Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-04 / 1. szám
FIGYELŐ, 1967. JANUÁR 4. Az utóbbi években — és különösen a gazdasági reform előkészítése óta — az ipari termelés mennyiségi növekedésének elemzését, az egyoldalú volumenszemléletet, kezdi háttérbe szorítani az a vizsgálati módszer, hogy az ipar ténylegesen mit, mennyit realizált abból, amit termelt. A termelés mennyire felel meg a fizetőképes keresletnek — lényegében ez a volumennövekedés egyik fontos meghatározója. Már a népgazdasági tervezés középpontjába is — a korábbi teljes termelési terv helyett — az került, hogy az ipar mit realizált, és mit realizál termeléséből. Ez a szemléletváltozás kedvezően befolyásolta az iparvállalatok munkáját is — nem utolsósorban azért, mert a vállalatok vezető beosztású dolgozóit is a realizált eredményben tették érdekeltté. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés biztosítása céljából nagy figyelmet fordítottunk az elmúlt egy-két évben az ipar külkereskedelmi célú értékesítésére, az export fokozására. Ez a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek előnyös kihasználása, importigényeinek kielégítése, továbbá az ország fizetési mérlege szempontjából is indokolt. Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyar ipar milyen mértékben felelt meg a fokozott piaci igényeknek, megállapítható, hogy az iparvállalatok értékesítése az utolsó két évben számottevően nőtt, a növekedés mértéke és üteme azonban ágazatonként és értékesítési irányonként meglehetősen differenciált volt. Az állami ipar évenkénti értékesítésének alakulása 1963—1965 között 1964. évi 1965. évi 1966. A félévi Ipari főcsoport értékesítés az előző év azonos időszakának százalékában Az értékesítés összetétele Az értékesítés 1964-ben minden ágazatban viszonylag gyorsan nőtt. Ehhez képest 1965-ben kivétel nélkül valamennyi ágazatban csökkent az értékesítés növekedési üteme. A visszaesést az ágazatok többségében részben az okozta, hogy az 1964. évi bázis meglehetősen magas volt; az értékesítés 1963—64 között olyan nagy mértékben emelkedett, hogy azt már csak lassúbb növekedés követhette. A növekedési ütem csökkenését mégsem tarthatjuk egyértelműen szükségszerűnek. Abban ugyanis nagymértékben közrejátszott az is, hogy 1965-ben fokozódtak a minőségi igények az importőrök és a hazai felhasználók részéről, több új, korszerű gyártmányra lett volna szükség. Ám ezeket az igényeket a magyar ipar nem mindig elégítette ki a kívánt határidőre és a szükséges minőségben, kivitelben. A vállalatok vezetőinek és irányító dolgozóinak anyagi érdekeltsége 1965-ben még sok területen kötődött a termelési tervelőirányzatok teljesítéséhez. Az 1966. első félévi adatok alakulása kedvezőbb a tavalyinál. Az iparon belül a gépipari ágazatok, s ezek közül is első helyen a híradás- és vákuumtechnikai ipar értékesítése nőtt a leggyorsabb ütemben. Ez az iparág csaknem egynegyedével túlszárnyalta az előző évi értékesítési színvonalat. Az értékesítés összesített mutatószámai még nem tájékoztatnak kielégítően arról, hogy milyen igényeket, milyen mértékben elégített ki az ipar. Ismeretes, hogy az 1964—65. évek párt- és kormányhatározataiban első helyen szerepelt az export fokozása. A gazdasági irányító szervek, a központi és a területi pártszervek figyelme is elsősorban az export növelésére irányult. . E törekvés meghozta gyümölcsét, mert a külkereskedelem részére átadott ipari termékek volumene gyorsabban növekedett az összes értékesítésnél. (Ezúttal nem térünk ki arra, hogy a kivitel gyors ütemű növekedése miként hatott a gazdasági hatékonyság alakulására.) A külkereskedelem részére átadott termékek volumenének rendkívül gyors növekedése egyúttal azt jelentette, hogy az állami ipar a belkereskedelemnek viszonylag kevesebb terméket adott el. Egyes