Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-12-03 / 49. szám
A személyautók tőkés világpiaca A közelmúltban a Szovjetunió Külkereskedelmi Minisztériuma mellett működő Konjunktúrakutató Intézet a világ személygépkocsi termelését és külkeresket A táblázatból kitűnik, hogy a világ személygépkocsi gyártását hét ország uralja, noha egyre több ország gyárt és exportál személygépkocsit. Tehát a személyautótermelés nemzetközi méretekben egyre jobban szélesedik. Japán és Amerika A japán gépkocsigyártásban ugrásszerű fejlődés ment végbe. Japán 1960-ban a tőkés világ személygépkocsi gyártásából mindössze 1,6 százalékkal részesedett, 1968- ban már 10,3 százalékkal vett részt a világtermelésben, előrejelzések szerint 1969- ben eléri majd a 3 milliót és valószínűleg az NSZK-t megelőzve, a világ második autógyártója lesz. A japán személyautó-gyártás fejlődése felhívta az amerikai monopóliumok figyelmét is és a legnagyobb autómárkák, a Crysler, a Ford és a General Motors keresi a beépülés lehetőségeit. A japán kormány e törekvések korlátozására a tőkebehozatal 1971-re tervezett liberalizálását egyelőre fél évvel elhalasztotta és kikötötte, hogy a külföldi tőke részesedésének 50 százalék alatt kell maradnia. Az USA személygépkocsi termelése már évek óta kisebb-nagyobb ingadozások mellett lényegében stagnál. Ugyanakkor erőteljesen növekszik a gépkocsi import. Ennek oka a divatszerűségen túlmenően (sportkocsik, kiskocsik pl. VW stb.), abban rejlik, hogy az amerikai gépkocsi gyárak belső termelési feltételei (magas bérek) a rentabilitás szempontjából korlátozóak, de külföldön létrehozott amerikai kapacitásokkal a versenyképesség növekszik. Ez azt jelenti, hogy az USA gépkocsi importjában nagyrészt a külföld táblázatból számos fontos összefüggés figyelhető meg. A legérdekesebb talán az, hogy milyen magas szintű a legfejlettebb autógyártó államok közötti nemzetközi munkamegosztás. A fejlett autógyártással rendelkező országok egyben nagy importőrök is. Ez elsősorban az USA-ra vonatkozik, de érvényes ez az NSZK-ra, Franciaországra és Olaszországra is. A nemzetközi munkamegosztás formái A hét legnagyobb autógyártó állam közötti nemzetközi munkamegosztás növekedésében nagy szerepet kap az egyes autógyárak között végbement tőkeinternacionalizáció, elsősorban az amerikai tőke térhódításának jegyébe(Opel, Simca, Taunus), de hasonló jelenség megfigyelhető olasz és nyugatnémet részen is. A nemzetközi munkamegosztás ilyen irányú fejlődésében szerepet kap az is, hogy a Nyugat-Európában lezajló gazdasági integrációs folyamat jobban megnyitja a piacokat, s a fogyasztó nagyobb választékból vásárolhat. A világ legnagyobb gépkocsi exportőre az NSZK. A nyugatnémet autógyárak termelmi forgalmát összefoglaló statisztikát publikált. A statisztika néhány figyelemre méltó közgazdasági összefüggést tár fel. den működő amerikai tőke gyümölcsöző visszaáramlása megy végbe. Ingadozó termelés Szembetűnő Olaszország személyautógyártásának fellendülése is. Olaszországban az autógyártás nagy múltú iparág. Az olasz gazdasági konjunktúra az utóbbis években a belső fogyasztásnak nagy impulzust adott. Az olasz autógyártás fejlődésében az exportlehetőségek szélesedése mellett szerepet játszott az is, hogy a Fiat-művek expanziója következtében az iparágban nagyarányú koncentráció ment végbe. Az elmúlt években a francia autógyártás is gyorsan fejlődött, de különösen megélénkült 1969-ben, s nem valószínűtlen, hogy ebben az évben eléri a 2 millió darab feletti francia rekorderedményt. A francia autógyártás sikerében elsősorban a technikai újítások játszottak szerepet, valamint már ebben az évben jelentkezik a piaci elhelyezést megkönnyítő frank leértékelés hatása is. A nagy tradícióra visszatekintő angol személygépkocsi gyártás fejlődése igen lassú. Az autógyártásban is jelentkeznek azok a strukturális gazdasági problémák, amelyek az angol gazdaságot általában jellemzik. Például Kanadát kivéve, Angliában volt 1960-hoz viszonyítva 1968-ban a személygépkocsi belső fogyasztás volumene a legalacsonyabb. A világ személyautó termelése a növekedés ellenére erősen ingadozó. Utoljára , 1967-ben az