Figyelő, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-07 / 19. szám
Olvasóink figyelmébe Lapunk legközelebbi, 96 oldalas vásári száma május 15-én jelenik meg. HÍREK Nemzetközi kapcsolatok. Az NDK-beli cottbusi tervező vállalat delegációja a Pécsi Tervező Vállalat munkájával ismerkedett. A lengyel mikaui transzformátorgyár küldöttsége a Mecseki Szénbányákkal folytatott tárgyalásokat. Bán Lászlónak, a Tisza menti Vegyiművek igazgatójának vezetésével küldöttség járt Lengyelországban. A Nysa és a ZUP cégekkel szerződést írt alá, mely biztosítja, hogy a Szolnokon lengyel technológia alapján és lengyel berendezésekkel készülő szénsavüzemben a megjelölt határidőre megkezdhessék a termelést. A Veszprém megyei Gépjavító Állomás delegációja a szlovákiai Vágújhelyi Gépjavító Állomás tevékenységét tanulmányozta. Karsai László, a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének műhelyfőnöke Csehszlovákiában folytatott tárgyalásokat. — A K. Kolinda, a szovjet MEDEXPORT külkereskedelmi vállalat főmérnöke a Nagykanizsai Üveggyárban kereskedelmi tárgyalásokat folytatott. — dr. Friedrich Morgenstern, svéd akadémikus a Tisza menti Vegyiművekben az általa feltalált és róla elnevezett világszabadalmú szitával folytatott műtrágyaosztályozási kísérletekben vett részt. Garamszegi Béla, a Kőbányai Textilművek műszaki osztályvezetője és Rónai Endre fonodai osztályvezető Hollandiában folytatott az AKV céggel tárgyalásokat a Terlenka márkázási jogáról. Árucsereforgalmi szerződést kötött a Veszprém megyei Élelmiszer Kereskedelmi Válalat a szabadkai Trgo-Promed külkereskedelmi vállalattal. Elkészült az Almásfüzitői Timföldgyár korszerű vasúti fogadóállomása. A száznegyven milliós vasúti rekonstrukció első létesítményeként 18 kilométernyi sínhálózatot fektettek le, s szerelik a biztonsági jelzőberendezéseket irányító központot is. Korszerű jelzőberendezésekkel szerelik fel a timföldgyár belső vasútrendszerét is. A nagyarányú munkát a tervek szerint az év végére fejezik be. Az új vasútrendszer üzembehelyezésével a régebbinél kétszer többet, napi 450 vagont fogadhatnak, illetve továbbíthatnak, ami annál is fontosabb, mert a timföldgyár bővítésének befejezése után 1970-ig két és félszeresére nő a timföldtermelés, s a régebbinél lényegesen nagyobb forgalmat fog lebonyolítani az állomás. Megindult a görgőseke sorozatgyártása, amelyet már huszonnyolc országban szabadalmaztak. A csataszögi Szebb Élet Termelőszövetkezet szakemberek bevonásával üzemet létesített, s itt láttak hozzá a kitűnő magyar munkagép sorozatgyártásához. A görgőseke kisebb munkabefektetéssel, termelékenyebb munkával kedvezőbb talajtermőképességet biztosít. Talajmunkája után feleslegessé válik a tárcsázás, boronálás, hengerlés és hatvan százalékkal nagyobb területet szánt, mint a hagyományos ekék, miközben a szervetlen műtrágyát egyenletesen keveri a talajba. Csataszögön az idén kétezer görgősekét gyártanak, s ebből már ezret importálnak is, főleg Svédországba, Franciaországba és Angliába. Tatabányai „vízgyár” Salgótarjánban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Hengerművében átadták végleges üzemeltetésre a napi négyezer köbméter teljesítményű ipari víztisztítót, amelyet a Tatabányai Szénbányák Víztisztító és Dúsító Berendezések Gyárában rekord idő — nyolc hónap — alatt építettek fel. A már világszerte ismert „DETA” berendezéssel nyolcszor-tízszer tisztítják és felhasználhatják az ipari vizet, ami Salgótarján vízszegény városában különösen nagy jelentőségű. Bővül a nyíregyházi „Koratron.” A Párizsban székelő amerikai Koratron cég licence alapján Nyíregyházán a Vörös Október Ruhagyár idehelyezett üzemében már egy éve gyártják azokat a VOR- nadrágokat, amelyeket a HUNGAROTEX minden