Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-12-03 / 49. szám

­‘^»«és DGDBGIQO A fővállalkozók és az építőipar együttműködésével foglalkozik a MTESZ Fővállalkozási Munkabizottságának december 3-i ankét­­ja. Az idén áprilisban rendezett fővállal­kozási ankéton nagy érdeklődést keltet­tek a nagy beruházások építőipari vonat­kozásaival foglalkozó előadások, akkor azonban nem volt mód alapos megvitatá­sukra. A mostani vita délután módot ad arra, hogy az érdekelt szakemberek rész­letesen tanácskozzanak a többnyire terve­zői, gépipari, illetve technológiai profilú fővállalkozók és az építőipari vállalatok együttműködésében tapasztalható zava­rok, hibák megszüntetéséről. A vitaindító bevezetést az áprilisi ankét két építész­előadója, Watzek Miklós, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese, és Hajdú Ferenc, a Mélyépítő Vállalat fő­mérnöke tartja, dr. Tiszai István, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszteri tanácsadója pedig korrefe­­rensként vesz részt a vitában. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület a jövő esztendőben négy nagyobb szabá­sú rendezvényt tart. Áprilisban Sopron lesz a színhelye annak a választmányi ülésnek, amelyen megemlékeznek az egyesület újjáélesztésének negyedszáza­dos jubileumáról. Ugyancsak áprilisban, Ózdon emlékeznek meg a Vasgyár ala­pításának 25. évfordulójáról. Júniusban közös magyar-angol-francia rendezésben Balatonfüred látja vendégül a Nagytisz­taságú acélok című konferencia résztve­vőit. Júliusban a diósgyőri vaskohászat megindulásának 200 éves jubileuma al­kalmából ünnepi ülést tartanak Miskol­con. Előnyös együttműködés alakult ki az elmúlt két esztendőben a Siemens Művek és a Villamosberendezés­ és Készülék Művek Világítástechnikai gyára között. Hamarosan az előzetes megállapodások értelmében­­ újabb együttműködési szerződést írnak alá. En­nek alapján a magyar fél megkezdi a Siemens részére a W-jelű nagy teljesít­ményű háztartási kisautomaták gyártá­sát. Kétmilliárdos beruházással folyamatos acélöntőmű és rúddrótsori hengermű épül Ózdon. Az Ózdi Kohászati Üzemek szakembe­rei Magyarországon egyedülálló beruházás megvalósítására készülnek. Céljuk, hogy a magyar acélgyártás, a hengerhuzal, be­tonacél és más koracélok előállítási tech­nológiáját a világpiaci igények színvona­lára emeljék. Fejlesztési tervük szerint, a gyár korszerűsítését mintegy kétmil­liárdos költséggel — amelyet saját mű­szaki fejlesztési alapjukból és hosszúle­járatú kölcsönből fedeznek — évi 325 ezer tonna kapacitású folyamatos acélön­tőművet építenek. Ez a technológia ma a világon a leggazdaságosabb, mert a lecsa­polt acélt azonnal bugába öntik — ezzel elmarad egy sor művelet: blokk- és bu­gasori hőfingerelés, valamint öntecsek me­legítése — s a bugák közvetlenül a fi­nomhengersoron dolgozhatók fel, külön­böző termékekké, így a gyárban a blokk, és bugasort megszüntetik és nem lesz szükség azok­­- több millió forint értékű - rekonstrukciójára. A több munkamű­veletet elhagyó folyamatos acélöntés gazdaságosságát igazolja, hogy ezzel a módszerrel egy tonna acélból az eddigi 830 kilogramm helyett 960 kilogramm bu­ga készíthető.­­ Az új eljárással készült bugák feldolgozására új rúd-drótsor hen­gerművet is építenek, amelyben évente kiváló minőségben és méretválasztékban 300 ezer tonna különböző hengerhuzalt, betonacélt és egyéb köracélt gyártanak a hazai építőipar számára.