Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
’ ' am J$rpram r Z42Z4£J&CO Ivo O.0 locacu: ■ IPAROSODÓ FALU Negyedszázaddal ezelőtt mintegy 2,1 millió mezőgazdasági kereső látta el élelmiszerekkel az ország 9 milliós lakosságát, amelynek egyharmada élt városokban és csak 20 százalék, 800 ezer ember dolgozott az iparban. Jelenleg 1,2 millió mezőgazdaságban dolgozó lát el több mint 10 millió lakost, s emellett sokkal több élelmiszert exportálunk. Jelenleg több mint kétmillió dolgozót foglalkoztat az ipar. Egy harmaddal kevesebb mezőgazdasági dolgozó másfélszer annyi élelmiszert termel, mint 30 évvel korábban, vagyis a mezőgazdsági munka termelékenysége — annak iparosodása következtében — több mint kétszeresére emelkedett. A társadalomnak ez a szerkezeti átalakulása, a foglalkoztatottak népgazdasági ágazatok közötti átcsoportosulása megvalósíthatatlan lett volna a mezőgazdasági munka iparosítása nélkül, termelésben is elvileg megoldott —, de gyakorlatilag még megvalósításra vár — a géppel történő betakarítás. A szőlőtermelésben a nyitás, a permetezés gépekkel történik, a szüret (amely még kézi munka) megkönnyítése végett széles sorokban, magas, ültetvényeken termelik a szőlőt — kétszer annyit mint korábban holdanként — és a szállítógép a szőlő- lőke mellé áll. Nemrégiben kezdődött a munka iparosítása az állattenyésztésben. A leglátványosabb eredményeket eddig a baromfi- és tojástermelésben érték el. A hústermelésnek csaknem egynegyedét adó baromfiágazat ipari módszerei a nagyüzemekből átterjedtek a háztájiba, és nem ritka az olyan családtag, aki istállójában 500 hibrid tojót tart. Napirendre került a sertéstartás iparosítása is, olyan sertéstelepek létesítése, amelyben egy fő ezer sertést gondoz, és az etetés, itatás, altisztítás munkáját gépek végzik el Jövedelmező mellékes A falu iparosodása másik vetületének nevezhető az ipari termelés különböző ágainak meghonosodása a mezőgazdasági termelőüzemekben. Nemzetközi jelenség (elsősorban a szocialista országokban), hogy a mezőgazdasági vállalat több okból, de elsősorban a munkerő egyenletes, egész évben történő foglalkoztatása érdekében kiegészítő üzemágakat szervez. Foglalkoznak tsz-eink építőipari-, élelmiszerfeldolgozási- és ipari-szolgáltatási tevékenységgel, kereskedelemmel, vendéglátóipari tevékenységgel és bedolgoznak, illetve kooperálnak nagy iparvállalatokkal is. E folyamat jellemzésére megemlíthetjük, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok kiegészítő tevékenységének bruttó termelési értéke 1968—69-ben már másfélszeresen meghaladta az egyik fő növénytermesztő ágazat, a búzatermelés értékét. A falu ipari, szociális és kulturális átalakulásának fontos tényezője az ipari üzemek létesítése a falvakban. Korábban ipari üzemet csak városban létesítettek. Mostanában viszont a nagy iparvállalatok a vidéki városokon kívül falvakban is szerveznek termelő üzemeket. Ilyen módon a falval egy része, hogy úgy mondjuk „kétlakivá” válik, amely kifejezésnek még egy évtizeddel ezelőtt is némi elítélő kicsengése volt. Minthogy most majdnem minden falusi családban akad ipari munkás, értelmiségi, vagy kereskedő — mindenki kétlaki — és a kifejezés „kimegy a divatból”. A falusi munka iparosodásából eredő változások és összefonódások sokoldalúja (Folytatás a 2. oldalon) V.22PínSnill ..A mezőgazdaságban a munka ipari jellegűvé tud válni". (Az MSZMP X. kongresszusi irányelveiből.) Számszerűen a mezőgazdaság iparosodásának több formája van. Az egyik forma: a növénytermesztés és állattenyésztés átalakítása ipari munkává. Az őszi szántás, vetés, kapálás, aratás munkafolyamatai átalakultak, illetve alakulnak gépkezeléssé. A szántó-vető ember ma: traktoros, arató-kombájnkezelő. Kormányoz, karokat, mozgat, gombokat nyom, helikoptert irányít, gépet kezel és javít, a masinája a nehéz fizikai paraszti munkát tízszeresen és százszorosan meghaladó hatékonysággal műveli a földet. Jelenleg a háború előtti időkhöz képest több mint 600 ezerrel kevesebb a ló az országban — egy emberre pár lovat számítva, 300 ezer hajtóval kevesebbet igényelnek. Viszont van 67 ezer traktorunk, amely 150 millió emberi munkanapot teljesít; a 11 ezer kombájn elegendő ahhoz, hogy a ,,békebelit" másfélszer meghaladó menynyiségű búzát két-három hét alatt arasson le. A talajművelést, a kalászosok növényápolását és betakarítását alapjában több mint 90 százalékban gépesítettük, ipari munkává változtattuk. A kapásnövények (kukorica, burgonya, cukorrépa) betakarításának gépesítése gyors ütemben halad előre: 1969-ben a kukorica 16 százalékát, a burgonya 23 százalékát, a cukorrépa 71 százalékát géppel takarították be. Feltehető, hogy néhány év múlva a kapásokat ugyanolyan méretekben géppel művelik majd, mint most a kalászosokat. Nagy erőfeszítéseket tesznek a tudások és mérnökök a kertészeti, a zöldség- és gyümölcstermelés gépesítésének megoldására. A