mennyiségben elad a világpiacon. Eddig behozott anyagokkal dolgoztak, most a Koratron cég jóváhagyásával hazai kellékanyagból szándékoznak még ebben az évben 200 ezer darabot gyártani. Emiatt fejlesztik a gyáregységet harmincnilliós költséggel, amelynek felét a VOR adja, másik felét a megye iparfejlesztési keretéből fedezik. Ebből 1600 négyzetméter alapterületű csarnokot építenek, amelyben felállítják a zakókészítő szalagot is. Húsüzem, tejpor- és cellulózegyár létesül Bács megyében, a bajai járásban. A helyi és a népgazdasági érdekeket figyelembe vevő létesítmények kooperációs beruházással készülnek a jobb áruellátás érdekében. Az olcsóbb víziszállítás jobb kihasználása, a beruházások gazdaságosságát növeli. Szövődét létesített a Bajai Finomposztó Vállalat. 150 szövőgéppel május végén kezdik meg a termelést az 50 millió forintos költséggel létrehozott új üzemben. Júniusban avatják a Magyar Kábelművek szegedi gyárának új üzemcsarnokát. A nyolcezer négyzetméter alapterületű csarnokban már betelepítették a sodró és finomhúzó berendezéseket. 32 termelőszövetkezettel kötött szaktanácsadói szerződést a Komáromi Állami Gazdaság az új gépek és berendezések, növényfajták, agrotechnikai eljárások kipróbálására és üzemesítésére. Legújabban a balinkai termelőszövetkezettel léptek kapcsolatba. Az állami gazdaság vállalta, hogy három éven keresztül rendszeres segítséget nyújt a komplex gépesítés kialakításához. Számottevő beruházással fejlesztik a Békéscsabai Kötöttárugyárat. A törzsgyár bővítésére négy év alatt 39 millió forintot költenek. Bővítik a sarkadi üzemet is, Mezőkovácsházán pedig a tervek szerint 1971-ben új telepet rendeznek be. A dolgozók létszámát 300-zal emelik. Szocialista szerződés 178 millió forintos beruházásra. A Magyar Selyemipari Vállalat Duna Cérnázógyárában együttműködési szerződést írt alá a fonalterjedelmesítő kapacitás bővítését szolgáló beruházásban részt vevő 13 vállalat képviselője. A 178 millió forintos beruházásról a múlt év júliusában hozott határozatot a Gazdasági Bizottság és akkor a beruházás befejezésének határidejét 1970. október 1-re jelölték meg. A selyemipar jelenlegi legnagyobb beruházásában részt vevő vállalatok most a szerződésben arra kötelezték magukat, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára, a jövő év április 4-re befejezik az új létesítményt. Ez azt jelenti majd, hogy a selyemipar 1970-ben 400 tonna fonallal többet adhat a kötszövő és textiliparnak. 170 olyan technológiai módosítást vezettek be a szakemberek a Tiszai Vegyi Kombinát Nitrogén Műtrágyagyárának bővítésével egyidőben, amelyek a berendezések hatásfokát növelték és elősegítették a termelési költségek csökkentését. A műszaki intézkedések megvalósításával lehetőség nyílt a gépek teljesítményének maximális kihasználására, és ez az első negyedévben már az eredményekben is megmutatkozott. Három hónapos átlagban naponta 587 tonna cseppfolyós ammóniát gyártottak. Ilyen átlagteljesítményt negyedéves szinten magyar vegyipari üzemben még nem értek el. FIGYELŐ, 1969. MÁJUS 7. FORUM Árak és nyereségek az építőanyag-iparban /f ^ / '■%. miniszteri értekezlet áprilisban vitatta meg az építő- és építőanyagipar.968. évi áralakulásáról és az ágazati árreform gazdasági hatásairól készített jelentésünket. Az építőanyagok termelői árának 1968-ban bevezetett mechanizmusát az jellemzi, hogy viszonylag szűk körben, néhány termék tekintetében határoztunk meg hatóságilag maximált árakat. Ezek a termékek a következők: a Z 40/65, Z 20/40, NZ 5/12 kőféleségek, a különféle cementek, a 23-as minőségű égetett darabos mész, a kisméretű és a kettős méretű soklyukú falazó tégla, valamint a válaszfal tégla, a hornyolt szalagtetőcserép, a tűzállóanyagipari késztermék, a 2 mm-es