Figyelő, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-05 / 27. szám

Címzett: a százesztendős Magyar Post Száz esztendővel ezelőtt — 1867 nya­rán — jelent meg az a körrendelet, amelyben Gorove István földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter a kö­vetkezőket közölte: „A kormány az elő­­leges intézkedések időt igénylő keresz­tülvitele után a magyarországi és erdé­lyi posták és távírdák igazgatását át­vette ..Ez a kiegyezés utáni intézke­dés jelentette az önálló magyar posta megalakulását. A postaszolgálat addig ugyanis osztrák kézben volt, s vagy há­romszáz esztendeig idegen postakocsik járták az országot, osztrák hivatalno­kok ültek a postahivatalokban, német volt a levélcímzés és a bélyegző nyelve és az osztrákoké volt a posta haszna. Az önálló magyar posta megalakulása utáni évtizedek alatt — szinte az ön­állósítás első esztendejétől — rohamos fejlődésen ment keresztül a postaszolgá­lat. E fejlesztésben részt vettek a hír­közlés, a híradástechnika, a közlekedés világhírű magyar úttörői. A világ első telefonközpontját megszerkesztő Puskás Tivadar, az első postai gépkocsit üzem­be helyező Csonka János, a rádiózás magyar úttörői, a múlt század végén és a XX. század elején világviszonylat­ban is új technikai vívmányokkal gaz­dagították, gyorsították a hírközlést, a postai szolgáltatások fejlesztését. A mai Magyar Posta szervezete és műkö­dése nem cáfolja e nagy hagyományo­kat és az ország 2417 postahivatala, 746 fiókhivatala és a számos postai szol­A fentieken kívül említésre méltó postai szolgáltatás a hírlapterjesztés, a te­lex- és képtávíró-szolgálat, amelyek se­gítségével ma már 110 országgal van közvetlen hírközlő kapcsolatunk, s 15 or­szág telexelőfizetőit egyszerű tárcsázással tudjuk hívni. Speciális és népszerű tevé­kenysége a postának a bélyegkiadás — a magyar postai bélyegek a világ minden táján értékes és szép darabjai a gyűjte­ményeknek. Naponta 100 ezer levél A posta évente jóval több mint fél­­milliárd levelet és csaknem 13 millió csomagot, továbbít rendeltetési helyére. S bár igaz, hogy a Magyar Posta Euró­­pa-szerte híres a levél- és csomagforga­lom viszonylag gyors és pontos lebonyo­lításáról,'­tény, hogy a postai „levélfel­dolgozás” ma még jórészt kézi munká­val történik. Ez a belső anyagfeldolgo­zás — a postai dolgozók nagy gyakor­lata ellenére — ma már korszerűtlen, munkaigényes, tehát költséges tevé­kenység, amely a forgalom állandó nö­vekedése következtében előbb-utóbb ké­séseket okoz a küldemények továbbításá­nál. Ezért szükségszerű követelmény a belső anyagfeldolgozás és a szállító­szolgálat korszerűsítése. Ennek viszont nemcsak gépesítési, hanem üzemszerve­zési feltételei is vannak. Elsősorban a nagytömegű küldemények áramlását szükséges szabályozni, úgy, hogy a leve­lek és csomagok bizonyos csomóponto­kon koncentrálódjanak. A gépe­sítés és automatizálás ugyanis csak ak­kor kifizetődő, ha naponta legalább 100 ezer küldemény feldolgozása a feladat. A levélkezelés és rendezés automatizá­lásának további feltétele a bélyegek preparálása a gépek által érzékelhető lumb­feszkáló anyaggal. A kezelési munka korszerűsítésének feltétele az irányítószám-rendszer me­gáltatás naponta biztosítja a lakosság kapcsolatát egymással és a nagyvilág­gal. S a magyar posta hírközlő és in­formációs rendszere ma már nélkülöz­hetetlen kelléke a korszerűsödő életfor­mának, a gazdasági életnek, az állam­­igazgatásnak­ vezetése. Ez azt jelenti, hogy az ország minden egyes helyiségének 4 számjegy­ből álló kódszáma lesz, amelyet a fel­adó a cím mellett jelez. Az irányító szá­mot a postahivatalokban géppel ráütik a küldeményre, s az elektronikusan ér­zékelhető kódjelek segítségével az irá­nyítógépek automatikusan terelik majd a levélforgalmat. Az ilyenfajta automa­tizálásnak, gépi