Figyelő, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
. / 1 U . Az 1. sz. úgynevezett belső négyzet a vállalaton belüli ráfordítási-kibocsátási kapcsolatokat ábrázolja. A belső négyzet szektorai termék (termékcsoport) mélységű bontást tartalmaznak oly módon, hogy az egyes gyáregységek által előállított azonos cikkszámú termékeket gyáranként külön szektorok képviselik. Például a pamutfonalat önálló szektorként kezeljük, aszerint, hogy a Kelenföldi Textilgyár, a Magyar Pamutipar stb. állította elő. A 2-ik a külső ráfordítások blokkja. Ez a vállalat termelő ágazatai (termékei) és a külső források kapcsolatát jellemzi. Megmutatja, hogy a termékek a ráfor ' felhasználóki KOiSö mHASZNftOK | VAilAlATON ULOU -----------------------------------------------------------------------asss. jzsl* rsxssr* r ss k bocsÁtók^_____________________________ ■SSg&SSr VAilAlATON NIOU TWMRO SZECTOjOC msc ' TBMB.0 SBBCT0*0* g Tomaesi arat______ Azehso kísérlet A sal&I&láMaanérleg vállalati alkalmazása Az ágazati kapcsolati mérlegekről a magyar szakirodalomban már több ismertetés jelent meg. Ilyen típusú mérleg nemcsak népgazdasági szinten állítható össze, hanem például termelési körzetekre, iparágakra, sőt vállalatokra is. A modell összeállítása akkor indokolt, célszerű, amikor elemzési vagy tervezési szempontból a népgazdaság olyan területét vizsgáljuk, amelyben viszonylag szoros és sokrétű termelési kapcsolatok állnak fenn. A termelési kapcsolatok lehetnek vertikálisak és visszacsatolásosak. Az előbbin azt értjük, hogy a megmunkálásra kerülő termék a részterületen belül egymás után több termelési fázison megy át, mielőtt kikerülne a termelésből. A termék ez esetben minden termelési fázist egyszer érint, a szektorok egy irányú kapcsolatban vannak egymással. A másik típusú kapcsolat nem egy irányú, a termék a termelés valamely fázisán kétszer vagy többször is áthaladhat. Míg vertikális kapcsolat esetén az A-szektor szállít B-nek és a B a C-szektornak, visszacsatolása* szerkezetben az A szállít ugyan a B-nek, de a B is szállít A-nak, vagyis az A, termékei előállításához a B-szektor termékeiből is felhasznál. Ha ilyen típusú kapcsolatok, sőt ezek keveredései léteznek egy vállalaton — iparágon — belül, az elemzésitervezési munka megkönnyítése céljából igen hasznos a sakktáblarendszerű (input-output) modell összeállítása. hításaikon keresztül, hogyan kapcsolódnak a népgazdaság más termelő ágazataihoz, a termékek előállításához milyen bérigény merül fel, mennyi szektoronként a nyereség vagy a forgalmi adó összege. A 3. sz. blokk a külső felhasználókat jellemzi, a megtermelt termékek és a külső termelő és nem termelő felhasználók kapcsolatát tükrözi. A mérleg összeállításának alapját számviteli statisztikai bizonylatok, és egyes esetekben műszaki számítások képezték. A kísérleti modell alapváltozata 8 féle termékcsoport ráfordításait és értékesítését 10 gyáregység szerint tagolva tartalmazza, vagyis az első négyzete elvileg 80 szektort ölel fel. A külső ráfordítások blokkja 15 ágazat, illetve termékcsoport szerint részletezi a ráfordításokat (pamut, műszál, villamosenergia, szén stb.) és ugyanitt helyezkednek el a nem anyagjellegű költségek, a nyereség és a forgalmi adó. A külső felhasználók blokkja 10 termelő, illetve 5 végső felhasználási cél szerint mutatja be a vállalat termékeinek elosztását. Különleges .kimutatás44 Az alapmérlegből kétféle összevont mérleget készítettünk. Az egyik a 8 termékcsoport szerint tartalmazza a kibocsátásokat és ráfordításokat, ez a mérleg a technológiai kapcsolatokat szemlélteti. A másik összevont mérleg az adatokat gyáregységenkénti