Figyelő, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-06 / 27. szám

4 Marabu II. tip. vagy kb 5,5 mm fűtőfelületű más típusú koksz­tüzelésű kazánt — esetleg használt állapotban —• azonnali megvételre keresünk Könyvkötő Ktsz VII., Tanács krt. 9. ügyintéző: Hámori Minőség - forintban )f 41 . A korszerű minőségvédelem gazdaságossága Az ipari termékek minőségének javí­tása az iparfejlesztés egyik célja. Az ipari termékek minősége mégsem javult alapvetően az elmúlt években. A jó mi­nőség ellentéte, a selejtkár változatla­nul a termelési költség számottevő té­nyezője. A minőség ingadozását, időn­kénti romlását az ezzel kapcsolatos KDB- ügyek és kötbérek magas aránya is mu­tatja. Árképző tényezővé lép elő A minőségi hibáknak számos oka van. A termékek minőségének színvonala részben azon is múlik, milyen mértékű a termelés szabvány-ellátottsága. Egyelő­re igen sok termékcsoportra sincs ele­gendő országos, illetve iparági szabvány. További hibaforrás, hogy az üzemen belüli műszaki ellenőrzés a vállalatok jelentős részénél nem kielégítő. A mi­nőségvédelem gyengesége azzal is össze­függ, hogy jelenleg a minőség első szá­mú őre — a termelő és sokkal kevésbé a felhasználó. A legfőbb ok azonban két­ségkívül az, hogy a minőség és a válla­lati érdekeltség nincs összhangban, s en­nek hiányát a szankciók, a jogszabályok sem pótolják. A gazdaságirányítás reformja több vo­natkozásban változtat majd a minőség­­védelem rendszerén. Az új, rugalmasabb árrendszer fokozottan figyelembe veszi majd a termelés költségeit és a piacok értékítéletét. Bizonyosra vehető, hogy az eladók és a vevők egyetértésén alapuló, megegyezéses áraknál a minőség első­rendű árképző tényező lesz. Mivel az állami vállalatok anyagi érdekeltsége az árbevételhez, a nyereséghez kapcso­lódik, a minőség javítása avagy romlá­sa a megegyezéses és a szabad árak ré­vén közvetlenül hat majd a gazdálkodás eredményeire és a személyi jövedel­mekre. Mindebből következik, hogy a minő­ség és a vállalati érdekeltség eddigi el­lentmondása feloldódik. A megegyezéses és a szabad áron értékesített termékek­kel elsődleges vállalati érdek lesz a szabványokban, szállítási szerződésekben rögzített minőség betartása, illetve a ve­vő minőségi követelményeinek teljesí­tése. A minőség és az anyagi érdekelt­ség új kapcsolata egyúttal felveti a mi­nőség gazdaságosságának problémáját is. Tulajdonságok rangsorolása A termékek jobb minősége népgazda­sági szempontból általában gazdaságos és a jobb minőség haszna a vállalaton belül is kimutatható (csökken a selejt, a kötbér, a garanciális költség stb.). A minőségjavítás azonban többnyire pót­lólagos munkaráfordítást is igényel. A cél nem lehet csak az árszínvonalat nö­velő minőségjavítás, sokkal inkább: ugyanazon az áron jobb minőség előállí­tása. A minőségvédelem és a fejlesztés gazdaságosságának fő kritériuma: mini­mális költségtöbblettel biztosítani a ve­vő, a piac által megkövetelt minőséget. A népgazdaságnak és a vállalatnak egyaránt gazdaságos, megtérülő minő­­ségfejlesztésnek fontos feltétele: a mi­nőség meghatározása és mérése. A mi­nőség nem elvont fogalom, hanem a ter­mékek különféle tulajdonságaiból — az élettartamból, a konstrukció korszerű­ségéből, az al­­kat­részek cserelehetőségé­ből stb. — tevődik össze. Minél bonyolul­tabb a termék, annál több minőséget meghatározó tulajdonsága van, amelye­ket a méréshez rangsorolni kell. A tu­lajdonságok rangsorolása és a minőség számszerűsítése azért nehéz, mert eh­hez ismerni kell a minőség nemzetközi színvonalát is, vagyis azt, milyen mű­szaki-gazdasági tulajdonságokat tekinte­nek az adott termékre jellemzőnek. Feladat: a megelőzés A vállalatok a maguk elé tűzött minő­ségi színvonalat csak akkor érhetik el tartósan, ha a követelményeknek meg­felelő gyártástechnológián kívül korsze­rű és gazdaságos módszerekkel biztosít­ják az ellenőrzés hatékonyságát. A nem­zetközi szakirodalom adatai szerint a minőség ellenőrzésével, illetve lazaságai­nak következményeivel kapcsolatos költ­ségek általában a bruttó forgalom 3—4 százalékát teszik ki. E költségek fő té­telét — mintegy kétharmadát — a se­lejt és a javítási költségek alkotják. Az ellenőrzés tehát akkor éri el a legked­vezőbb műszaki-gazdasági hatásfokát, ha a gyártási folyamat ellenőrzésével és szabályozásával garantálja a termék jó minőségét. Költség és hatékonyság szempontjából a matematikai statiszti­kai minőségellenőrzés igen hatékony, nálunk azonban csak elvétve alkalmaz­zák. Ennek jórészt az az oka, hogy csak szakszerű előkészítés után alkal­mazható. (A statisztikai jellemzők nyil­vántartásához egyszerűen kezelhető, s emellett pontos információt szolgáltató ellenőrző diagramok szükségesek.) A matematikai statisztikai minőségel­lenőrzést Magyarországon a csapágy­iparban alkalmazzák jó eredménnyel. A statisztikai minőségellenőrzés észleléseit — az ellenőrző diagramok alapján — a MEO analitikai részlege rendszeresen elemzi: a minőséget havonta, a selejt­­helyzetet pedig folyamatosan. A selejt­helyzet folyamatos elemzéséből kitűnt például, hogy a minőséget és a selejtet csak néhány gép, illetve művelet befo­lyásolja jelentősen, ezért az analitikai részleg elsősorban ezekre a gépekre és műveletekre koncentrálja megfigyeléseit. A kijelölt gépek ellenőrző diagramjait az analitikai részleg naponta — a mű­szak befejeztével — vizsgálja, s az eset­leges hibákról azonnal értesíti az érin­tett üzemek vezetőit. A műszaki ellenőr­zés analitikai részlege havonta készít je­lentést a minőség alakulásáról és mate­matikai statisztikai módszerekkel elem­zi a minőséget befolyásoló tényezőket. (Például a forgácsológépek megmunká­lási pontosságát, a hőkezelés okozta mé­retváltozásokat, a mérőműszerek meg­bízhatóságát stb.) Ilyen módon az ellen­őrzés a statisztikai jellemzők útján nem­csak a minőség alakulásáról ad tájékoz­tatást, hanem a beavatkozásra, a gyár­tási folyamatok szabályozására is mó­dot ad. (Például az alkatrészeket az előírt tűrések és a megmunkáló gépek pontosságának figyelembevételével le­het csoportosítani.) A műszaki ellenőrzés a minőség és a vállalati érdekeltség jelenlegi kapcsola­tának megfelelően ma még elsősorban szelektál, fő ténykedése a hibamegállapí­tás. A közeljövő távlatainak figyelembe­vételével a vállalatoknak­ és a MEO-ap­­parátusoknak fel kell készülniük a műszaki ellenőrzés aktív és preventív szerepének érvényesítésére. A műszaki ellenőrök legutóbbi országos tanácskozá­sa ebben a szellemben a gazdaságos mi­nőségellenőrzés és minőségfejlesztés új feladatait — a rentábilis minőségi szint meghatározása, a minőségtervezés mű­szaki és gazdasági módszerei, a matema­tikai statisztikai ellenőrzés alkalmazása stb. — vitatta meg, s ezek megoldását, tanulmányokban való feldolgozását tűz­te ki célul. 