Figyelő, 1965. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-07 / 27. szám
"A Af J f * - 'Y VlC t ‘iS* * ) Vgtfp| 1965-_ JW // JÚLIUS 7, JL A jmr JBF jdBb mm ír .x ÉVFOLYAM JbF 27. szám W ^P^5' ( . • **;. ÄRA: 1.60 FORINT *...«*Ti..-ül ... - . • T!T - u h miim m il,m ff ■ i llilii»fckflwnWbáJ4IMii 'MIMWIUIliiiuMiíléi »a A KEZELÉSI UTASÍTÁS - TITOK? A fogyasztó tájékoztatása a fogyasztási cikkekről Lassan-lassan megszokjuk, hogy iparunk, külkereskedelmünk mind több új közszükségleti cikkel látja el a belkereskedelmet, a vásárlókat. Az új áruk között gyakran találkozunk addig nem ismert technikai cikkel, géppel, készülékkel, de az ismert árucikkek között is sok olyant vásárolunk (például textíliát, műanyag bevonatú bútort stb.), amelynek anyaga a hagyományostól eltérő, s más kezelést, tisztítást, vasalást igényel. A gyorsan változó divat szempontjai azt diktálják, hogy minél több könnyű, tetszetős, új ruhaanyagot gyártson az ipar, ezért a fogyasztás és a kereslet hátterébe szorulnak a nehéz, tartós, erős kelmék. A divatválaszték bővítése pedig világszerte elsősorban a műszáltermelés és -feldolgozás növelésével lehetséges. Ebben az évben nálunk például 6 egészen új összetételű textília került a kereskedelmi forgalomba. Öröm, de gond is Az új cikk, háztartási gép, készülék, vagy az újfajta gyűrődésmentes formatartó ruha öröm , de gond is. Meg kell tanulni a használatát, kezelését, tisztítását, ha azt akarjuk, hogy valóban tartós és céljának mindenben megfelelő legyen. Az új cikkek megismerése, megszokása, kezelésük módja azonban nem mindig egyszerű, s nem egy vásárló szánja-bánja, hogy olyan árut vett, amely különbözik a megszokottól , a hagyományostól. Sok háziasszony például nem érti, miért jobbak az új szintetikus mosószerek a mosószappannál, mert nem tudja, milyen textilanyaghoz milyen mosószer kell... Az új hűtőszekrények tulajdonosainak több mint a fele kénytelen felkeresni a szervizeket, kisebb-nagyobb üzemzavar miatt, de kimutatták, hogy a szervízlátogatók több mint 70 százaléka nem valóságos hiba miatt, hanem azért találkozik a javító-szolgáltató műhelyekkel, mert nem ért a hűtőszekrény kezeléséhez. Az új televíziótulajdonosok egy része is sokat boszszankodik a „készülékhibák” miatt, s amikor a szerelő meglátogatja, kiderül: javítás helyett a ‘tv használatára kell a panaszost kioktatni, mert nem ért hozzá... Előfordul, hogy amikor az új, szintetikus szállal kevert anyagból készült ruhán folt esik, a „házi” folttisztítás nyomán az anyag elszíneződik. A vásárló ugyanis nem mindig tudja, hogy az új textilanyagok helyes kezelése új vegyszereket kíván... S így lehetne sorolni a mindennapos problémákat, amelyek újfajta gyártmányok kezelésénél adódnak. Az ok: a fogyasztó nem kap — vagy ha kap is, nem mindig veszi figyelembe — a használati, kezelési utasításokat. Az áru értékét növeli A használati utasítás pedig érték, mert ismerete nemcsak sok bosszúságtól kíméli meg a vásárlót, de meghoszszabbítja a gyártmány használhatósági idejét, arról nem is szólva, hogy esztétikai szempontból sem mindegy, hogyan kezeljük az „újdonságot”. S ha csak az említett felesleges szervizforgalmat vesszük is, gazdaságilag sem jelentéktelen a vásárlók megfelelő informálása. Közismert, hogy a külföldről hazánkba érkező gyártmányok csomagolása és a mellékelt színes prospektusok, kezelési utasítások néha igényesebbek, mint maga a gyártmány. Ennek elsősorban a propaganda-, reklámértéke nagy, de nem megvetendő a vásárlók alapos informálása sem a szóban forgó áru összeté t Korszaknyitás a Dunai Vasműben