tagolásban tartalmazza, tehát elsősorban a vállalaton belüli — gyáregységek közötti — forgalmat mutatja be. Az oldalszárny szempontjából az első összevont mérleg a vállalat termékeinek értékesítési irányait jelzi, a második a gyáregységek és felhasználók kapcsolatát mutatja! A külső ráfordítások — alsó szárny — értékelése szempontjából elsősorban a termékenkénti mérlegnek van jelentősége. Az 1963. évről készült kísérleti mérleg már ebben az évben lehetővé tette a vállalat tevékenységének elemzését. A mérleg — akár az alap, akár a kétféle összevont változatot tekintjük — az első és egyetlen olyan részletes „kimutatás’’, amely egyszerre ad áttekintést a vállalat belső és külső forgalmáról. A vállalat belső forgalma a teljes termelés 20 százalékát tette ki 1903-ban, külső termelő ágazatoknak — elsősorban a könnyűiparnak — értékesítette termelésének 29 százalékát, végső felhasználásra 45 százalékát. A vállalat külső kapcsolatai (bruttó áron számítva) a következő arányokat mutatják: Az értékesítés százalékos megoszlása átvevő szektorok szerint könnyűiparon belül más textilipari vállalatoknak 28,3 ruházati iparnak 8,1 egyéb ágazatoknak 0,5 Egyéb termelő ágazatoknak 0,4 Belkereskedelmi vállalatoknak 10,6 Külkereskedelmi vállalatoknak 52,1 összesen: 100,0 Az exportban főként 4 gyáregység érdekelt, arányuk a vállalati exportban 90 százalék. Az egyes gyáregységeken, illetve vállalaton belüli (üzemek közötti) átadások, az összes ráfordítások között jelentős szerepet töltenek be. Ha a textiliparban általánosan használt termékenként (gyártási áganként) halmozott termelési értéket használjuk viszonyítási alapként, akkor a vállalaton belüli összes átadások, amelyek az egyes gyárakon belül a vertikális gyártási ágak közötti átadásokat is tartalmazzák, a halmozott ráfordítások 35,6 százalékát jelentik, az összes vásárolt anyag aránya pedig 40,8 százalék. Tehát a belső forgalom szerepe az anyagellátásban gyakorlatilag ugyanakkora, mint a vásárolt anyagoké. Ez a belső kapcsolatok optimális módon való szabályozását teszi szükségessé, már a szállítási költségek miatt is. A munkabérköltségek 13, az amortizáció pedig 4,2 százalékot képvisel. A termékek közötti kapcsolatok természetesen meghatározott irányúak, a feldolgozási folyamat sorrendjét követik, de a gyárak közötti kapcsolatt korántsem egy irányú, többszörös visszacsatolások fordulnak elő. A gyártás befejező szakaszát végső kikészítő gyárak csak átvesznek a vállalaton belül, a fonó-szövőgyárak viszont kapcsolatban állnak egymással és a kikészítő gyárakkal is. téről kap képet a vállalat. A mérleg alapján elemezhető, hogy az azonos minőségű termékek ráfordításai hogyan alakultak az egyes gyáregységeknél, az egységnyi pamut- vagy iigogne-fonal előállításához felhasznált gyapotmennyiség — energia-, bér- és egyéb fajlagos költségek milyen mértékben térnek el gyáregységenként. .. » 100 Ft értékű vigogne-fonattermelés ráfordításai Amint a táblából is látható, 100 forint értékű vigogne-fonal előállítása rentábilisabb a Kispesti Textilgyáriján, mint a Magyar Pamutiparban. Az okok felkutatása már további elemzés tárgyát képezheti, összehasonlíthatók a mérleg alapján a fél- és végtermékek ráfordításai is bérigény, energiaigényesség stb. szempontjából. A kísérleti mérleg összeállítása igazolta a hozzáfűzött reményeket, de egyben újabb problémákat is felszínre hozott. Kiderült, hogy a mérleg részletessége nem kielégítő, túlságosan összevont szektorokat tartalmaz ahhoz, hogy a tervezés követelményeit technológiai szempontból is kielégítse. A tapasztalatok alapján 1964-re a vállalati modell belső négyzetének