feldolgozásnak termé­szetesen feltétele — több fejlett or­szág gyakorlatához hasonlóan — a küldemények lehető legnagyobb mérvű szabványosítása. Ez utóbbit a posta ta­­rifális intézkedésekkel is igyekszik ser­kenteni és előreláthatóan 1—2 esztendő múlva a súly szerinti díjazást felváltja a szabványhoz igazodó tarifa. E szerint a szabványos — tehát könnyebben ke­zelhető — küldeményeket olcsóbban, a szabványtól eltérő — tehát továbbra is kézi feldolgozást igénylő — küldemé­nyeket pedig magasabb díjazással szál­lítják. A postaforgalmi szolgálat fejlesztésé­ben jelentős, hogy igen sok értékcikk- és levelezőlap-automata üzembe állítá­sára került sor, továbbá könnyebbé vált a kézbesítés azáltal, hogy országosan mintegy 106 000 (Budapesten 22 000, a vidéki városokban pedig 84 000) lépcső­házi levélszekrényt szereltek fel. Halló! Telefonfejlesztés! A postai szolgáltatások korában az egyik legfontosabb — és ezért a leg­többet kifogásolt — terület a távbe­szélő-hálózat, a telefon. Bár hazánk vi­lágviszonylatban is úttörő volt a telefon meghonosításában (1881-ben már 50 elő­fizetővel működött Budapesten az első telefonközpont), a régi dicsőség már a múlt emléke csupán. 1966. évi statiszti­kai adatok szerint a világ minden 100 lakosára 5,9 és Európa minden 100 la­kosára 9,8 beszélőhely jut. Ha­zánkban a 100 lakosra jutó készülékek száma 1966-ban 5,6 darab volt. Ugyan­akkor Ausztriában 13,9, Franciaország­ban 12,4, Csehszlovákiában 10,5, sőt még Görögországban is csaknem 6 állomás jut 100 lakosra, nem beszélve a fejlett ipari államok telefonhelyzetéről. (Az USA-ban például 47,8, Svédországban 45,9, Angliában 19,4 telefon jut 100 la­kosra.) A legtöbb pótolnivalója tehát kétségkívül a telefonfejlesztés területén van a Magyar Postának. Az erőtelje­sebb fejlesztés a felszabadulás után azonban csak a második ötéves terv so­rán következett be: a fővárosban 1962- ben helyezték üzembe a 8000 állomásos Ferenc központot, amely 1963-ban újabb 4000 állomással bővült. Ugyancsak 1963- ban kezdték meg a Lipót központ 8000-es bővítését és növelték az Erzsé­bet, az Óbuda, a Krisztina és a József központok kapacitását, majd 1966-ban elkészült az új 8000-es Zugló főközpont is. E központok — és a vidéki közpon­tok — túlzsúfoltak, s jelenleg 107 ezer telefonigénylőt (ebből Budapesten 70 ez­ret) tartanak nyilván. A posta terve az hogy a 100 lakosra jutó mostani 5,7 beszélőhelyet 1980-ig legalább 12-re emeli. Ez lényegében azt jelenti, hogy a mostani 580 ezerről 1250 ezerre — tehát egy és negyedmillióra — kell szaporítani a beszélőhelyek szá­mát. A mennyiségi fejlesztés mellett szükséges az éjjel-nappali telefonköz­pont-szolgálatnak bevezetése az egész ország területén. A távolabbi terv azonban az, hogy 1985-től az ország bár­melyik telefonelőfizetője — még a leg­kisebb faluból is — egyszerű tárcsázás­sal bárkit felhívhat. Ennek feltétele: a teljes automatizálás, a nagyarányú háló­zatfejlesztés, ami szükségessé teszi a még legtöbb helyen működő, nagy fenntartási munkát igénylő Rotary-for­­gógépes központtípusok felcserélését korszerűbb, gyorsabb kapcsolású tele­fonközpontokra. A telefonfejlesztés azért is fontos — és ezt nem sokan tudják —, mert a táv­beszélő-hálózat bővítése, korszerűsítése nemcsak a telefonálók érdeke. Számos távközlési szolgáltatást, például a táv­írót, a bevezetendő országos adatközlési hálózatot, számos zenei program tv-, rádió-átvitelét stb., általában a távbe­szélő-alaphálózaton építik ki. Ezért biz­tató, hogy a licenc-vásárlással megszer­zett úgynevezett kiskoaxiális rendszerek lehetővé teszik olyan gazdaságosan üze­meltethető hálózat kiépítését, amelyben a posta az igényekhez mérten 300—960 —2700 csatornára bővítheti az egyes csopárok áramköri kapacitását. Egysze­rűbb szavakkal ez annyit jelent, hogy