­­ Az ózdiak nagyszabású programját a KGM jóvá­hagyta és a Gazdasági Bizottság döntése után előreláthatólag már a jövő év elején saját erejükből megkezdik az új gyár­­részlegek terepelőkészítő munkálatait. Az elképzelés szerint az új folyamatos acél­öntőmű és drótsor első egységein 1973- ban kerülhet sor próbaüzemelésre. A sűrítettgáz-gazdálkodásról tart konferenciát december 10-től 12-ig az Energiagazdálkodási­­ Tudományos Egyesület, közösen a Ganz—MÁVAG Mozdony- Vagon és Gépgyárral. A há­romnapos tanácskozáson a többi között megvitatják a sűrítettlevegős erőátviteli rendszerek energetikai problémáit, a szabályozás és az automatizálás kérdé­seit, valamint megtárgyalják a komp­resszorok műszaki és gazdasági mutatói­nak javítási lehetőségeit. Nemzetközi kapcsolatok A jugoszláviai cetinjei OBOD háztartá­si készülékgyárban tárgyalt a Hajdúsági Iparművek delegációja. — A Szabadkai Jogász Egyesület küldöttsége Stepan Mi­­lassin kerületi főügyészhelyettes vezeté­sével Szegeden járt tapasztalatcserén. — A szlovákiai Rimaszombati Állami Gaz­daság és a Nógrád megyei Borsodberényi­ Állami Gazdaság vezetői három évre szóló tapasztalatcsere-szerződést kötöt­tek. — Bolgár termelőszövetkezeti kül­döttség tanulmányozta Baranya megye mezőgazdasági nagyüzemeit. — A svéd AVESTA cég rozsdamentes acélhegeszté­si technológiájáról tartottak bemutatót Békéscsabán az ugyancsak svéd Johnson konszern szakemberei.­­ Szabó Sándor igazgató vezetésével a jugoszláv becsei ZIDAR Építőipari Vállalat delegációja a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelő­­ipari Vállalatnál folytatott üzleti tárgya­lásokat. \ MEGJElNT Statisztikai Szemle A Központi Statisztikai Hivatal folyó­iratának novemberi száma közli dr. Kiin­ger András Magyarország népesedési helyzete az 1960-as években című össze­foglaló elemzésének első részét. Hajdú István és Szikszai Istvánné tanulmánya az élelmiszergazdaság fejlődésével és a többi népgazdasági ággal való kapcsola­tával foglalkozik, elemezve a termelés és a foglalkoztatottság problémáit. L. Volodarszkij és M. Ejdelman az 1966-os ágazati kapcsolatok mérlege ösz­­szeállításának főbb szovjetunióbeli ta­pasztalatairól számol be. A Módszertani tanulmányok című rovat közli dr. Takács József tanulmányát a mezőgazdasági üze­mek specializá­ciójának meghatározására alkalmas módszerekről. 2 Közgazdasági előadások A TIT programjából December 4. Salgótarján: „A szövetkezetek helye, szerepe.” Előadó: Méhes István. 10 óra­kor. December 5. Szekszárd: „A tanácsok és a lakosság kapcsolata az új mechanizmusban.” Előadó: Csollák Gábor.. 14 órakor. Tatabánya: „Beruházások az új mecha­nizmusban.” Előadó: Siket Miklós. 16 órakor. December 8. Békéscsaba: „A pénzügyi ellenőrzés módszerei é­s tapasztalatai.” Előadó: Adler Vilmos. 14 órakor. Salgótarján: „Gazdasági döntések gaz­daságossági számítások alapján.” Ellő­­adó: Filep György. 13 órakor. MTESZ rendezvények December 4. „Fiatalok helyzete a papíriparban”. Előadó: Trstyánszky Gyula. 16.30-kor. Technika Háza, Bp. V. Szabadság tér 17. December 8. A IV. ötéves terv dohánykutatási prog­ramjának vitája. (Ankét). Előadó: Bor­­dács István. 13 órakor. Bp. XI. Budafoki u. 59. December 9. Kereskedelmi és ipari szakemberek ta­pasztalatcseréje és az együttműködés ér­tékelése. Előadó: Zóber Miklós. 16.30-kor. Technika Háza, Bp. V. Szabadság tér 17. „A vezetés pszichológiai feladatai, a vezetés különböző szintjein.” Előadó: Ki­rály József. 17. órakor. Technika Háza, Bp. V. Szabadság tér 17. „A reklámakciók jelentősége.” Előadó: Tomcsányi Zoltán. 