területeken a belkereskedelem igénye is csökkent 1965-ben, elsősorban azokon a területeken, ahol az előző időszakokban sok készlet rakódott le (például egyes ruházati cikkekben). A textilruházati ipar 1965-ben 3,2 százalékkal kevesebb terméket adott át a belkereskedelemnek, mint az előző évben. Más területeken azonban több lett volna az igény, de az export fokozása korlátozta a hazai igények kielégítését. Példaképpen érdemes ebből a szempontból néhány gépipari ágazat adatait megvizsgálni. A híradás- és vákuumtechnika 1965-ben a külkereskedelmi átadást az előző évhez képest csaknem 19 százalékkal növelte, a belkereskedelem részére azonban mintegy 3 százalékkal kevesebb terméket adott át, mint azt megelőzően. A gépeket és gépi berendezéseket gyártó vállalatok külkereskedelmi átadása 1965-ben 10 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat, a belkereskedelemnek azonban 8 százalékkal kevesebb árut adtak el. Hasonló jelenségekkel találkozunk ezen ágazatok területén 1966. első félévében is. Például a gépeket és gépi berendezéseket gyártó vállalatok külkereskedelmi átadása — kis mértékben ugyan —, de tovább nőtt, miközben a belkereskedelem részére történt értékesítés 18 százalékkal csökkent A kivitelre szánt termékek értékesítése feltűnően egyenetlen. Az összipari adatoknál még kedvezőtlenebb a gépipar külkereskedelem részére átadott termékvolumenének negyedévenkénti megoszlása: az első negyedévben az év öszszes értékesítésének csak 18,2, a IV. negyedévben pedig 32,3 százalékát adták át. A IV. negyedévi erőltetett, aránytalanul nagytömegű exportértékesítés kedvezőtlenül hat a termékek minőségére. Ezt bizonyítja az is, hogy ekkor a legtöbb a visszautasítás és a reklamáció. Az 1966. év — mint már említettem — viszonylag kedvezően indult. Számos ágazatban lényegesen gyorsabban nőtt az értékesített termékek volumene, mint az előző években. Érdemes az értékesítés és a termelés volumenének növekedését kissé részletesebben szemügyre venni. A készletlerakódás mértéke ipari eredetű termékekből 1966. első félévében csökkent az előző évihez viszonyítva. Az első félévi termelés az állami ipar egészében 6,1 százalékkal haladta meg az 1965. első félévit, s ugyanezen időszakban az értékesítés 6,7 százalékkal növekedett. Az átlagosnál jóval kedvezőbb a helyzet a gépipar, s ezen belül is a közlekedési eszközöket gyártó és a híradástechnikai vállalatoknál; ezek értékesítése ugyanis lényegesen gyorsabban nőtt, mint e vállalatok termelése. Az iparban lerakódott készletek mobilizálására irányuló törekvések 1966. első félévében — amint azt a számok is bizonyítják — az ágazatok túlnyomó az előző évi — nem túl magas — színvonalhoz képest. Ezzel szemben a fémtömegcikkipari vállalatok ez év első félévében 33 százalékkal több terméket adtak át az exportáló vállalatoknak, mint az előző év hasonló időszakában, s ezzel egyidejűleg belkereskedelmi értékesítésük volumenét is mintegy 12 százalékkal növelték. Ebben az ágazatban tehát az exportértékesítés átlagosnál nagyobb mértékű növelése nem akadályozta a hazai igények jobb kielégítését sem. A szállítások ütemezése Jól ismert probléma, hogy az ipar termékkibocsátásának üteme nem egyenletes. Általában a negyedévek végén, és az év utolsó negyedévében a legnagyobb mértékű a termékkibocsátás, s ennek megfelelően az értékesítés is. Ezzel a jelenséggel az elmúlt évben is találkozhattunk. Az állami ipar összes értékesítésének nem egészen 23 százaléka az első negyedévre, több mint 28 százaléka a IV. negyedévre jutott. Viszonylag (bár nem sokkal) kedvezőbb a belkereskedelem részére történő értékesítés negyedévenkénti ütemessége (22,5, 24,4, 25,7 és 27,4 százalék). Ezzel szemben sokkal kedvezőtlenebb a külkereskedelem és a beruházások céljaira történő értékesítése. Érdekes, hogy az iparon belüli kooperációs szállítások ütemessége, viszonylag egyenletes (24,4, 24,7, 24,7 és 26,2 százalék). Az értékesítés ritmusát jól szemléltetik az alábbi kördiagrammok, többségében eredményesek voltak. A táblázatban néhány olyan ágazatot is feltüntettem, ahol kis mértékben ugyan, de ellentétes tendencia érvényesült (kohászat, faipar). Ezekben az ágazatokban azonban a készletlerakódás mértéke nem számottevő. