Figyelő, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-12-03 / 49. szám

A személyautók tőkés világpiaca A közelmúltban a Szovjetunió Külke­reskedelmi Minisztériuma mellett műkö­dő Konjunktúrakutató Intézet a világ sze­mélygépkocsi termelését és külkeresket A táblázatból kitűnik, hogy a világ sze­mélygépkocsi gyártását hét ország uralja, noha egyre több ország gyárt és exportál személygépkocsit. Tehát a személyautó­­termelés nemzetközi méretekben egyre jobban szélesedik. Japán és Amerika A japán gépkocsigyártásban ugrásszerű fejlődés ment végbe. Japán 1960-ban a tőkés világ személygépkocsi gyártásából mindössze 1,6 százalékkal részesedett, 1968- ban már 10,3 százalékkal vett részt a világtermelésben, előrejelzések szerint 1969- ben eléri majd a 3 milliót és valószí­nűleg az NSZK-t megelőzve, a világ má­sodik autógyártója lesz. A japán személyautó-gyártás fejlődése felhívta az amerikai monopóliumok fi­gyelmét is és a legnagyobb autómárkák, a Crysler, a Ford és a General Motors keresi a beépülés lehetőségeit. A japán kormány e törekvések korlátozására a tő­kebehozatal 1971-re tervezett liberalizá­lását egyelőre fél évvel elhalasztotta és kikötötte, hogy a külföldi tőke részesedé­sének 50 százalék alatt kell maradnia. Az USA személygépkocsi termelése már évek óta kisebb-nagyobb ingadozások mellett lényegében stagnál. Ugyanakkor erőteljesen növekszik a gépkocsi import. Ennek oka a divatszerűségen túlmenően (sportkocsik, kiskocsik pl. VW stb.), ab­ban rejlik, hogy az amerikai gépkocsi gyárak belső termelési feltételei (magas bérek) a rentabilitás szempontjából kor­látozóak, de külföldön létrehozott ame­rikai kapacitásokkal a versenyképesség növekszik. Ez azt jelenti, hogy az USA gépkocsi importjában nagyrészt a külföl­d táblázatból számos fontos összefüg­gés figyelhető meg. A legérdekesebb ta­lán az, hogy milyen magas szintű a leg­fejlettebb autógyártó államok közötti nemzetközi munkamegosztás. A fejlett autógyártással rendelkező országok egy­ben nagy importőrök is. Ez elsősorban az USA-ra vonatkozik, de érvényes ez az NSZK-ra, Franciaországra és Olaszor­szágra is. A nemzetközi munkamegosztás formái A hét legnagyobb autógyártó állam kö­zötti nemzetközi munkamegosztás növe­kedésében nagy szerepet kap az egyes autógyárak között végbement tőkeinter­­nacionalizáció, elsősorban az amerikai tő­ke térhódításának jegyébe­­(Opel, Simca, Taunus), de hasonló jelenség megfigyel­hető olasz és nyugatnémet részen is. A nemzetközi munkamegosztás ilyen irányú fejlődésében szerepet kap az is, hogy a Nyugat-Európában lezajló gazdasági in­tegrációs folyamat jobban megnyitja a piacokat, s a fogyasztó nagyobb válasz­tékból vásárolhat. A világ legnagyobb gépkocsi exportőre az NSZK. A nyugatnémet autógyárak ter­melmi forgalmát összefoglaló statisztikát publikált. A statisztika néhány figyelem­re méltó közgazdasági összefüggést tár fel. den működő amerikai tőke gyümölcsöző visszaáramlása megy végbe. Ingadozó termelés Szembetűnő Olaszország személyautó­­gyártásának fellendülése is. Olaszország­ban az autógyártás nagy múltú iparág. Az olasz gazdasági konjunktúra az utóbbi­­s években a belső fogyasztásnak