Figyelő, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-07 / 27. szám
_____ vszi A közlekedés — közelről Világviszonylatban kevés település van, amely az ország életében játszott vezető szerepe miatt annyira jogosan viseli a főváros nevet, mint Budapest. Kedvező fekvése és más adottságok folytán az utóbbi évtizedekben különösen gyorsan nőtt Budapestnek, mint hazánk ipari, közlekedési, szolgáltatási, tudományos, közigazgatási és kulturális központjának fontossága és népessége. 1949 óta a főváros lakossága több mint 400 ezer fővel, közvetlen környékéé pedig mintegy 120—130 ezer fővel gyarapodott. (Európában egyedülállóan, az ország városi népességének mintegy 45 százaléka a fővárosban él.) A város nappali népessége a nagyszámú ingázókkal, a vidékről és a külföldről érkezőkkel együtt ma már megközelíti a 2,3 milliót. Mindez együttjár a fővárosi tömegközlekedés gondjainak szaporodásával, pótkocsik folyamatos selejtezése folytán jelentősen javult a járműpark összetétele. A régebbi típusú, favázas motorkocsik zömét főjavításuk során korszerűsítették, fémvázas szerkezetűvé építették át, és döntő többségében mint új, nagyobb teljesíményű motorral felszerelt ikerkocsit állították újra forgalomba. Így a villamosforgalmat jelenleg lebonyolító ,mintegy 1220 motor és közel 500 pótkocsi többsége már megfelel a mai követelményeknek. A fővárosi tömegközlekedési üzemágak közül az autóbusz-hálózat bővült leggyorsabban, teljes hossza az 1949. évi 249 km-rel szemben, ma már több mint 560 km. E járművek 101 viszonylaton, közel félszáz betét- és időszakos járaton, 18 gyorsjáraton, valamint jónéhány idény-, sport- és rendkívüli járaton közlekednek, a főváros minden külső peremkerületét érinti egy vagy több autóbuszvonal. A buszhálózat fejlesztése az elmúlt 20 évben három fő irányt követett. A külső kerületek és a városközpont között úgynevezett sugárirányú járatokat létesítettek. (Így teremtette meg az 56- os járat az észak-budai terület és a belváros közvetlen összeköttetését, vagy a 99-es a Pesterzsébet, Pacsirta telep, Kispest és a Nagykörút közötti kap(Folytatás a 2. oldalon) ^ BKV _oft tel Fejlődő hálózat Nagy-Budapest létrejötte óta a lakásszaporulat több mint 40 százaléka a korábban hátrányos helyzetben levő külső kerületekre jutott. A peremvárosokban kialakult új lakótelepek azonban ma még túlzottan „élettelenek’ és nagyrészt alvóváros” jellegűek. Az itt lakók zöme a napi munkavégzés, a szükséges vásárlások lebonyolítása, a kulturális és szórakozási igények kielégítése végett rendszeresen a főváros más, esetleg igen távoli pontjaira „közlekedik”. Érthető, hogy a népességgyarapodás, a lakosság növekvő foglalkoztatása, valamint a peremvárosi lakótelepek kiépülése és a főváros környéki településekről bejáró ingázók számának rohamos emelkedése miatt a budapesti tömegközlekedésben az utazások száma az 1949. évi 0,7 milliárddal szemben tavaly már megközelítette az 1,7 milliárdot. Az igények fokozódását követve az utóbbi két évtizedben a tömegközlekedést lebonyolító járművek együttes vonalhálózatának hossza közel 300 km-rel nőtt, és jelenleg meghaladja a 920 km-t. E hálózaton naponta átlagban mintegy 3000 jármű közlekedik, napi futási teljesítményük meghaladja a 0,5 millió km-t. Az említett hálózatbővítés eredménye az is, hogy a főváros lakosságának 96 százaléka jelenleg legfeljebb 500 méterre lakik valamilyen tömegközlekedési eszköz vonalától, illetve megállójától. Az ötvenes évek közepétől számottevő eredmények születtek a villamos közlekedés korszerűsítésében. 