Figyelő, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 1. szám

FIGYELŐ, 1967. JANUÁR 4. ­ Az utóbbi években —­ és különösen a gazdasági reform előkészítése óta — az ipari termelés mennyiségi növekedésé­nek elemzését, az egyoldalú volumen­szemléletet, kezdi háttérbe szorítani az a vizsgálati módszer, hogy az ipar tényle­gesen mit, mennyit realizált abból, amit termelt. A termelés mennyire felel meg a fizetőképes keresletnek — lényegében ez a volumennövekedés egyik fontos meghatározója. Már a népgazdasági ter­vezés középpontjába is — a korábbi tel­jes termelési terv helyett — az került, hogy az ipar mit realizált, és mit realizál termeléséből. Ez a szemléletváltozás kedvezően befolyásolta az iparvállalatok munkáját is — nem utolsósorban azért, mert a vállalatok vezető beosztású dol­gozóit is a realizált eredményben tették érdekeltté. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés biztosítása céljából nagy figyel­met fordítottunk az elmúlt egy-két évben az ipar külkereskedelmi célú értékesí­tésére, az export fokozására. Ez a nem­zetközi munkamegosztásban rejlő lehető­ségek előnyös kihasználása, importigé­nyeinek kielégítése, továbbá az ország fizetési mérlege szempontjából is indo­kolt. Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyar ipar milyen mértékben felelt meg a fokozott piaci igényeknek, megállapítható, hogy az iparvállalatok értékesítése az utolsó két évben számottevően nőtt, a növeke­dés mértéke és üteme azonban ágaza­tonként és értékesítési irányonként meg­lehetősen differenciált volt. Az állami ipar évenkénti értékesítésének alakulása 1963—1965 között 1964. évi 1965. évi 1966. A félévi Ipari főcsoport értékesítés az előző év azonos időszakának százalékában Az értékesítés összetétele Az értékesítés 1964-ben minden ága­zatban viszonylag gyorsan nőtt. Ehhez képest 1965-ben kivétel nélkül vala­mennyi ágazatban csökkent az értékesí­tés növekedési üteme. A visszaesést az ágazatok többségében részben az okoz­ta, hogy az 1964. évi bázis meglehető­sen magas volt; az értékesítés 1963—64 között olyan nagy mértékben emelkedett, hogy azt már csak lassúbb növekedés kö­vethette. A növekedési ütem csökkenését mégsem tarthatjuk egyértelműen szük­ségszerűnek. Abban ugyanis nagymérték­ben közrejátszott az is, hogy 1965-ben fokozódtak a minőségi igények az im­portőrök és a hazai felhasználók részé­ről, több új, korszerű gyártmányra lett volna szükség. Ám ezeket az igényeket a magyar ipar nem mindig elégítette ki a kívánt határidőre és a szükséges minő­ségben, kivitelben. A vállalatok vezetői­nek és irányító dolgozóinak anyagi ér­­dekeltsége 1965-ben még sok területen kötődött a termelési tervelőirányzatok teljesítéséhez. Az 1966. első félévi adatok alakulása kedvezőbb a tavalyinál. Az iparon belül a gépipari ágazatok, s ezek közül is első helyen a híradás- és vákuumtechnikai ipar értékesítése nőtt a leggyorsabb ütemben. Ez az iparág csaknem egy­ne­gyedével túlszárnyalta az előző évi érté­kesítési színvonalat. Az értékesítés összesített mutatószá­mai még nem tájékoztatnak kielégítően arról, hogy milyen igényeket, milyen mértékben elégített ki az ipar. Ismere­tes, hogy az 1964—65. évek párt- és kor­mányhatározataiban első helyen szere­pelt az export fokozása. A gazdasági irá­nyító szervek, a központi és a területi pártszervek figyelme is elsősorban az export növelésére irányult. . E törekvés meghozta gyümölcsét, mert a külkeres­kedelem részére átadott ipari termékek volumene gyorsabban növekedett az összes értékesítésnél. (Ezúttal nem té­rünk ki arra, hogy a kivitel gyors üte­mű növekedése miként hatott a gazda­sági hatékonyság alakulására.) A külkereskedelem részére átadott termékek volumenének rendkívül gyors növekedése egyúttal azt jelentette, hogy az állami ipar a belkereskedelemnek vi­szonylag kevesebb terméket adott el. Egyes területeken a