Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

Energia olcsóbban és korszerűbben Konferencia az energetikai beruházásokról QjjQ ' iQ L Fontos népgazdasági érdek, hogy a gyorsan növekvő hazai energiaigényeket egyre gazdaságosabb, hatékonyabb, korszerűbb energetikai beruházásokkal elégítsük ki. Ezt a célt szolgálta az a konferencia, amelyet az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezett Budapesten csaknem 100 külföldi szakértő bevonásával az energetikai beruházások időszerű kérdéseiről, különösen gazdasági vonatkozásairól. Most a konferencia néhány, szélesebb körű érdeklődésre is számot tartó részletét ismertetjük. Dese Vilmos, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérigazgatója a szénhidrogének népgazdasági szerepéről, a szénhidrogénipar jelentősebb beruházásairól tartott referátumot. Több, de még mindig kevés Hazánk energiafogyasztása 1960 és 1980 között kereken megkétszereződik, ezen belül pedig a szénhidrogén - felhasználás aránya húsz év alatt 21,2 százalékról mintegy 60 százalékra emelkedik. Jelenleg kőolajtermelésünk évi 1,8—2 millió tonnás szinten mozog, a földgáz termelése pedig eléri a 3,5 milliárd nv-t. Távlati terveink szerint 1980-ra, figyelembe véve a hazai szénhidrogénkutatási lehetőségeket, 2 millió tonna kőolajtermelést és 5,5—6 milliárd m-1 földgáztermelést irányoztunk elő. Emellett perspektívában továbbra is számolunk bizonyos kőolaj- és földgázimporttal. Hazánkban az energiahordozók szerkezeti változását a következőképpen irányoztuk elő (a felhasználási arányok o/o-ban): összehasonlítva a világ energiafelhasználásával, megállapíthatjuk, hogy a hazai fejlesztés gyors üteme ellenére még nem értük el a gazdaságilag fejlett országok szintjét. A világ átlagos szénhidrogén-fogyasztásának aránya 1967-ben már 50 százalék volt, a Szovjetunió pedig már 1966-ban meghaladta az 50 százalékot és például a szomszédos Ausztria is 1966-ban majdnem elérte az 50 százalékos szénhidrogén-fogyasztási hányadot, amit Magyarország a tervek szerint körülbelül 1973-ban fog elérni. Elmaradásunk tehát a világátlaghoz képest körülbelül hat év, a Szovjetunióhoz viszonyítva pedig több mint hét év. Öt év alatt 23 milliárd forint A központi határozatoknak megfelelően az iparág gyorsabb ütemű fejlesztése már 1961-ben megkezdődött. A kutatási tevékenység eredményeképpen a dunántúli szénhidrogénkészletek mellett egy nagyobb készletet tártunk fel az Alföld területén. Ezzel együttesen úgyszólván az egész ország területe szénhidrogén-kutatási szempontból sokat ígérővé vált. A szénhidrogén-termelés szinten tartása és növelése érdekében jelentős beruházások voltak és vannak folyamatban a Dunántúlon és az Alföldön egyaránt. E területeken a gáztermelés mellett elsődleges és másodlagos eljárású kőolajtermelés folyik. Az Alföldön megkezdődött a Szeged—Algyő térségében levő nagy medence feltárása is. Megépült az országos földgázvezeték-rendszer északi része, továbbá az alföldi és a dunántúli szakaszok, illetve ez év végéig elkészülnek. A vidéki városi gázgyártás fejlesztése során Pécsett, Baján, Győrött, Szombathelyen és Sopronban benzinbontó berendezés létesült. Közvetlen földgázellátásba kapcsolódik Szeged, Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Hódmezővásárhely, Csongrád, Debrecen, Hajdúszoboszló, Miskolc, Nyíregyháza, Szolnok, Karcag, Eger, Cegléd, Salgótarján, Nagylengyel, Törökszentmiklós, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár, Siófok és Veszprém. Az elmúlt időszakban elkészült a Barátság I. kőolajvezeték, amely a