Figyelő, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1970-06-03 / 22. szám
KÖZÖS VÁLLALATOK „Egyenjogúság" és valóság !r A gazdaságirányítás elveiről szóló irányelvek megállapítják, hogy a vállalatok számára — legyenek azok államiak, szövetkezetiek —, egyenlő közgazdasági feltételeket kell létrehozni. Az egyenlő pénzügyi-, anyagellátási- és értékesítési feltételek létrehozása, az életben távolról sem bizonyult könnyű feladatnak. Az a benyomás, hogy az illetékes szervek sokszor, vagy nem értették meg az ezzel kapcsolatos teendőiket, vagy talán kell-e közös vállalkozás? Az összehasonlítás eredménye: a közös építőipari vállalat több, mint kétszer annyi terhet visel, mint az állami vállalat, és ötször annyit, mint a tsz-brigád. Ez is oka annak, hogy egy-egy tsz-en belül jelentős méretű építőszervezetek alakultak ki. A Szentesi Termál Tsz építőbrigádja pl. több beruházásit eszközölt 1969. évben, mint a Szeged Városi Építőipari Vállalat. Felvetődik a kérdés: népgazdasági érdeket szolgál-e a közös építőipari vállalatok túlzott megadóztatása? Vajon nincs szükségünk a közös vállalatok tevékenységére? Amennyiben a közös vállalatok valamiféle kinövések — szükséges rossz —, akkor akadályozzák meg pénzügyi intézkedésekkel fejlődésüket. Ha azonban tevékenységük a népgazdaságot szolgálja, ebben szükséges funkciót teljesítenek, úgy oktalan dolog pénzügyi diszkriminációt alkalmazni velük szemben. A termelőszövetkezetek eltérő építési igénye, valamint az állami építőipari kapacitás hiánya azt mondja: a tsz-közi építővállalkozásokra szükség van. Ezeket meg kellene erősíteni, és tovább kellene fejleszteni. Az érvényes pénzügyi rendelkezések azonban gátolják a vállalatok fejlődését. Különösen nyomja e vállalatokat a nagy forgalmi adó, amely a kívülállók részére végzett építési munkákat terheli. Mivel a forgalmi adó ilyen esetben, csak feltételes —, csak a külső megrendelő részére végzett munkáit terheli —, ezért úgy kerülhető el, hogy az építtető gazdaságok szinte valamennyien belépnek a vállalkozásba, tagjaivá válnak. A társulás bővüléseikor azonban olyan tagok is jelentkeznek, akik nem tartoznak a termelőszövetkezeti szektorba, esetenként az élelmiszergazdaságba sem. Az utóbbi szervezetek jövedelemszabályozása ismét más, mint a közös vállalkozásé, emiatt egyre bonyolultabb jogi és egyéb problémák vetődnek fel, amelyek akadályozzák az építkezést. A forgalmi adó, mint feltételes bevételi forrás, lehetőséget ad arra, hogy a termelőszövetkezeti építő közös vállalkozások forgalmi adó mentesen építsenek az élelmiszergazdaságon belül. Nemcsak a közvetett jövedelemelvonás 1969. évi kedvezőtlen volta igényelné a forgalmi adó mentességet, hanem a falufejlesztés kellő szintre emelése is. Az élelmiszergazdaság intenzív fejlesztési igénye, valamint a vidéki építkezéssel felmerülő külön költségek is indokolják a külön forgalmi adó alóli felmentést. A forgalmi adó ilyen körülmények között az építkezést drágító —, így akadályozó — költségtényező, olyan helyzetben, amikor gazdasági életünk egyik számottevő negatív vonása az építkezési költségek magas és egyre növekvő színvonala. Több milliós diszkrimináció A tsz közös építőipari vállalatok tevékenységére jelenleg nagy szükség van. Az állami építőipar nagyüzem. Ennélfogva, csak nagy volumenű beruházásokat vállal el. A vidéken számos közepes és kis építkezési feladat is van, különömegszokásból, meghagyták a korábbi egyenlőtlenséget