jelentős továbbfejlesztését tervezzük. Növelni kell a termékcsoportok számát és ki kell emelni azokat a termékcsoportokat, amelyek speciális részkapacitásokat igényelnek. A már elkészített mérleg csak az üzemek közötti termékkapcsolatokat rögzítette. Időközben — éppen a meglevő kapacitások jobb kihasználása és a gazdaságosabb termelés érdekében — a vállalat gyárai között egyéb kapcsolatok is létesültek, illetve fognak létesülni. Az ilyen kapcsolatok egy része textiltechnológiai jellegű, és megfelel az önálló vállalatok közötti bérmunkának, más része a vállalatnál folyó igen jelentős alkatrészgyártási és nagyjavítási tevékenység specializálásával függ össze. Részletes feltárást igényel a mérlegben a henger- és sablongyártás és az egész mintakészítés folyamata (ez hasonló a gyártóeszköz előállításhoz a gépiparban), valamint az üzemek közötti szállítási tevékenység, a központi szervezet, valamint a gépi adatfeldolgozó költségkihatása a vállalati tevékenységre. Az 1984. évi mérleget létszám- és állóeszköz-lekötési adatok egészítik majd ki. Százalék Kispesti Magyar Pamutnyo- Textilgyár Pamutipar n: ói pari v. összesen Vállalaton belüli átadásból — — — Pamut 16,2 13,9 14,7 Laza műszál 3,7 7,0 5,1 Vegyipari termék 1,8 1,4 1,2 F Egyéb anyag 45,3 46,2 45,5 Villamos energia 3,2 3,2 3,2 összes anyag 69,4 71,7 69,7Bérköltség 16,7 20,3 18,4 Amortizáció 8,3 9,2 8,7 Nyereség 5,6 11,2 3,2 Nettó termelési érték 100,0 100,9 100,0 Átszervezés után A Pamutnyomóipari Vállalatnál a gazdasági tevékenység mélyreható elemzése céljából 1903. évre vonatkozóan kísérletképpen összeállítottunk egy sakktáblarendszerű — input-output — vállalati modellt. A vállalat 1983. VI. 1-én alakult tíz önálló vagy többé-kevésbé önálló gyáregység összevonásából. Az újonnan alakult vállalat önálló gazdasági egység. Népgazdasági szerepe jelentős: exportja évente az összes pamutipari kivitel 65 százalékát, egyéb értékesítése a termelőfogyasztásban és a lakossági-közületi fogyasztásban felhasznált pamutipari termék mintegy 30 százalékát teszi ki. A Pamutipari Vállalat tíz gyáregységében a pamutszövetgyártás három vertikális gyártási ágát — fonás, tszövés, kikészítés —■, különböző kombinációkban egyesíti. A késszövettermeléshez szükséges nyersszövetet ésfonalat jórészt saját fonodáiban és szövődésben állítja elő a vállalat, de jelentős fonalforgalmat is bonyolít. A hiányzó nyersszövet-szükségletét — elsősorban selyemszövetekben — vásárlásból fedezi. Az összevonás után a vállalaton belüli kapcsolatok ■jellege megváltozott, és akapcsolatok száma is nőve kedett. Termelési kapcsolatok létesültek gyáregységekenelül termékek között, a különböző gyáregységek és azok termékei között, végül a gyáregységek és a külső értékesítők, illetve felhasználók között. Mindezek alapján célszerűnek mutatkozott behatóan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy 1133. évre vonatkozóan az új szervezetnek megfelelően összeállítsuk a vállalati sakktáblamérleget. A mérleg összeállításával egyrészt megbízható öszszehasonlítási alapot kívántunk teremteni a gyárak közötti kapcsolatokat érintő elemzési munkához, másrészt a modellből nyert gazdasági információk alapján, matematikai feldolgozás útján, biztosítani kívánjuk a tervidőszak egyes mutatóinak meghatározását, a terv- számítások egy részének modell alapján történő kidolgozását. Ahhoz, hogy a modell a fent vázolt igények kielégítésére alkalmas legyen, elsősorban annak a követelménynek kellett megfelelnie, hogy a vállalat egységei közötti termelési kapcsolatokat technológiai és gazdasági vonatkozásban egyaránt helyesen tükrözze. A modellben rögzített