Szovjetunióból importált kőolajat szállítja. Emellett megépült a Százhalombatta—Szajol és Százhalombatta—Csepel közötti távvezeték is gázolaj és benzin szállítására. A feldolgozóipar nagyarányú fejlesztése is már 1961-ben megkezdődött, a szőnyi 1 millió tonna/év kapacitású atmoszférikus desztilálótorony, valamint négy másik technológiai üzemegységnek a megépítésével, továbbá a Dunai Kőolajipari Vállalat 3 millió tonna/év kapacitású vertikális feldolgozó üzemének kiépítésével és 13 technológiai üzemegységének termelésbe lépésével. Jó ütemben folynak a szegedi kőolaj- és földgázipari létesítmények beruházási munkálatai, amelynek eredményeként ott már 1970-ben elérjük az 1 millió tonna/év kőolajtermelési szintet és több százmillió mái gáztermelés is lehetővé válik. Az 1971—75. éveket magába foglaló negyedik ötéves tervidőszakban az ország energiafogyasztása előreláthatóan 20 százalékkal növekszik. Az igények kielégítésére a földgáztermelés évi 3,3 milliárd m2-ről 4,7—5,2 milliárd m3-re növekszik, a kőolaj termelés 2 millió tonna/ év mennyiséggel változatlan szinten marad, az importált kőolaj mennyisége viszont az 1970. évi 4 millió tonnáról 1975- re 6,5 millió tonnára emelkedik. E nagy mennyiség szállítását szolgálja a Barátság 11. kőolajvezeték, amely 1973-ban megépül, s amelynek kapacitása 10 millió tonna év. Ugyanezen időszakban a földgázimport 0,2 milliárd m3-ról 1,3—1,5 milliárd m-re emelkedik oly módon, hogy a román import mennyisége változatlan marad, de megkezdődik a szovjet földgázbehozatal is. A kőolaj- és gázipar a negyedik ötéves terv időszakában kereken 23 milliárd Ft összeget fordít fejlesztésre és szinttartásra, mintegy 60 százalékkal többet, mint az előző öt évben. Ugyanezen időszakban a szénhidrogén-kutatásra további 3 milliárd Ft-ot fordítunk. A IV. ötéves tervben a benzintermelés 70 százalékkal, a gázolajtermelés 39 százalékkal és a fűtőolaj-termelés 44 százalékkal emelkedik. 1970-ben 1 millió 800 ezer, 1975-ben pedig 2 millió 100 ezer lakás részesül gázellátásban, és a teljes lakásállományból a gázzal ellátott lakások részaránya 56 százalékról 60 százalékra emelkedik. A szénhidrogén az iparban A villamosenergiaipar tüzelőanyag-bázisa 1964-ig szinte kizárólagosan a szén volt. 1964-ben lépett üzemibe a Dunamenti Hőerőmű, amely olajtüzelésre épült. Felépült ezen kívül a Tiszapalkonyai Erőmű, amely a szénbázis mellett időszakos, úgynevezett puffer földgázfogyasztó. A villamos erőművek tüzelőanyag-igényéből a szénhidrogének aránya a következőképpen alakult, illetve alakul: 1960 6 százalék 1965 18 százalék 1970 32 százalék 1975 (terv szerint) 46 százalék 1980 (terv szerint) 68 százalék A felhasznált szénhidrogénetemek kereken kétharmada fűtőolaj és egyharmada földgáz. A szénhidrogénbázisú termelés fokozása a széntüzeléssel szemben, figyelembe véve a szükséges kiépítendő termelőkapacitásokat, 1980-ig mintegy 10 milliárd Ft beruházási megtakarítást eredményez. További eredmény a termelt villamosenergia önköltségének csökkenése: a jelenlegi árakkal számolva 1971 és 1980 között szénhidrogén-tüzelés esetén mintegy 3 milliárd Ft termelésiköltség-megtakarítás várható. A vegyipar utóbbi évtizedeit a petrolkémiai anyagok és eljárások hatalmas arányú térnyerése jellemzi. Kezdetben a petrolkémia csak versenytársként jelentkezett az addig egyeduralmat élvező szénkémia mellett, de rövidesen túlsúlyra kerültek a vegyipar nyersanyagbázisában a folyékony és a gáznemű szénhidrogének. 