egyetlen kábelérpáron egy időben és egymás zavarása nélkül 300—960—2700 beszélgetés folytatható. A létesítendő gerinchálózat — felépítési rendszerénél fogva — nagy üzembiztonságú lesz, minthogy minden megyeszékhely és a gócpontok túlnyomó része legalább két vonalon lesz elérhető. Rádió, tv és a többiek .. * Telex-hálózatunk mind belföldi, mind külföldi viszonylatban teljesen automa­tikus, további tennivaló az állomások számának növelése. Ennek különösen nagy jelentősége lesz az új gazdaság­irányítási rendszerben, amikor a válla­latok a telexgépek útján meggyorsíthat­ják egymás közötti kapcsolataikat. 1980-ig előreláthatóan 8000 telex-előfi­zetővel számolhatunk. A fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országokban a korszerű ve­zetés nem nélkülözheti a különböző te­rületekről az adatok begyűjtését, érté­kelését Ámde az adatokat szolgáltató szerv — az elektronikus számítóköz­pont — egymástól rendszerint távol fek­szik, közöttük az információ átvitele gyorsan és biztonságosan az adatátviteli hálózat feladata — tehát ugyancsak postai feladat Hazánkban a posta 1980-ig új szol­gáltatásként bevezeti az adatátviteli szolgálatot, amit első lépésként kis se­bességű adatátvitelként, a telex-hálózat segítségével bonyolítanak le, így 1980- ban a telex-állomásoknak körülbelül egyharmada, egynegyede vesz részt az adatátviteli forgalomban. A közepes se­bességű adatátvitelre a távbeszélő-ösz­­szeköttetéseken át kerül sor. A rádióműsor-sugárzás — a rádióadók üzemeltetése — is fejlesztésre szorul. A posta a harmadik ötéves terv során üzembe helyezi a 2x150 kilowattos új­lakihegyi adót, a Kossuth-rádió adásá­nak erősítésére. S három esztendő múlva megkezdi a posta a harmadik országos főműsor sugárzására szolgáló URH adóhálózat kiegészítését, amelynél figyelembe veszik a sztereo-műsorszó­rásra való áttérés technikai feltételeit is. A TV-műsoradás jelenlegi heti 60 órás ideje már a harmadik ötéves terv­ben 70 órára fog növekedni, ezenkívül megkezdődik a második TV-műsor su­gárzása is, heti 40 óra műsoridővel. Ez a műsor képezi majd alapját a színes TV-műsornak, de olyan rendszerben, hogy a közönség birtokában levő eddigi készülékekkel a színes adás fekete-fehér színben vehető legyen. A százesztendős önálló Magyar Posta fejlesztése tehát — három-négy évtize­des megtorpanása után — főleg 1960 óta jó úton halad. A postai szolgáltatások korszerűsítését és fejlesztését ma már nem csupán a modernizálódó életforma elengedhetetlen követelményének, ha­nem az új gazdaságirányítási rendszer valóraváltásához is feltétlenül szükséges eszköznek tekintik"... ,,A nemzet egy régi óhajtását látja ezáltal teljesülni, s valamint azt öröm­mel üdvözlendi kétségkívül,... hogy a hazai posták és távírdák intézete e sze­rint a felelős kormányzat ágai közé fel­vétetvén, annak a nemzet osztatlan ro­­konszenvében kell részesülni­e azon mértékben, amelyben az a többi érde­kek között oly fontos és naponként fej­lődő közérdeket képvisel...” E szavak­kal kommentálta a száz évvel ezelőtt született rendelet az önálló Magyar Posta létrejöttét. S most mi a századik évfordulón e szavakkal üdvözöljük a Magyar Posta dolgozóit, vezetőit, a szép tervek valóraváltásához sok sikert kí­vánva ... Horváth Mihály • Televízióelőfizetők száma (ezer) — — 103,7 996,3 * Közgazdász vándorgyűlés • A kukoricatermelés gépesítése A posta fontosabb adatai 1037 1950 1960 1908 • Levélpostai küldemény 39,2 39,2 51,8 53,2 alg.2 Ajánlott küldemény 0,9 1,6 3,2 4,1 0,­ 3 Csomagok száma 1,1 1,3 1,1 1,3 Táviratok száma 0,3 0,4 0,7 0,9 • A távbeszélő főállomások száma 111,780 110,027 243,406 319,243 A távbeszélgetések száma (millió) 178,6 230,7 538,0 569,6 • Rádióelőfizetők száma (ezer) 419,2 619,5 2,223,7 2,484,9 1967.­­ JÚLIUS 5. XI. ÉVFOLYAM 27. SZÁM ÁRA 1­60 FORINT

Next