Erről tanúskodik a többi között a csongrádi NEB alábbi felmérése is: A Szegedi Építő Közös Vállalkozás az 1969. évben végzett 35 millió forint építési munka jövedelem elvonási vonzatát összehasonlítva egy állami vállalattal és egy tsz építőbrigáddal, az alábbi eredményt kapjuk: fen az élelmiszergazdaságban, amelynek a közös vállalkozási ok nélkül nem volna kivitelezőjük. A közös tsz építőipari vállalat ily módon fontos népgazdasági funkciót tölt be. A vállalkozások tevékenységének költségeit növeli, hogy gyakran a makadám- és földúton kell a szállítást végezni, s ennek 1 tonnakm-re vetített ráfordítása 20—22 százalék többletköltséget okoz. A táblázatban közölt 35 milliós építési volumen esetén a szállítási többletköltség a rossz út miatt kb. 440 ezer forint. Kedvezőtlenebb a tsz-vállalat anyagbeszerzése is. Az állami építőipar 1968. január 1-vel forgóalap kiegészítésben részesült, így beruházásainak nagy részét a saját eszközével, kamatmentesen valósíthatja meg. Ezzel szemben a mezőgazdaságban általában nagy a forgóeszközhiány, a közös vállalkozásoknak sincs elegendő forgóeszközük. Harmincötmillió forint beruházás esetén, az állami építőipar 14,5 millió, a tsz-közi vállalkozás 5,6 millió forint forgóalappal rendelkezik, így a vállalkozások bankhitel-igénye nagy, és a fenti volumen esetén 690 ezer forint bankkamat többletköltség terheli az építkezéseket. Sajnos, a vállalkozások jelenlegi számlázási rendje sem megfelelő, a beruházások nem teszik lehetővé a folyamatos számlázást, részszámlázás bővítésének kell megteremteni a jogi lehetőségét a törvényes működés biztosítása céljából. Az elmondottakból kitűnik, hogy indokolt a tsz közös építőipari vállalatok működésének ésszerűbb közgazdasági szabályozása. Versenyképessé kellene ezeket a vállalatokat tenni, az állami építőiparral, ezt követeli a gazdaságirányítás reformja és a népgazdaság érdeke. Az egyenlőtlenség megszüntetendő. Kovács József Az építőipari vállalatok pénzügyi terhei 35 millió bruttó termelésre, (1000 Ft-ban) Állami Tsz-közi Tsz építő-Jövedelemelvonás neme vállalat vállalkozás brigád Bér illetményadója 15 % 900 “ *“ SZTK-járulék 10 % 600 — — SZTK-járulék 17 % — H**· 1100 Eszközlekötési járulék 5 % 720 — Kamat 8 % — 1150 Kommunális adó a munkabér 1,5%-a 85 — Forgalmi adó 10 % — 3500 Építési-szerelési adó — — összesen: 2425 5750 1100 18 FEHÉR LAJOS : „AGRÁR ÉS SZÖVETKEZETI POLITIKÁNK 1965-69 "* //' A kiadó egybegyűjtötte és kiadta Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes 27 előadását, beszédét, parlamenti felszólalását. A gyűjteményben több van, mint az agrár- és szövetkezeti politika. A címben jelölt tartalma azonban a leglényegesebb. A magyar termelőszövetkezetek megszilárdulásának, a szocialista magyar falu kialakulásának sorsdöntő időszaka az 1965—1969-es évek. Ekkor zárkózott fel a parasztság életszínvonala leginkább az ipari dolgozókéhoz, ebben az időben valósították meg a leggyorsabb ütemben a tsz-tagok a városiakéhoz hasonló társadalombiztosítási-nyugdíjazási rendszerét, ebben az időben alakult ki a szocialista szövetkezeti földtulajdon, ekkor jegecesedtek ki a nézetek a szövetkezeti szektor helyéről a magyar szocialista társadalom gazdasági struktúrájáról, és ebben az időszakban produkált a magyar mezőgazdaság olyan gyors ütemű fejlődést, amelyre nincs példa a magyar történelemben. A szerző maga mondja egyik beszédében, hogy most „születik a szocialista magyar falu”. Az