Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1970-06-03 / 22. szám

­ A csehszlovák költségvetés és a pénzügyi politika 1970-ben A csehszlovák pénzügyi politika 1970- ben a népgazdasági tervben előirányzott feladatok biztosítását és alátámasztását tűzi ki célul. Alapjai a szövetségi és a nemzeti költségvetések, valamint a cseh­szlovák állami bank ezekkel összehan­golt hitel- és pénzforgalmi terve. Az 1970. évi állami költségvetés inflációellenes jellegű és összpontosulnak benne az el­ért életszínvonal biztosításához, vala­mint további fejlesztéséhez szükséges források. Az életszínvonal biztosítására és to­vábbi emelésére irányuló törekvés az ál­lami költségvetés egészét áthatja. A ki­adások 1970-ben összesen 8,7 százalékkal haladják meg — összehasonlítható ára­kon — az 1969. évi szintet. Ez ugyan sok­kal lassabb ütem az előző évinél (1969- ben a kiadások 19,4 százalékkal emel­kedtek), de mégsem kielégítő, és szükség van további megtakarítási lehetőségek feltárására. Ebben az értelemben hozott határozatot a szövetségi kormány, amely­ben valamennyi tagjának és a központi szövetségi szervek vezetőinek előírja, hogy 1970 folyamán 2,3 százalékkal csökkentsék a beruházási kiadásokat és az egyéb kiadásokat a költségvetési szer­veknél éppúgy, mint a központi költség­­vetésből finanszírozott gazdasági szerve­zeteknél. Pozitívan értékelhető tény, hogy az államháztartás bevételei gyor­sabban nőnek, mint a kiadásai, s így az állami bank a bevételi többletből növel­heti a hitelterv végrehajtására szolgáló forrásokat. Az 1969. évihez hasonlóan, a kiadások gyors növekedését a vállalatok fokozott megadóztatása fedezi. Az államháztartás bevételi politikájában az a fő feladat, hogy az iparra, az építőiparra és a kül­kereskedelemre kivetett adókat a gya­korlatban is behajtsák. A törvény által megengedett kivételek és könnyítések engedélyezésére csak rendkívül megfon­toltan kerülhet sor. Nagyobb súlyt he­lyeznek az állam aktív pénzügyi részese­désére az egyes feladatokban. Adó és ellenőrzés A minisztérium olyan előterjesztés ki­dolgozására készül, amelynek alapján 1971. január 1-től további ágazatokat vonnak majd be az új adórendszerbe. Legalább félévi tapasztalatok alapján ajánlásokat dolgoznak majd ki az új adónemek részletes szabályairól (ameny­­nyiben ezekre okvetlenül szükség lesz), azzal a feltételezéssel, hogy ezek a sza­bályok azután legalább a következő 5 éves időszakban hatályban maradnak. A kiadási politikán belül különös fi­gyelmet fordítanak a vállalati támogatá­sokra. Nem lesz többé lehetséges a tá­mogatások mechanikus átutalására más pénzügyi tételek javára. Ugyanakkor a támogatások felülvizsgálata és csök­kentése útján nyomást kell gyakorolni a gazdaságosságra és a munkatermelékeny­ség fokozására, ami nemcsak lehetséges az árak emelése nélkül, hanem elkerül­hetetlen is. Az állami terv beruházási része, épp­úgy, mint a műszaki fejlesztési feladatok, pénzügyileg teljesen biztosított. Az államháztartás kiadásai között nagy összeget tesznek ki a költségvetési szer­vezetek kiadásai. Míg minden más ál­lamban e vonatkozásban pontos kiadási normákkal dolgoznak, addig Csehszlo­vákiában e tekintetben a helyzet átte­kinthetetlen. A kiadási normák, különö­sen az elmúlt két-három évben végbe­ment kaotikus áremelkedések folytán, irreálissá váltak és nem lehet megfele­lően támaszkodni rájuk. Ezért 1970-ben sor kerül a kiadási