8- t. KÉMTŐL annak egészen fur­csa dolgok — így kezdődött a harmin­cas évek egyik „szív­­bemarkoló” slágere. A slágerben szerep­lő furcsa dolgok ter­mészetesen főképp szentimentális fur­______­­csaságok voltak; most három évtized után jóval reáli­sabbak lettünk, de furcsa dolgok a higgadt, tárgyilagos gazdasági kö­zegben is előfordulnak. Ez utóbbi furcsaságok már csak azért sem közömbösek, mivel való­jában teljesen szabályosak. Szakkörökben meglehetősen köz­ismert az epedarugóhiány; hónap­ról hónapra visszatérő nehézsége ez főképp a tanácsi bútoriparnak. Egy darabig megrekedt a problé­ma a ténymegállapításnál, sorra­­rendre panaszkodtak, hivatkoztak a vállalatok: nincs epedarugó. E passzív beletörődés sivatagá­ból oázisként zöldellt ki a Zala­egerszegi Bútoripari Vállalat kez­deményezése: ha nem kapunk epe­­darugót, gyártunk magunk. Az el­határozás realitását a vállalat ez évi hitelterve már jelzi is: a ma­guk gyártotta epedák felhasználá­sát mintegy 4 millió forintos nettó árbevételként megtervezték. Ha itt megállhatnánk a törté­netben, az se lenne baj, hiszen si­került bemutatnunk egy dicséretes kezdeményezést. Ám most jön a furcsaság, amely — hangsúlyozzuk — teljesen szabályos. Zalaegerszegen elkészítik a rugót, fel is használják, de nem am úgy „hübelebalázs” módra. Előbb el­adják — szerencsére csak számla szerint — a budapesti VASÉRT- nek, azután ugyaninnen visszavá­sárolják, már tudniillik a budapesti vállalat visszaszámlázza. Tudjuk, persze, hogy tudjuk: a bútorgyár nem kereskedelmi vál­lalat. A VASÉRT nem gyárt epe­­dát, Zalaegerszeg ne kereskedjék. De hogy ezt egyszerűbben is meg lehetne oldani, arra fogadni mer­nénk egy szerény összegbe. Mondjuk — az adminisztráció többletköltségébe igyelemre méltó ada­tokat olvastunk nem­rég a Fővárosi Közmű Igazgatóság dolgozóinak lapjá­ban; érdekességük méltán érdemel na­gyobb nyilvánosságot. A lakások gázké­szülékeiről van szó, amelyeknek még ma is két gazdá­juk — a Házkezelőség és a Gáz­művek — van, s attól függően fizet­nek vagy nem fizetnek a lakók bérleti díjat, hogy ki a gazda. Nos, e fonákság fokozatosan megoldódik, a készülékek a gáz­szolgáltató vállalat tulajdonába mennek át. Hogy ennek a fokoza­tosságnak milyen lesz az üteme, azt aligha lehet előre látni, hiszen egyelőre csak egy tanulmány ké­szült róla: a mintegy 80—100 ezer fővárosi készülék átvétele gyakor­latilag még nem indult meg. Nem kisebb a készülékek javítá­sának gondja sem, hiszen a Fővá­rosi Gázművek az eddigi mintegy 173 ezer bérleti készülék javítását, karbantartását is alig győzi, mi lesz, ha tovább nő az állomány? Nem szólva arról, hogy ezt a bérleti „üzletet” aligha irigyelné el a Belkereskedelmi Kölcsönző Vál­lalat. Ez utóbbinál például egy mosógép