1958 és 1867 között Nyugat- Európa kőolajfinomító kapacitása két és félszeresére nőtt. A finomítás melléktermékeiként nyert szénhidrogének növekvő mennyisége olcsóbb és összehasonlíthatatlanul bőségesebb nyersanyagbázist biztosított a szerves vegyipar számára a hagyományos szénbázisnál. Jellemző erre a folyamatra, hogy például Nyugat- Európában az etiléntermelés 1954 és 1960 között körülbelül megnégyszereződött. Magyarország számára — tekintettel az ország gazdasági struktúrájára — eddig elsősorban a nitrogénműtrágya-gyártás petrolkémiai alapra való helyezésének volt jelentősége. A földgázból kiinduló ammóniaszintézisre való átállás eredményeként az ország ammóniatermelése 1960 és 1965 között több mint két és félszeresére — 80 ezer tonnáról 210 ezer tonnára — 1965 és 1968 között pedig további körülbelül 65 százalékkal kereken 350 ezer tonnára nőtt, a Péti Nitrogénművek közeljövőben megkezdődő bővítése pedig a negyedik ötéves tervidőszak végére csaknem megkétszerezi az 1963. évi kapacitást. Ugyancsak a negyedik ötéves terv folyamán szándékozunk kiépíteni a jelentősen bővülő kőolajfeldolgozó kapacitás melléktermékeinek feldolgozásához szükséges olefinkémiai kapacitásokat a Leninváros térségében létesülő etilénüzemben, amely egyben az ország műanyagtermelő kapacitásának jelentős bővítését is lehetővé teszi. A szénhidrogén program megvalósítása a kohászatban és a gépiparban is jelentős eredményeket hozott. A szilikát ipar energiaszükségletének kielégítésében a szilárd tüzelőanyagait mellett ugyancsak egyre nagyobb szerepet játszanak a szénhidrogének. Míg 1960-ban az energiaszükséglet 21 százalékát fedezték földgázzal és olajjal, addig 1980-ban már 60—62 százalékát teszi ki a szénhidrogének részaránya. Megbízhatóbb előrejelzéseket Dr. Ancsini Andor, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt és a Magyar Beruházási Bank tanácsadója előadásában utalt arra, hogy az energetikai beruházások gazdasági elemzésének feladatai bonyolultak, mert a különböző energiahordozók általában egymást helyettesítik, tehát az egyes beruházások gazdasági vizsgálata során számításba kell venni a következő évtizedekben várható kölcsönhatásokat is. A hazai alapvető energiahordozók szénhez viszonyított reális nettó kitermelési költsége 1968-ban a következő arányokat mutatja: Ezek az arányok is mutatják, hogy a szénhidrogén-felhasználás fokozásához jelentős népgazdasági érdekek fűződnek. Az energiafelhasználás növekedésével egyidejűleg emelkednek az energetikai beruházásokra fordított összegek. A villamos erőművek és hálózatok, a kőolaj- és földgázipari létesítmények, a kőolaj - finomítók és a szénbányák beruházásainak költsége jelenleg mintegy évi 10 milliárd forint. Energetikai beruházásaink az ipari beruházások teljes költségének mintegy harmadát igénylik. Indokolt tehát, hogy feltárjuk a hatékonyság növelésének lehetőségeit. A jelentősebb energetikai beruházásokra vonatkozó döntések előkészítése során a prognózisok kiemelkedő szerepet játszanak. A különböző energiahordozók iránti igények alakulása, az energiahordozók önköltsége és ára, a jelentősebb új műszaki eredmények, a nemzetközi távvezetékek várható nyomvonala és számos egyéb tényezőre vonatkozó prognózis befolyásolhatja a gazdaságossági vizsgálatok eredményét és a beruházásokra vonatkozó döntéseket. A prognózisok — különösen néhány évtizednyi távra — jelenleg még meglehetősen pontatlanok. Tekintélyes szakértők és szervezetek 5—10 évre szóló prognózisait vizsgálták már felül és nem ritkán megdöbbentő eltéréseket tapasztaltak. Közismertek az atomerőműveknek az 1970-es évek elején várható versenyképességére