belkereskedelem igénye is csökkent 1965-ben, elsősorban azokon a területeken, ahol az előző idő­szakokban sok készlet rakódott le (pél­dául egyes ruházati cikkekben). A tex­tilruházati ipar 1965-ben 3,2 százalék­kal kevesebb terméket adott át a bel­kereskedelemnek, mint az előző évben. Más területeken azonban több lett volna az igény, de az export fokozása korlá­tozta a hazai igények kielégítését. Pél­daképpen érdemes ebből a szempontból néhány gépipari ágazat adatait megvizs­gálni. A híradás- és vákuumtechnika 1965-ben a külkereskedelmi átadást az előző évhez képest csaknem 19 száza­lékkal növelte, a belkereskedelem részé­re azonban mintegy 3 százalékkal keve­sebb terméket adott át, mint azt meg­előzően. A gépeket és gépi berendezése­ket gyártó vállalatok külkereskedelmi átadása 1965-ben 10 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat, a belke­reskedelemnek azonban 8 százalékkal kevesebb árut adtak el. Hasonló jelen­ségekkel találkozunk ezen ágazatok te­rületén 1966. első félévében is. Például a gépeket és gépi berendezéseket gyártó vállalatok külkereskedelmi átadása — kis mértékben ugyan —, de tovább nőtt, miközben a belkereskedelem részére tör­tént értékesítés 18 százalékkal csökkent A kivitelre szánt termékek értékesíté­se feltűnően egyenetlen. Az összipari adatoknál még kedvezőtlenebb a gépipar külkereskedelem részére átadott ter­mékvolumenének negyedévenkénti meg­oszlása: az első negyedévben az év ösz­­szes értékesítésének csak 18,2, a IV. ne­gyedévben pedig 32,3 százalékát adták át. A IV. negyedévi erőltetett, arányta­lanul nagytömegű­ exportértékesítés kedvezőtlenül hat a termékek minősé­gére. Ezt bizonyítja az is, hogy ekkor a legtöbb a visszautasítás és a reklamáció. Az 1966. év — mint már említettem — viszonylag kedvezően indult. Számos ágazatban lényegesen gyorsabban nőtt az értékesített termékek volumene, mint az előző években. Érdemes az értékesítés és a termelés volumenének növekedé­sét kissé részletesebben szemügyre ven­ni. A készletlerakódás mértéke ipari ere­detű termékekből 1966. első félévében csökkent az előző évihez viszonyítva. Az első félévi termelés az állami ipar egé­szében 6,1 százalékkal haladta meg az 1965. első félévit, s ugyanezen időszak­ban az értékesítés 6,7 százalékkal nö­vekedett. Az átlagosnál jóval kedvezőbb a helyzet a gépipar, s ezen belül is a közlekedési eszközöket gyártó és a hír­adástechnikai vállalatoknál; ezek érté­kesítése ugyanis lényegesen gyorsabban nőtt, mint e vállalatok termelése. Az iparban lerakódott készletek mo­bilizálására irányuló törekvések 1966. első félévében — amint azt a számok is bizonyítják — az ágazatok túlnyomó az előző évi — nem túl magas — szín­vonalhoz képest. Ezzel szemben a fém­tömegcikkipari vállalatok ez év első fél­évében 33 százalékkal több terméket ad­tak át az exportáló vállalatoknak, mint az előző év hasonló időszakában, s ezzel egyidejűleg belkereskedelmi értékesíté­sük volumenét is mintegy 12 százalékkal növelték. Ebben az ágazatban tehát az exportértékesítés átlagosnál nagyobb mértékű növelése nem akadályozta a ha­zai igények jobb kielégítését sem. A szállítások ütemezése Jól ismert probléma, hogy az ipar ter­mékkibocsátásának üteme nem egyenle­tes. Általában a negyedévek végén, és az év utolsó negyedévében a legnagyobb mértékű a termékkibocsátás, s ennek megfelelően az értékesítés is. Ezzel a jelenséggel az elmúlt évben is találkoz­hattunk. Az állami ipar összes értékesí­tésének nem egészen 23 százaléka az első negyedévre, több mint 28 százaléka a IV. negyedévre jutott. Viszonylag (bár nem sokkal) kedvezőbb a belkereskede­lem részére történő értékesítés negyed­­évenkénti ütemessége (22,5, 24,4, 25,7 és 27,4 százalék). Ezzel szemben sokkal kedvezőtlenebb a külkereskedelem és a beruházások céljaira történő értékesítése. Érdekes, hogy az iparon belüli kooperá­ciós szállítások