Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1970-09-16 / 37. szám

MFGTEijár Kü­kereskedelem A Magyar Kereskedelmi Kamara fo­lyóiratának augusztusi száma — dr. Bíró József külkereskedelmi miniszternek a közelmúltban megtartott sajtótájékozta­tója alapján — összefoglalót közöl a külkereskedelem első félévi eredményei­ről. Karlócai János beszámol a LICCD isztambuli, a kereskedelmi verseny kér­déseivel foglalkozó konferenciájáról, Szántó Endre pedig — vitaindító cikké­ben — a kollekciózásnak a cipőexport­ban játszott szerepével foglalkozik. Ká­dár Iván és Samu József cikke olyan szervezési módszereket ajánl a külkeres­kedelmi vállalatoknak, amelyek egyben lehetővé teszik az egységes gépi adatfel­dolgozási módszerek kialakítását is. A Szemle rovatban Várnai Iván az USA világkereskedelmi pozíciójáról és az EGK állítólagos „kihívásáról” ír. A Tapasztalatcsere rovat közli Mauró G­yörgynek az exportszállítmányok ten­geri fuvarozásának kérdéseit, a MA­HART szerepét elemző cikkét, valamint Révész Miklós írását a gépipari export­­fővállalkozás távlatairól. A Fórum ro­vatban Kádas Kálmán a marketing és a műszaki fejlesztés kölcsönhatásáról, Horváth Gyula pedig a korszerűség fo­galmának tartalmáról, elvi kérdéseiről ír. A lap ezenkívül gazdag folyóirat­szemlét és jogi mellékletet tartalmaz. Reklám Szemle A Magyar Hirdető dokumentációs szem­léjének idei második száma bőséges válo­gatást közöl a reklám általános szakkér­déseiről. Olvashatunk a szocialista rek­lámtervezésről, a gyártmánykutatás és a reklám összhangjáról, a decentralizált piackutatásról, egy tanulságos reklámak­ció felépítéséről és lebonyolításáról. Erős kritikát tartalmaz a „Botcsinálta reklám­­szakemberek” című írás. Rövidebb infor­mációk találhatók a folyóiratban többek között az angliai és kanadai reklámki­adásokról, a vendéglátóipari reklámról, az eladó propagandista szerepéről. A reklámeszközök témacsoportjában közölt cikkek zöme a tv-reklám külön­böző kérdéseivel foglalkozik, egy kül­földi értékelés pedig a MALÉV plakát­sorozatát elemzi. Rövidebb anyagok érin­tik a napilapok, a telefonreklám és a csomagolás néhány kérdését. Olvasha­tunk még a tejfogyasztás növelését cél­zó reklámkampányokról, továbbá a szí­nek reklámhatásáról is. Nagyító A fogyasztók lapjának szeptemberi számában részletes vizsgálat alapján ké­szült értékelés olvasható a televízió ve­vőkészülékekről, a gázfűtő berendezések­ről és a szálastésztákról. A többi írás foglalkozik például a közös tulajdon jogi kérdéseivel, a hibásnak bizonyuló első­osztályú árukkal, a padlóápoló eszközök­kel, a boy­lerekkel, a cigaretták gyártási jelrendszerével, az Skoda gépkocsival, a Pötyi bútorral, a minta utáni vásárlás­sal. A cikkek másik része tágabb körben mozog. Bemutatja a lap a Nyugdíjasok Házát és Hajdúszoboszlót, a 70 fokos hévíz városát. A pályaválasztás előtt ál­lóknak tanácsot adó sorozatban a mű­szerész szakmákat ismertetik, egy másik írás pedig tájékoztat az egyetemisták ösztöndíjának, állami támogatásának összegéről, rendszeréről. A magyar népgazdaság ágazati kapcsoltainak mérlege, 1968. Az 1968. évi ágazati kapcsolatok mér­lege — a korábbi mérlegekhez hasonlóan — lényegében az anyagi termelés kö­rének kapcsolatait tartalmazza. Az anyagi termelést a mérleg 83 ága­zat szerint részletezi. A kiadvány tar­talmazza a mérleg különféle típusait és a matematikai feldolgozás (technológiai és inverz mátrixok, valamint az ezek alapján végzett fontosabb számítások) eredményeit. A 83 szektoros modell vál­tozatai az importeredetű termékek el­számolási módszere tekintetében kü­lönböznek egymástól. Az ,,A” változat­ban a hazai és az import eredetű termé­kek együttesen szerepelnek; a „B” vál­tozat csak a hazai anyagfelhasználást tartalmazza, az importanyag-felhaszná­lás összevontan egy sorban szerepel. A kiadványban rendelkezésre áll a ,,B” változatú mérleghez kapcsolódva az im­port­­ sakktábla-mérleg is. