Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-06-03 / 22. szám

2 Hetven vegyipari termékkel szerepelt a BNV-n a sajóbábonyi Észak­magyarországi Vegyiművek. A vállalat viszonylag rövid idő, néhány év alatt alakított ki bőséges választékot mű­anyagokban, gyógyszeripari anyagok­ban, növényvédőszerekben és más ve­gyi termékcsoportokban. A keresett cikkekből tovább növeli a termelést, és szélesíti a gyártmányskálát is. A bútor- és járműiparban használt műanyag-burkolólemez, a Dekorit ter­melési kapacitását nemrég 20 százalék­kal fokozta. A poliuretán-műanyaghab lágy változatából hamarosan már évi 4000 tonna, a könnyű építőelemek gyár­tásához fontos rideg­habból pedig 1 millió négyzetméter készül. Az Észak­magyarországi Vegyiművek szerepe egy­re fontosabbá válik a gyógyszeripar anyagellátásában is: az 500 millió forin­tos költséggel épülő új gyár részben újabb 20 fajta gyógyszeralapanyag, ún. intermedier gyártására rendeznek be. A mai kapitalizmus problémáiról nemzetközi közgazdász értekezlet kezdő­dött hétfőn, június 1-én a Magyar Tudo­mányos Akadémián a Közgazdaságtudo­mányi Intézet rendezésében. A konferen­ciát Bognár József, az MTA levelező tagja nyitotta meg. Vitaindító előadást Göncöl György, a közgazdaságtudomá­­n­yos­ doktora tartott. A konferencia jú­nius 4-én fejeződik be. Újszerű együttműködést alakított ki a korszerű vasbetonelemek gyors elterjesztésére a Beton- és Vasbe­tonipari Művek (BVM), a Tervezésfej­lesztési és Típustervező Intézet (TTI), valamint az Agrotröszt. Megállapodásuk alapján az elemgyártó vállalat a lehető leggyorsabban berendezkedik a tervező intézetben kidolgozott újabb elemfajták tömeggyártására, a kereskedelmi válla­lat pedig gondoskodik ezek széles körű mezőgazdasági felhasználásának meg­szervezéséről. Az együttműködés ered­ményeként a három cég a BNV-n már közös kiállítással szerepelt. Bemutatták például a TTI-ben kidolgozott, minden eddiginél univerzálisabb vasbeton-váz­szerkezetet, amely egyaránt alkalmas sokszintes ipari, mezőgazdasági, kom­munális és lakóépületek építésére, és világviszonylatban is jelentős műszaki megoldást képvisel. Az újfajta szerke­zetet már ez év második felében nagy sorozatban gyártja a BVM szolnoki gyá­ra. A gyártó vállalat és az AGRO­TRÖSZT együttműködése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság az 1969. évi 600 ezer helyett jövőre már 840 ezer négy­zetméternyi alapterület beépítésére ele­gendő vasbeton-vázszerkezetet kapjon. Nemzetközi kapcolatok Both László, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár főmérnöke és Mezősi De­zső fejlesztési osztályvezető Angliában és az NSZK-ban folytatott tárgyalásokat. — V. K. Andrejevnek, a Szovjetunió vegyipari minisztériuma főosztályveze­tőjének vezetésével küldöttség tanulmá­nyozta a Tiszai Vegyikombinát tevékeny­ségét. — Tolna megyei állatorvosok ta­nulmányozták az eszéki sertéskombiná­tot és a ljubljanai sertésfarmot. — Mere­­nics Bélának, a Keszthelyi Építő Ktsz el­nökének vezetésével delegáció ismerke­dik a bolgár ktsz-ek munkaszervezésé­vel, szolgáltató tevékenységével. — A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vál­lalat hat szakembere Franciaországban tanulmányozza a korszerű zsaluzási mód­szert. Újfajta vegyianyag szabadalmat jelentettek be az Or­szágos Találmányi Hivatalnál. Fémről, fáról vagy bármely anyagról 3—30 perc alatt leold bármilyen olajtartalmú vagy szin­tetikus festéket. Oldás közben a befes­tett anyagot nem roncsolja. Az újfajta oldóanyag próbagyártását megkezdték a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Válla­latnál. Mi van a visszaélések hátterében címmel