ütemessége, viszonylag egyenletes (24,4, 24,7, 24,7 és 26,2 száza­lék). Az értékesítés ritmusát jól szemlél­tetik az alábbi kördiagrammok, többségében eredményesek voltak. A táb­lázatban néhány olyan ágazatot is fel­tüntettem, ahol kis mértékben ugyan, de ellentétes tendencia érvényesült (ko­hászat, faipar). Ezekben az ágazatokban azonban a készletlerakódás mértéke nem számottevő. Természetesen nem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy azok a termé­kek, amelyeket az állami ipar értékesí­tett, még nem jutottak el, vagy legalább­is nem biztos, hogy eljutottak a fogyasz­tóhoz, felhasználóhoz, a külföldi vevőhöz. Közben még néhány fázison átmennek, tehát elképzelhető, hogy a kereskedelem, a készletező vállalatok raktáraiban vala­hol lerakódnak. Az elmúlt egy-másfél évben azonban ezeken a területeken­ is fokozott mértékben törekedtek a feles­leges készletek mozgósítására. A készle­tező és kereskedelmi vállalatoknál is csökkentek a készletek 1966. első félévé­ben. Ám a globális készletcsökkenés el­lenére, még mindig voltak hosszabb idő óta eladatlan termékek, sőt az eladatlan exportáruk volumene 1966 első félévében tovább nőtt. Aktív piackutatást Jelenleg a szerződési, rendelési kötele­zettség nem terjed ki az egész minisz­tériumi iparra. Egyes ágazatokban — a bányászatban, a villamosenergia-iparban, az élelmiszeriparban, az építőanyag­iparban stb. — a vállalatok értékesítési tevékenységét nem rendelésekkel, hanem más, közvetlenebb módszerekkel szabá­lyozzák. A minisztériumi ipar többi ágá­ban, elsősorban a gépiparban, a vegy­iparban és a könnyűipar nagyobb ré­szében negyedéves, illetve éves rendelés­kötelezettség van. 1966 elején a Köz­ponti Statisztikai Hivatal megvizsgálta az előbb említett ágazatokban a vállala­tok rendelésállományának értékét és megállapította, hogy január 20-án az 1966-ra tervezett értékesítésnek csak mintegy 54 százalékát fedezték rende­léssel. Ez azt jelenti, hogy az év elején még elég nagy bizonytalansággal tervez­hettek a vállalatok, legalábbis ami a ter­melés választékát illeti. Általában hosz­­szabb időre kötöttek szerződéseket a gépiparban és a vaskohászatban és vi­szonylag rövidebb időre (a szerződési rendszernek megfelelően) a könnyűipar­ban. A gépiparban már az év első hó­napjában az értékesítési terv csaknem 80 százalékát rendeléssel fedezték. A vegyi- és gumiiparban az összes elfogadott ren­delésállomány értéke a vállalati értéke­sítési terveknek csak mintegy 42 száza­lékát fedezte. Ezen belül a rendelésállo­mány aránya a gyógyszeriparban volt a legnagyobb (az éves értékesítési terv csaknem 67 százaléka). Az 1966. január 20-án ismeretes ren­deléseknél lényegesen — például a gép­iparban 20 százalékkal — többet érté­kesítettek a vállalatok az első félévben. Ez a különbözet nemcsak abból adódott, hogy január után is kötöttek szállítási szerződéseket, hanem abból is, hogy az elfogadott rendelések visszaigazolásában foglalt ütemezés és a realizálás között eltérés volt. A visszaigazolások alkal­mával az éves rendelésállomány mint­egy 28 százalékát a IV. negyedévre üte­mezték, s ebből, valamint a III. negyed­évi rendelésállományból is „előrehoz­tak". Ebben az „előrehozásban" a köz­lekedési eszközöket gyártó iparág jár élen. Itt a január 20-án ismeretes ren­delésállomány az éves értékesítési terv csaknem 86 százalékát fedezte, mégis e rendeléseknek több mint 33 százalékát a vállalatok csak a IV. negyedévre vállal­ták el. Az első félévre mindössze a ren­delésállomány 45 százalékát igazolták vissza. Ezzel szemben az első félévben értékesített közlekedési eszközök (és ezek alkatrészeinek, javításainak) volumene 26 százalékkal meghaladta az első fél­évi rendelésállományt. Kétségtelen tehát, hogy a rendelések visszaigazolásakor a vállalatok túlzott óvatossággal jártak el. Ez az óvatosság azonban a felhasználó, a fogyasztó számára