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azok a termékek, amelyeket az állami ipar értékesített, még nem jutottak el, vagy legalábbis nem biztos, hogy eljutottak a fogyasztóhoz, felhasználóhoz, a külföldi vevőhöz. Közben még néhány fázison átmennek, tehát elképzelhető, hogy a kereskedelem, a készletező vállalatok raktáraiban valahol lerakódnak. Az elmúlt egy-másfél évben azonban ezeken a területeken is fokozott mértékben törekedtek a felesleges készletek mozgósítására. A készletező és kereskedelmi vállalatoknál is csökkentek a készletek 1966. első félévében. Ám a globális készletcsökkenés ellenére, még mindig voltak hosszabb idő óta eladatlan termékek, sőt az eladatlan exportáruk volumene 1966 első félévében tovább nőtt. Aktív piackutatást Jelenleg a szerződési, rendelési kötelezettség nem terjed ki az egész minisztériumi iparra. Egyes ágazatokban — a bányászatban, a villamosenergia-iparban, az élelmiszeriparban, az építőanyagiparban stb. — a vállalatok értékesítési tevékenységét nem rendelésekkel, hanem más, közvetlenebb módszerekkel szabályozzák. A minisztériumi ipar többi ágában, elsősorban a gépiparban, a vegyiparban és a könnyűipar nagyobb részében negyedéves, illetve éves rendeléskötelezettség van. 1966 elején a Központi Statisztikai Hivatal megvizsgálta az előbb említett ágazatokban a vállalatok rendelésállományának értékét és megállapította, hogy január 20-án az 1966-ra tervezett értékesítésnek csak mintegy 54 százalékát fedezték rendeléssel. Ez azt jelenti, hogy az év elején még elég nagy bizonytalansággal tervezhettek a vállalatok, legalábbis ami a termelés választékát illeti. Általában hoszszabb időre kötöttek szerződéseket a gépiparban és a vaskohászatban és viszonylag rövidebb időre (a szerződési rendszernek megfelelően) a könnyűiparban. A gépiparban már az év első hónapjában az értékesítési terv csaknem 80 százalékát rendeléssel fedezték. A vegyi- és gumiiparban az összes elfogadott rendelésállomány értéke a vállalati értékesítési terveknek csak mintegy 42 százalékát fedezte. Ezen belül a rendelésállomány aránya a gyógyszeriparban volt a legnagyobb (az éves értékesítési terv csaknem 67 százaléka). Az 1966. január 20-án ismeretes rendeléseknél lényegesen — például a gépiparban 20 százalékkal — többet értékesítettek a vállalatok az első félévben. Ez a különbözet nemcsak abból adódott, hogy január után is kötöttek szállítási szerződéseket, hanem abból is, hogy az elfogadott rendelések visszaigazolásában foglalt ütemezés és a realizálás között eltérés volt. A visszaigazolások alkalmával az éves rendelésállomány mintegy 28 százalékát a IV. negyedévre ütemezték, s ebből, valamint a III. negyedévi rendelésállományból is „előrehoztak". Ebben az „előrehozásban" a közlekedési eszközöket gyártó iparág jár élen. Itt a január 20-án ismeretes rendelésállomány az éves értékesítési terv csaknem 86 százalékát fedezte, mégis e rendeléseknek több mint 33 százalékát a vállalatok csak a IV. negyedévre vállalták el. Az első félévre mindössze a rendelésállomány 45 százalékát igazolták vissza. Ezzel szemben az első félévben értékesített közlekedési eszközök (és ezek alkatrészeinek, javításainak) volumene 26 százalékkal meghaladta az első félévi rendelésállományt. Kétségtelen tehát, hogy a rendelések visszaigazolásakor a vállalatok túlzott óvatossággal jártak el. Ez az óvatosság azonban a felhasználó, a fogyasztó