1955-ben még a villamospark mintegy kétharmad részének életkora 50 év körül volt. Azóta a 375 UV típusú motorkocsi és több mint 100 db csuklós jármű beszerzésével, valamint a korszerűtlen motor- és Jövedelempolitikánk dnemmája (3. old.) © Az MNB tájékoztatója (4. old.) , © Szabályozók és vállalati gondok (5.old.) o Vita a közgazdász klubban (6. old.) © Takarmányimport 1971-ben (11. old.) Aratás közben június közepén, két héttel az aratás kezdete előtt adott hivatalos prognózis szerint a „búzából jó közepes termés várható”. A közgazdasági érdeklődésű olvasó szeretné azt tudni, hogy a „jó közepes termés” hány mázsát jelent holdanként. Az olvasó kíváncsisága annál is inkább érthető, mert a termés értékrendje az utóbbi évtizedekben megváltozott. Hány mázsa a „jó közepes termés”? „Jó közepes termés” 1960 előtt holdanként mintegy 9 mázsa búzát jelentett. Az 1970. évi búzatermést általában gyenge, várakozáson aluli termésnek tartják, de ez átlagosan 12 mázsa felett volt holdanként. A mai fajták és agrotechnika mellett 1971-ben szerintünk „jó közepesnek” a 15—16 mázsa holdanként, (a 26—27 mázsás hektáronkénti) búzatermést tekinthetjük. A hivatalos termésbecslők óvatossága érthető, ha a múlt évi tapasztalatokat figyelembe vesszük. 1970-ben ugyanis az aratás előtt azt mondták, hogy megtermett már minden holdon átlag 15 mázsa búza. Betakarítani azonban csak 12 mázsát tudtak , mert átlag három mázsát holdanként elvitt az aratás idején az eső, a belvíz, a gyomosodás ... Ebből a tanulság, csak ha átvették a búzát, mondható meg, hány mázsa került a raktárba. A búzatermelőkkel szemben az az igény, hogy jól előkészített földbe vessék a jó magot és gondosan ápolják a növényt. Ennek a kötelességnek tsz-eink és állami gazdaságaink dolgozói ebben az évben is eleget tettek. Jó termés fejlődött ki a búzaföldeken. És ha nem ismétlődnek meg az aratás idején a tavalyi katasztrofális esőzések , a meteorológiai statisztika szerint ennek kevés az ese(Ausztriában 30 q-t, az NDK-ban 41,7 q-t, a világ legnagyobb búzaexportőr államában, az USA-ban 19,1 g-t termeltek 1968-ban hektáronként.) A hazai szükséglet fedezéséhez mintegy évi 2 millió tonna kenyérgabona felvásárlása szükséges. Ha ennél többet vásárolnak fel, úgy a többletet exportálják. (Például 1969-ben 2,5 millió tonna búzát vásároltak.) A búzatermés egy részét, kb. 1,1—1,2 millió tonnát, nem adják el, hanem a termelők vetőmagra, fejadagra és takarmányozási célra tartalékolják. A termelőnél maradó hányad nagyobb termés esetén kisebb, kisebb termés esetén nagyobb. E szerint a hazai szükséglet teljes kielégítéséhez kb. 3 millió tonnás búzatermés szükséges. A tavalyi gyengébb búzatermés 2,7 millió tonna volt, s ez csak szűken fedezte a belföldi szükségletet. Az idei aratás során a Gabonatröszt 2,5 millió tonna kenyérgabona felvásárlására készült fel. A búza terméshozamai, mint a táblázat is mutatja, emelkedő tendenciájúak. Vajon hogyan alakulnak a hozamok a jövőben?lyen, akkor az idén is (úgy mint 1968- ban, és 1969-ben) a hazai szükségletnél több gabonát takarítunk be. Termelés és hazai szükséglet A korábbi búzatermésekről a következő táblázat ad képet: A tendenciák elemzése azt mutatja, hogy a hozamok növekedésének eddigi üteme a későbbi években minden bizonynyal folytatódni fog. A hozamnövekedés egyik legfontosabb tényezője — a műtrágyaadag. Nos a műtrágyaadag az egész országban — elsősorban az új péti műtrágyagyár üzembe helyezése nyomán — növekedni fog. Nem kisebb faktora a terméshozamnak a fajta sem. Jelenleg zömmel a Bezosztaja I-et termelik és ezt — az egyébként jó fajtát — a közeli években háttérbe szorítják majd a még nagyobb termést adó új fajták, a „Kaukázus”, a „Ramnaja” és mások. Az átlaghozam növelésére mutató tényező az is, hogy az állami gazdaságok eddig is nagyobb (1967—69 három évében 18 g/kh, vagyis 32 mázsa hektáronként) átlagtermést takarítottak be. A tapasztalat szerint az országos átlag néhány év alatt beéri az állami gazdaságok korábbi átlagát. (Folytatás a 10. oldalon) A búza termésátlaga (q-ban) év 1931/4 1951/55 1961/65 1966 1967 1968 1969 1970 évek átlaga Holdanként 7,7 8,3 10,7 12,5 14,9 14,5 15,6 12,1 Hektáronként 13,7 14,6 18,6 21,7 25,9 25,2 27,1 21,3