írásokból, amelyek tele vannak • Kossuth Kiadó 1970. aktuális kérdések ismertetésével, az olvasó megismerheti a párt, a kommunisták maradandó elvi állásfoglalásait, mezőgazdaságunk és szövetkezeti mozgalmunk minden fontos gyakorlati és elméleti problémájában, így például: az anyagi érdekeltség és differenciáltság a mezőgazdaságban; az ipari és mezőgazdasági árak összefüggései, a nemzeti jövedelem termelésének helyes megítélése; a tsz-demokrácia és a szövetkezeti politika lényege és gyakorlata; az új érdekképviseleti rendszer (tsz-szövetségek); a vállalatszerű gazdálkodás követelményei; a háztáji kapcsolata a közös gazdasággal és szerepe a szocialista mezőgazdasági szerkezetben és az árutermelésben; a külkereskedelem és a mezőgazdasági termelés kapcsolata, a mezőgazdasági export szerepe az iparfejlesztésben; a tsz kiegészítő tevékenység jelentősége és feladatai. A gyűjtemény szinte teljes enciklopédiája az utóbbi fél évtized agrárpolitikájának. A nem teljes felsorolásból is látható, hogy a könyv történelmi és nemzetközi jelentőségű eseményekről és tapasztalatokról szól. Sok esetben a hazai tapasztalatok elemzéséből leszűrt elvek a kezdetben magyar gyakorlattá váltak, amelyek közül néhányat egyes szocialista országok is, saját viszonyaik között a maguk módján megvalósításra érdemesnek tartottak. A gyakorló agrárpolitikusok, szövetkezetek és állami vállalatok vezetői a gyűjteményben vezérfonalat találnak munkájukhoz. A kiadvány persze a jelen formájában nem agrárpolitikai tankönyv, noha számos olyan oldala van, amely az agrárgazdasági tankönyvekbe kívánkozik. A kiadvány szerkesztője a hagyományos, kitaposott és könnyebb utat választotta: kronológikus sorrendben egymás mellé illesztette az elhangzott beszédeket és előadásokat. Ily módon tekintélyes formátumú, vastag könyv jött létre. Véleményünk szerint az agrárközgazdászoknak — főként a gyakorlati tevékenységet folytató vezetőnek — volna szükségük olyan vékonyabb kiadványra, amely csak e könyv elvi álásfoglalásait tartalmazza. Ilyen, témakörök szerinti válogatás kiadása, nemzetközi érdeklődésre is igényt tarthatna. „Agrár és szövetkezeti politikánk 1965 —69” az első összefoglaló mű a mai agrárpolitikánkról, s így ez a kiadvány a mai szocialista magyar agrárpolitika forrásmunkájának tekinthető. L. M. Értékesítési tapasztalatok Nagykanizsán Nyolc termelőszövetkezet összefogásával 1967 tavaszán, Nagykanizsán közös tíz értékesítő vállalkozás alakult. A vállalkozás önálló jogi személy. Vezetőszervei: az igazgatóság, az igazgatótanács és az ellenőriző bizottság. E szervekben funkciókat a tagszövetezetek által megválasztott tagok és alkalmazottak gyakorolják. Az alapító nyolc szövetkezet összesen 976 ezer, míg a városi tanács 200 ezer forintot bocsátott induláskor a vállalkozás rendelkezésére. Alig kétéves működés eredményeként a vállalkozás álló- és forgóeszközei további több mint egymillió forinttal növekedtek. A működési szabályzatnak megfelelően az alapító szövetkezetek az átadott árunak az átadás napján fennálló szabadpiaci árából — zöldség-gyümölcsféléknél 15 százalékos, keményáruknál 10 százalékos, engedményt adnak. Az elért tiszta jövedelemből a vállalkozásnak legalább 10 százalékot új beruházásra, 10 százalékot pedig a meglevő állóeszközök bővítésére és korszerűsítésére kell fordítania. Az esetleges veszteségek a résztvevő termelőszövetkezeteket egyenlő arányban terhelik. A vállalkozás jóváhagyott működési és