normák következetes felülvizsgálatára, és fokozatosan felszá­molják az e területen mutatkozó fogya­tékosságokat. Az egész csehszlovák népgazdaságban okvetlenül javítani és szilárdítani kell az ellenőrzést, különösen az árak és a bérek tekintetében. Senki sem gondol azonban arra, hogy a központ gazdasági hatását bürokratikus eszközökkel pótolja. A konkrét helyzetben a megoldás lényegét és kiinduló­pontját az állam és különö­sen az állami terv szerepének helyreál­lításában látjuk a népgazdaság irányí­tásában. A terv és az állam eme erősí­tése nem mond ellent a vállalatok jog­állásának és megnövekedett feladatai­nak. Ezekre továbbra is támaszkodni kívánunk, összefügg ezzel az állami pénzügyek megszilárdításának feladata is, amely mindkét irányban követelményeket tá­maszt, megköveteli a szilárd, szakszerű központi irányítást és a szilárd, céltuda­tosan gazdálkodó vállalatokat. Tekintve a gazdasági helyzet meglevő bonyolult­ságát, azt lehetne hinni ,hogy a pénzügyi politika hatóköre korlátozott. Ez azon­ban nagyon is passzív magatartás lenne a meglevő sürgős feladatok megoldásához. Éppen ellenkezőleg, a minisztérium a pénzügyi források ésszerű és hatékony kihasználásával kíván hozzájárulni a keletkezett problémák megoldásához. Egy év azonban túlságosan rövid idő mindehhez. Ezért a csehszlovák pénz­ügyi politikát hosszú távra előretekintő jelleggel alakítjuk ki, hogy az ebben az évben hozott intézkedések alapelvein ne kelljen változtatnunk. A támogatás új formái így fogják fel az új vállalati adókról szóló törvényt is. Az egységes adótételek általános érvénnyel fognak hatni az egyes vállalatok nagyon különböző felté­telei közt. Ez fokozott követelményeket támaszt az aktív pénzügyi politikával szemben, amelynek segítségével kell majd kiegyenlíteni az egyes vállalatok és komplex termelési-gazdasági egysé­gek pénzügyi helyzetében mutatkozó különbségeket. Ezek az eddigi fejlődés során keletkeztek és jórészt a csehszlo­vák árrendszer fogyatékosságaival kap­csolatosak. Csehszlovákiában eddig túlnyomórészt olyan támogatásokat adtak, amelyeket nem kellett visszafizetni és amelyek fel­adata az egyes vállalatok egyenetlen és különböző gazdasági eredményeinek ki­­egyenlítése volt, vagy pedig egy konkrét tervfeladat pénzügyi biztosítására szol­gáltak. A jövőben az a szándékunk, hogy új formákat alkalmazunk, ilyenek például: — állami eszközök rendelkezésre bo­csátása kamat ellenében, — hosszú lejáratú hitelek nyújtása, éspedig esetleg mérsékelt kamatlábbal, — állami garancia nyújtása, — bankkamatok térítése. Új munkamegosztás van kibontakozó­ban az állami költségvetés és a hitel­­rendszer között. Eszerint az állami bank üzemviteli hiteleken kívül beruházási hi­teleket is folyósítana, mintegy 5 éves le­járatra. A hosszú megtérülési idejű és a vállalati szemszögből gazdaságtalan be­ruházásokat szükség esetén az állami költségvetés fogja finanszírozni. Az állami költségvetés tervezetével egyidejűleg a kormány jóváhagyta a pénzügyi politika alapelveit is. Vállalati hatás A pénzügyi politikában nagyobb szere­pet kapnak a főigazgatóságok. Anélkül, hogy korlátoznák a vállalatok jogkörét, megoldhatják a hozzájuk tartozó terme­lési terület pénzügyi stratégiájának sür­gős kérdéseit, különösen a beruházások és a műszaki fejlődés vonatkozásában. A kívánt mértékben és a jóváhagyott sza­bályokkal összhangban át is csoportosít­hatják az eszközöket. A