Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-07-01 / 26. szám
A _—__—^ . ,|M ^ ^jwtjtSK rrrTTfc A djgE0F Jgf|pK^ .^$§§Bf J«fy A közeli napokban volt egy éve annak, hogy az országgyűlés felkérte a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét: az előző gazdasági évet értékelő nyári parlamenti ülésszakon számoljon be a népi ellenőrzés tapasztalatairól. E megbízás hasznosságát egyértelműen igazolta az az élénk érdeklődés, országos visszhang, amelyet dr. Dobrónaki Gyula államtitkár beszámolója váltott ki az idei „zárszámadó” országgyűlésen. Az ellenőrzés soha nem tartozott a „legnépszerűbb” feladatok közé, s nem tartozik ma sem. Egyet kivéve: a népi ellenőrzést, amelynek végzése megtiszteltetésnek számít, s amely — a szocialista demokratizmus egyik megnyilvánulási formájaként— 1958 óta eredményesen munkálkodik. Bár nem célunk a népi ellenőrzés egész tevékenységének ismertetése, néhány számadat ide kívánkozik — az elmúlt év mérlegeként. A múlt esztendőben a nyilvántartott népi ellenőrök száma megközelítette a 40 ezret, számuk 1988-hoz képest — a gazdasági élet változásaihoz igazodva — főleg közgazdászokkal bővült. Ezen kívül minden évben egy-egy vizsgálatba nem állandó népi ellenőröket is bevonnak, számuk tavaly meghaladta a 10 ezret, s felerészben szakértők, diplomás szakemberek. „Piramis" és munkamegosztás A Népi Ellenőrzési Bizottságok (NEB- ek) mellett helyenként speciális feladatokra létrehozott társadalmi szakcsoportok (Nógrád megyében például panaszügyi, Csongrád megyében közgazdasági szakcsoport), illetve különféle munkabizottságok működnek, s nagyban hozzájárulnak a társadalmi jelleg kiszélesedéséhez. A népi ellenőrzés területi elven működő szervezet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) irányítása alatt működik a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság (FNEB), valamint 19 megyei NEB, végül — a „piramis” lábánál — 22 budapesti kerületi, 107 járási és 17 járási jogú városi NEB áll. A „piramis” egységei között széles körű munkamegosztás van. Az elmúlt évben például az összes vizsgálatok száma 6224 volt, e szám azonban jelentős halmozódásokat takar, hiszen a több mint 20 ezer egységnél végzett vizsgálatok 1528 témában folytak. A halmozódást jól mutatja, hogy a 47 központi (országos) témavizsgálatban a FNEB, a kerületi és a járási NEB-ek 711, a 298 megyei (fővárosi) szintű témavizsgálatban pedig ugyanezek 919 vizsgálat megszervezésével vettek részt. Az elmondottakból részben az is kiderül, hogy a vizsgálatok egy része minden évben tematikusan előre kijelölt, úgynevezett téma- vagy célvizsgálat, amelyek az egész országra vagy több megyére terjednek ki. (Ilyen országos témavizsgálat volt például a ruházati cikkellátás felmérése, s több megyére terjedt ki egyebek között a mellékállások, mellékjövedelmek „feltérképezései”.) E vizsgálatokból nem annyira egy-egy vállalat vagy intézmény működéséről alakítanak ki képet a népi ellenőrök, mint inkább a gazdaságirányítási rendszer egyes szabályozóinak, ösztönzőinek hatásáról, a vállalati magatartás stb. alakulásáról. Az elmúlt gazdasági év tapasztalatairól szóló jelentés tavasszal a Minisztertanács elé került. Az anyag főbb népgazdasági szintű megállapításailényegében alátámasztották az év közben más forrásokból már a kormány tudomására jutott információkat. Ragadjunk ki ezek közül néhányat. A vállalati gazdálkodásban tavaly elsőrendű volt a rövid távú orientáció, érdekeltség, s ez — helyenként az eszközszegénységgel párosulva — csupán lassú gazdasági szerkezetváltozást tesz lehetővé. Általános volt továbbá a fizetési késedelem, nem elég jók a vállalatok közötti kapcsolatok, gyakori a monopolhelyzet. Nem mondható megfelelőnek a vállalatok és a minisztériumok kapcsolata sem. A lakosság ellátásánál a vállalatok nem érzik a fogyasztók érdekeit, csak a saját — sokszor más irányba ösztönző — nyereségüket, s számottevő aránytalanságok vannak a szociális-kulturális-egészségügyi juttatások elosztásában. Amikor az első hely nem érdem i vizsgálatok másik részének alapja a lakosság bejelentése. A népi ellenőrzés szerveihez tavaly csaknem 6000 közérdekű bejelentés és több mint 3000 magánjellegű panasz érkezett, örvendetes, hogy míg az előbbi emelkedett, az utóbbi 9 százalékkal csökkent, s az 1968-as 32 százalékról 24 százalékra esett vissza az alaptalan bejelentések aránya. Tovább emelkedett viszont (20-ról 22 százalékra) a névtelen bejelentések száma, amelyek közül kevés a rosszindulatú, többségük (Folytatás a 2. oldalon) X ~T IT\ * 4 A MINDKZT SZABAD, AMI NEM TILOS? XIV. ÉVFOLYAM 26 SZÁM ,1970. JÚLIUS 8. ÁRA: 2 FORINT A békekölcsönsorsolás teljes listája (14. 