Figyelő, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

. / 1 U . Az 1. sz. úgynevezett belső négyzet a vállalaton be­lüli ráfordítási-kibocsátási kapcsolatokat ábrázolja. A belső négyzet szektorai termék (termékcsoport) mély­ségű bontást tartalmaznak oly módon, hogy az egyes gyáregységek által előállított azonos cikkszámú termé­keket gyáranként külön szektorok képviselik. Például a pamutfonalat önálló szektorként kezeljük, aszerint, hogy a Kelenföldi Textilgyár, a Magyar Pamutipar stb. állította elő. A 2-ik a külső ráfordítások blokkja. Ez a vállalat termelő ágazatai (termékei) és a külső források kapcso­latát jellemzi. Megmutatja, hogy a termékek a ráfor­ ' felhasználóki KOiSö mHASZNftOK | VAilAlATON ULOU -----------------------------------------------------------------------­asss. jzsl* rsxssr* r ss k bocsÁtók­^_____________________________ ■SSg&SSr VAilAlATON NIOU TWMRO SZECTOjOC msc ' TBMB.0 SBBCT0*0* g Tomaesi arat______ Az­ehso kísérlet A sal&I&láMaanérleg vállalati alkalmazása Az ágazati kapcsolati mérlegekről a magyar szak­­irodalomban már több ismertetés jelent meg. Ilyen tí­pusú mérleg nemcsak népgazdasági szinten állítható össze, hanem például termelési körzetekre, iparágakra, sőt vállalatokra is. A modell összeállítása akkor indokolt, célszerű, amikor elemzési vagy tervezési szempontból a népgaz­daság olyan területét vizsgáljuk, amelyben viszonylag szoros és sokrétű termelési kapcsolatok állnak fenn. A termelési kapcsolatok lehetnek vertikálisak és vissza­­csatolásosak. Az előbbin azt értjük, hogy a megmunká­lásra kerülő termék a részterületen belül egymás után több termelési fázison megy át, mielőtt kikerülne a ter­melésből. A termék ez esetben minden termelési fázist egyszer érint, a szektorok egy irányú kapcsolatban van­­nak­ egymással. A másik típusú kapcsolat nem egy irá­nyú, a termék a termelés valamely fázisán kétszer vagy többször is áthaladhat. Míg vertikális kapcsolat esetén az A-szektor szállít B-nek és a B a C-szektor­­­nak, visszacsatolása* szerkezetben az A szállít ugyan a B-nek, de a B is szállít A-nak, vagyis az A, termékei előállításához a B-szektor termékeiből is felhasznál. Ha ilyen típusú kapcsolatok, sőt ezek keveredései lé­teznek egy vállalaton — iparágon — belül, az elem­zési­­tervezési munka megkönnyítése céljából igen hasznos a sakk­táblarendszerű (input-output) modell összeállí­tása. hításaikon keresztül, hogyan kapcsolódnak a népgazda­ság más termelő ágazataihoz, a termékek előállításához milyen bérigény merül fel, mennyi szektoronként a nyereség vagy a forgalmi adó összege. A 3. sz. blokk a külső felhasználókat jellemzi, a meg­termelt termékek és a külső termelő és nem termelő felhasználók kapcsolatát tükrözi. A mérleg összeállításának alapját számviteli sta­tisztikai bizonylatok, és egyes esetekben műszaki szá­mítások képezték. A kísérleti modell alapváltozata 8 féle termékcsoport ráf­ordítása­it és értékesítését 10 gyáregység szerint tagolva tartalmazza, vagyis az első négyzete elvileg 80 szektort ölel fel. A külső ráfordítá­sok blokkja 15 ágazat, illetve termékcsoport szerint részletezi a ráfordításokat (pamut, műszál, villamos­energia, szén stb.) és ugyanitt helyezkednek el a nem anyagjellegű költségek, a nyereség és a forgalmi adó. A külső felhasználók blokkja 10 termelő, illetve 5 vég­ső felhasználási cél szerint mutatja be a vállalat ter­mékeinek elosztását. Különleges .