pénzügyi politika vállalatokra gya­korolt hatásának fő irányait röviden a következőkkel jellemezhetjük: 1. A népgazdasági szempontból külö­nösen nagyjelentőségű termelés fejleszté­sének ösztönzése és esetleg gyorsítása; a beruházási tevékenység fejlődésének biztosítása, összhangban az állami terv­vel; 2. A gazdaságilag kevésbé fejlett terü­letek fejlesztésének támogatása és az ál­lam egyes részeinek gazdasági szintje kö­zötti különbsége kiegyenlítésének segí­tése. 3. A gazdasági környezet alakítása út­ján befolyásolni a vállalatok tevékenysé­gét és döntéseit, az össztársadalmi szük­ségleteknek és érdekeknek megfelelő irányban. 4. A támogatási politika útján előmoz­dítani a termelési költségek csökkentését, a gazdaságosság javulását és a munkater­melékenység fokozását az egyes vállala­toknál; alátámasztani a tevékenységük­höz tartozó gazdasági létesítmények és fejlesztések végrehajtását; a gazdaságos termelés fejlesztését a hazai és a külső piacok számára, a műszaki haladást stb. Nagyon jelentős feladat vár ránk a külkereskedelem finanszírozásában. A következő évben is az előző években be­vezetett gazdasági szabályozókat kíván­juk alkalmazni a külkereskedelemben. A szerzett tapasztalatok alapján sor kerül finomításukra és dolgozunk további tö­kéletesítésükön. Sajnos, sok kérelem érkezik, amelyek­ben kivételeket és könnyítéseket kérnek a megállapított szabályok alól. Nem zár­ható ki, hogy ez annak a jele, esetleg szükség lehet további tökéletesítésükre. Úgy tűnik azonban, hogy sok vállalat ar­ra használja ki az állam fizetési mérle­gének feszültségét, hogy jövedelmeit a támogatások és adókedvezmények révén növelje. Gondosan meg kívánjuk mégis különböztetni azokat az eseteket, amikor valóban nélkülözhetetlen export jogos tá­mogatásáról van szó, azoktól az esetek­től, amikor gazdaságtalan termelés vagy nem kívánatos export finanszírozásáról van szó. Ing. Rudolf Rohlicek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere Homburg és a „keleli kereskedelem ‘ ‘ Az­ Európai Közös Piac gazdasági bizott­sága szabályozta az ál­lami kereskedelmet foly­tató országokból érke­ző importot. A határozat 1970. február 1-én lépett hatályba és olyan áru­féleségeket érint, ame­lyeknek a Közös Piac országaiba való beho­zatalát engedélyhez kö­tötték ugyan, de meny­­nyiségileg nem esnek korlátozás alá. A közös vámtarifa által érintett 434 áruféleségből 422 vonatkozik Magyaror­szágra. Korlátozás nél­kül vonatkozik a jegy­zék a GATT-tagorszá­­gaira, így a Lengyel Népköztársaságra és a Csehszlovák Köztársa­ságra is. Hamburgi gazdasági körökben helyesebbnek tartották volna, ha az árucikklista összeállí­tásánál jobban alkal­mazkodtak volna azok­hoz az országokhoz, amelyekben a liberali­zálódás a legnagyobb mérvű. A jelenlegi fel­sorolás csak olyan áru­kat foglal magába, ame­lyek bármelyik közös piaci tagországba meny­­nyiségi korlátozás nél­kül behozhatók. Hamburgban a libera­lizálódás várható meg­szűnésének lehetősége okoz gondot. Hamburgi gazdasági körök a folya­matban levő szerződé­sekbe való beleszólás ilyen lehetőségét hatá­rozottan elutasítják és az elkövetkezendő ta­nácskozások folyamán mindent megtesznek a határozat felülvizsgá­lása érdekében. Külföldi tőke Belgiumban A külföldi tőkebe­fektetések összege Bel­giumban 1969-ben a bel­ga Gazdaságügyi Mi­nisztérium jelentése sze­rint­­ elérte a 33 mil­liárd belga frankot. En­nek az összegnek