Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

a in fjjj­GMnR [flcZGRZOBSfiGI­­flflRSRSflB­BJ­MBIjfEI Az MKT elnökségi határozata alapján folyik a megyei szervezetek továbbfej­lesztése. Zalaegerszegen 1­970. szeptember 7-én dr. Iván Pál, a társaság országos titkára részvételével megalakult az MKT megyei csoportjának előkészítésével fog­lalkozó szervező bizottság. Elnöke Cso­­kona Sándor, az MSZAZP megyei pb-tit­­kára, a szervező bizottság titkári teendőit Andor István, a megyei tanács vb terv­osztály vezetője látja el. Az előzetes fel­mérések szerint mintegy 150 közgazdász kíván csatlakozni a megyében megala­kuló szervezethez. A szervező bizottság úgy gondolja, hogy még ez év novembe­rében megalakulhat az MKT Zala me­gyei szervezete.* Megindult a megyei szervezet megala­kulásának szervezése Szolnok megyében is. Ugyancsak folyó hó 7-én az előkészí­tő bizottság nevében dr. Lukács Pál, a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának vezetője, Simon József, az MSZMP me­gyei bizottságának munkatársa és Tolna Károly, az MNB Szolnok megyei Igazga­tóságának vezetője a Pénzügyminiszté­riumban dr. Lengyel Lászlóval, az MKT tudományos titkárával megbeszélést folytatott a megyei szervezet — előrelát­hatóan — október elején történő megala­kításáról, a szervezés állásáról, a mun­kaprogramok összeállításáról. HÍREK Sokol rádióhoz készít töltőberendezést a sárisápi Új Élet Tsz csolnoki fémcsi­szoló részlege. A burkoló bakeliten kívül valamennyi alkatrészt itt gyártják, mun­kálják meg és nyomban be is építik. Ez a részleg az idei első félévben egymillió forinton felüli forgalmat ért el. ★ Jövőre elkészül a szegedi házgyár. A nagy csarnokb­an augusztus 20-ra elkészül­tek, s a szovjet gépek is készen állnak a beszerelésre. A DÉLÉP munkáskollek­tí­­vájána­k véleménye szerint már csak a szerelőkön múlik, hogy a szegedi ház­gyári kombinát termel-e jövőre, s 1971 első félévében próbát futhatnak-e a gé­pek. A gépalapok már készen állnak, s a kiemelt beruházásként kezelt létesítmény most már egészen bizonyosan hamaro­san bekapcsolódik a dél-alföldi lakásépít­kezésekbe. ★ Rugógyártó üzem­ kezdte meg működé­sét Bakonyszombathelyen. A tatabányai Kisrugóüzemben gyártott félkész termé­ket itt szabják és köszörülik méretre, az edzést ismét az anyaüzemben végzik. Mintegy negyvenféle rugót készítenek Bakonyszombathelyen az Ifjú Brigád Tsz melléküzemében, s havonta 80—100 ezer forint jövedelemmel gyarapítják a kö­zös gazdaság bevételét. ★ A győri Magyar Vagon- és Gépgyár­ban nagy teljesítményű elektronikus szá­mítógépeket kívánnak alkalmazni a gyorsabb információ, a vezetés hatéko­nyabbá tételére. A tervek szerint a be­rendezéseket a jövő év végén helyezik üzembe. A számítógépek importjáról az Egyesült Államok-beli IBM-céggel foly­tatnak tárgyalásokat. ★ Dörzshajtásos betonkeverővel bővítet­te termékeinek választékát a pécsi Va­sas Szövetkezet. A 125 köbcentiméteres motorral működő betonkeverő bárhol felállítható, s alkalmazható kisebb épít­kezéseknél, útépítéseknél is. *■ ★ Együttműködési szerződést kötött a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, vala­mint a Mosonmagyaróvári Kötöttáru­­gyár. Ennek megfelelően Mosonmagyar­­óvárott hurkolt és kötött műbőr alap­anyagot gyártanak a győriek részére, a pamutszövő pedig 18,6 millió forinttal já­rul hozzá