tartott nagy sikerű előadást Ma­­raige Vazul állandó igazságügyi csoport­­vezető könyvszakértő az MTESZ Pénz­ügyi Szakosztály könyvszakértői munka­­bizottsága rendezésében a postásszakszer­vezet színháztermében. Az előadás valamennyi népgazdasági ágból vett példákon keresztül mutatta be, hogy milyen okok következtében ál­lott elő egy-egy vállalatnál vagy szerv­nél a visszaélés. A visszaélés okaiként az előadás három súlyponti csoportot kép­zett. Ezek a szervezetlenség, az összefér­hetetlen munkakörök és az ellenőrzés hiánya vagy lazasága. Az előadást Püspöki Mihály, az In­­dustria RT főkönyvelője, kijelölt igaz­ságügyi szakértő korreferátuma egészí­tette ki. Hozzászólt még Gatyán János, a Bu­­dajenő­ Mezőgazdasági Termelőszövetke­zet főkönyvelője. Az előadásnak komoly közönség- és szakmai sikere volt. Az irodagépek szervizellátása javítása, felújítása és komplex műszaki ellátása az Irodagéptechnikai Vállalat alapvető feladata. A 28 városban létesí­tett üzemegység, illetve kirendeltség je­lenleg 160 000 irodagép karbantartását és üzemeltetését biztosítja, mintegy 5500 ügyféllel kötött szerződés alapján. A meglevő kapacitással ez a szervizhálózat az ország irodagépparkjának 45 százalé­kát képes ellátni. A szolgáltató tevékeny­ség iránt megnövekedett igények kielé­gítése érdekében olyan mértékű fejlesz­tést tervez a vállalat, hogy 1971-ig az ország irodagépparkjának 50, a negye­dik ötéves terv végéig pedig már 70—75 százalékát tudja ellátni. A szolgáltató te­vékenység mellett a vállalat 1968 óta szerelési vállalkozásokkal és irodagépke­reskedelemmel is foglalkozik. 1968-ban kezdődött és jelenleg is folyik a jugo­szláv CALCOREX kézi számológép sze­relése, melyből 1971-ig mintegy 25 000 darab kerül piacra. A világszínvonalat képviselő olasz OLIVETTI elektromos összeadógépből pedig 20 000 darab össze­szerelésére vállalkoztak. A BNV díjnyertes termékei a 9—12. oldalon nyarenni Ritkaföldfémek előállításával négy éve foglalkozik a Me­cseki Ércbányászati Vállalat kísérleti, ku­tatási és automatizálási üzeme. Az idén a nagylaboratóriumi kísérleteket befejezik. A ritkaföldfémek csoportjába tartozó 15 elemből nyolcnak a nagy tisztaságú előál­lítását sikerült kikísérletezni. A korsze­rű technikában egyre nagyobb szerepet játszó, rendkívül drága ritkaföldfémeket eddig importálták. A tervek szerint a negyedik ötéves terv időszakában kísér­leti, majd előállító üzemet építenek, s ezzel lényegében hazánkban egy új ipar­ágat teremtenek. Súlyos megpróbáltatás szakadt a Tisza, a Szamos, a Maros környéki helységek lakóira; a méreteiben példátlan áradat ezrek lakóhá­zait döntötte romba, személyi és közös javait pusztí­totta el. Az ország mindenekelőtt a védekezésre, a még nagyobb károk elhárítására összpontosította erejét, s a korszerű védelmi eszközök egész arzenálját vonultatta fel a veszélyeztetett partok mentén. Tízezrek sorakoz­tak fel a gátakon, s mindazt rendelkezésükre bocsá­totta az ország, ami segíthet enyhíteni a veszélyt, visz­­szaverni a víz támadását. Ezzel együtt az egész társa­dalom összefogott, hogy pótolja az elpusztult javakat, támogassa az árvízkárosultakat. Az egyéni segítségen, a széles körű gyűjtőakción túl, vállalatok ajánlják fel részesedési alapjuk egy részét, s az ország 49 tsz terü­leti szövetsége határozta el, hogy segíti egy-egy káro­sult szövetkezet talpraállását. Az együttérzés, az önzet­len, humánus támogatás megannyi példáját sorolhat­nánk e drámai napok eseménykrónikájából. A társadalmi segítség természetesen csak fontos ki­egészítője a védekezésre, a nagyobb károk elhárítására és a helyreállításra, újjáépítésre koncentrált kormány­­szintű támogatásnak. Ezért mondhatta a kormányelnök árvízi szemleútjakor egy szatmári árvízkárosult: „Gyor­san zúdult ránk a víz, de nagy öröm, hogy ugyanilyen erővel nyilvánult meg az ország nemes szívű támogatá­sa is, előbb a védekezés, aztán a mentés, majd a hely­reállítás nagy munkájában”. Korai lenne még áttekinteni a károkat, lehetetlen e pillanatban megmondani, milyen mérvű az anyagi ja­vak pusztulása, illetve a termelési kiesésekből, a védel­mi költségekből adódó kár. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter nyilatkozata szerint hozzáve­tőleg ötezerre tehető az újjáépítendő lakóházak száma, de természetesen ez a költségtényezőknek csupán egy ré­sze. Mégis természetes, hogy anyagi javakat és építőipari kapacitást, építőanyagokat összpontosítunk a közeli he­­tekben-hónapokban az árvíz sújtotta területre, a kor­mányszervek és a társadalom összefogásával őszig tető alá juttatva minden családot. Jellemző e támogatás ará­nyaira, hogy már a víz levonulását követő első napok­ban 40 millió téglát, 10 millió blokkot és 15 ezer tonna cementet irányítottak a Feső-Tisza vidékére. Nyilvánvaló, hogy a javak és az anyagok elosztásá­ban sorrendi előnyben kell részesíteni a helyreállítást, az otthon nélkül maradt csaliádók megsegítését. Termé­szetes az is, hogy az erre fordítandó — kétségkívül előre nem tervezhető — kiadásokat be kell építenünk a népgazdaság idei programjába, s számolnunk kell ezzel a jövő évi terv kidolgozásakor is, ami azt jelenti, hogy más beruházások program szerinti üzembe lépése eset­leg késhet. Mégis, az most a legfontosabb, hogy a sú­lyos megpróbáltatás részesei érezzék: velük van az or­szág, a társadalom! - KISIPAR NAGY FELADATOK (Folytatás az 1. oldalról) nak vissza — például tavaly csaknem 6900 műhely zárt be. Az okoknak mintegy fele „természe­tes” (költözés, halál, idős kor, nyugdíj, betegség) ám a másik ötven százalék valamilyen feltétel hiányával magyaráz­ható. De vágjunk a dolgok elébe; tény, hogy az 1968-as év 3419-es abszolút nö­vekedésével szemben 1969-ben már 5608- cal gyarapodott a kisiparosok száma. (Ám ez még mindig rossz arány, hiszen tavaly összesen 12 600 új engedélyt adtak ki). Mindent összevetve: az 1038-as rende­let előtti könnyítések önmagukban nem hozhattak átfogó megoldást, még a szám­szerű fejlődést sem lendíthették az igé­nyeket megközelítő mértékben, a kisipar erősödése ugyanis elsősorban a tárgyi­anyagi feltételek fügvénye. Még a „leg­egyszerűbb” javító szolgáltató szakmák­nál is számottevő beruházást igényelnek az elengedhetetlenül szükséges szerszá­mok, gépi berendezések, segéd- és nyers­anyagok, amelyek beszerzése korántsem könnyű dolog. Az általános üzlethelyiség hiány az egyik legnagyobb gond, noha meglehető­sen sokan lakásukban rendeznek be mű­helyt. A feltételek hiánya sok, szakmá­val rendelkező embert tartott vissza at­tól, hogy fő- vagy mellékfoglalkozás­ként bekapcsolódjék a szolgáltató háló­zatba, s természetesen ezzel magyaráz­ható a tiszavirág életű iparigazolványok meglehetősen magas aránya is. Közbevetve érdemes megemlíteni a kisiparról és a kisiparosról alkotott köz­vélemény hatását, a „maszek” fogalom torzító lencséjét is. A statisztika sok tév­hitet eloszlat. A kisiparosok 60 százalé­kának tiszta jövedelme nem haladja meg a bérből és fizetésből élők jövedelemát­lagát, további 30 százalékuk is a 4000 fo­rintos határon belül van és csupán 8 ezerre tehető azok száma, akik színvo­nalas munkával, találmányok kivitele­zésével, és számottevő exporttermeléssel 4—12 ezer forintos jövedelemre tesznek szert. A szabálytalanságok, a tisztesség­telen nyerészkedés ellen a hatóságok, il­letve a Kisiparosok Országos Szervezete határozottan fellépnek, tavaly ezer alatt volt a különböző szankciókkal sújtott esetek száma, s ez — összevetve a 80 ezer fölötti létszámmal — mutatja, hogy alaptalan a kisiparosságot elmarasztaló gyakori általánosítás. Kisszerűen? Az 1038-as rendelet által nyitott új le­hetőségek alapvető változásokat ígérnek. A szolgáltatások gyorsütemű fejlődése lényegében a kapacitás bővítésétől függ. Kulcskérdés a berendezések korszerűsí­tése, a termelékenység növelése. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szolgáltató ipar — különösen a magánkisipar — át­lagos technikai színvonala legalább 50 évvel, de egyes szakmákat tekintve még többel is elmarad a fejlett országokétól. Kétségtelen, hogy ilyen magas élőmunka hányad mellett, csupán extenzív úton, a létszám emelésével nem lehet végrehaj­tani a szolgáltatási reformot. Ma már a kisiparban sem maradhatnak általánosak a klasszikus kisipari eszközök és mód­szerek, föltétlenül meg kell teremteni a gépesítés, a korszerűsítés feltételeit. Nemrég pénzügyminiszteri rendelet jelent meg, amely lehetővé teszi az 1969. január 1-e utáni termelő beruházások ér­tékcsökkenési leírását. Ez minden bi­zonnyal korszerűsítésre ösztönzi majd a kisiparosokat, hiszen eddig beruházásai­kat nem számolhatták el üzleti költség­ként, most viszont a gépeknél, berende­zéseknél, felszerelési tárgyaknál 7, üzemi járműveknél 20, az épületeknél 3 száza­lékos az évi amortizációs kulcs. Termé­szetesen a lehetőség csak úgy használha­tó ki, ha a kormányhatár­ozat szellemé­ben kedvezőbb és bővebb hitelfeltétele­ket kap a kisiparos. Gépek, anyagok Ám, még a kedvezőbb hitelfeltételek sem jelentenek önmagukban megoldást, mert a kisiparban célszerűen használha­tó gépek kínálata rendkívül alacsony, még a korábbi nagyon lehatárolt igé­nyeket is csupán 25—30 százalékig lehe­tett kielégíteni. Ilyen berendezéseket a hazai ipar lényegében nem, vagy csak elvétve gyárt és az import is­­nagyon szűkkörű, esetleges. Például a lakásépí­tési kapacitás-hiányt enyhíthetné, ha a kisiparosok vásárolhatnának betonkeve­rőt, de a fizetőképes kereslet töredékét sem fedezik az importból korlátozott számban érkező 5 ezer forintos gépek. Van ugyan egy hasonló teljesítményű hazai berendezés is, de ennek 20 ezer fo­rintos ára nem ösztönöz beruházásra. Helyes lenne, ha a helyiipar felszere­lésének gyors korszerűsítése érdekében a Könnyűipari Minisztérium behatóan ta­nulmányozná a külföldön alkalmazott munkaeszközöket és — a Külkereskedel­mi Minisztériummal együtt — megte­remtené a gép, illetve licenc vásárlások lehetőségét. Ha lenne szervező és irá­nyító, a helyi ipar különböző szektorai az eddig nem ismert, de fölöttébb szükséges gépek és szerszámok gyártásának döntő hányadát vállalhatnák, s ezzel mintegy önkiszolgáló módon megteremthetnék saját műszaki fejlődésük bázisát, még — közös erővel — a szükséges költségekhez is számottevő mértékben hozzájárulhat­nának. A 80 ezer kisiparos száz szakmában többezer fajta anyagot használ fel; a be­szerzés már két éve a kiutalásos rend­szer helyett szabad forgalomban törté­nik. Az anyagellátás helyzete sokat ja­vult, bár még mindig sok alap és segéd­anyag, alkatrész maradt gyakori „hiány­cikk”. A beszerzés különösen a vidékiek­nek jelent — az egyszerűsítés ellenére is — sokszor időt rabló utánjárást. A KIOSZ tárgyalásokat kezdett beszerzési szövet­kezetekről, felvette a kapcsolatot az OKISZ-al és a SZÖVOSZ-al, amely ren­delkezik a kisiparosok ellátásához fel­használható or­szágos üzlethálózattal, szállító- és raktárkapacitással. Baranyai Géza FIGYELŐ, 1970. JÚNIUS 3.

Next