­kimutatás44 Az alapmérlegből kétféle összevont mérleget készí­tettünk. Az egyik a 8 termékcsoport szerint tartalmazza a kibocsátásokat és ráfordításokat, ez a mérleg a tech­nológiai kapcsolatokat szemlélteti. A másik összevont mérleg az adatok­at gyáregységenkénti tagolásban tar­talmazza, tehát elsősorban a vállalaton belüli — gyár­egységek közötti — forgalmat mutatja be. Az oldal­szárny szempontjából az első összevont mérleg a vál­lalat termékeinek értékesítési irányait jelzi, a második a gyáregységek és felhasználók kapcsolatát mutatja! A külső ráfordítások — alsó szárny — értékelése szem­pontjából elsősorban a termékenkénti mérlegnek van jelentősége. Az 1963. évről készült kísérleti mérleg már ebben az évben lehetővé tette a vállalat tevékenységének elemzését. A mérleg — akár az alap, akár a kétféle összevont változatot tekintjük — az első és egyetlen olyan részletes „kimutatás’’, amely egyszerre ad átte­kintést a vállalat belső és külső forgalmáról. A vállalat belső forgalma a teljes termelés 20 szá­zalékát tette ki 1903-ban, külső termelő ágazatoknak — elsősorban a könnyűiparnak — értékesítette termelé­sének 29 százalékát, végső felhasználásra 45 százalékát. A vállalat külső kapcsolatai (bruttó áron számítva) a következő arányokat mutatják: Az értékesítés százalékos megoszlása átvevő szektorok szerint könnyűiparon belül más textilipari vállalatoknak 28,3 ruházati iparnak 8,1 egyéb ágazatoknak 0,5 Egyéb termelő ágazatoknak 0,4 Belkereskedelmi vállalatoknak 10,6 Külkereskedelmi vállalatoknak 52,1 összesen: 100,0 Az exportban főként 4 gyáregység érdekelt, ará­nyuk a vállalati exportban 90 százalék. Az egyes gyáregységeken, illetve vállalaton belüli (üzemek közötti) átadások, az összes ráfordítások között jelentős szerepet töltenek be. Ha a textiliparban álta­lánosan használt termékenként (gyártási áganként) halmozott termelési értéket használjuk viszonyítási alapként, akkor a vállalaton belüli összes átadások, amelyek az egyes gyárakon belül a vertikális gyártási ágak közötti átadásokat is tartalmazzák, a halmozott ráfordítások 35,6 százalékát jelentik, az összes vásárolt anyag aránya pedig 40,8 százalék. Tehát a belső forga­lom szerepe az anyagellátásban gyakorlatilag ugyanak­kora, mint a vásárolt anyagoké. Ez a belső kapcsola­tok optimális módon való szabályozását teszi szüksé­gessé, már a szállítási költségek miatt is. A munkabér­­költségek 13, az amortizáció pedig 4,2 százalékot képvi­sel. A termékek közötti kapcsolatok természetesen meg­­határozott irányúak, a feldolgozási folyamat sorrend­jét követik, de a gyárak közötti kapcsolatt korántsem egy irányú, többszörös visszacsatolások fordulnak elő. A gyártás befejez­ő szakaszát végső kikészítő gyárak csak átvesznek a vállalaton belül, a fonó-szövőgyárak viszont kapcsolatban állnak egymással és a kikészítő gyárakkal is. téről kap képet a vállalat. A mérleg alapján elemez­hető, hogy az azonos minőségű termékek ráfordításai hogyan alakultak az egyes gyáregységeknél, az egység­nyi pamut- vagy iigogne-fonal előállításához felhasz­nált gyapotmennyiség — energia-, bér- és egyéb fajla­gos költségek milyen mértékben térnek el gyáregysé­genként. .. » 100 Ft értékű vigogne-fonattermelés ráfordításai Amint a táblából is látható, 100­ forint értékű vi­­gogne-fonal előállítása rentábilisabb a Kispesti Textil­gyáriján, mint a Magyar Pamutiparban. Az okok felku­tatása már további elemzés tárgyát képezheti, összeha­sonlíthatók a mérleg alapján a fél- és végtermékek rá­fordításai is bérigény, energiaigényesség stb. szempont­jából. A kísérleti mérleg összeállítása igazolta a hozzá­fűzött reményeket, de egyben újabb problémákat is fel­színre hozott. Kiderült, hogy a mérleg részletessége nem kielégítő, túlságosan összevont szektorokat tartal­maz ahhoz, hogy a tervezés követelményeit technoló­giai szempontból is kielégítse. A tapasztalatok alapján 1964-re a vállalati modell belső négyzetének jelentős