húzott síküveg. A hatóságilag maximált árformába sorolt termékeket előállító iparágakban az eszközarányos nyereség 1968- ban a mérlegek szerint iparáganként átlagosan így alakult (százalékban): Tégla- és cserépipari vállalatok 8,1 Cement- és mészművek 7,9 ÉVM kő- és kavicsipar 6,6 Üvegipar 11,0 A nyereség nagysága alapján első tekintetre úgy tűnik, hogy indokolt volna helyenként a maximált árak mérséklése. Ilyen intézkedés meghozatala sem 1968-ban, de 1969—70-ben sem indokolt a következők miatt: Az ár csökkentését nem lehet végrehajtani akkor, ha a piac nincs egyensúlyban, az ármérséklés a hiányt tovább fokozná. A felsorolt építőanyagok közül 1968-ban egyedül egyes kőbányászati termékek iránti kereslet volt egyensúlyban a kínálattal. Itt időlegesen a termelő vállalatok vevőinek a kereslet élénkítése céljából engedményeket adtak. Hasonló helyzet fordult elő 1969. februárjában a 400-as cementtel kapcsolatban. A felhasználás átmeneti csökkenése időlegesen kínálati többletet hozott létre. A termelő ebben az időszakban 5 százalékos engedménnyel értékesítette a cementet. A téglaiparban az átlagos eszközrentabilitás iparági szinten ugyan 8,1 százalék, vállalatonként azonban az eltérő termelési költségfeltételek következtében a rentabilitás igen különböző. Ezért a téglaiparban belső árkiegyenlítést vagyunk kénytelenek alkalmazni annak érdekében, hogy a kedvezőtlen költségfeltételű vállalatoknál is fenntartható legyen a termelés. Emellett az árak viszonylag alacsony voltára utal az is, hogy preferenciákkal — vissza nem térítendő állami támogatással — vagyunk kénytelenek a falazóanyag mérleg kiegyensúlyozása érdekében szükséges beruházási tevékenységet támogatni. A tégla és cserép hatósági maximált ára mérséklésének egyedüli következménye az volna, hogy növelni kellene a beruházási preferenciák volumenét, mert az ármérséklés következtében a keletkező fejlesztési alapok csökkennének. Lényegében hasonló a helyzet a kőbányászat körében is. Az átlagos eszközarányos rentabilitás 6,6 százalék, az eredmény azonban a költségfeltételek eltérő volta miatt itt is viszonylag széles határok között szóródik. Ezért ebben az iparágban is — a téglaiparhoz hasonlóan — belső árkiegyenlítést tartunk érvényben annak érdekében, hogy a termelés a kedvezőtlen költségfeltételű termelőszövetkezeteknél is fenntartható legyen. A Cement- és Mészművek rentabilitásának mérlegelésénél figyelembe kell venni: a viszonylag kedvező eredményalakulás egyik forrása az, hogy a szabad árformába tartozó azbesztcement termékek hazai termelési költsége az importbeszerzésnél lényegesen kedvezőbb, így az azbesztcement termékek árrentabilitása is kiemelkedő. A termelési kapacitások bővítéséhez azonban a kedvező eredményalakulás mellett sem keletkezik elég fejlesztési forrás és jórészt állami kölcsönnel, ill. támogatással lehet csak a növekvő szükségletekkel arányos kapacitást létrehozni. Az üvegipari termékek közül csak a 2 mm-es síküveg ára maximált. Az Üvegipari Művek átlagos rentabilitása ugyan kedvező, a síküveg tekintetében azonban korántsem ez a helyzet. A különböző fajta szenek árarányainak módosítása az üvegipart hátrányosan érinti, mert ez az iparág a generátorgáz előállításához alacsonyabb értékű szénfajtákat használ fel, amelyeknek ára az új szénárrendszerben emelkedik. Ugyanakkor szódaáremelés is fenyeget. Így a síküveg jelenlegi maximált ára az új költségfeltételek mellett aligha lesz tartható, az árcsökkentés semmiképpen sem merülhet fel. Végezetül megemlítjük, hogy a Figyelő január 29-i számában megjelent „Valóságos és fiktív nyereség” c. cikk fejtegetéseit vitathatónak tartjuk, mert a valóságos közgazdasági összefüggéseket nem veszi kellően figyelembe. Az árak nagysága és nyereségtartalma