és elterjedésére vonatkozó prognózisok, amelyek 40 százalék nagyságrendű pontatlanságot is tartalmaztak. Mivel az energetikai beruházásokra vonatkozó prognózisok megbízhatóságának fokozása fontos, ezért indokolt az érdekelt országok szakértői közötti rendszeres nemzetközi tapasztalatcsere. Jelenleg 1980-ig rendelkezünk a főbb energetikai beruházásokra vonatkozó tervekkel. Valószínű, hogy más országokban is hasonló a helyzet, ezért elsősorban az 1980 és a 2000 között létesítendő beruházásokra irányuló prognózisok nemzetközi összehasonlítása szolgálhatna hasznos tanulságokkal. Kérdőjelek a gazdaságossági számításokban A gazdaságossági számítások metodikája tekintetében már némileg kedvezőbb a helyzet. A számítógépek alkalmazásával ugyanis a bonyolultabb vizsgálatok is viszonylag könnyen elvégezhetők. Az alapvető problémát általában nem a számítási modell, hanem annak alkalmazásához a jövőben várható konkrét mennyiségi, érték-, idő- és egyéb adatok, tehát a prognózisok bizonytalansága okozza. Különösen nehéz az árváltozások mértékének és ütemének meghatározása. A jövőre vonatkozó adatok értékelésekor fontos feladat a kockázat mértékének a megállapítása. A gazdasági vizsgálatok során először célszerű érzékenységi vizsgálatokkal megállapítani a súlyponti tényezőket, amelyek viszonylag kisebb változása is a végső eredményt — általában a beruházás hatékonyságának és jövedelmezőségének alakulását — lényegesen befolyásolhatja. A mi tapasztalataink szerint ezek általában a következők: a beruházás költsége és időtartama, továbbá néhány fontosabb anyag és termék ára. A súlyponti tényezők megállapítása után következhet a prognosztizált adatok elemzése egyrészt a várható eltérések mértékének, másrészt valószínűségének megállapítása érdekében. A különböző energiahordozóik esetében a kockázat mértéke eltérő. Például a villamosenergia-igények várható növekedése viszonylag pontosan meghatározható, ugyanakkor a kőolajárait, valamint az importlehetőségek alakulása már nehezebben prognosztizálható. . A gazdasági vizsgálatok metodikája terén még számos fontos kérdés tisztázása célszerű: — az idő szerepe, a kamat mértéke, a gazdaságossági vizsgálat időhorizontja, — az állóeszközök leírásának módja, a lineáris, degresszív és progresszív leírási módszerek alkalmazása, a leírás időtartama stb., — a jövedelemszabályozás tényezői (adók, árak stb.) és szerepük a gazdaságossági vizsgálatokban, — a vizsgálat szintjének megállapítása, mivel előfordulhat, hogy a beruházás hatékonyságának, illetve jövedelmezőségének vizsgálata eltérő eredményre vezet, ha azt a beruházás, a vállalat, az iparág, vagy a teljes népgazdaság szintjén értékeljük. Az energetikai beruházások volumenének állandó növekedése, valamint a műszaki fejlődés világszerte tapasztalható, egyre gyorsuló üteme azt kívánja, hogy a korszerű gazdasági elemzési módszerekről is megteremtődjenek az országok közötti párbeszéd feltételei. S. T. 1965 1970 1975 1980 Szénféleségek 65,7 47—49 36—38 26—29 Szénhidrogének 28,3 41—45 54—55 60—62 Egyéb 6,0 9— 6 10— 7 14— 9 szén 100% kőolaj 52% földgáz 35% 6 Belvárosi országos kultúrcikk-vállalat pályázatot hirdet kereskedelmi főosztályvezetői állás betöltésére A pályázaton részt vehetnek azok a hosszú, kereskedelmi és szervezési vezetői gyakorlattal rendelkezők, akik képesek munkájukat magas színvonalon, kereskedelmi kulturáltsággal végezni. Részletes ajánlkozásokat írásban, „MAGAS IGÉNY 11 363” jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe kérünk. FIGYELA 1970. SZEPTEMBER 16.