Csak a csavar hiányzik ! Korszerű felvásárlást teléről, helyes kezeléséről. Nálunk egyelőre megelégednénk az utóbbival , ám a kereskedelem még sok új árucikkhez sem mellékeli ezt a fogyasztói információt, vagy csupán az árcédula hátán tünteti fel az árucikk kezelésére vonatkozó tudnivalókat. S mivel ez nem elég szembetűnő, a fogyasztó az első használatnál eldobja a cédulát (például a NEVA- ingek, szintetikus szálból kötött áruk vásárlásakor). Nem ritka, hogy a több ezer forintos tartós fogyasztási cikkek vásárlásakor az üzletben éppen „nincs kéznél” a prospektus, így az eladó „elfelejti” azt mellékelni. Pedig a használati és kezelési utasítás az árucikk tartozéka, amelynek átadását a vásárlónak, az iparra és a kereskedelemre egyaránt kötelező rendelkezések írnák elő. Az új árucikkeket a fogyasztó szemszögéből vizsgáló Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) is csak úgy adja ki a forgalomba hozási bizonylatot, ha a bemutatott áru mellett ott a kötelező használati, kezelési utasítás is, amely tehát az áru egyik tartozéka. De hiába követeli meg ezt a KERMI és hiába adja át a gyártó vállalat, ha a kereskedelem „elfelejti’’ az eladott árucikkhez mellékelni. Csak egy példa: akad-e olyan vásárló, aki tudja, hogy minden 3 méter műselyemhez, vagy műszálas textíliához nyomtatott kezelési-feldolgozási, tisztítási, vasalási utasítás jár? Pedig jár és az ipar át is adja a kereskedelemnek... A fogyasztók informálása azonban nemcsak az új árucikk kezelésére vonatkozik. A hagyományos árucikkek vételekor sem tudhatja a vásárló, hogy a kiválasztott flanelling, vagy egyéb pamuttextilig „avatott" áru-e vagy sem. Ez a táj '■kozatlanság — az első mosás után — sok bosszúság oka, hiszen az ilyen, méretre kiválasztott ruhadarab összemegy, mérete változik. Ha a kereskedelmi dolgozó erről tájékoztatta volna,akkor nagyobb méretet választ. A baj viszont az, hogy az eladók sem tudják mindig, hogy „avatott”, vagy mosás után összemenő árucikkel van-e dolguk. Ez a probléma fordítva is érvényes; sokan azt hiszik, hogy mosás alatt minden textília összemegy, így a kelleténél nagyobb méretet vásárolnak , ami ugyancsak bosszúságot okoz. Ez arra vall, hogy lehetne javítani a kereskedelmi dolgozók áruismeretét, hiszen őket sem informálják az általuk értékesített áruk tulajdonságairól. Ritka kivétel ilyen szempontból a RÖLTEX vállalat, amelynek eladói rendszeresen részt vesznek a KERMI áruismertető előadásain, s így biztonsággal informálhatják a vásárlókat is. A „nem tudom“ — tilos! Ez a szóbeli információ végső soron a kereskedelem kulturáltságához tartozik. Ahogyan az idősebb kereskedők mondják: az eladó a vásárló kérdéseire sosem válaszolhat „nem tudom”-mal... A műszaki cikkek eladóinak tudniuk kell, hogy a vásárló lakóhelyén milyenek például a tv-vételi viszonyok és milyen antenna szükséges a készülékhez, mondjuk Zuglóban, Csepelen vagy a Szabadsághegyen, a ruhaüzletben pedig feltétlenül figyelmeztetni kellene a nyári ruhát vásárlót, hogy ezt vagy azt a ruhatípust ne mossa, mert összemegy, csak vegytisztítással őrizheti meg méretét stb. A vásárlók írásbeli és szóbeli tájékoztatása tehát egyaránt fontos. Az előbbit az ipar rendszerint teljesíti, legfeljebb a kereskedelemben sikkad el a jelentéktelennek tekintett papír. A szóbeli információ — nos az bizony gyenge lábon áll, s száz közül jó, ha egy vásárló tudja például, hogy az 5 százalékkal olcsóbban vett, II. osztályúnak minősített cikk miért lett II. osztályú... Pedig azt is rendelet írja elő, hogy a 11. vagy III. osztályba sorolás okát (például