar Hajó- és Darugyárban A Magyar Hajó- és Darugyár a koráb­bi önálló hajóipari vállalatokból 1962. április 1-ével ipari nagyvállalatként, ösz­­szevonással alakult. Már 1961-ben­ meg­kezdődött az összevonás előkészítése. El­készült a vállalat ideiglenes szervezeti szabályzata. A szervezési apparátus 1962. és 1963. évi munkatervében szerepelt azoknak a feladatoknak és szerveknek a központosítása, amelyek a nagyvállalati jelleg kialakításához feltétlenül­­szüksé­gesek. A szervezeti változásokat lépcső­zetesen hajtottuk végre s így lényegé­ben 1964-re alakult ki a nagyvállalat szervezeti kerete. Közbevetőleg megje­gyezzük, hogy az átszervezés nem oko­zott számottevő termelési, tervteljesítési fennakadást; a gyár 1962-ben és 1963- ban is teljesítette megnövekedett terme­lési és minőségi feladatait és mindkét évben elnyerte az élüzem címet. Közben azonban egész sor fontos prob­léma adódott, amelyeket meg kellett ol­danunk. Jogszabályban is rögzített kö­vetelmény, hogy a­ vezetés egyik feladata a szervezés. Gond viszont, hogy a nagy­­vállalat egész működését alapvetően be­folyásoló­ szervezet kialakításához, ered­ményes és gazdaságos működésének biz­tosításához a rendelkezésre álló alacsony létszámú szervezési apparátus nem ele­gendő. Csak az apparátus méreteinek összehasonlító jellemzéséül említjük meg, hogy a III Országos Közgazdász Vándorgyűlés III. szekciójának előadói dokumentuma egy középvállalat (ipar­ágtól függően 1000—3000 fő) teljes szer­vezeti felülvizsgálatához 6—8 gyakorlott szervező 4—6 évi munkáját jelöli meg. Ilyen létszám és idő aligha áll az ipari nagyvállalatok rendelkezésére. A csúcstól — a gyáregységig A követelmények és a lehetőségek kö­zelítési módszereként — a vállalat szer­vezeti kereteit rögzítő végleges Ivillauvesi és Szervezeti Szabályzat kidolgozására — különböző szervezési szakbizottságokat hoztunk létre. Az alábbiakban ezzel kap­csolatos tapasztalatainkról számolunk be. A Működési és Szervezeti Szabályzatot a szervezési apparátus koordinálásával, összehangolásával ugyan, de a szakága­zatok vezetői dolgozták ki, így biztosít­ható intézményesen a szervezet és a ve­zetés egysége, mert ily módon a vezetők olyan szervezetet irányítanak, amelynek tevékenységét lényegében maguk hatá­rozták meg. A­ kapcsolatokról, a koordi­nációról vallott eltérő vélemények, az esetleges hatásköri vitáik a szervezés so­rán felszínre kerülnek s egyértelműen rendező­dnek. Meghatároztuk a különböző színtű szervezési szakbizottságok körét, felada­tait. Egységes működésüket vezérigazga­tói rendelkezések biztosították. A szerve­zési szakbizottságok felépítése a követ­kező: 1. Központi Szervezési Szakbizottság. Tagjai: a vezérigazgató, a szakigazgató, a PB titkára, az SZB titkára, az igazgatási főosztályvezető és a szervezési osztály­­vezető. Ügyintéző titkár: az igazgatási főosztályvezető. 2. Szakigazgatói Szervezési Szakbizott­ságok. Tagjai: a szakigazgató, a PB kije­lölt tagja, az SZB kijelölt tagja, a szer­vezési osztályvezető. Ügyintéző titkár: a szervezési osztályvezető. 3. A központi főosztályok szervezési szakbizottságai. Tagjai: az illetékes fő­osztályvezető, a kijelölt osztályvezetők, a PB által kijelölt tag, az SZB által kije­lölt tag, megbízott szervezők. 