értékbeni termelési kapcsolatok két irányúak. A mérleg szektorainak megfelelő részletezésben tükrözik egyrészt a termelés ráfordításait mind belső (vállalati), mind pedig külső ráfordítások tekintetében, másrészt a megtermelt javak elosztását fejezik ki, a mérlegben foglalt felhasználók szerinti bontásban. Az 1963. évről összeállított mérleg elvi sémája a következő: FIGYELŐ, 1965. JANUÁR 6. Elemzési lehetőségek A gyárak közötti kapcsolatok száma a (gyáron belüli vertikális kapcsolatot is számítva) összesen 37. A belső termelési szükségletek kielégítését 5 gyáregység biztosítja, ami azt jelenti, hogy az öt kibocsátó gyáregység egyenként több ráfordítóval áll kapcsolatban (Kelenföldi Textilgyár 9, Magyar Pamutipar 9, Szegedi Textilművek 7 egységnek szállít). Az összes anyagfelhasználás 47 százaléka származott a gyárak közötti átadásból, és 53 százalék volt a vásárolt anyag aránya. A vállalaton belüli átadásokból származó félkésztermék-forgalom aránya az összes anyagköltségen belül gyáranként rendkívül eltérő, 3,7 és 70,7 százalék között mozog. Vertikálisan összetett gyáregységekben (ilyen 3 van: fonó-szövő, fonó-szövő-kikészítő) jelentős arányú a gyáregységen belüli felhasználás is (30,6—6, 5 százalék közötti). Az alapmérleg a technológiai összefüggéseket mutatja. A nettó áron (forgalmi adó mentes) számított mérleg alapján az egyes termékek ráfordítási szerkeze t A tervek optimalizálása A fenti követelményeknek megfelelő mérleg alkalmazási lehetőségei igen széles körűek. A vállalati modell matematikai feldolgozása segítségével számos tervmutató kiszámítása válik lehetővé: 1. A tervezett vállalati extern (külső felhasználásra kerülő) termelés alapján, vagyis a vállalat értékesítési feladata alapján meghatározható a szükséges teljes termelés értéke a modellben szereplő termelőszektorok szerinti bontásban. 2. Meghatározható a vállalat külső anyagszükséglete (gyapot, szén, energia) felhasználó gyáregységenként és termékenként. 3. Kiszámítható a vállalat munkaerő-szükséglete ugyancsak a fenti szektorokra szakmánként vagy öszszevontan. 4. A munkaerő-szükséglet és az átlagbérek ismeretében megállapítható a gyáregységenként szükséges béralap nagysága. 5. A termékek nyereséghányadának ismeretében meghatározható a tervidőszakban elérhető nyereség nagysága.A vállalati tervezési gyakorlatban modell nélkül eddig is számítottunk ilyen mutatókat; miben rejlik tehát számításaink új vonása? A modell előnye abban van, hogy a mutatók értékeit kielégítő pontossággal sokkal rövidebb idő alatt meghatározhatjuk. A modell alapján számított mutatók átfogóbban, következtesebben és teljes összefüggéseiben tükrözik a tervezett termelési célkitűzés különböző tényezőkre ható konzekvenciáit. Természetesen az így nyert mutatók további finomításra szorulnak. Nem fejezik ki az esetlegesen tervezett technológiai vagy gyártmányösszetétel változásokat, továbbá a modell néhány kisebb jelentőségű tényezőt is elhanyagol. A modell alapján optimumszámítás is végezhető, vagyis a lehetséges tervvariánsok közül kiválasztható a vállalat és népgazdaság szempontjából optimális változat. A felhasználási lehetőségek felsorolása korántsem teljes, hiszen a modell alapján elvégezhető számítások szinte korlátlanok. A modell alkalmas technológiai változatok elemzésére és összehasonlítására, sőt segítséget nyújthat olyan szervezési kérdések megoldásában is, ahol a cél több — köztük vidéki — telep közötti szállítási költségek minimalizálása. A feladatok megoldásának alapvető feltétele csupán az, hogy az alapmérleg szerkezete a kívánt követelményeknek eleget tegyen. Fülöp Sándor—Újlaki Lászlóné