USA-ban és az NSZK-ban jelentősen visszaesett a termelés.Franciaországban és Angliában azonban a megtorpanás nem volt jelentős.Emelésének 1968-ban 58 százalékát exportálták. A nyugati német gépkocsik legnagyobb vevője az USA, 1968-ban 637 ezer darab személygépkocsit vásárolt. Gyakran felmerül a kérdés, hogy telített-e már a tőkés világ személygépkocsi piaca? Ez ma még nem észlelhető. A fejlődés trendje ugyanis egyértelműen növekvő irányú. Kétségtelen, hogy az autóiparban egyre gyakoribbak a megtorpanások, mert a piaci verseny rendkívül kiélezett, s újabb és újabb divatirányzatot követ. A személygépkocsik divatszerűségének növekedése az egyes típusváltozatok rövid kifutását hozzák létre, erősödik a második piac, a használt személygépkocsik piaca. Számos szempontból a jelenlegi általános benzinüzemű motor már nem felel meg a követelményeknek (sok a káros égéstermék, nagy a zajszint, viszonylag kedvezőtlen az üzemanyag-felhasználás hatásfoka). Ezért valószínűleg a személygépkocsi ipart az elkövetkezendő években újabb forradalmi technikai változások jelemzik majd (villanyautó, lendkerekes autó). E szerkezeti változások hatása feltehetően újabb piacbővülés lesz. W. I. A tőkés világ személygépkocsi termelésének alakulása (1360 Ą 100%) A tőkés világ személygépkocsi kereskedelme 1968-ban Index: 1960 : 100% Ország 1960 1965 1968 ezer db ezer db % ezer db •/% összesen 12 528 18 648 149 20 825 166 Ebből: USA 6 675 9 306 139 8 820 132 NSZK 1 817 2 734 150 2 868 158 Japán 165 696 422 2 052 1 244 Franciaország 1 136 1 374 121 1 836 162 Anglia 1 353 1 722 127 1 812 134 Olaszország 596 1 028 172 1 548 260 Kanada 326 711 218 835 256 A kiemelt országok összesen:*12 068 17 647 145 19 771 164 Részesedés a tőkés világ személygépkocsi termeléséből (%): 96,3 94,6 94,9 Export Import Fogyasztás Ország ezer db % ezer db % ezer db % USA 330 282 1620 364 10110 144 Japán 437 3121 15 500 1630 1058 NSZK 1666 187 378 425 1580 156 Franciaország 629 128 208 867 1415 212 Olaszország 256 131 92 511 1384 330 Anglia 677 185 104 186 1239 119 Kanada 522 3070 2 1 315 66 összesen: 4517 210 2419 300 17673 164 Netto export: 2098 164 8 Mezőgazdasági gépgyár Irakban A Bagdad közelében, Iszkanderiában létesítendő új iraki mezőgazdasági gépgyár építésének utolsó szakaszához érkezett. Az üzem termelését 1970 közepén kezdi meg. A gyárat az 1959-ben megkötött szovjet—iraki gazdasági ésműszaki együttműködési egyezmény alapján építik. NDK—NSZK tárgyalások Az NDK és az NSZK *• között posta- és közlekedésügyi tárgyalások folytatódnak, közölték Bonnban. A postaügyi tárgyalások témája az NDK által követelt és az NSZK által elismert, de összegében kifogásolt költségkiegyenlítés. Ennek értelmében az NDK-nak nagyobb összeg jár. A témák között szerepel Bonn-nak az a kívánsága is, hogy a két államot összekötő 34 telefonvezeték helyett száz vezetéket állítsanak be, s hogy Berlin két része között állítsák helyre a közvetlen telefonösszeköttetést. Jelenleg csak Frankfurton át lehet Kelet-Berlinből Nyugat- Berlinbe és viszont telefonálni. A közlekedésügyi tárgyalások napirendjén a belvízi tranzitközlekedés kérdése szerepel. A NDK Hollandiába NSZK-n keresztül, a NSZK pedig az NDK- keresztül Lengyelországba és Csehszlovákiába kívánja járatvízi szállítmányait. Téma lesz az útépítő program összehangolás is. Nyugatnémet autópálya A Német Szövetség Köztársaság 1959 – 1970 között 4500 kilométer hosszúságú autópályát és 32 ezer kilométer hosszúságú közút épít. Mivel ez az úthálózat szakkörök véleménye szerint még mind nem elegendő a csúc forgalom lebonyolítására, az 1985-ig terjes időszakban további 77 kilométer hosszúsál autópályát építenek, cél megvalósítása: 1985-ig 93 milliárdnyi gatnémet márkát sordanak. A Benelux és a A nyugatnémet márka felértékelése után fokozott figyelem fordult a Benelux államok gazdasági helyzete felé. E figyelem magyarázata az, hogy ezeknek az országoknak gazdasági és külkereskedelmi pozíciói rendkívül erősek, így nemcsak a nemzetközi devizaspekuláció, hanem az egyes nyugat-európai kormányok gazdaságpolitikai irányítói is kénytelenek számolni a Benelux államok devizájának esetleges