továbbfejlesztését tervezzük. Növelni kell a termékcso­portok számát és ki kell emelni azokat a termékcsopor­tokat, amelyek speciális részkapa­citásokat igényelnek. A már elkészített mérleg csak az üzemek közötti ter­mékkapcsolatokat rögzítette. Időközben — éppen a meglevő kapacitások jobb kihasználása és a gazdasá­gosabb termelés érdekében — a vállalat gyárai kö­zött egyéb kapcsolatok is létesültek­, illetve fognak lé­tesülni. Az ilyen kapcsolatok egy része textiltechnoló­giai jellegű, és megfelel az önálló vállalatok közötti bérmunkának, más része a vállalatnál folyó igen je­lentős alkatrészgyártási és nagyjavítási tevékenység specializálásával függ össze. Részletes feltárást igényel a mérlegben a henger- és sablongyártás és az egész mintakészítés folyamata (ez hasonló a gyártóeszköz elő­állításhoz a gépiparban), valamint az üzemek közötti szállítási tevékenység, a központi szervezet, valamint a gépi adatfeldolgozó költségkihatása a vállalati tevé­kenységre. Az 1984. évi mérleget létszám- és állóesz­köz-lekötési adatok egészítik majd ki. Százalék Kispesti Magyar Pamutnyo- Textilgyár Pamutipar n: ói pari v. összesen Vállalaton belüli átadásból — — — Pamut 16,2 13,9 14,7 Laza műszál 3,7 7,0 5,1 Vegyipari termék 1,8 1,4 1,2 F Egyéb anyag 45,3 46,2 45,5 Villamos energia 3,2 3,2 3,2 összes anyag 69,4 71,7 69,7­­Bérköltség 16,7 20,3 18,4 Amortizáció 8,3 9,2 8,7 Nyereség 5,6 11,2 3,2 Nettó termelési érték 100,0 100,9 100,0 Átszervezés után A Pamutnyomóipari Vállalatnál a gazdasági tevé­kenység mélyreható elemzése céljából 1903. évre vo­natkozóan kísérletképpen összeállítottunk egy sakktáb­larendszerű — input-output — vállalati modellt. A vállalat 1983. VI. 1-én alakult tíz önálló vagy többé-kevésbé önálló gyáregység összevonásából. Az újonnan alakult vállalat önálló gazdasági egység. Nép­­gazdasági szerepe jelentős: exportja évente az összes pamutipari kivitel 65 százalékát, egyéb értékesítése a termelőfogyasztásban és a lakossági-közületi fogyasztás­ban felhasznált pamutipari termék mintegy 30 száza­lékát teszi ki. A Pamutipari Vállalat tíz gyáregységében a pamut­­szövetgyártás három vertikális gyártási ágát — fonás, tszövés, kikészítés —■, különböző kombinációkban egyesí­ti. A kés­­szövettermeléshez szükséges nyersszövetet és­­fonalat jórészt saját fonodáiban és szövődésben állítja elő a vállalat, de jelentős fonalforgalmat is bonyolít. A hiányzó nyersszövet-szükségletét — elsősorban se­­­lyemszövetekben — vásárlásból fedezi. Az összevonás után a vállalaton belüli kapcsolatok ■jellege megváltozott, és a­­kapcsolatok száma is nőve ke­­dett. Termelési kapcsolatok létesültek gyáregységeken­­­elül termékek között, a különböző gyáregységek és azok termékei között, végül a gyáregységek és a külső értékesítők, illetve felhasználók között. Mindezek alap­­ján célszerűnek mutatkozott behatóan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy 11­33. évre vonatkozóan az új szer­vezetnek megfelelően összeállítsuk a vállalati sakktáb­­lamérleget. A mérleg összeállításával egyrészt megbízható ösz­­szehasonlítási alapot kívántunk teremteni a gyárak közötti kapcsolatokat érintő elemzési munkához, más­részt a modellből nyert gazdasági információk alapján, matematikai feldolgozás útján, biztosítani kívánjuk a tervidőszak egyes mutatóinak meghatározását, a terv- számítások egy részének modell alapján történő kidol­gozását. Ahhoz, hogy a modell a fent vázolt igények kielé­gítésére alkalmas legyen, elsősorban annak a követel­ménynek kellett megfelelnie, hogy a vállalat egységei közötti termelési kapcsolatokat technológiai és gazda­sági vonatkozásban egyaránt helyesen tükrözze. A mo­dellben rögzített