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. A HÉT RENDELETEIRŐL A belkereskedelmi miniszter rendelete a drogéria szak­üzletekről szóló 5/1959. (V 20.) Bk. M. számú rendelet kiegészítéséről. [10/1970. (VIII. 28.) Bk. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 75. számában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete a mutatványos tevékenységről. [11/1970. VIII. 28.) Bk­M. számú rendelet. Megjelent a Ma­gyar Közlöny 75. számában.] A pénzügyminiszter rendelete az iparjogvé­delmi illetékekre vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről. [27/1970. (ViIi. 28.) PM. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 75. számában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete az üzletek nyitvatartásáról. [12/1970. (VIII. 30.) Bk. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 76. számában ] A rendelettel együtt került közzétételre az üzletek nyitvatartá­sáról szóló rendelet végrehajtásának irány­elvei. A belügyminiszter rendelete a gépjármű­­vezetői engedély, továbbá a villamos- és tro­libuszvezetői igazolvány kiadásáról és vissza­vonásáról. [6/1970. (VIII. 30.) BM. számú ren­delet. Megjelent a Magyar Közlöny 76. szá­mában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete egyes vegyiáruk értékesítési idejének meghatáro­zásáról. [13/1970. (IX. 2.) Bk. M. számú rende­let. Megjelent a Magyar Közlöny 77. számá­ban.] A könnyűipari miniszter rendelete a kis­ipari és háziipari árak szabályozásáról. [7/1970. (IX. 2.) Kip. M. számú rendelet. Meg­jelent a Magyar Közlöny 77. számában.] A pénzügyminiszter, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, és a Minisztertanács Tanácsi Hivatal elnöke együttes utasítása a közüzemi ivóvíz- és csatornadíjak kiegyenlítéséről, va­lamint a közüzemi víz- és csatornaművek ré­szére a Vízügyi Alapból nyújtott támogatás­­rendjéről szóló 104/1968. (PK. 1.) PM-OVF­­MTT. számú együttes utasítás módosításáról. [108/1970. (PK. 22.) PM-OVH-MTH. számú együttes utasítás. Megjelent a Pénzügyi Köz­löny 22. számában.] Az Országos Tervhivatal közleménye a cél­­csoportos állami beruházások tartalmának megállapításáról. [101/1970 OT számú közle­mény. Megjelent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.] Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének közleménye a műszaki kutatási-fej­lesztési programok készítésének irányelvei­ről. (Megjelent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.) A Nehézipari Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye a hazai szén­féleségek 1971. évi forgalmazásáról. (Megje­lent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.) A Kohó- és Gépipari Minisztérium közlemé­nye a raktári dolgozók leltárfelelősségéről. (Megjelent a Kohó- és Gépipari Közlöny 34. számában.) SZEMÉLYI ÉS VÁLLALATI HÍREK : ki V. ________ A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány Szilágyi Bélát —­ érdemeinek elismerése mellett — a külügyminiszter-helyettesi tiszt­sége alól felmentette, egyidejűleg Marjai Józsefet külügyminiszter-helyettessé kinevezte. Dr. Rusznyák István kétszeres Kossuth-dí­­jas akadémikust az Állami T­íj és Kossuth­­díj Bizottság elnökhelyettesi tisztsége alól, nyugdíjba vonulására tekintettel, érdemei el­ismerése mellett felmenti és az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság el­nökhelyettesévé dr. Csanádi György Kossuth-díj­as akadémi­­kust, a Budapesti Millsay Egyetem Vasútépí­tési és Üzemtani Tanszéke tanszékvezető egye­temi tanárát, közlekedés- és postaügyi minisz­tert, dr. Erdei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárát és dr. Erdey-Grúz Tibort kétszeres Kossuth­­díjas akadéim±kuöl a Magyar Tudományos Akadémia elnökét kinevezte. A közlekedés- és posta­ügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója Doros Béla posta­titkárt megbízta a KJPM Posta főosztály (Postavezérigazgatóság), 2. Tervgazdasági szakosztály Terv ügy­osztálya ve­zetésével. Dr. Kocsis József kohó- és gépipari minisz­terhelyettes Lendvai Lászlónak, a Szerszám-, és Gépelem Gyárak gazdasági igazgatójának munkaviszo­nyát — eddigi munkájának elismerése mellett, saját kérésére kivételes nyugdíjazása követ­keztében megszüntette. Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhe­lyettes Gaál Ferencet, a Hűtőgépgyárban betöltött kereskedel­m­ű igazgatói beosztásából — saját kérésére — felmentette. A vállalat információs rendszere és tevékenysége A­. információ a gazdasági döntések alapja és így a megfelelő információs te­vékenység nagymértékben meghatározza a gazdasági eredményeket, a gazdasági tevékenység szerves részévé válik. Duzs János könyve egyrészt általános áttekin­tést ad, másrészt az információ eddig kevéssé ismert területeit, technikáját és módszereit ismerteti. A jelenlegi gazdasági mechanizmus, valamint annak továbbfejlesztése az in­formációs rendszer tökéletesebb kialakí­tását igényli. Nem elég helyesen értel­mezni az információ szerepét, hanem ismerni és hasznosítani kell az informá­ciók forrásait, megszerzésüket, feldolgo­zásukat, tárolásukat és felhasználásukat. A piacról, a versenytársakról, a népgaz­daság fejlődési irányairól, a tudományos és technikai eredményekről kellő időben, megfelelő módon való tájékozódás a vál­lalatok létkérdésévé válik. Az alapfogalmak meghatározásán kívül a szerző az első fejezetben rövid átte­kintést ad az információelméletről, a kommunikációról, a kibernetikáról, és ezek kapcsolatáról. A második fejezet a döntési modell, az információstruktúra és a szabályozás összefüggéseit, a vállalati információs rendszer kialakításának szempontjait, a vállalati információs rendszer struktu­rális és működési kérdéseit, a szakmai és a számviteli információt tárgyalja. Ezek felépítéséhez modelleket közöl, amelyek ugyan erősen elvontak, de rá­mutatnak az információ jelentőségére. A vállalati információs rendszer feladata, hogy megfelelő adatokkal rendelkezzék saját szervezete működéséről, a környe­zetről és hogy megfelelő adatokat szol­gáltasson saját szervezete, az irányító szervek és a gazdasági környezet részére egyaránt. Különösen érdekesek a vállalatvezetés információs alrendszerének rugalmassá­gáról, a vállalati tervezés információ­­igényéről és a marketingről mint a vál­lalati irányítás eszközéről szóló fejtege­tések. A szerző többek között megálla­pítja: „A marketing ebben a vonatko­zásban olyan adatok összegyűjtését, osz­tályozását, értékelését végzi, amelyek le­hetővé teszik a döntést a termelés irá­nyáról és fejlesztéséről.” Más helyen az információ jelentőségét a következőkép­pen értékeli: ,,A kereskedelmi és üzlet­politika körébe elsősorban a piac közve­títésével kielégülő szükségletek fejlődé­sének és a fogyasztási módok rendjei­nek kutatása, az időszakos piacmozgások operatív vizsgálata, valamint a piacnak a reklám és propaganda segítségével tör­ténő befolyásolása tartozik.” A szerző részletesen tárgyalja azokat a vállalaton kívüli körülményeket, ame­lyek ismeretére a megfelelő vállalati in­formáltság érdekében szükség van. Ilyen például a népgazdaság fejlesztésének koncepcióiról, a tudományos és technikai fejlődésről, a piacról és a versenytár­sakról történő tájékozódás. Észrevehető az a tendencia, hogy a szakirodalmi in­formáció mellett az információszerzés egyre jelentősebb forrásai a kiállítások, a bemutatók és vásárok. Egyre növekszik azoknak a vállalatok a száma, amelyek ezek rendezésével, reklámozással foglal­koznak, bár a műszaki fejlesztés szem­pontjából a reklámot mint információ­­forrást még kevés helyen ismerték fel vállalatainknál. A tájékozódás megkönnyítésére a szer­ző ismerteti a hazai információs rend­szert, a nemzetközi szervezetek infor­mációs szerepét és a vállalaton belüli helyzetről való tájékozódás menetét. Je­lentőségének megfelelő részletességgel foglalkozik a tájékoztató tevékenység le­írásával, a tájékoztatás szervezeti-szer­vezési kérdéseivel, a tájékoztatás formái­val, eszközeivel és