szépséghiba, színtartósság, szabványtól való eltérés stb.) meg kell jelölni az árucikken. Ez azonban — állíthatjuk — ritka, mint a fehér holló. Túl a lemték propagandán A vásárlók tájékoztatása egyébként nemcsak közvetlen bolti feladat: jelentősége ennél sokkal szélesebb. A korszerű fogyasztási cikkek — amelyek sorra jelennek meg az üzletekben —, bizonyos fogyasztói kultúrát, ismeretet feltételeznek, s korántsem csupán a célszerű, praktikus felhasználás miatt, de üzleti szempontból is! A vásárlás előtt ugyanis a lehetséges változatok között dönt a fogyasztó, s ezt csak akkor teheti megbízhatóan, ha pontosan tudja, mit hogyan használhat fel, melyik iparcikk milyen követelményeknek felel meg. Igaz, a személyes tapasztalat próbájából előbb-utóbb megtanuljuk ezt — de esetleg a kelleténél drágább a „tandíj”, a rosszul felhasznált, idő előtt tönkrement cikkek esetében. Népgazdasági érdek is tehát, hogy a vásárlói döntések információkra, tényekre épüljenek, ami egyszersmind a korszerűbb, kulturáltabb fogyasztási struktúra kialakítását is segíti. Gyakorlatibb oldalról megközelítve, ez azt jelenti, hogy nemcsak a közvetlen árupropaganda keretében lenne szükség a vásárlók tájékoztatására, hanem annál szélesebb érvénnyel. Néhány példát említve: a Walkyd falfestékek, vagy a különböző padlólakkok sokáig alig fogytak nálunk, elsősorban azért, mert a vásárlók nem tudták, milyen korszerűbb tulajdonságok ellensúlyozzák e termékek magas árát. A propaganda — azon túl, hogy az új cikkek nevét, márkáját népszerűsítette —, kiterjedt arra is (különböző bemutatók, illetve népszerű ismeretterjesztő könyvecskék, stb. terjesztésével) milyen előnyös a műanyagtartalmú festékek, lakkok használata, illetve milyen módon kell felhasználni azokat. Azóta a műanyag padlólakkok kereslete ugrásszerűen nőtt, az import mellett hazai előállításuk is megkezdődött, s a Walkyd festék is keresetté, közkedveltté vált. Mindez végeredményben azt feltételezi, hogy a kereskedelmi vállalatoknak — természetesen az iparral együttműködve — a termékpropaganda mellett célszerű részt vállalniuk a fogyasztói színvonal általános emeléséből, a korszerű iparcikkek bemutatásának ismeretterjesztő feladataiból! Készül a ,,használati KRESZ A fogyasztók megfelelőbb informálására szeptember elsején új könnyűipari-belkereskedelmi közös utasítás (16/ 1965.) lép életbe. Az utasítás népszerű neve: „használati KRESZ”. Az újfajta, kötelező használati utasításokon ugyanis a közlekedésrendészeti táblákhoz hasonló piros, sárga, illetve zöld mezőben ábrákkal jelzik, mit szabad és mit nem szabad tenni az új árucikkel. Ez azonban csupán a textilipari termékekre vonatkozik. Már életbe lépett (3/1965. Életm. Min.) rendelkezések szabályozzák az élelmiszeripari árucikkek vásárlóinak tájékoztatását arról a fontos tudnivalóról,hogy az áru meddig tárolható. Eszerint az élelmiszereken és italokon a szavatossági időt fel kell tüntetni. A rendelkezés értelmében a szavatossági idő megjelölése nagyjából rendeződött, de lejárta után (például a vajat, a tejfölt és egyéb tejterméket) a kereskedelem zavartalanul értékesíti. A rendelkezés természetesen így formális, hiszen érdemben nincs végrehajtva. Pedig a használati és kezelési utasítások, a fogyasztók informálása az árucikkek tulajdonságairól, minőségéről egyáltalán nem formális kötelezettség. A vásárló joggal tudni akarja, mit vesz, hogyan használhatja a legjobban és őrizheti meg a legtovább. Sok árucikk használati ideje — helyes kezeléssel — megkétszereződhet, ez pedig már nemcsak egyéni, hanem népgazdasági érdek is! Horváth Mihály