tevékenységi köre kiterjed: — a tagszövetkezetek közös gazdaságában termelt áruk eladására; — a tsz-tagok háztáji gazdaságában termelt termelvények begyűjtésére és értékesítésére; A forgalmat 33 fős — vezető, termelő, forgalmi és adminisztratív — létszámmal bonyolították le. Az alapító szövetkezetek eladásra szánt termékeinek összege évente várhatóan 30—40 millió forint körül alakul. Az értékesítési forgalom növelésének lehetősége adott. A vállalkozás szervezeti felépítése és vezetőinek szakmai összetétele biztosítaná a növekvő forgalom lebonyolítását, amennyiben a továbbfejlesztéshez növelhetik anyagi eszközeiket, bővíthetik szűk létesítményeiket. A tagszövetkezetek zöldség-gyümölcsárujának ellenértékét, csak a tényleges értékesítés után, a hízósertések ellenértékét pedig az átadást követő 20 napon belül fizetik meg, pénzgazdálkodásuk gördülékeny, és éves szinten hitel nélkül, saját eszközökkel gazdálkodnak. A téli tárolás időszakában saját eszközeik nem fedezik a forgalmat és a tárolt készletek ellenértékét, s ilyenkor bankhitelt is igénybe vesznek. Az étel-— a szerződéses viszonyban álló termelőszövetkezetek termékeinek átvételére és forgalmazására; — a tagszövetkezetektől átvett áruk feldolgozására. A vállalkozás Nagykanizsán, Csurgón és Letenyén összesen 11 egységet létesí tett: egyévi 2500 db sertés feldolgozására alkalmas húsüzemet, három zöldséggyümölcsárusító-helyet, két húsboltot, egy baromfiárusító-helyet, két pecsenyesütőt és két borkóstolót. A jelenlegi boltegységek kicsinyek. Tároló- és árusítóhely hiánya miatt, az áruválaszték bővítésének lehetőségei korlátozottak. Sok gondot okoz a vállalkozás vezetőinek a téli áruellátás folyamatosságának biztosítása, minthogy a tárolás költséges, a bérleti díjak magasak. Éppen ezért téli készleteik minimálisak. A városi lakosság mellett a falu lakossága is mindinkább igényt tart az élelmiszergazdaság egyre változatosabb termékeire. Negyvenhét közület — kórház, közétkeztetési intézmény, honvédségi alakulat —, áruszükségletének nagyobb részét is ez a közös vállalkozás elégíti ki. Átlagosan 50—60 fajta mezőgazdasági terméket értékesítenek. A termelés ki tudja elégíteni a növekvő piaci igényeket, de a vállalkozás, illetve az azt létrehozó tsz-ek egyelőre még nem tudnak elegendő anyagi eszközt biztosítani az elárusítóhelyek, boltok számának bővítésére, tárolókapacitás létesítésére, miszergazdaság termelése mind menynyiség, mind minőség tekintetében évről évre növekszik. A zöldség-gyümölcs és a bor vonatkozásában a közvetlen értékesítés 20—24 százalékkal több bevételt adott a tag termelőüzemnek, mint a korábbi közvetett értékesítés; a saját húsfeldolgozó üzem az átadott hízósertéseik minden kig-ja után, 2 forint többletbevételt biztosít az állam felvásárlási árakkal szemben; lehetőség nyílt a tömegtermékek nagybani értékesítésére (alma, bor, burgonya, takarmány, fa). A fogyasztók előnyei a vállalkozásból még nagyobbak: egyenletesebb az áruellátás, bővült a választék, frissebb az áru, jobb a minőség. A közös vállalkozás eddigi tevékenysége kellő alapot ad a fejlesztés meggyorsításához. Ezt az alapító szövetkezetek is felismerték. Pintér Ferenc Az áruforgalom és nettó árbevétel alakulása (ezer forintban) 1968. évi 1969. évi tényszámok Kiskereskedelmi áruforgalom Vendéglátóipari árbevétel Ipari tevékenység összesen: Elért nettó eredmény 8 193 8 872 779 1 131 1 629 3 209 10 601 13 202 71 92 FIGYELŐ, 1970. JÚNIUS 3.