15. old.) 9 Nagyság és hatékonyság (3. old.) 9 A közgazdaságtudomány műhelyei (4. old.) 9 Gazdasági fejlődés és területi aránytalanságok (6. old.) 9 Darabárufuvarozás gyorsabban, olcsóbban (7. old.) A szabályozók és készletek 1 gz&P-no (V Az 1968. előtti gazdálkodás egyik krónikus tünete volt az évről-évre túlzott mértékben növekvő készletállomány. A készletnövekedés egy-egy esztendőben a nemzeti jövedelem 6—8 százalékát kötötte le. Számítani lehetett arra, hogy a reform kétirányú hatást gyakorol a készletekre. Egyfelől — szabályozói és ösztönzői révén — érdekeltté teszi a vállalatokat a takarékosabb készletgazdálkodásban, másfelől azonban bizonyos fokú készletigényességgel is számolni kellett. A vállalatok ugyanis csak bizonyos anyagtartalékok birtokában alkalmazkodhatnak rugalmasan a változó kereslethez. 1969-ben mérséklődött a készletnövekedés A reform bevezetése óta eltelt két és fél év már lehetővé teszi, hogy választ adjunk a kérdésre: javult-e a készletgazdálkodás? A kérdésre ez idő szerint már — óvatos — igennel válaszolhatunk. Hozzá kell azt is tennünk, hogy a kedvező hatások nem azonnal, hanem kezdeti kitérő után jelentkeztek. A reform első évében még nagy mértékű készletnövekedésnek voltunk tanúi. Ennek számos oka volt: közölük a legáltalánosabb az, hogy akkor még nem bontakoztak ki teljes mértékben a racionálisabb készletgazdálkodásra is ható szabályozók. Tovább élt a vállalatoknál a hiánypszichózis, s 1968-ban még általános volt a „túlbiztosítás”, a különböző alapanyagokból. Ezt a törekvést táplálta, hogy a korábban tartósan ki nem elégített igények hirtelen, és nagy mértékben léptek fel. Emellett 1968-ban a vállalatok dinamikusabb termelésnövelésre számítottak, mint amit a piac utólag igazolt. Tapasztalható volt 1968-ban olyan készletnövekedés is, amely a kapacitáskihasználás és a foglalkoztatottság mindenáron való "biztosításával függött össze. A reform első évében a készletfelhalmozás pénzügyi alapját a magas nyereség szolgáltatta. Ennek — a készletnövelést előmozdító — hatását a Magyar Nemzeti Bank hitelezési gyakorlata nem tudta kellőképpen közömbösíteni. Az év első felében a zökkenőmentes átmenet indokoltnál olykor nagyobb hiteltámogatása is hozzájárult a pénzbőséghez. Az év második felében a bánti szigorúbb hitelpolitikája és a többi gazdasági szabályozó is erőteljesebben hatott. A készletalakulásban mindez 1969-ben éreztette hatását. A második évben a készletek kisebb mértékben és ütemben növekedtek, mint az előző esztendőben. A készletnövekedés lassulása mindkétárom készletelemre jellemző. Az anyagkészletek növekedését mérsékelte az előző évben még nagy mértékben tapasztalt túlbiztosítás, a befejezetlen termelés, valamint a késztermékek készletalakulása a fokozott realizálást tükrözi, az árukészletek alakulásában azonban ez utóbbi mellett az áruellátási hiányosságok is kifejezésre jutnak. A javulás fajlagos mutatói Természetesen azt, hogy a készletalakulás tendenciaváltozása kedvező-e vagy sem, nemcsak és nem is elsősorban a növekedés mérséklődése, hanem különböző fajlagos mutatószámok elemzése és főleg a készletváltozás tartalma világíthatja meg. Népgazdasági méretekben is kedvező, hogy a mérséklődő készletnövekedés lényegesen kisebb hányadot kötött le a nettó nemzeti termelésből, mint korábban. (A nettó nemzeti termelés a nemzeti jövedelem kategória helyett újabban használt mutató, v. ö. KSH: Népgazdasági mérlegek, 1968— 1969.) A korábbi években a készletnövekedés a nemzeti jövedelem 6,7, vagy annál is magasabb százalékát vette igénybe. 1968-ban a készletnövekedés a nettó nemzeti termelés 6,79 százalékát, 1969- ben viszont csak 3,9 százalékát kötötte le. E kedvező irányzatban főként annak van szerepe, hogy a népgazdasági realizálás növekedésének üteme meghaladta a termelés növekedésének ütemét. Eu(Folytatás az 5. oldalon) Készletváltozás 1968 1969 millió Ft-ban 1968 1969 dec. 31-i készlet a jan. 1-i készlet százalékában Ipar, élelm, ipar nélkül +9559 +5853 113,9 108,4 Élelmiszeripar 4 3170 +1101 120,0 105,8 Építőipar + 864 — 153 106,2 99,0 Mezőgazdaság +2228 +3533 105,8 108,7 Szállítás-hírközlés + 368 + 116 106,3 101,8 Termelőeszköz keresk. +3122 +1746 117,8 91,6 Felvásárlás — 24 + 389 99,1 115,7 Fogyasztási cikk keresk. + 340 + 808 101,4 103,4 Külkereskedelem —2912 + 538 43,0 124,5 Egyéb + 232 + 171 121,4 113,0 Népgazdaság összesen: +16 938 10 612 109,2 105,1 Készletváltozás 1968 19,9 százalékban Anyag +14,4 +950 Befejezetlen termelés és félreészlete mék + 8,7 +1,8 Késztermék, áru + 4,3 +0,4