partnere gépparkjának bővíté­séhez. ★ A Május 1. Ruhagyár 150 millió forin­tos költséggel fejleszti a negyedik öt­éves terv időszakában szolnoki üzemét. Az új létesítményben 1600 dolgozót — elsősorban nőket — foglalkoztatnak majd. ★ Bővítik a bicskei mérőműszergyárat. A most százharminc embert foglalkoztató üzemet az elkövetkezendő két év le­forgása alatt tizenkétmillió forintos költ­séggel bővítik. Két új, egyenként ezer­ezer négyzetméter alapterületű vasszer­kezetű csarnokot állítanak fel. A gyár­ban olyan dukkózópisztolyokat készíte­nek, amelyek jobbak és olcsóbbak a ha­sonló külföldieknél. Gyártják még a bá­nyabiztonsági lámpákat­­ is, a gyártást azzal teszik termelékenyebbé, hogy me­legen sajtolt anyaggal dolgoznak, így a megmunkálás nemcsak könnyebb, de gyorsabb is. ★ Szövőgyárrá fejlesztik Bodajkon a Gyapjúmosó- és Szövőgyár üzemét. Kö­zel 50 millió forint beruházással szövő­csarnok, mellette szövődés előkészítő, fel­vetőüzem és fonalraktár épül. Még ebben az évben elkészül a 800 személyes üzemi öltöző­fürdő komplett terve is, valamint a leendő gyár belső úthálózata, s folyik a bányától átvett ebédlő- és kultúrterem üzemi célra hasznosított épületeiben a fűtésszerelés. A gyár gépparkja nem­zetközi kooperációban bővül, 65 jugo­szláv szövőgépből 25 már megérkezett. Az NSZK-ból importált METTLER-típu­­sú keresztorsózógép, valamint az anya­­vállalat 12 szövőgépe, két cérnázó-, egy felvető- és az új keresztcsévélő gép már üzemelnek. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. -FÓRUM- Azonos cél, eltérő feladatok A Figyelő több alkalommal foglal­kozott a személyzeti munkával. Né­hány olyan gondolat ragadta meg fi­gyelmemet, amely e sorok megírására késztetett. A magyar forradalmi mun­kás—pa­raszt kormány 1001/1968. (I. 5.) szá­mú határozata egyértelmű és világos. Megállapítja: annak ellenére, hogy a határozat megjelenése előtti 10 évben általában nőtt a személyzeti munka elismerése és tekintélye, szükséges, hogy a személyzeti munka még na­gyobb szerepet, jelentőséget kapjon. Ezt megköveteli az új­­gazdaságirányí­tási rendszer is, amely a vezető be­osztásban dolgozók elé fokozott köve­telményeiket támaszt, így azok kivá­lasztása széles körű, tervszerű, fele­lősségteljes munkát igényel. Ennek ér­dekében a határozat kimondja, hogy a személyzeti apparátus dolgozóit le­hetőleg mentesíteni kell a személyze­ti és oktatási munka körén kívül eső egyéb feladatok alól. Munkaügyi fel­adatokkal, csak az 500 főn aluli vál­lalatoknál, üzemeknél alkalmazott sze­mélyzeti és oktatási előadót szabad megbízni az 500 főn felüli vállalatok­nál, üzemeknél a személyzeti és okta­tási osztály vagy csoport hatásköré­be a munkaügyek csak kivételesen tartozhatnak. A határozat alig kétéves, s ha a végrehajtás és megvalósítás során vol­tak — és vannak is —, mint az Balla László elsőkéből is kitűnik, kisebb-na­­gyobb zökkenők, célját általában már eddig is elérte. A probléma tehát nem az, hogy új szervezetek (s­zemélyzeti­ és munka­ügyi osztályok), létesüljenek-e, vagy sem a kisebb vállalatoknál, h­anem­ az, hogy a személyzeti munkát végzők nagyobb megbecsülést, több támoga­tást kapjanak a vállalati vezetőktől. Lehet, hogy Ónodi Györgynek, a VASÉRT Vállalat személyzeti vezető­jének saját vállalata vonatkozásában igaza van, de egy határozat végrehaj­tásának, eredményének