4. Gyáregységi Szer­vagok. Tagjai: a gyáregységvezető, gyár­egységi főosztály színtű vezetők, a kije­lölt osztályvezetők, a PB és az SZB kije­lölt tagja, megbízott szervezők. A központi és a szakigazgatói szakbi­zottságok feladata: a szervezéssel kap­csolatos elvi (szakigazgatási) feladatok meghatározása, továbbá koordinációs te­vékenység, állásfoglalás szakterületi vi­tákban és döntések. A főosztályi és a gyáregységi szakbi­zottságok feladata: a Működési és Szer­vezeti Szabályzatok elkészítése, koordi­nálás főosztályon, gyáregységen belül. Összehangol: a szervezési osztály A vezérigazgatói rendelkezéssel kiadott tematikai és módszertani utasítás egysé­­gesen szabályozza a bizottságok műkö­dését, illetve a Működési és Szervezeti Szabályzatok elkészítését. Rögzíti, hogy ha a szervezési munka során új főosz­tály vagy osztály alakítása látszik indo­koltnak a Központi Szervezési Szakbi­zottság dönt. Meghatározza az ügyintéző titkárok (szervezők) feladatait a követ­kezőkben: — általános irányelvek és a vonatkozó jogszabályok egységes érvényesítése; — koordináció; — gazdaságossági követelmények érvé­nyesítése; — végső szövegezés. ív—és Szervezeti Szabályzatok részleteiben és sokoldalúan rögzítik a szakterületek szervezetét, működését. Ezek összefoglalásaként a szervezési osz­tály készíti el a vállalat Működési és Szervezeti Szabályzatát, amely átfogóan és áttekinthetően, minden szerv részére előírja az összes főbb tevékenységet. Ezen túlmenően, a vezetés színvona­lának emelése érdekében, a szakirodalom felhasználásával tanulmányjellegűen is­mertetjük a vezetőkkel a vezetés, a szer­vezés, a vállalati személyi kapcsolatok fontosabb tudnivalóit. Az eredményes, összehangolt vállalati organizáció indo­kolja, hogy a tanulmányban tárgyalt té­mákról beszélgetések, tanácskozások al­kalmával is tájékoztassuk az érdekelt ve­zetőket. Az ismertetett módszer, úgy véljük, a rendelkezésre álló szervezési apparátus közreműködésével — reális idő alatt ki­alakíthatja a vállalati szervezetet. To­vábbi előny, hogy ily módon a nagyvál­lalati követelményeknek megfelelő ma­gasabb színvonalú, egységes szemléletű vezetés alakul ki, így érhető el, hogy a nagyvállalat a szakágazatok és a gyár­egységek szervezetének, működésének a réginél magasabb színvonalát jelentse. Dr. Ilonig Károly Réder Béla Kedd­tő­l—keddig E­gyetlen szó­val sem állítjuk, hogy a tégla és a cserép a legkor­szerűbb építő­anyagok közé tartozik. Azt sem mernénk azonban kijelenteni, hogy ma már valamennyi építkezésünknél a legmodernebb előregyártott építő­elemek dominálnak, s így a tégla- és cserépellátásra nem kell különö­sebb gondot fordítanunk. Természe­tes, hogy a jövő irányzata az építő­iparban is a korszerűség felé mutat, a jelenben azonban még­ számolnunk kell a hagyományos igényekkel is. Ezek az igények pedig sokszor ki­elégítetlenek maradnak. A tégla- és cserépipar első negyed­évi lemaradását a második negyedévi eredmények alig enyhítették, s a hiány, amely elsősorban a különböző tégláknál jelentkezik, jobbára a ta­nácsi és szövetkezeti építőipart érinti kedvezőtlenül. A termelési lemaradás úgyszólván a tröszt valamennyi vállalatánál je­lentkezik. Az ÉM­ Baranya—Tolna megyei Vállalatánál nyerstéglában a lemaradás 3 millió darab, még ennél is több, 7 millió az égetett téglagyár­tás lemaradása. Az Észak-magyaror­­szági Tégla- és Cserépipari Vállalat­nál nyerstéglában 9 millió darab, cse­répben 2 millió darab, égetett téglá­ban 12 millió darab a lemaradás. Jóllehet, a május havi termelés az előző négy hónaphoz képest általában kedvezőbbnek mondható, s a tégla­ipar lemaradása ebben a hónapban némileg csökkent, a lemaradás még így is mintegy 8 millió darab az ége­tett tégla termelésben, míg a nyers­tégla termelésénél 100 millió darab fölött van. A nyers­­es égetettcserép­­nél a május hónap sem hozott javu­lást, s a korábbi lemaradás tovább növekedett. Az elmondottak következtében az iparág nem tud eleget tenni köte­lezettségeinek, annak ellenére, hogy az igények mintegy 25 százalékát a január 1-i nyitókészletből elégítette ki. Az ellátási probléma — mint em­lítettük — különösen a tanácsi és szö­vetkezeti