módszereivel. Külön fejezet tartalmazza a vállalati információs tevékenység technikai meg­valósításának leírását. Az írott anyagok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a vizuális, az auditív, az audiovizuális és a gépi adatfeldolgozású információhordo­zók. Ezek beszerzése, előállítása, tárolása, sokszorosítása, nyilvántartása komoly szakértelmet igényel. A Közgazdasági és Jogi Kiadó Duzs János könyvének megjelentetésével nagy segítséget ad ahhoz, hogy az egyre nö­vekvő információ-dömping ne káoszt eredményezzen, hanem hasznunkra vál­jék. Ferdinandy Sándor margójára k­ihatásában szerteágazó lehető­ségekről, gondokról, problé­mákról tárgyaltak a megyei és a megyei jogú városi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak elnökei azon a minapi tanácskozáson, amelyen a tanácsok bővülő gazdasági ön­állósága volt a fő téma. Végső so­ron ugyanis a lakosság életkörül­ményeinek alakításához járulnak hozzá a tanácsi önállósággal kap­csolatos új rendelkezések. A taná­csok költségvetésének, fejlesztési alapjának szabályozása, illetve a tanácsi gazdálkodás korszerűsített, módosított rendszere hozzájárul a nagyobb gazdasági eredmények el­éréséhez is. Mint ismeretes, a Mi­nisztertanács utasítására a Pénz­ügyminisztérium és az Országos Tervhivatal jogszabálytervezetet dolgozott ki a tanácsok gazdálko­dásának továbbfejlesztésére. Köz­életünk demokratizmusának tere­­bélyesedésére utal egyébként az a tény, hogy a tervezetben foglalta­kat az illetékesek még nem tekin­tik véglegeseknek, van és tovább­ra is lesz mód a hasznosítható ja­vaslatok felhasználására. Mindenki egyetért azzal, egyér­telműen helyeselhető is, hogy a kö­vetkező években tovább bővül a tanácsok önállósága, következés­képpen az eddiginél sokkal inkább érdekeltebbek lesznek területük gazdasági fejlesztésében. Amint ar­ra a szóban forgó tanácskozáson Vályi Péter pénzügyminiszter rá­mutatott, a mostani periódus külö­nösen fontos, hiszen a gazdasági reformot a III. ötéves terv köze­pén vezették be, így elsőként csak most, a IV. ötéves tervidőszakra készíthetnek a tanácsok öt évre szóló pénzügyi tervet. A nagyobb önállóság lehetővé teszi, hogy a ki­bővült bevételi forrásokból szár­mazó pénzt szabadabban használ­ják fel. Az új jogszabálytervezet azt is kimondja, hogy a követke­ző esztendőtől a tanácsok nemcsak a lakosság, a kereskedelem és a he­lyi ipar adóiból részesednek, hanem a minisztériumi vállalatok illet­ményadójából, eszközlek­ötési járu­lékaiból is. Az is a célszerűbb fel­­használást segíti, hogy a megosz­tott bevételi forrásokból — ez a központi bevételből a tanácsoknak átengedett hányad — a tanácsok részesedését és az állami hozzájá­rulást úgy kell megállapítani, hogy az összhangban legyen a népgazda­sági terv területfejlesztési célkitű­zéseivel, megfeleljen a központi és a helyi pénzalapok közötti egyen­súly követelményeinek, az ágazati célkitűzésekkel összhangban alátá­massza a kommunális, egészség­­ügyi, szociális és kulturális létesít­mények fenntartását, működésük színvonalának folyamatos javítását. Mindez együttesen elősegíti az egyes területek gazdasági fejlettsé­gében és ellátási színvonalában még tapasztalható aránytalanságok mérséklését is. Úgy véljük, a lakosság teljes he­lyeslésével is találkozik az az elha­tározás, hogy a következő öt esz­tendőben több mint 70 százalékkal növekszik a tanácsi beruházások összege, míg a népgazdasági szintű beruházások volumene mintegy 30 —32 százalékkal haladja majd meg­­ a III. ötéves tervben beruházásra fordított összegeket. A tanácsi be­ruházásokból elsősorban a lakás­építést, a víz, csatorna, közműfej­lesztést, az egészségügyi és kultu­rális ellátást, valamint a helyi köz­lekedést és városgazdálkodást igye­keznek fejleszteni. Mivel a tanácsok anyagi lehető­ségei a következő öt esztendőben jóval nagyobbak lesznek, mint ed­dig bármikor, jogos a bizakodás: az eddiginél jóval többet is tehetnek majd a lakosság érdekében. (h) 23

Next