nagy im­pulzust adott. Az olasz autógyártás fejlő­désében az exportlehetőségek szélesedése mellett szerepet játszott az is, hogy a Fiat-művek expanziója következtében az iparágban nagyarányú koncentráció ment végbe. Az elmúlt években a francia autógyár­tás is gyorsan fejlődött, de különösen megélénkült 1969-ben, s nem valószínűt­len, hogy ebben az évben eléri a 2 millió darab feletti francia rekorderedményt. A francia autógyártás sikerében elsősorban a technikai újítások játszottak szerepet, valamint már ebben az évben jelentkezik a piaci elhelyezést megkönnyítő frank le­értékelés hatása is. A nagy tradícióra visszatekintő angol személygépkocsi gyártás fejlődése igen lassú. Az autógyártásban is­ jelentkeznek azok a strukturális gazdasági problémák, amelyek az angol gazdaságot általában jellemzik. Például Kanadát kivéve, Ang­liában volt 1960-hoz viszonyítva 1968-ban a személygépkocsi belső fogyasztás volu­mene a legalacsonyabb. A világ személyautó termelése a növe­kedés ellenére erősen ingadozó. Utoljára , 1967-ben­ az USA-ban és az NSZK-ban jelentősen visszaesett a termelés.­­Fran­ciaországban és Angliában azonban a megtorpanás nem volt jelentős.E­melésének 1968-ban 58 százalékát expor­tálták. A nyugati német gépkocsik legna­gyobb vevője az USA, 1968-ban 637 ezer darab személygépkocsit vásárolt. Gyakran felmerül a kérdés, hogy telí­tett-e már a tőkés világ személygépkocsi piaca? Ez ma még nem észlelhető. A fej­lődés trendje ugyanis egyértelműen nö­vekvő irányú. Kétségtelen, hogy az autó­iparban egyre gyakoribbak a megtorpa­nások, mert a piaci verseny rendkívül ki­élezett, s újabb és újabb divatirányzatot követ. A személygépkocsik divatszerűsé­gének növekedése az egyes típusváltoza­tok rövid kifutását hozzák létre, erősödik a második piac, a használt személygép­kocsik piaca. Számos szempontból a jelenlegi általá­nos benzinüzemű motor már nem felel meg a követelményeknek (sok a káros égéstermék, nagy a zajszint, viszonylag kedvezőtlen az üzemanyag-felhasználás hatásfoka). Ezért valószínűleg a személy­­gépkocsi ipart az elkövetkezendő években újabb forradalmi technikai változások jelemzik majd (villanyautó, lendkerekes autó). E szerkezeti változások hatása fel­tehetően újabb piacbővülés lesz. W. I. A tőkés világ személygépkocsi termelésének alakulása (1360 Ą 100%) A tőkés világ szem­élygépkocsi kereskedelme 1968-ban Index: 1960 : 100% Ország 1960 1965 1968 ezer db ezer db % ezer db •/% összesen 12 528 18 648 149 20 825 166 Ebből: USA 6 675 9 306 139 8 820 132 NSZK 1 817 2 734 150 2 868 158 Japán 165 696 422 2 052 1 244 Franciaország 1 136 1 374 121 1 836 162 Anglia 1 353 1 722 127 1 812 134 Olaszország 596 1 028 172 1 548 260 Kanada 326 711 218 835 256 A kiemelt országok összesen:­­*12 068 17 647 145 19 771 164 Részesedés a tőkés világ sze­mélygépkocsi termelésé­ből (%): 96,3 94,6 94,9 Export Import Fogyasztás Ország ezer db % ezer db % ezer db % USA 330 282­­ 1620 364 10110 144 Japán 437 3121 15 500 1630 1058 NSZK 1666 187 378 425 1580 156 Franciaország 629 128 208 867 1415 212 Olaszország 256 131 92 511 1384 330 Anglia 677 185 104 186 1239 119 Kanada­­ 522 3070 2 1 315 66 