semmiképpen sem ítélhető meg egyedül annak alapján, hogy az eredmény hány százalék. Valószínűleg sokkal súlyosabb problémák keletkeztek volna az iparban akkor, ha a nyersanyagtermelő iparágakban 2 százalékos nyereségtartalommal sikerült volna kialakítani az árakat. Ebben az esetben a nyersanyagprobléma tovább éleződött volna; az alapanyaggyártó iparok — a termelői árak többnyire csak itt kerültek maximálásra — olyan hátrányos helyzetbe kerültekvolna a személyi jövedelemalakulás és a fejlesztés tekintetében a feldolgozó iparral szemben, ami a piaci zavarokat csak fokozta volna. Messzemenően egyet kell érteni viszont a cikknek azokkal a megállapításaival, amelyek a kedvezmények, kivételek indokoltnál nagyobb mértékére utalnak. Kapecz János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője Fennakadások a pénzforgalomban Napjainkban még az állami vállalatok életében sem ritka az időleges fizetési képtelenség, egyes termelőszövetkezeteknél pedig még gyakrabban találkozhatunk ilyen jelenséggel. Ez a körülmény a rendezett pénzügyi körülmények között élő vállalatokat is veszélybe sodorhatja a jelenlegi pénzforgalmi szabályok legóvatosabb alkalmazása mellett is. A szövetkezeti szektorból kikerülő, velünk lazább üzleti kapcsolatban levő ügyfeleink első megrendelései alkalmával fedezetigazolást szoktunk bekérni szolgáltatásaink teljesítése előtt. Fedezetigazolás birtokában a szállító — jelen esetben vállalatunk — joggal hiheti azt, hogy az ennek kíséretében határidőn belül benyújtott inkasszóját minden további nélkül teljesítik, hiszen a vevő megbízásából kerül sor az igénybe veendő szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítéséhez a szükséges fedezet biztosítására. Ilyen esetben tehát további, az inkasszó kiegyenlítéséhez szükséges újabb vevőnyilatkozatra már nem lenne szükség, mégis a bankgyakorlat az, hogy a fedezetigazolással biztosított inkasszók teljesítéséhez a kötelezett újabb nyilatkozata szükséges. Csak két konkrét esetet emelünk ki: az MNB Csongrád megyei Igazgatósága 135 sorszám alatt állított ki fedezetigazolást a Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz esetében. Mi március 7-én nyújtottunk be 9824,5 Ft-os inkasszót. Március 18-án értesítést kaptunk, hogy a kötelezett nem nyilatkozott és csak április 11-én folyt be egy számlánkra követelésünk. A másik esetben az MNB Tolna megyei Igazgatósága 33 sorszám alatt állított ki fedezetigazolást a Földvár Gumiipari Kfz esetében. Az inkasszót március 27-én nyújtottuk be és teljesítés csak április 16-i sürgetésünk alapján várható. Vállalatunk a pénzforgalom gyorsaságának és biztonságának növelése érdekében egyes szolgáltatásainál az átvétellel egyidejű számlázást és elszámolási utalvánnyal történő fizetést alakított ki megrendelőivel egyetértésben. Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk fedezetlenül kibocsátott elszámolási utalványokkal. A négynapos teljesítés helyett egy hónapig tart az elszámolási utalvány befolyása, mert közben fedezethiány miatt a bank a csekkel együtt visszaküldi a megbízást, mire vállalatunk a csekk visszaküldése mellett csak átutalást kérhet a kötelezettől. Az elszámolási utalványos forgalomnál tehetetlen a szállító, ha az utalványra nem a banknál bejelentett aláírások kerülnek. Az ilyen esetek is számtalanszor nehezítik a teljesített szolgáltatás árának realizálását. Ismerjük a vonatkozó pénzforgalmi rendeleteket, és egyetértünk azzal a bankállásponttal, hogy az ügyfeleknek valóban joguk legyen egy számlájuk feletti diszponálásra, de nem érthetünk egyet azzal, hogy a fedezetigazolásos és az elszámolási csekkes forgalom kiáltó szabálysértéseit ne lehetne szankcionálni. dr. Mikecz Tamás főkönyvelő Afit IV. sz. Autójavító Váll. 13