tapasztalatait nem lehet­­egy­ vállalat gyakorlata alapján értékelni. Ahhoz, hogy szer­vezeti, elvi és gyakorlati következte­tést vonhassunk le, több vállalatot kell megvizsgálni, kicsit és nagyot egyaránt. Ehhez kívánok segítséget adni, ami­kor a saját vállalatnál levő helyze­tet ismertetem. Ez annál is inkább célszerű, mivel a VASÉRT Vállalat létszáma tudomá­som szerint 600—700 fő között volt 1969-ban, míg a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat —, ahol én dol­gozom —, szezonban 7000 fő felett, éves átlagban pedig 5535 főt fogla­lkoz­­tatott. Nagyvállalat vagyunk tehát, bonyo­lult, sokrétű feladat hárul mind a személyzeti, mind a munkaügyi osz­tályra. E feladatokat csak kölcsönös tájékoztatás, segítségadás esetén lehet megfelelően elvégezni. Kooperálni egy­oldalúan nem lehet, a kooperáció el­ve kölcsönösséget tételez fel, s ezért a helyes gyakorlat az, ha nemcsak a munkaügyi osztálytól várják el a tá­jékoztatást, hanem a személyzeti osz­tály is megteszi azt. Ez nálunk így van, s véleményem szerint ahol ez a kölcsönösség hiány­zik, ott vagy a személyzeti összetétel­ben, vagy a gyakorlatban hiba van. Tény és való, hogy a munkaügyi osz­tály feladata a létszám- és munkabér -gazdálkodás, az átlagbér, bérszínvonal betartása és vizsgálata, ami igen sok energiát és erőt köt le. De ezek a fel­adatok s­zoros kapcsolatban állnak az emberekkel, a dolgozókkal. Nem lehet munkaerőgazdállkodást jól csinálni, ha az embert a munkaügyi apparátus dol­gozói másodlagosan kezelik. A mun­kaügyi osztály dolgozói szoros kap­csolatot tartanak a dolgzókkal, figye­lembe veszik jogos kívánságaikat, szem előtt tartják fejlődésük­et, ami­re bizonyíték az, hogy igen sok eset­ben a vezetők kiválasztásához, kitün­tetésekhez, jutalmazásaikhoz a sze­mélyzeti osztály részére javaslatot ők adnak. A személyzeti osztály a vállalati dol­gozóknak csak kis rétegével foglalko­zik aktívan, a dolgozók többségének megismerése, hibáik, eredményeik fel­tárása a munkaügy feladata. Különös jelentőségű ez a feladat ma, amikor a létszámhiány következtében megnöve­kedett fluktuáció ellen már nem elég megfelelő bérgazdálkodással küzdeni, hanem a dolgozók megtartásához elő­térbe került az egyéni, emberi prob­lémákkal való foglalkozás. Világos tehát, hogy míg a személy­zeti osztály is és a munkaügyi osztály is emberekkel foglalkozik, egymástól eltérő feladataik is vannak, amelyek elvégzése a két osztály önálló szer­vezetét követeli meg, feltételezve kö­zöttük a legszorosabb kapcsolatot az egymás támogatását és a kölcsönös megbecsülést. Bihari Sándorné, a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat munkaügyi osztály­­vezetője Hitel és feltételei A Figyelő 26. számában megjelent „Nagyság és hatékonyság” c. cikkük felveti, milyen elkülöníthető­ hitelke­ret áll rendelkezésre a kis- és közép­vállalatok fejlesztésére és hogyan le­het azt igénybe venni. A Magyar Nemzeti Bank 405/1970. számú tájékoztatójában a kis- és kö­zépüzemek részére nyújtandó hitelek feltételeit —, mint az 1970. évi Hi­telpolitikai Irányelvek kiegészítését —, már korábban közzétette. Az 1970. naptári évre a kis- és középvállalatok részére nyújtandó hitelekhez azonban elkülönített hitelkontingens megálla­pítására nem kerül sor. Ettől függet­lenül bankunk a folyó évben több olyan hitelkérelmet bírált el