Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-12-03 / 49. szám

EXPORT - ÁRUSZÁLLÍTÁS NÉLKÜL A „consulting engineering” áruszállí­tástól független,, „steril” szolgáltatás, mely csak néhány éve került előtérbe. A műszaki szolgáltatások exportjával (és általában a szellemi export kérdéseivel), az eddigieknél többet kellene foglalkozni, hiszen e tevékenység az ország számára még feltáratlan kincsesbányát nyithat meg. Mi a jelentősége? • A műszaki szolgáltatások exportjának fokozása egészséges külkereskedelmi áru­struktúránk kialakítása irányában hat, mivel a magas élőmunka tartalmú áru­export a nyersanyagigényes áruk export­jához képest előnyösebb. Emellett az áru­­propagandának is hatásos segédeszköze, mert egy ország műszaki szolgáltatásai­nak" színvonala" az adott ország műszaki fejlettségét is reprezentálja. Ez az export hazánk műszaki fejlődésé­re is kedvezően hat, a műszaki értelmiség közvetlen világpiaci kapcsolata révén. Mérnökeink kénytelenek nyelveket tanul­ni, a szakirodalmat ismerni, külföldi szakmai kapcsolatokat kiépíteni, kapcso­latba kerülnek a műszaki fejlődésünket befolyásoló tényezőkkel, lehetőségük van azok elemzésére és alkalmazására. Más­részt a nemzetközi műszaki szolgáltatá­sok piacának erős konkurenciája szol­gáltatásaink magas színvonalát is meg­kívánja. A közelmúlt káros „kék gallér — fehér gallér” szemlélete, a helytelenül alkalma­zott anyagi ösztönzők hatása egyes szak­területeken időszakos tervezési-kutatási kapacitástöbbletet eredményezett. A szol­gáltatásexport ennek legjövedelmezőbb levezetője lehet. Műszaki szolgáltatásaink exportja te-­­­hát gazdasági szempontból kívánatos. Nem szabad azonban arról sem megfeled-­ keznünk, hogy e speciális export fokozása a fejlődő országokkal kialakított újszerű, sokrétű kapcsolatainkból fakadó interna­cionalista kötelességünk is. A gyarmat­­tartó hatalmak ugyanis a volt gyarmatok „know-how” hiányát kihasználva, a tech­nikai segély egyik formájának kezelhető műszaki szolgáltatások exportjával füg­gőségi kapcsolatokat építenek ki, és ezzel egy sor gazdasági kulcspozíciót tudnak megtartani. Vajon megvan-e a lehetőségünk, hogy a műszaki szolgáltatások exportjában ver­senyképesek legyünk? Magas árak Áraink ugyanis nem minden esetben állják a versenyt. A consulting engineer­ing export hazai bázisai, a tervező inté­zetek ez ideig zömében becslésen alapuló kalkulációk alapján határozták meg a ter­vezési alapdíjat. Az érvényes devizaszor­zók és a szükséges járulékos kiadások (pl. utazás, napidíj, ügynöki díj stb.) figye­lembevételével kialakított ajánlati ár az esetek többségében nem vette fel a ver­senyt a tőkés cégekkel. Miért drágák a magyar műszaki szol­gáltatások? 1. A fejlett tőkés országokban a bo­nyolult, vagy munkaigényes munkafázi­sokat a mérnöki cégek sok esetben már gépesítették, s ez rendszerint alacsony árat tesz lehetővé. 2. A kalkuláció alapját képező ma­gyar mérnöknap díja igen magas, több­szöröse a ténylegesen kifizetett munka­bérnek. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta nem ritkaság, hogy az in­tézetek­­egy mérnöknapért 1000—1200 Ft­­ot számolnak. Ilyen alapon nem véletlen, ha időbér alapján kiszámított szolgáltatá­saink jóval drágábbak, mint konkurren­­seinké. 3. A consulting mérnökök nemzet­közi szövetsége — a FIDIC — ajánláso­kat dolgozott ki tagjai számára a kialakí­tandó árak meghatározásának módszerei­ről, a nagyságrendről. A nemzetközi ver­senytárgyalásokon néhány consulting cég az ily módon kialakított árból 20—30 szá­zalék engedményt ad, amellyel a magyar vállalatok képtelenek versenyezni. A tő­kés cégek „veszteségét” egyes esetekben a kormány fedezi, legtöbbször azonban a kivitelezésben, szállításban érdekelt cé­gek is megtérítik. 