zsenge zöldborsó már mezőgazdasági-ipari termékké lépett elő: kombájn aratja és csépeli. A paradicsom ÁRA: 2 FORINT Magyar—angol közgazdász kollokvium (2. old.) Árkülönbözeti tartalékalapok (3. old) Konzultáció: valutaárfolyam (4. old.) A gépekhez szakember is kell (5. old) Energia olcsóbban és korszerűbben (3. old) A munka termelékenysége a mezőgazdaságban (19. old.) mmiémisz tíjpomárny ! . Az MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottságának Munkatudományi Szakosztálya szeptember 3-án és 4-én — 310 hazai és 50 külföldi meghívott szakember részvételével — ergonómiai konferenciát tartott. Dr. Molnár Imre — lapunkban már ismertetett — előadása után a tanácskozás négy szekcióban folytatta munkáját. Az első szekció az ergonómiának hazánkban és néhány más országban (Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia, Bulgária, NSZK, USA) kialakult helyzetével, a második az ember-gép rendszerek problémáival, a harmadik a munka termelékenységére ható emberi tényezőkkel, a negyedik pedig a munkahelyi kollektívák szervezésének és vezetésének problémáival foglalkozott. A fejlődés szakaszai Az ergonómia helye és szerepe még nem eléggé tisztázott Magyarországon, s az ember és a termelési eszközök viszonyát vizsgáló „társulásban” résztvevő három , tudományág (a munkafiziológia, a munkalélektan és a munkaszociológia) közül a fő szerep még inkább a munka-, illetve a műszaki pszichológiáé. A konferencia — szemben a három évvel ezelőttivel, amelynek fő feladata az ismeretterjesztés volt — főként azt kívánta bizonyítani, hogy miben segítheti az ergonómia a vállalati munka hatékonyságát, a termelékenység emelését, a termékek minőségének javítását, valamint a vezetést, a döntéselőkészítést. Célja tehát már inkább az volt, hogy felhívja az ergonómiára a vállalati műszaki és közgazdász szakemberek figyelmét — és egyben megkísérelje saját helyét is tisztázni. Az ergonómia mai és távlati feladatait és perspektíváig az emberi gép rendszerek várható népgazdasági változásait Vaszkó Mihály, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa foglalta össze. A tudomány és technika haladása meggyorsítja a termelési folyamatok fejlődési ütemét, szélesíti a termelési lehetőségeket, ugyanakkor alapvetően megváltoztatja a termelés módszereit és rendszereit. Az automatizálás létrehozza az úgynevezett nagyrendszereket, amelyek forradalmi változást eredményeznek az ember és a gép viszonyában, a munkaeszközökben és az emberi tevékenység jellegében. Bármennyire is nő azonban a gépek szerepe, az irányító munka továbbra is az emberé és a szervezők a jövőben csakis akkor tudnak optimális szervezeteket, rendszereket létrehozni, ha figyelembe veszik az ember információfeldolgozási képességeinek, viselkedésének ergonómia vizsgálatokban feltárt törvényszerűségeit. Arra, hogy a embergép rendszerek alaptípusai népgazdaságunkban milyen arányokban fordulnak elő, nincs konkrét adat, ám nagyobb hiba nélkül megbecsülhető, hogy az egyszerű kézi és gépi rendszerek vannak túlsúlyban. Ugrásszerű változásra a következő 15—20 évben sem számíthatunk, noha a gépesítés és az automatizálás minden bizonnyal fokozódik. (Ennek legfőbb akadálya ma az élő- és holtmunka költségeinek a műszaki fejlesztés ellen ható viszonya és a szakképzés távlati koncepciójának hiánya.) Az ergonómia középtávú feladata tehát az, hogy segítse a hagyományos alaptípusok hatékonyságának növelését. Ma ugyanis az élőmunka felhasználásának hatékonysága nem éri el az optimumot, s mintegy 10 százalékos az indokolatlanul foglalkoztatott munkaerő aránya. Ugyanakkor az alacsony átlag mellett munkafajtánként rendkívül egyenlőtlen az élő-munka intenzitása. A hagyományos rendszereknél a termelékenység emelésének fontos tényezője az ergonómia eredményeit felhasználó jobb szervezés. Elégedettség és munkahely Az ergonómiai munkának már vannak eredményei; a 35 vállalati és 2 iparági (KGM, MÉM) laboratórium szakemberei eddig is sok segítséget adtak a vállalati munkához. A kutatások egyik fontos — főként munkaélettani — témája a fáradtság- és terhelés-vizsgálat, amely elősegíti az ember számára optimális munka- és pihenésrendszer kialakítását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a leginkább fárasztó és balesetveszélyes az anyagmozgatás, a szállítás és a rakodás (a textilipar e munkaköreiben évente minden negyedik dolgozó szenved kisebb-nagyobb balesetet), ezt a munkát kell tehát mielőbb gépesíteni. E témakörbe tartozik az éjszakai műszak problémája is. A vizsgálatok szerint — nem túlzottan nehéz munkánál — a heti váltásnál célszerűbb a 4—6 hetenkénti váltás, mert a szervezet 4—5 nap múltán alkalmazkodik az új életritmushoz. A munkaközi szüneteket ma még rendszertelenül alkalmazzák vállalatainknál, pedig ugyancsak bebizonyosodott, hogy — délelőtti műszaknál — a reggel 9 és a déli fél 12 körüli 10—15 (Folytatás az 5. oldalon)