15 órakor. Technika Háza, Bp. V. Szabadság tér 17. ÚJ ELJÁRÁSOK - Maradi szemlélet (Folytatás az 1. oldalról) térés okát ne az eljárás jellegében, je­lentőségében, hanem más okokban ke­ressük. Ilyen szempontból a legnagyobb el­térést a ,szóbanforgó eljárásoknál alkal­mazott­­információs módszereknél ta­pasztaltuk.­­ Azoknál az eljárásoknál, amelyek megismerése viszonylag gyor­san, de a gyakorlati alkalmazásuk las­san halad, az ismeretterjesztés és pro­paganda dominál és viszonylag ala­csony a gazdaságirányítás és az infor­mációadaptálás szerepe. Ezzel szemben azoknál az eljárásoknál, ahol a megis­merés viszonylag lassú, viszont az al­­kalmazásbavétel gyors, fordított a hely­Az információs csatornák szerepére vonatkozó vizsgálatból megállapítottuk, hogy nálunk — más országokkal össze­hasonlítva — különösen az információ adaptálása (tanácsadás, kutatók közvet­len közreműködése az új ismeretek el­terjesztésében és a mezőgazdasági üze­mek adaptáló-alkalmazó tevékenysége­ alacsony színvonalú. Megvizsgáltuk azt is, hogy azokban az esetekben, amikor a gazdaságok ve­zetői ismernek ugyan valamely új eljá­rást, de nem alkalmazzák, mik tekint­hetők az alkalmazás akadályainak. Így az 1963-as vizsgálatnál a legnagyobb akadály (34,7 százalék) az anyagi felté­­­­telek hiánya volt. Feltűnő, hogy ennek a szerepe 1969-re lényegesen (15,4 szá­zalékra) csökkent. Ez egyértelműen mu­tatja azt a változást, hogy az utóbbi években mezőgazdasági nagyüzemeink gazdaságilag megerősödtek, a mezőgaz­dasági termelés anyagi ellátása javult és így az anyagi feltételek hiánya ma már korántsem olyan jelentős akadálya az új eljárások széles körű alkalmazá­sának, mint korábban. Vezetési hibák Kiemelkedő viszont a vezetői döntés elmaradása (34,2 százalék, illetve 65,7 százalék); ennek van a legnagyobb sze­repe abban, hogy nem alkalmazzák az új kutatási eredményeket. Erre utalnak az olyan eljárások alkalmazásának el­maradására vonatkozó részletesebb vizs­gálatok, amelyek megvalósításához sem nagyobb anyagi ráfordításra, sem külö­nösebb szakértelemre, vagy fizetett munkaerőfelhasználásra nincs szükség, igen esetekben a megkérdezett gazda­sági vezetők egyszerűen nem tudták magyarázatát adni annak, hogy az ál­taluk megismert, előnyös és minden különösebb nehézség nélkül bevezethető új eljárást miért nem alkalmazzák gaz­daságukban. Nyilvánvalóan szerepet játszottak eb­ben olyan személyes okok, mint a régi, megszokott eljáráshoz való ragaszkodás, az új bevezetésével járó nehézségek vállalásától való tartózkodás, a nagyobb eredményre való törekvés hiánya stb. Anélkül, hogy eltúloznánk ezek szere­pét, vizsgálataink egyértelműen rámu­tattak, hogy a vezetői döntés hiányának sokkal nagyobb szerepe van az új is­meretek terjedésének lassúságában, mint feltételeztük. A vállalati vezetés hiányosságaira mutatnak rá a vezetői tevékenység idő­elemzésére irányuló vizsgálataink is. Ezekből kiderült, hogy a termelőszövet­kezeti vezetők idejének túlnyomó részét operatív feladatok végrehajtása tölti ki és ennek következtében nincs kellő ide­jük a legújabb technológiai és közgaz­dasági eredmények megismerésére, a problémák kellő mélységű elemzésére és végiggondolására. Különösen a dön­tések előkészítése, a célok megfogalma­zása, az alternatívák meghatározása és értékelése alacsony színvonalú. Az új kutatási eredmények elterjedé­sére közgazdasági viszonyaink köze­pesen hatnak. Kedvező hatású mezőgaz­daságunk nagyüzemi szerkezete és az a körülmény, hogy a nagyüzemek élén­ket. Itt az