egy­­harmada az Egyesült Államokból származott. A második helyet Nyu­­gat-Németország, a har­madikat pedig Anglia foglalta el. Simca helyett Chrysler-Francé Ősszel eltűnik az új gépkocsik piacáról a SIMCA autómárka. A Chrysler amerikai autó­gyár, amely néhány év­vel ezelőtt megszerezte az ismert francia autó­gyár részvényeinek 64 százalékát és azóta ré­szesedését 77 százalékra emelte, most úgy dön­tött, hogy ősztől kezdve megszünteti a SIMCA gyár önállóságát és saját franciaországi üzeme­ként működteti tovább. A volt SIMCA gyárban készülő legújabb típusú gépkocsik az eddigi SIMCA márkajelzés helyett Chrysler-France néven kerülnek forga­lomba. Nyugat­német konszernek Délnyugat-Afriká­ban A Német Szövetségi Köztársaság atomkon­szernjei Délnyugat-Af­rikában is meg akar­ják kezdeni az uránium­érc bányászásával ösz­­szefüggő kutatást. E célból a Frankfurti Urangesellschaft mbH und Company részese­dést szerzett a Somair nevű uránium bányá­szati társaságnál, amely Niger Köztársaságban megkezdi az Arlit-i uránium lelőhely kiak­názását. Ennek a lelőhelynek a készletét 10 000 tonna urániumércre becsülik. Már 1971-ben üzembe szándékoznak helyezni egy urániumkoncentrá­tumok­­ gáló­t rendező Óriás­­ készült A p. Művek­zetközi megtelt­tésben kerülő teljesí­tő motorot szülnek relőcsak hagyják 17 500 ményű torok. A éves te teljesítő gyártást jelent 264 ha a pózna állított kai. E­veinek nye 2,2 hub Kuba nádarát. A külföl­ d világgazdaság és különösen­­­zetközi tőkemozgás elemzőinek még általában az Egyesült Állam­ földi közvetlen tőkeberuházásai se. Ennek természetesen az a rázata, hogy a tőkepiacon igen is amerikai túlsúly. A legutóbbi azonban különösen érdekes proll vet fel a más területről érkező Egyesült Államokban beruházói mozgása, s e beruházások se Angliában az úgynevezett Reddar­zottság jelentése külön is foglalk brit beruházók Egyesült Állam tevékenységével és annak lehe­lei. Ezt a különleges figyelmet ir ra, hogy Nagy-Britannia ma is­a­gyobb külföldi beruházó, az Egyes rapokban. Beruházási mérleg Ugyanakkor az amerikai külk­delmi minisztérium 1969 végére­­ tette az USA külföldi közvetlen í­rásainak és az Amerikában el közvetlen tőkeberuházásoknak egységekre bontott mérlegét. Ez a mérleg a következő képe­tatja. 1. A Kanadában levő amerika­ietlen tőkeberuházások értéke 1£­liárd dollár, Kanada USA-berül 2,6 milliárd. 2. A latin-amerikai országoki milliárd dollár amerikai tőke ezzel szemben az Egyesült Állam mindössze 164 millió dollárnyi amerikai tőke. 3. Ausztráliában és a Távol­i 1i milliárd dollár amerikai tőke szontinveszticiók nélkül. 4. Afrikában 2,6 milliárd ki amerikai tőkeberuházás, viszon­ticiók nélkül. 5. A Közép-Keleten 1,8 milliár­dár­d viszontinveszticiók nélkül. 6. A Japánban eszközölt ki amerikai tőkeberuházások érte milliárd dollár, ezzel szemben Egyesült Államok-beli bérül csak 181 millió. 7. Nagy-Britanniában 6,7 millió jár közvetlen amerikai tőkebe. Ezzel szemben az Egyesült Álla viszonylag jelentős, 3,4 milliárd brit közvetlen tőkeinvesztíció. A vezető nyugat-európai országok jó mérlege a következő szám eredményezi: NSZK: 3,7 milliárt 387 millió dolláros viszontberul szemben. Franciaország: 2 mill­i­­ár­d 288 millióval szemben. 11 milliárd dollár, 1,2 milliárd , szemben. Ez a mérleg világosan muta Egyesült Államok túlsúlyát. A külkereskedelmi minisztériumána­szesítése szerint az Egyesült FIGYELŐ.

Next