értékbeni termelési kapcsolatok két irányúak. A mérleg szektorainak megfelelő részletezés­ben tükrözik egyrészt a termelés ráfordításait mind belső (vállalati), mind pedig külső ráfordítások tekin­tetében, másrészt a megtermelt javak elosztását fejezik ki, a mérlegben foglalt felhasználók szerinti bontásban. Az 1963. évről összeállított mérleg elvi sémája a kö­vetkező: FIGYELŐ, 1965. JANUÁR 6. Elemzési lehetőségek A gyárak közötti kapcsolatok száma a (gyáron be­lüli vertikális kapcsolatot is számítva) összesen 37. A belső termelési szükségletek kielégítését 5 gyáregység biztosítja, ami azt jelenti, hogy az öt kibocsátó gyár­egység egyenként több ráfordítóval áll kapcsolatban (Kelenföldi Textilgyár 9, Magyar Pamutipar 9, Szegedi Textilművek 7 egységnek szállít). Az összes anyagfel­használás 47 százaléka származott a gyárak közötti át­adásból, és 53 százalék volt a vásárolt anyag aránya. A vállalaton belüli átadásokból származó félkészter­­mék-forgalom aránya az összes anyagköltségen belül gyáranként rendkívül eltérő, 3,7 és 70,7 százalék között mozog. Vertikálisan összetett gyáregységekben (ilyen 3 van: fonó-szövő, fonó-szövő-kikészítő) jelentős ará­nyú a gyáregységen belüli felhasználás is (30,6—6, 5 százalék közötti). Az alapmérleg a technológiai összefüggéseket mu­tatja. A nettó áron (forgalmi adó mentes) számított mérleg alapján az egyes termékek ráfordítási szerkeze­­ t A tervek optimalizálása A fenti követelményeknek megfelelő mérleg alkal­mazási lehetőségei igen széles körűek. A vállalati modell matematikai feldolgozása segítségével számos tervmutató kiszámítása válik lehetővé: 1. A tervezett vállalati extern (külső felhasználás­ra kerülő) termelés alapján, vagyis a vállalat értékesí­tési feladata alapján meghatározható a szükséges teljes termelés értéke a modellben szereplő termelőszektorok szerinti bontásban. 2. Meghatározható a vállalat külső anyagszükség­lete (gyapot, szén, energia) felhasználó gyáregységen­ként és termékenként. 3. Kiszámítható a vállalat munkaerő-szükséglete ugyancsak a fenti szektorokra szakmánként vagy ösz­­szevontan. 4. A munkaerő-szükséglet és az átlagbérek ismere­tében megállapítható a gyáregységenként szükséges bér­alap nagysága. 5. A termékek nyereséghányadának ismeretében meghatározható a tervidőszakban elérhető nyereség nagysága.­­A vállalati tervezési gyakorlatban modell nélkül eddig is számítottunk ilyen mutatókat; miben rejlik te­hát számításaink új vonása? A modell előnye abban van, hogy a mutatók érté­keit kielégítő pontossággal sokkal rövidebb idő alatt meghatározhatjuk. A modell alapján számított mutatók átfogóbban, következtesebben és teljes összefüggései­ben tükrözik a tervezett termelési célkitűzés különböző tényezőkre ható konzekvenciáit. Természetesen az így nyert mutatók további fino­mításra szorulnak. Nem fejezik ki az esetlegesen ter­vezett technológiai vagy gyártmányösszetétel változá­sokat, továbbá a modell néhány kisebb jelentőségű té­nyezőt is elhanyagol. A modell alapján optimumszámítás is végezhető, vagyis a lehetséges tervvariánsok közül kiválasztható a vállalat és népgazdaság szempontjából optimális vál­tozat. A felhasználási lehetőségek felsorolása korántsem teljes, hiszen a modell alapján elvégezhető számítások szinte korlátlanok. A modell alkalmas technológiai vál­tozatok elemzésére és összehasonlítására, sőt segítséget nyújthat olyan szervezési kérdések megoldásában is, ahol a cél több — köztük vidéki — telep közötti szállí­tási költségek minimalizálása. A feladatok megoldásá­nak alapvető feltétele csupán az, hogy az alapmérleg szerkezete a kívánt követelményeknek eleget tegyen. Fülöp Sándor—Újlaki Lászlóné

Next