sokszor hátrányos. Reálisabban igazolták vissza (mármint a negyedéves ütemezéseket tekintve) ren­deléseiket a gépeket és gépi berendezé­seket gyártó vállalatok, amelyek az első félévre ütemezték rendelésállományuk­nak több mint a felét Első félévi érté­kesítésük ennek eredményeképpen csak 4,6 százalékkal haladta meg a januárban­­ ismert első félévi rendelésállomány ér­tékét. Értékesítésük ütemezése tehát csak viszonylag kis mértékben tért el szállí­tási szerződéseik ütemezésétől. A gépiparon belül a villamosipari gé­peket és készülékeket gyártó iparágban és a tömegcikkiparban volt a legkisebb a viszonylagos rendelésállomány. E két iparágban a januárig elfogadott és visz­­szaigazolt rendelések értéke az egész évi értékesítési tervnek csak 63—67 szá­zalékát fedezte. A közben eltelt időben azonban a vállalatoknak sikerült további rendeléseket, szerződéseket kötni, így első félévi értékesítésük viszonylag ked­vező volt (32, illetve 21 százalékkal meg­haladta a január végén ismert 1. félévi rendelések értékének összegét). Az első félévi tényleges értékesítés és az év eleji rendelésállomány összeha­sonlítása tehát arra enged következtetni, hogy még a gépiparban — ahol pedig viszonylag hosszabb időre előre kötnek szállítási szerződéseket — sem nyújtanak az érvényes rendelések kellő biztonsá­got a vállalatok éves munkájához. Még sokkal kevésbé határozzák meg a ren­delések az ipar egyéb területein a vál­lalatok egész éves termelési, értékesítési feladatait. Az iparvállalatok értékesítésének to­vábbi erőteljes növelése a jelenleginél lényegesen aktívabb piaci tevékenységet kívánna a vállalatoktól. Egy-egy iparvál­lalat értékesítését — s ennek megfele­lően termelését — csak akkor lehet hosz­­szabb időre előre programozni, ha is­merik a hazai és a külföldi felhaszná­lók mennyiségi, minőségi igényeit. Is­­merniök kell a hazai és külföldi kon­­kurrencia ajánlatait is. Ma még az ipar­­vállalatok többsége nem folytat ilyen is­meretek szerzésére irányuló tevékenysé­get, legalábbis nem eléggé eredménye­sen. Az idei első félévi adatok azt jelzik, hogy az iparvállalatok többsége a régi mechanizmusnak megfelelően várja, hogy a felhasználó, fogyasztó, vagy a külföldi átvevő jelentkezzék igényeivel. Ez a vá­rakozás sok esetben a vállalat további termelése, fejlődése szempontjából elég nagyfokú bizonytalansághoz vezet. Ezért úgy vélem, hogy az iparvállalatoknak már az igen közeli jövőben nagymérték­ben fokozniuk kell piackutató tevékeny­ségüket, meg kell ismerniök a piac igé­nyeit és meg kell ismertetniük termé­keikkel, azok minőségi paramétereivel, szállítási határidőivel stb. a piacot. A megfelelő marketing-tevékenység elen­gedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az ipar értékesítése nagyobb ütemben nö­vekedjék, s ezzel a lakosság áruellátása és az ország fizetési mérlege eg­yaránt kielégítő, megfelelő színvonalú legyen. Nyitrai Ferencné AZ IPAR A PIACON Nehézipar 109,6 105,7 106,8 Ebből: gépipar 110,1 106,2 111,5 vegyipar 111,9 109,4 110,3 Könnyűipar 108,3 102,8 106,5 Ebből: textilipar 108,4 103,6 106,4 Élelmiszeripar 110,1 103,6 101,3 Állami ipar összesen 109,5 104,7 106,7 Az állami ipar értékesítésének alakulása relációnként­­ , 1964. évi 1965. évi 1966. I félévi Értékesítési értékesítés az előző év azonos irányok időszakának százalékában Értékesítés összesen 109,5 104,7 106,7 Ebből: külker. részére 114,7 108,3 114,8 belker.-nek 109,2 1­01,8 1­04,3 beruházásra, felújításra 101,0 104,1 108,8 Az ipari termelés és értékesítés alakulása 1966. I. félévében Teljes termelés Értékesítés Ágazat 1966. I. félévében az 1965. félévi százalékában Nehézipar 108,1 108,8 Ebből: Kohászat 106,0 105,4 Gépipar 108,5 111,5 Könnyűipar 106,1 106,5 Ebből: Faipar 106,4 105,9 Textilipar 105,7 106,4 Textilruházat ipar 105,7 107,9 Élelmiszeripar 99,8 101,3 Állami ipar összesen 106,1 106,7

Next