4. A piacismeretek hiányával magya­rázható, hogy a kért szolgáltatás mély­sége nem minden esetben ismeretes hazai intézményeink előtt. A kalkulációk alapja a hazánkban szokásos szint, mely az esetek zömében túlzott, s így kedvezőt­len irányban befolyásolja az árat. 5. Talán megemlíthető még­­a hazai mérnökgárda túlzott szakosítása, mint költségbefolyásoló tényező. Egy-egy feladat ellátására, adatgyűjtésre viszony­lag jelentős létszámú csoportot kell kül­földre küldeni, ami a költségeket jelen­tősen megemeli. Versen­yképességünket nagyban csök­kenti az a körülmény is, hogy nem tu­dunk­ vállalni rövid határidős feladatokat, pedig a rövid határidő a megbízások ki­adásánál fontos szempont. Ez részben a gépesítés alacsony szintje és a néha ne­hézkes adminisztrációs rendszer követ­kezménye. Nehézséget jelent exportunk fokozásá­ban továbbá, hogy számos nemzetközi szokást nem tudunk betartani, műszaki szolgáltatásainkat a hagyományos áruex­port feltételei alapján kívánjuk értékesí­teni. A nemzetközi gyakorlatban minden­napos dolog a nyitva szállítás, amikor az elvégzett szolgáltatásért komoly garanciát kell vállalni (pl. a consulting cégnek ter­vezés esetén a kivitelezési érték teljes összegét ki kell fizetni, ha valamilyen ko­moly hiba merül fel a rossz tervezés miatt stb.). Ilyen feltételeket nem tudunk a megbízóknak felajánlani. Differenciált igények A nehézségek ellenére jelentős kezdeti sikereket értünk el az áruszállítástól füg­getlen műszaki szolgáltatásaink exportjá­ban. Milyen módon lehetne exporttevé­kenységünket tovább fokozni? A nemzetközi consulting gyakorlatban a szolgáltatások egyre bővülő skálája biz­tosítja e szakma virágzását. A magyar exporttevékenység tervezésre, művezetés­re és újabban áruszállítástól független szerelésre szorítkozik. A világviszonylat­ban általánossá váló „kulcsátadásos” megbízások a consulting-piac szűkítésé­nek irányában hatnak. Fel kell készül­nünk a világpiacon leginkább igényelt műszaki szolgáltatások exportjára. Ezek­hez sorolható többek között a­­ gazdaságossági (megvalósíthatósági) vizsgálat; — tanulmány, jelentés készítése; — tervezés; — kivitelezés, ellenőrzés; — próbaüzemeltetés; — személyzet betanítása, tanfolyamok szervezése és — „kulcsemberek” adása. A skála napról napra bővül. Viszony­lag új a management consulting, vagy a gesztori funkció. Olaszországban például a beruházók üzletkötéseinél is közremű­ködnek Consulting cégek. Kivitelezéssel együtt A világpiac megismerése, megdolgozása a hagyományos árucikkeknél is bonyolult feladat. A consulting engineering világ­piacának megismerése még ennél is bo­nyolultabb, hiszen e tevékenység részben a kulisszák mögött bonyolódik, részben számtalan alig számszerűsíthető vagy tit­kot képező tényező gátolja megismerését. Tervező- és kutatóintézeteinknek fel kell készülni a piacok feltárására,­ még ha ez költséges is, és nem hoz azonnali hasznot. Kockázatvállalás nélkül nincs export! A gyakorlat sürgeti, hogy a steril szel­lemi szolgáltatásokkal párhuzamosan ki­vitelezést is vállaljunk. Éppen a baráti országok példái bizonyítják (Bulgária, Ju­goszlávia), hogy kivitelezés esetén a mű­szaki szolgáltatások exportjának nagyobb piaca van. Az aktív piacpolitikán kívül kívánatos újszerű piaci kapcsolatok létrehozása, esetleg külföldön létesítendő közös iro­dák, közös vállalkozások formájában. Né­hány piacra csak helyi céggel közösen lehet bejutni. Gyakori hátráltató körülmény nálunk, hogy a tervező- és kutatóintézetek leg­többjéből hiányzik a közgazdasági gon­dolkodásmód. A jövőben pontosan fel kell mérni hazai consulting engineering kapa­citásunkat. A kapacitásokat olyan irány­ban kell