építőiparban jelentkezik, az állami építőipart és a belkereskedel­mi készleteket kevésbé érinti.. Nyil­ván ennek a következménye hogy a tanácsi és szövetkezeti építőipar leg­szükségesebb igényeinek egy részét igyekszik a belkereskedelemtől besze­rezni. Ez a módszer veszélyeztetheti a magánépíttetők anyagellátását, de felveti azt a gondolatot: vajon a bel­kereskedelmi készletek nem túlzot­tak-e, s átcsoportosításuk nem eny­hítené-e az ipar problémáit. Kétségtelen, hogy iparág jelentős erőfeszítéseket tesz a­­maradás be­hozására, ennek kedvező eredményei azonban alighanem csak a jövő év elejére éreztetik hatásukat. S bármennyire örvendetes is lesz, ha a gyártás utoléri az igényeket, e tény már alig változtat az idei nehéz­­ségeken, amelyek a tanácsi és szövet­kezeti építkezéseket fékezik. E véleményünk építőanyagkritika ugyan, mi szelídebben — építőanyag­­kritikának szántuk. * 8—r­éha, szinte­­­ túlzott igénynek tűr­ik a maga­sabb szintű koo­peráció megkö­vetelése akkor, amikor egyetlen gyár építő- és szer­előmunká­jának összehangolását a szakválla­latok elfogult magatartása akadá­lyozza. A Lenin Kohászati Művek henger­sorainak átépítésénél 54 vállalat dol­gozik. Ezek közül 50 KGM-, 4 ÉM- vállalat. Az egész feladatnak azon­ban mintegy fele építési munka. A dolgok műszaki elrendezésének logikája azt követelte volna meg, hogy az előírt határidő mérlegelése alapján először azt vizsgálják meg, hogy a nehézségekkel küzdő építők­nek mennyi időre, milyen munkafel­tételekre van szükségük, hogy a régi eltakarításával és az új megépítésé­vel a kész terepet a gépészeknek át­adják. Sajnos, nem így történt. A felvonult 50 KGM-vállalat úgy ütemezte munkáját, hogy a végső üzemátadási határidőtől számítva, a tennivalókat vállalatonként „vissza­gombolyították”, a maradék időt fel­ajánlották az építőknek. A maguk idejével e vállalatok meg­lehetősen bőkezűen gazdálkodtak; jellemző például, hogy a trió bugasor bontását a Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat eredetileg 10 napra tervezte, majd 12 napi határidővel került a végleges ütemtervbe. A valóságban viszont az egész műveletet 36 óra alatt be lehetett fejezni. Ugyanez a vállalat a 400-as blokksori olló bon­tását a tervezett 12 nap helyett 2 nap alatt elvégezte. Ennek a sajátos ütemezésnek az­után az lett az eredménye, hogy az építők részére megadott rövid termi­nus csak rendkívül magas létszám, sok gép bevetése és tetemes — egyébként elkerülhető — költség árán volt be­tartható. Nem arról van persze szó, hogy a K­CV­M-vá­l­la­l­a­tok minden nehézség nélkül végezték volna egyébként de­­rekas munkájukat, a szorosabb együtt­működésnek azonban korábban meg kellett volna valósulnia. Korábban — mondjuk —, mivel a napokban le­zajlott kooperációs tárgyalások során a két tárca vállalatai között olyan kedvező légkör alakult ki, amelynek eredményeként az újjáépített mű to­vábbi 10 nappal hamarabb, ez év szeptember elején megkezdheti a próbaüzemeltetést. Nem lehetett volna a kooperációt is hamarabb kezdeni.. . ? V. O. Idegenforgalmi tartalékunk:­­Má­ra_ Hajlamosak vagyunk arra, hogy az idegenforgalomról szólva csak a Balaton jusson eszünkbe. Pedig már több példa bizonyítja, hogy a helyi kezdeményezés mennyire kiegészítheti az országos szer­vek elképzeléseit. Gondolunk itt a Sze­gedi Ünnepi Játékok, a Kőszegi Napok, a Soproni Hetek, a Siklósi Vasárnapok kezdeti eredményeire vagy a Velencei­tó, a Duna-kanyar Intéző Bizottságok fejlődő munkájára. Sajnos, ebből a felsorolásból egyelőre ki kell hagyni a Mátrát, hazánknak ezt a festői táját, idegenforgalmi fejleszté­sünk mostohagyerekét. Nem szorul kü­lönösebb magyarázatra, hogy egyszerre mindent nem lehet fejleszteni és