vételára 50 napi használat után megtérül, míg a Gázművektől bérelt vízmelegítő megtérülése — a bérleti díj alapján — nem keve­sebb, mint 29 év! Ezek után már nem is lehet cso- ■ dálkozni azon, hogy a Gázművek tavaly a bérleti készülékekre 3 millió 700 ezer forintot fizetett rá, s most jön még a további 100 ezer készülék... Számok, rideg tények ezek, ame­lyeken érdemes elgondolkozni, kü­lönösen, ha a gazdaságosságra fi­gyelünk. Márpedig ha valahol, az új me­chanizmusban nem lehet nem fi­gyelni rá. keletits­zer VÁGÓGÉPET (fénymásolatok vágására alkalmasat) keres megvételre vagy átvételre kutatóintézet. A vágógépet könyjóváírással, vagy számlázás mellett vennénk át. A gép mé­rete: minimum 50 cm-es vágóél. Ajánlatot kérünk telefonon 382—102 (Benkertné) részére adni, naponta 8— 16:30-ig szombaton 13 óráig Átvennénk szeszpalackozó üzemeink részére PA­RAFAMIGOT 11—16 BB/0,05—1/1­­-es méretben „VOSZK" Szövetkezeti Áru- és Anyagellátó Vállalat Budapest VI., Bajcsy-Zs. út 7. Telefon: 226—460 Ártájékoztató MOTORKERÉKPÁR-ALKATRÉSZEK Bizományi Áruház Vállalat Motorkerékpár Szakboltjai Budapest XIX.,- Kispest; Nagykőrösi út. Használt cikkek piac* Csepel 230 kem-eshez hátsó lánckerék 15,— Ft Csepel 250 kem-eshez kipufogócső W,— Ft Pannónia lámpafej 28», — Ft Pannónia TLT benzintank (szerszámdobozos) IM,— Ft Féklámpa-kapcsoló Ft kozmetikai cikkek Tojásshampoo 14,40 Caola fertőtlenítő shampoo 0,50 WU( hajmosó olaj 5,80 WU) hajisiító krém H,— Caola Desodoráló krém 17,— Nettodor izzadás elleni szer­k.—• Fenyő habfürdő 14,­s Camea parfömszappan 0,20 Caola márkaszappan 0,60 Kék-vörös szappan MD Exotic szappan 6,00 Magyar áruk a nagyvilágban Az Ikarus székesfehérvári gyáregysége mind több országba exportál. Indiának hűtőkocsikat, az NDX-nak nyerges ter­moszkocsikat és bútorszállítókat, az Egye­sült Arab Köztársaságnak műhelykocsii­kat, egyéb árukat Jemennek, a Szovjet­uniónak, Vietnamnak és Bulgáriának szállítanak. A közeljövőben tejszállítókat exportálnak Lengyelországba és Cseh­szlovákiába. ■ Bővíti exportpiacát a Kaposvári Kefe­­anyag-kikészítő Vállalat. Az ARTEX Kül­kereskedelmi Vállalaton keresztül belföl­di eredetű rövidszőrű tömőanyaga iránt argentin érdeklődés is mutatkozik. Cipő­kefe anyagot az NSZK-ba és Hollandiába szállítanak. ■ Évekre el van látva megrendelések­kel a Ganz-MÁVAG. Legújabban ver­senytárgyalások folynak Szíriával, Bra­zíliával és Iránnal.■ Új típusú, tizenhat fogú gereblyét ké­szít holland megrendelésre a Salgótarjáni Acélárugyár. ■ okozza exportját a soproni Fémtömeg­cikk Ktsz. A Ferumionnal tízmillió forint értékű útvonalú kilincs és címke NDK- beli exportjáról tárgyal, Hollandiába hor­ganyzott csatornatartókat szállít. Cságoly Ferenc, „A kőolajár alakulá­sának főbb kérdései energiagazdaságunk­ban” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját június 29-én tartották a Nehézipari Minisztériumban. A bíráló bizottság elnöke dr. Szabó Kálmán egye­temi tanár, az értekezés opponensei dr. Sattler Tamás és dr. Forgács Zoltán kandidátusok voltak. A bíráló bizottság a vita alapján egyhangú szavazattal az értekezés elfogadása mellett foglalt ál­lást. FIGYELŐ, 1966. JÚLIUS 6.

Next