és ha­gyott jóvá, amely ebbe a kategóriába sorolható. Az 1971. január 1-től életbe lépő Hi­telpolitikai Irányelvek előkészületei során a kis- és középvállalatok részé­re a megfelelő hitelnyújtási feltételek megállapításán dolgoznak. Dr. Neményi István, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgatója Fejlesztés — forgóeszközszükséglet-számítás Az 1/1967. OT—PM számú rendelet szerint, nemcsak az állóeszközök bő­vítését, illetve pótlását, hanem az ez­zel kapcsolatos forgóeszköz szükségle­­tet is a fejlesztési alapból kell fedez­ni. Ez természetes is, hiszen a nyere­ségnek a fejlesztési és részesedési alapra történő megosztásánál a for­góeszközök összegét is figyelembe ve­szik, így ezek nagysága is maga után von egy megfelelő arányú fejlesztési alapot. Ez kezdetben szokatlan volt a vál­lalati, elsősorban a műszaki beállított­ságú dolgozók részére, de az idők folyamán ezt már mindenki magától értetődőnek tartja. Természetesen meglepő lenne, ha valaki olyan kí­vánsággal állna elő, hogy nemcsak a fejlesztés tényleges forgóalapszükség­letét, hanem ennél egy magasabb összeget kellene a fejlesztési alapból a forgóeszközök részére kihasítaná. És mégis ilyen jelenséggel találko­zunk. Amikor egy vállalat felméri a fejlesztés eszközigényeit, akkor ter­mészetesen állóeszköz vonalán, re­konstrukció esetén, az úgynevezett visszanyert anyagokat, vagy berende­zéseket a fejlesztés össz-szükségleté­­ből levonásba hozza, mert hiszen vég­eredményben nettó szükséglethez kell a fedezetet egy rendeltetésszerű vo­nalról (saját alap, hitel, esetleg álla­mi juttatás) biztosítania. Forgóeszközök tekintetében ilyen vissznyereményről nem lehet szó, vi­szont figyelembe kell venni azt a kö­rülményt, hogy a fejlesztés során nemcsak a forgóeszközök összege fog emelkedni megfelelő számítás szerinti mértékben, hanem az úgynevezett vál­lalati tartós passzívák (munkabér, adó stb.) volumene is nő. Ebből kifolyó­lag egy fejlesztéssel kapcsolatos for­­góeszközszükséglet nettó, vagyis tényleges összege nyilvánvalóan ala­csonyabb. A Nemzeti Bank eddig követett gyakorlata nem veszi figyelembe ezt a körülményt, hanem a forgóeszköz-nö­vekmény számításnál az úgynevezett bruttó eljárást alkalmazza. A termelés volumenének kisebb mé­retű változása, vagy stagnálása mel­lett ennek számottevő kihatása nin­csen, de nem lehet ugyanazt elmon­dani a rekonstrukció esetén, amikor a két számítás közötti eltérés sok milliós nagyságrendet tehet ki. Megítélésem szerint, a Nemzeti Bank­ méltánytalanul helyezkedik ilyen ál­láspontra. Ennek talán volt létalapja 1968 és 1969-ben, amikor a beruházá­si piaci egyensúly elősegítése végett a fejlesztési alapból minél nagyobb mértéket kívántak forgóeszköz-bővítés céljára lekötni. Túlhaladott álláspont viszont ez évtől kezdve, amikor a technológiai fejlesztés és termelékenység növelése céljából, különösen a gépi beruházás preferált célkitűzésként van kijelölve, és néhány iparág rekonstrukciója és fejlesztése kifejezetten országos cél­kitűzésként szerepel. A Nemzeti Bank apparátusa ter­mészetesen kénytelen ragaszkodni bel­ső előírásaihoz, de úgy érzem, hogy az elvi főosztálynak kellene a kérdést mérlegelnie és elsősorban a rekonst­rukciós jellegű fejlesztésnél a bruttó szükséglet elvéről a reális nettó­ szük­séglet elvére áttérni. Méry Ferenc Szombathely 21

Next