számára sokszor hátrányos. Reálisabban igazolták vissza (mármint a negyedéves ütemezéseket tekintve) rendeléseiket a gépeket és gépi berendezéseket gyártó vállalatok, amelyek az első félévre ütemezték rendelésállományuknak több mint a felét Első félévi értékesítésük ennek eredményeképpen csak 4,6 százalékkal haladta meg a januárban ismert első félévi rendelésállomány értékét. Értékesítésük ütemezése tehát csak viszonylag kis mértékben tért el szállítási szerződéseik ütemezésétől. A gépiparon belül a villamosipari gépeket és készülékeket gyártó iparágban és a tömegcikkiparban volt a legkisebb a viszonylagos rendelésállomány. E két iparágban a januárig elfogadott és viszszaigazolt rendelések értéke az egész évi értékesítési tervnek csak 63—67 százalékát fedezte. A közben eltelt időben azonban a vállalatoknak sikerült további rendeléseket, szerződéseket kötni, így első félévi értékesítésük viszonylag kedvező volt (32, illetve 21 százalékkal meghaladta a január végén ismert 1. félévi rendelések értékének összegét). Az első félévi tényleges értékesítés és az év eleji rendelésállomány összehasonlítása tehát arra enged következtetni, hogy még a gépiparban — ahol pedig viszonylag hosszabb időre előre kötnek szállítási szerződéseket — sem nyújtanak az érvényes rendelések kellő biztonságot a vállalatok éves munkájához. Még sokkal kevésbé határozzák meg a rendelések az ipar egyéb területein a vállalatok egész éves termelési, értékesítési feladatait. Az iparvállalatok értékesítésének további erőteljes növelése a jelenleginél lényegesen aktívabb piaci tevékenységet kívánna a vállalatoktól. Egy-egy iparvállalat értékesítését — s ennek megfelelően termelését — csak akkor lehet hoszszabb időre előre programozni, ha ismerik a hazai és a külföldi felhasználók mennyiségi, minőségi igényeit. Ismerniök kell a hazai és külföldi konkurrencia ajánlatait is. Ma még az iparvállalatok többsége nem folytat ilyen ismeretek szerzésére irányuló tevékenységet, legalábbis nem eléggé eredményesen. Az idei első félévi adatok azt jelzik, hogy az iparvállalatok többsége a régi mechanizmusnak megfelelően várja, hogy a felhasználó, fogyasztó, vagy a külföldi átvevő jelentkezzék igényeivel. Ez a várakozás sok esetben a vállalat további termelése, fejlődése szempontjából elég nagyfokú bizonytalansághoz vezet. Ezért úgy vélem, hogy az iparvállalatoknak már az igen közeli jövőben nagymértékben fokozniuk kell piackutató tevékenységüket, meg kell ismerniök a piac igényeit és meg kell ismertetniük termékeikkel, azok minőségi paramétereivel, szállítási határidőivel stb. a piacot. A megfelelő marketing-tevékenység elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ipar értékesítése nagyobb ütemben növekedjék, s ezzel a lakosság áruellátása és az ország fizetési mérlege egyaránt kielégítő, megfelelő színvonalú legyen. Nyitrai Ferencné AZ IPAR A PIACON Nehézipar 109,6 105,7 106,8 Ebből: gépipar 110,1 106,2 111,5 vegyipar 111,9 109,4 110,3 Könnyűipar 108,3 102,8 106,5 Ebből: textilipar 108,4 103,6 106,4 Élelmiszeripar 110,1 103,6 101,3 Állami ipar összesen 109,5 104,7 106,7 Az állami ipar értékesítésének alakulása relációnként , 1964. évi 1965. évi 1966. I félévi Értékesítési értékesítés az előző év azonos irányok időszakának százalékában Értékesítés összesen 109,5 104,7 106,7 Ebből: külker. részére 114,7 108,3 114,8 belker.-nek 109,2 101,8 104,3 beruházásra, felújításra 101,0 104,1 108,8 Az ipari termelés és értékesítés alakulása 1966. I. félévében Teljes termelés Értékesítés Ágazat 1966. I. félévében az 1965. félévi százalékában Nehézipar 108,1 108,8 Ebből: Kohászat 106,0 105,4 Gépipar 108,5 111,5 Könnyűipar 106,1 106,5 Ebből: Faipar 106,4 105,9 Textilipar 105,7 106,4 Textilruházat ipar 105,7 107,9 Élelmiszeripar 99,8 101,3 Állami ipar összesen 106,1 106,7