ismeretek megszerzésében a gazdaságirányítás és információadaptá­lás szerepe volt nagyobb. Mindezek arra mutattak, hogy abban, hogy az új eljá­rások milyen gyorsan válnak általá­nosan ismertté, illetve széles körű al­kalmazásuk milyen ütemben halad, döntő szerepe van az alkalmazott infor­mációs formáknak. Általában az információk terjedésé­nek gyorsaságára hatnak az oktatás, is­meretterjesztés (szakkönyvek, ismeret­­terjesztő előadások) és a propaganda (sajtó, rádió, televízió, bemutató gazda­ságok), míg az információk alkalmazása irányában hat az információ-adaptálás (kutatók, tanácsadók, saját tapasztalat), valamint a gazdaságirányítás eszközei. Erre utalnak a következő adatok: többnyire felsőfokú végzettségű szak­emberek állnak (közöttük az új ismere­tek az átlagosnál 11 százalékkal gyor­sabban terjednek), az állam hatékony gazdaságirányító tevékenysége, a kiter­jedt állami kutatási és oktatási hálózat, továbbá egyes információs formák (mint pl. az oktatás) nagy aránya. Kevés az ösztönzés Ugyanakkor megállapítottuk azt is, hogy közgazdasági viszonyaink általá­ban nem ösztönöznek erőteljesebben az új technika és technológia gyors alkal­mazására. Hátrányosan hat például a verseny hiánya, s az a körülmény, hogy mezőgazdaságunknak az eddigiek során még nem voltak különösebb értékesítési nehézségei. Kedvezőtlenül hat a terme­lési eszközöket gyártó ipar (beleértve az építőipart is) rugalmatlansága, a me­zőgazdaság eszközellátásában való ala­csonyfokú érdekeltsége. Pénzügyi rend­szerünk sem nyújt különösebb támoga­tást az új megoldások elterjedése szá­mára, mivel úgyszólván teljesen hiá­nyoznak (az új megoldások esetén szá­mos országban alkalmazott) adókedvez­mények, az új megoldás alkalmazására különösen ösztönző hiteltámogatás stb. Mindezek alapján felmerül a kérdés: hogyan, milyen módon lehet az új ku­tatási eredmények elterjedését gyorsí­tani? A vizsgálat megállapításából egyér­telműen következik, hogy egyik legfon­tosabb teendőnk az információs rend­szer továbbfejlesztése, különösen olyan­­r­ányban, hogy főként az adaptációs tí­pusú információs csatornák fejlődjenek. Az oktatásnak, az ismeretterjesztésnek és a propagandának nem annyira meny­­nyiségi, mint inkább minőségi fejlesz­tésére van szükség. Az alkalmazás meggyorsítása főként az információadaptálás hatékonyságá­nak növelésével­ érhető el. Itt döntő a vállalati vezetés hatékonyságának foko­zása, a vezetés színvonalának növelése útján. Ennek érdekében egyaránt jár­ható útnak látszik, hogy a nagyobb me­zőgazdasági termelőüzemeknél vállalat­fejlesztési (alkalmazási) osztályok­ léte­süljenek, vagy több mezőgazdasági üzem ilyen jellegű feladatainak megol­dására tanácsadási rendszert célszerű tovább fejleszteni. A mi körülményeink között általában a tanácsadási rendszer fejlesztése látszik hatékonyabbnak, jár­hatóbbnak. Tovább kellene fejleszteni gazdasági mechanizmusunkat is az új kutatási eredményeik és élenjáró tapasztalatok gyorsabb terjedése számára alkalmas közgazdasági környezet kialakítására s ebben különösen pénzügyi rendszerünk ez irányú tökéletesítése segíthetne so­kat. Keserű János Az információs csatornák megoszlása a megismerésben (Százalék) Az elsődleges A részletes információ információ forrásai forrásai Oktatás 33,5 23,4 Ismeretterjesztés 27,4 26,6 Propaganda 17,1 12,3 Gazdaságirányítási eszközök 7,8 6,4 Információ-adaptálás 11,1 28,7 Egyéb * 2,7 -2,6 összesen: 100,0 100,0 * FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3.

Next