lehe­tőségeinket igen helyesen, koncentráltan kell felhasználnunk. A Mátrában azon­ban olyan idegenforgalmi hiányosságok­kal talál­kozhatunk, amelyek megszünte­téséhez nem kell­ különösebb beruházás, országos intézkedés. Történt ugyan egy-két helyes kezde­ményezés. A SZOT kezelésében üzemelő galyatetői turistaéttermet az elmúlt év­hez viszonyítva 150 ülőhellyel növelték. Megnyílt Mátrafüreden a „Fenyő” kis­vendéglő amely csúcsforgalmi időszak­ban 4—500 fő étkeztetését is biztosítani tudja. Jelentősen bővült ez évben az egri strand-étterem, amely önkiszolgáló rendszerben üzemel, s naponta 600—800 fő ellátását biztosítja. Az egri, Szarvas téri italboltot bisztróvá alakították át, s ez jelenősen elősegíti a városba érke­ző idegenek kulturáltabb ellátását. Szil­vásvárád­on megnyílt egy zenés kisven­déglő és cukrászda. Ugyanakkor — bár már itt a nyári idény — a Mátraszentimre községben üzemelő korszerűtlen italbolt átalakítá­sával még mindig nem készültek el. A sóstói csmping­tábor ellátása nincs meg­nyugtatóan megoldva, mivel jelenleg csak egy selejtes buszkocsiban árusíta­nak. A gyöngyösi városi tanács ugyan az elmúlt évben a tó környékén meg­kezdte egy vendéglátó egység építését, de ezt az idei idényre nem tudják befe­jezni, így az ellátás továbbra is ko­moly probléma marad. Nem jobb a helyzet Mátraházán és Kékestetőn sem, ahol egy „buszbüfében”, illetve vasbó­déban lehet élelmiszert és üdítő italt beszerezni. Ugyanakkor a korábban is kereskedelmi célt szolgáló, a ,,huszáro­déval” s­zemben levő helyiség kihaszná­latlan. A Vörösmarty Turistaház legminimá­lisabb felújítása sem történt meg. Bár „B” kategóriába sorolták, nem rendel­kezik azokkal a mellék- és kisegítő he­lyiségekkel, amelyek a zavartalan üze­meltetéshez szükségesek. Az étterem és mellékhelyiségek elhanyagoltak, tataro­zásukról nem gondoskodtak. A turista­házhoz tartozó, de attól különálló tár­sas hálóépület felszerelése kezdetleges. A kékestétői, mátraházi elárusító pavi­lonok és az Egerben levő ajándékpavi­lon külső képe elhanyagolt. A Heves megyei vállalatok idegenkednek a moz­góárusok beállításától, pedig pl. a Szép­­asszonyvölgy, az egri strand, a vár, a mátrai camping-tábor területén még üz­letnek is jó lenne a fagylalt, a képes­lap és ajándékcikk árusítása. Nem kell külön indokolni, hogy a Mátra szépségével méltó helyet kíván elfoglalni az idegenforgalomban. Fejlesz­tésére is jut majd erőnk, megoldódhat a Mátra egyik problémája: a víz is. A most megalakult Idegenforgalmi Tanács nyilván gondol majd erre. De már nap­jainkban is hasznosabban lehetne kap­csolni egyre fejlődő idegenforgalmunk vérkeringésébe, ha a helyi tanácsok és kereskedelmi szakemberek jobban szív­ügyüknek éreznék a Mátra vidékét. —11— Szabadság mellékfoglalkozás esetén A mellékfoglalkozás — épp úgy, mint­ a má­sodik állás — is m­nkavi­szony, így a 2­ ott dolgozót is megilletik azok a járandóságok, amelyek is munkaviszonyban állókat, tehát a fizetett szabadság is. A szabadság azonban — az egyéb járandóságokhoz hasonlóan — tel­jesen független az­­ első munkaviszonyban já­ró szabads­­ágtól, így míg olvasónk az eredeti vállalatánál a 12 munkanap alapszabadság mellett mé­g 8 munkanap pótszabadságra is jo­gosult, addig mellékfoglalkozásában csak áp­rilis 1-étől számítva, minden teljes naptári hó­nap után egy-egy munkanap (2 órás munka­bérrel elszámolt!) alapszabadságban részesül. Így azután, ha egy időpontban kezdi mindkét munkahelyén a szabadságát, a 9. nap eltelté­vel a me­lékfoglalkozású munkahelyén már köteles m­unkát végezni feltéve, ha nem kap 11 munkanap fizetésnélküli szabadságot arra az időre, amíg az eredeti munkahelyén sza­badságát tölti. FIGYELŐ, 1964. JÚLIUS 1.

Next