bővíteni, hogy e bővítés meg­feleljen a nemzetközi piac igényeinek. Fel kell például készülni arra, hogy a vízzel, vízkutatással, öntözéssel kapcsolatos szol­gáltatások iránti kereslet mai magas szintje tovább emelkedik. Sok nehézséggel kell még megküzdeni, hogy a műszaki szolgáltatások exportjá­ban további eredményeket érjünk el, de a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt speciális helyzetünk, adottságaink lehető­vé és szükségessé teszik a feladatok meg­oldását. Surányi József MAGYAR-SZÍR GZDASAGI­ KAPSOLATOK Dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­ter és dr. Abdul Halim Khaddam, a Szíriai Arab Köztársaság gazdasági és külkereskedelmi minisztere Budapesten aláírta a magyar-szír három évre szóló új árucsereforgalmi és fizetési megálla­podást. Már a világháború előtt rendszeres ke­reskedelmi kapcsolatok alakultak ki Ma­gyarország és Szíria között. Később mind­két ország igyekezett helyreállítani a kap­csolatokat és hamarosan meg is indult az árucsereforgalom. A magyar-szír­­ kereskedelmi kapcsola­tokat az 1967. augusztus 31-én életbe lé­pett árucsereforgalmi megállapodás sza­bályozza, amely az év végéig érvényes. Ugyancsak 1969. december 31-ig érvényes a klíring-angol font elszámolási alapú fizetési megállapodás. Forgalmi adatok millió deviza-forint­ban így alakultak: 1965 1966 1967 1968 Magyar export 40,1 66,3 58,9 53,1 Magyar import 53,8 53,5 85,9 22,6 A magyar kivitel struktúráját millió devizaforintban a táblázat szemlélteti: 1967 1968 Anyag, félkésztermék 33,3 22,9­­Gépek, beruházási javak 6,0 10,7 Fogyasztási iparcikkek 11,1­ 16,6 Mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek 2,6 1,9 Az ötvenes évek második felében a ma­­gyar export évente átlag egymillió dol­lár volt, de a gyorsütemű emelkedés ered­ményeként 1966—67-ben már mintegy 6 millió dollárt ért el. Ugyanakkor a kivi­tel szerkezete is megváltozott. Amíg az­előtt nagy szerepet játszott a textília, a hatvanas évek közepén már a hengerelt acélok kerültek vezető helyre és részese­désük elérte a 60 százalékot. A gépipari kivitel 20 százalékra emelkedett, növe­kedtek a KOMPLEX és az Egyesült Izzó eladásai és az ipari késztermékek forgal­mának tavalyi eredményeit a HUNGARO­­TEX szállításai is jelentősen előmozdí­tották. A magyar import erősen vissza­esett 1968-ban. Ennek fő oka az előző évi szíriai szárazság volt. Az alacsony termés ugyanis a két legfontosabb magyar im­portcikk, a nyersgyapot és a gyapotmag­­pogácsa vásárlásokat befolyásolta. 1968-ban megkötött műszaki-tudomá­nyos együttműködési megállapodás nagy szerepet játszik a gazdasági kapcsolatok­ban és ugyanez elmondható a magyar fél által nyújtott szakemberképzésről, amely részben a magyar áruszállítások­hoz kapcsolódik. A magyar ipar az el­múlt évtizedben fontos gépipari termé­kek szállításával ért el jelentős eredmé­nyeket a szíriai piacon. Latakia kikötő­jében száztonnás magyar úszódaru és két kikötői vontatóhajó működik Damaszusz­­ban magyar telefonfőközpont és több na­gyobb alközpont dolgozik, Aleppóban magyar vasbetonalj-gyár működik, az Orontes folyón pedig magyar mérnökök tervei alapján és vezetésükkel épült Szíria leghosszabb vasúti hídja. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok bő­vítését az is elősegíti, hogy az év nagy ré­szében magyar Duna-tengerjáró hajók bonyolíthatják le a forgalmat Budapest és Latakia között. Az új árucsereforgalmi megállapodás aláírása után dr. Bíró József nyilatkoza­tában többek között elmondotta, hogy a megállapodásban foglalt áruforgalmat a magyar fél csak minimumnak tekinti és lehetőséget lát arra is, hogy a kereskedel­mi forgalmat a tágabb értelemben vett gazdasági kapcsolatok szélesebb körére is kiterjesszék. Dr. A. H. Khaddam nyilatkozatában ki­jelentette, hogy lehetőséget lát a magyar­­szír árucsereforgalomnak a következő két-három évben történő többszörös eme­lésére, mert a magyar áruk jól haszno­síthatók a szír gazdaságfejlesztési prog­ram végrehajtásában. Főként gépi beren­dezéseket, így kikötői felszereléseket importáltak eddig és ezeket szándékoz­nak vásárolni a jövőben is. A megállapo­dásba most először vették fel a magyar gyógyszer­importot. Emellett sok más magyar terméket is vásárolnak majd, mert az egyezmény nem korlátozza a kon­tingenseket. Körmendi Pál FIGYELŐ, 1969. DECEMBER 3. X&Z'P­ro Közös exportfejlesztés XI.?­) Ebben az évben január—szeptember időszakában a kivitel 16 százalékkal emelkedett a múlt év azonos időszakához viszonyítva, ezzel hosszú idő óta első al­kalommal biztosítva fizetési mérlegünk aktív egyenlegét. Az export jelentős mér­­tékű növekedését elsősorban az állami támogatás különböző formái ösztönözték, de nem becsülhető le az az ösztönzés sem amit az év első felében a belkereskedel­mi vállalatok alacsony fokú rendelési készsége jelentett. Ez a körülmény arra kényszerítette az iparvállalatok egy ré­szét, hogy termékeik belföldre szánt há­nyadát is külföldön próbálják értékesíte­ni. A fokozódó export — különösen a tő­késországokba történő kivitel — az ipar­­vállalatok gazdálkodását néhány vonat­kozásban kedvezőtlenül érinti. A magyar vállalatok a hazai piacon általában 10— 15 napos, maximum 30 napos fizetési ha­táridőt fogadnak el, ezzel szemben a fej­lett tőkés, illetve a fejlődő országokban történő értékesítés esetén termékük el­lenértékéhez 60—180 nap alatt jutnak hozzá. A pénzügyi realizálás hosszú fu­tamideje növeli a termelő vállalatok esz­közszükségletét. Az érvényben levő hi­telezési feltételek szerint az eszköznövek­­ményt — az export forgóeszköz „beruhá­zási” szükségletét — a fejlesztési alapból kell finanszírozni. Így viszont circulus vitiosus alakul ki, mert az exportjukat növelő vállalatok feljesztési alapjuk je­lentős részét forgóeszköz-finanszírozásra kénytelenek felhasználni, s nem tudnak olyan beruházásokat megvalósítani, ame­lyek termékeik korszerűségét, versenyké-­ pességét javítják. Ezt az ellentmondást néhány vállalat 1970-ben a tőkés export­jának jelentős csökkentésével kívánja megszüntetni. Amíg a termelő vállalatok érdekeltsé­ge a tőkés kivitel növelésében — a for­góeszköz-finanszírozás szempontjából — ellentmondásos, a külkereskedelmi válla­latok egyértelműen érdekeltek az export­­forgalom bővítésében. A külkereskede­lem nyereséget elsősorban az export nö­velésével érhet el (A behozatal ugyanis hosszú távon a kivitel növekedésével arányosan bővíthető.). Indokolt tehát, hogy az export fejlesz­tésében — egyebek között saját nyeresé­gük biztosítására — a külkereskedelmi vállalatok is valamilyen formában részt vállaljanak. Az exportfejlesztés közös megvalósítására megfelelő lehetőséget kínál a 16/1969. PM. sz. rendelet. A rendelet alapján a külkereskedelmi vállalatok a velük kapcsolatban álló ter­melő vállalatoknak — exportfejlesztési célokra — szerződésben foglalt feltételek mellett fejlesztési alapjuk egy részét át­engedhetik. A szerződés érvényességéhez a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyása szükséges. Az átengedett alapból álló- és forgóeszközfejlesztés egyaránt megva­lósítható. A külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjukból származó pénzesz­közöket csak véglegesen — tehát nem­kölcsönként — adhatnak át a termelő vállalatoknak. Az iparvállalatok csak abban az esetben kötelesek visszafizetni az átadott összeget, ha nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Dr. Polgárdi Lorándné 7

Next