összesen: 4517 210 2419 300 17673 164 Netto export: 2098 164 8 Mezőgazdasági gépgyár Irakban A Bagdad közelében, Iszkanderiában létesí­tendő új iraki mezőgaz­dasági gépgyár építésé­nek utolsó szakaszához érkezett. Az üzem ter­melését 1970 közepén kezdi meg. A gyárat az 1959-ben megkötött szovjet—ira­ki gazdasági és­­műszaki együttműködési egyez­mény alapján építik. NDK—NSZK tárgyalások Az NDK és az NSZK *• között posta- és közle­kedésügyi tárgyalások folytatódnak, közölték Bonnban. A postaügyi tárgyalá­sok témája az NDK ál­tal követelt és az NSZK által elismert, de össze­gében kifogásolt költ­ségkiegyenlítés. Ennek értelmében az NDK-nak nagyobb összeg jár. A témák között szerepel Bonn-nak az a kívánsá­ga is, hogy a két álla­mot összekötő 34 tele­fonvezeték helyett száz vezetéket állítsanak­ be, s hogy Berlin két része között állítsák helyre a közvetlen telefonössze­köttetést. Jelenleg csak Frankfurton át lehet Kelet-Berlinből Nyugat- Berlinbe és viszont tele­fonálni. A közlekedésügyi tár­gyalások napirendjén a belvízi tranzitközleke­dés kérdése szerepel. A NDK Hollandiába­­ NSZK-n keresztül, a NSZK pedig az NDK- keresztül Lengyelor­szágba és Csehszlová­kiába kívánja járat­­vízi szállítmányait. Té­ma lesz az útépítő­ program összehangolás is. Nyugatnémet autópálya A Német Szövetség Köztársaság 1959 – 1970 között 4500 kilomé­ter hosszúságú autópá­lyát és 32 ezer kilomé­ter hosszúságú közút­ épít. Mivel ez az útháló­zat szakkörök vélemé­nye szerint még mind nem elegendő a csúc forgalom lebonyolításá­ra, az 1985-ig terjes időszakban további 77­ kilométer hosszúsál autópályát építenek, cél megvalósítása: 1985-ig 93 milliárd­nyi gatnémet márkát sord­­anak. A Benelux és a A nyugatnémet márka felértékelése után fokozott figyelem fordult a Bene­lux államok gazdasági helyzete felé. E figyelem magyarázata az, hogy ezeknek az országoknak gazdasági és külkereske­delmi pozíciói rendkívül erősek, így nemcsak a nemzetközi devizaspekulá­ció, hanem az egyes nyugat-európai kor­mányok gazdaságpolitikai irányítói is kénytelenek számolni a Benelux álla­mok devizájának esetleges felértékelésé­vel, ami természetesen újabb mozgást és eltolódásokat okozna a nemzetközi tő­kés pénzpiacon. A fő cél Hollandia A Benelux országok gazdaságának jellemző adatai mindenesetre azt mutat­ják, hogy erőteljes konjunktúra uralko­dik. A pénzügyi spekulációk középpont­jában álló Hollandiában a központi terviroda a közelmúltban bocsátotta­­ szokásos évi jelentését, amely az 1969-es és 1970-es esztendő gazdasági prognózi­sát tartalmazza. Az 1969-es jelzés ter­mészetesen az eddig ismert adatok fé­nyében már csaknem pontos helyzetje­lentésnek tekinthető. Eszerint a bruttó társadalmi össztermék reálértékben 1969-ben 4,5 százalékkal emelkedett. Távlati szempontból rendkívül fontos, hogy ezt az emelkedést elsősorban a külföldi kereslet növekedése stimulálta, miután az export reális növekedése az előző évhez hasonlóan meghaladta a 15 százalékot. Ez — bizonyos értelemben a nyugatnémet helyzethez hasonlóan — a holland export igen nagy nemzetközi versenyképességét tükrözi. Ugyanakkor, a konjunktúra szempontjából legfon­tosabb területeken