felértékelésével, ami természetesen újabb mozgást és eltolódásokat okozna a nemzetközi tőkés pénzpiacon. A fő cél Hollandia A Benelux országok gazdaságának jellemző adatai mindenesetre azt mutatják, hogy erőteljes konjunktúra uralkodik. A pénzügyi spekulációk középpontjában álló Hollandiában a központi terviroda a közelmúltban bocsátotta szokásos évi jelentését, amely az 1969-es és 1970-es esztendő gazdasági prognózisát tartalmazza. Az 1969-es jelzés természetesen az eddig ismert adatok fényében már csaknem pontos helyzetjelentésnek tekinthető. Eszerint a bruttó társadalmi össztermék reálértékben 1969-ben 4,5 százalékkal emelkedett. Távlati szempontból rendkívül fontos, hogy ezt az emelkedést elsősorban a külföldi kereslet növekedése stimulálta, miután az export reális növekedése az előző évhez hasonlóan meghaladta a 15 százalékot. Ez — bizonyos értelemben a nyugatnémet helyzethez hasonlóan — a holland export igen nagy nemzetközi versenyképességét tükrözi. Ugyanakkor, a konjunktúra szempontjából legfontosabb területeken az állóeszközberuházások 12 százalékkal emelkedtek. Miután azonban a kormány által finanszírozott beruházások és az építőipari beruházások stagnáltak, a teljes ipari beruházások növekedése 7,5 százalék volt, s ezzel 2 százalékkal elmaradt a megelőző esztendő növekedési szintje mögött. Ugyancsak bizonyos szempontból a korábbi nyugatnémet szituációra emlékeztett Hollandiában az áremelkedési tendencia erősödése. Ez 1969-ben 7,5 százalék volt. Ezért ebben az esztendőben a reálbér mindössze 0,3 százalékos, a magánfogyasztás pedig 3,2 százalékos ütemben nő. A megelőző esztendőben a reálbér növekedése még 3,2 százalék, a magánfogyasztásé pedig 5,5 százalék volt Az alapvető jellegzetesség tehát az, hogy továbbra is az exportgazdaság volt a konjunktúra motorja és Hollandiában nem következett be a magas szintű konjunktúrákra általában jellemző’*’rendkívüli növekedés a belső keresletben. S jelezte, hogy az import a magas szí vonalú konjunktúra ellenére is 11 szkalákkal növekedett csak, ami 2 szálékkal kevesebb a megelőző év növelésénél. Ennek az importnak legnagy része az exportigényes iparágak szükégleteinek kielégítését szolgálta. Az 1970-es évre vonatkozóan a holló központi terviroda termelési szempotból biztosra veszi a konjunktúra folyt tódását, gazdaságilag pedig az orsz alapvető egyensúlyának fenntartás Indokolásul ebben a vonatkozásban azt hozza fel, hogy az inflációs irányítok külföldön még erősebbek mint Holandiában, s ezért a holland export kokurrenáaképessége továbbra is ig erős. Emellett az 1970-es előrejelzés számol azzal, hogy a termelés növekeése némileg lelassul. A becslés szerint bruttó társadalmi össztermék 3,5 SZalákkal, az üzemi beruházások pec 4 százalékkal emelkednek. Ez a ráta előbbi esetben 1 százalékkal, az ürei beruházások viszonylatában pedig százalékkal alacsonyabb az 1969- szintnél. Belgium—Luxemburg Rendkívül figyelemre méltó, hogy ismét a korábbi nyugatnémet erőfestésekhez hasonlóan — Hollandiában történtek kísérletek a konjunktúra „üpörgésének” megakadályozására, pénzügyi fegyelem betartására irányó intézkedések célja a lividitás csökentése, s ennek következtében a hitek megszorítása volt. Az úgynevezt „nemzeti likviditás kvóta” (tehát a livid eszközök aránya a társadalmi ősi termékhez mérten) a tervek szerin* 1969-ben 36,5 százalék lenne, 1 százalékal kevesebb, mint 1968 végén, aránynak 1970-ben 36 százalékra, 19- ben 35 százalékra kellene süllyednie. Az 1969-es év végi pénzügyi zárójelezés természetesen még nem ismereti a holland gazdasági szakértők szem azonban ezt az arányt már 1969-b sem tudják biztosítani. E vélemény altámasztására megjegyzik, hogy a szigo hitelkorlátozások ellenére a nyári napokban nagyszabású hitelhossz kövekezett be, nem utolsósorban a már- már akkor elkerülhetetlennek tartott ft értékelése és a holland forinttal kapcolatos párhuzamos spekulációk miatt. . április végén megállapított hitelhatárát már július végén átlépték, s a hiti hossz az őszi hónapokban tovább ütött... Lényegében hasonló volt a hely: Belgium—Luxemburg vonatkozásáb is. A leglényegesebb azonos ténye: FIGYELŐ