az állóeszközberuhá­­zások 12 százalékkal emelkedtek. Mi­után azonban a kormány által finanszí­rozott beruházások és az építőipari be­ruházások stagnáltak, a teljes ipari beruházások növekedése 7,5 százalék volt, s ezzel 2 százalékkal elmaradt a megelőző esztendő növekedési szintje mögött. Ugyancsak bizonyos szempontból a korábbi nyugatnémet szituációra emlé­­keztett Hollandiában az áremelkedési tendencia erősödése. Ez 1969-ben 7,5 százalék volt. Ezért ebben az esztendő­ben a reálbér mindössze 0,3 százalékos, a magánfogyasztás pedig 3,2 százalékos ütemben nő. A megelőző esztendőben a reálbér növekedése még 3,2 százalék, a magánfogyasztásé pedig 5,5 százalék volt Az alapvető jellegzetesség tehát az, hogy továbbra is az exportgazdaság volt a konjunktúra motorja és Hollandiában nem következett be a magas szintű kon­junktúrákra általában jellemző’*’rendkí­vüli növekedés a belső keresletben. S jelezte, hogy az import a magas szí vonalú konjunktúra ellenére is 11 sz­kalákkal növekedett csak, ami 2 szá­­lékkal kevesebb a megelőző év növel­­ésénél. Ennek az importnak legnagy­ része az exportigényes iparágak szü­kégleteinek kielégítését szolgálta. Az 1970-es évre vonatkozóan a holló központi terviroda termelési szempot­ból biztosra veszi a konjunktúra folyt tódását, gazdaságilag pedig az orsz alapvető egyensúlyának fenntartás Indokolásul ebben a vonatkozásban azt hozza fel, hogy az inflációs irányí­tok külföldön még erősebbek mint Ho­landiában, s ezért a holland export ko­kurrenáaképessége továbbra is ig erős. Emellett az 1970-es előrejelzés­­ számol azzal, hogy a termelés növekeé­se némileg lelassul. A becslés szerint bruttó társadalmi össztermék 3,5 S­­Zalákkal, az üzemi beruházások pec 4 százalékkal emelkednek. Ez a ráta előbbi esetben 1 százalékkal, az ürei beruházások viszonylatában pedig­­ százalékkal alacsonyabb az 1969- szintnél. Belgium—Luxemburg Rendkívül figyelemre méltó, hogy ismét a korábbi nyugatnémet erőfes­­tésekhez hasonlóan — Hollandiában történtek kísérletek a konjunktúra „ü­­pörgésének” megakadályozására, pénzügyi fegyelem betartására irány­­ó intézkedések célja a lividitás csö­kentése, s ennek következtében a hit­­ek megszorítása volt. Az úgynevezt „nemzeti likviditás kvóta” (tehát a li­vid eszközök aránya a társadalmi ősi termékhez mérten) a tervek szeri­n* 1969-ben 36,5 százalék lenne, 1 százalé­kal kevesebb, mint 1968 végén, aránynak 1970-ben 36 százalékra, 19- ben 35 százalékra kellene süllyednie. Az 1969-es év végi pénzügyi zárójele­zés természetesen még nem ismereti a holland gazdasági szakértők szem­ azonban ezt az arányt már 1969-b sem tudják biztosítani. E vélemény al­támasztására megjegyzik, hogy a szigo hitelkorlátozások ellenére a nyári­­ napokban nagyszabású hitelhossz köve­kezett be, nem utolsósorban a már- már akkor elkerülhetetlennek tartott ft értékelése és a holland forinttal kapco­latos párhuzamos spekulációk miatt. . április végén megállapított hitelhatár­­át már július végén átlépték, s a hiti hossz az őszi hónapokban tovább ü­tött... Lényegében hasonló volt a hely: Belgium—Luxemburg vonatkozásáb is. A leglényegesebb azonos ténye: FIGYELŐ

Next