Figyelő, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-05 / 1. szám

4 Az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan a lakosság mindinkább igényli a kulturáltabb, városiasabb jellegű lakásviszonyokat, amelyek egyik alapfeltétele a megfelelő színvonalú közműellátás. E nélkül a lakások korszerű higiéniai felszerelése, a gazdaságosabb fűtésformák tömegméretű alkalmazása nem, vagy csak aránytalanul költséges, egyedi megoldásokkal érhető el. A harmadik ötéves tervben a víz-, csatorna- és gázvezeték-hálózat jelentős mértékben bővült. Az 1960. évi állományhoz viszonyítva a vízvezeték-hálózat átlagosan évi 8 százalékkal, a csatornahálózat 4,5 százalékkal, a gázvezetékhálózat pedig mintegy 7 százalékkal növekedett. Így öt év alatt a települések vízvezeték-hálózata csaknem 5700 km-rel, csatornahálózata több mint 1100 km-rel, gázvezeték-hálózata mintegy 980 km-rel hosszabbodott. Öt év igénye: 43,8 milliárd forint Ám a fejlődés — mint a IV. ötéves terv előkészületei során a Gazdasági Bizottság is megállapította — korántsem kielégítő. Városaink zömében a közművek kiépítése a századfordulótáján történt, s ezek többségének elavultsága, valamint az igények növekedése folytán a szükségletektől való lemaradás a közműépítésben jóval nagyobb az országos átlagnál. Az urbanizáció, az építőipari termelés növekedése és a korszerű építési módok elterjedése a közművesítéssel szemben most minden eddiginél fokozottabb követelményeket támaszt. Szükségessé teszi, hogy a következő években a közműhálózat a nemzeti jövedelem emelkedésénél is gyorsabb ütemben gyarapodjék, mert csak így lehet elérni viszonylag rövid időn belül a kívánatos színvonalat. A víz- és csatornahálózatnak a lakásépítéshez kapcsolódó fejlesztésére és rekonstrukciójára a negyedik ötéves terv 12 milliárd forintot irányoz elő. Ebből új létesítményekre mintegy 8,5 milliárd forintot fordítanak tanácsi pénzforrásból, a 3—3,5 milliárd forint értékű rekonstrukciós munkák költségeit pedig a közművállalatok saját eszközeikből fedezik. Az említett összegekből 1975-ig várhatóan 4900 km vízhálózat (789 ezer m3/nap víztermelő kapacitás) és 1000 km csatornahálózat (370 ezer m3/nap szennyvíztisztító kapacitás) valósul majd meg. A A fejlesztés eredményeként a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya 34-ről 42 százalékra, a csatornahálózatba bekötötteké pedig 26-ról 33 százalékra emelkedik. Az energiafelhasználás szerkezeti korszerűsítése jegyében öt év alatt 3,2 milliárd forint jut a lakosság gázellátásának javítására, s 1975-ig 600 ezer új fogyasztó bekapcsolásával a lakásállomány 65 százalékát vonják majd be a vezetékes és palackos gázszolgáltatásba. A tervek szerint öt év múlva már csaknem 400 ezer lakás — a teljes lakásállomány több mint 11 százaléka — részesül korszerű hőellátásban. A beruházások elsősorban a távhőellátás rendszerének bővítésére irányulnak. Az ÉVM és az Országos Vízügyi Hivatal a IV. ötéves tervre a közműépítési kapacitások gyorsütemű, évi 12—15 százalékos növelését irányozta elő. A terv készítői figyelembe vették, hogy a korszerű közműellátást nemcsak a városokban, hanem egyre inkább a falvakban is igénylik, ezért a következő öt évben országosan 43,8 milliárd forintos közműépítési igény jelentkezésével számoltak. Ebből a vízellátás és a csatornázás 26— 27, a villamosenergia-ellátás 6,3—6,5, a gázellátás 3,8—4, a távfűtési hálózat kiépítése pedig mintegy 4,3—4,5 milliárd forint értéket képvisel. A számítások szerint kb. 35 milliárd Ft értékű közműépítési-szerelési munka elvégzésére — megfelelő fejlesztés útján — az építőipar meglevő szervezetei alkalmasak, a fennmaradó 7 milliárd Ft értékű építés azonban csak új vállalatok létrehozásával valósítható meg. Ezért a GB határozata alapján 6 új regionális közmű- és mélyépítő vállalat kezdte meg e működését. Az ÉVM Győrött és Nyíregyházán, Szegeden és Gödöllőn, az OVH pedig Egerben és Kaposvárott szervezett új vállalatot. A hat új szervezet előreláthatólag 1973 végére éri majd el tervezett évi 300—500 millió forintos kivitelező kapacitását. Új módszerekkel és anyagokkal Az új termelő egységek létrehozása nem csupán egyszerűen kapacitásbővítést ígér, hanem a hazai adottságokhoz igazodó korszerű közműépítési technológiák széleskörű meghonosítását is. A műszaki fejlesztés egyik fontos feladata a földmunkák fajlagos mennyiségének csökkentése. Ez egyrészt korszerű dúcoló berendezések, másrészt olyan technológiák és gépi berendezések alkalmazásával érhető el, amelyek nem a nyomvonal teljes hosszában történő kiásása, hanem fúrás és csőbepréselés, vagy alagútszerű kiképzés útján alakítják ki a vezetéket. A közműalagutas építési mód széles körű alkalmazásának nagy előnye lesz, hogy a ma még gyakori és kellemetlen útelzárásokat a minimumra csökkenti. A közműépítést gyorsítja és olcsóbbítja majd az előregyártott csővezetékek fajlagos súlyának mérsékelése, a könynyebb anyagú csőfajták (például: azbesztcement-csövek) térhódítása is. A hagyományos építésmódok fejlesztése elősorban az élőmunkával való takarékosság jegyében történhet. Főként az igen munkaigényes anyagmozgatást célszerű korszerűsíteni. A nagyarányú közműépítési program végrehajtása megköveteli az építés-előkészítés színvonalának javítását is. A tapasztalatok szerint ma még a nagy lakótelep-építkezéseken is — ahol pedig a korszerű építési módok hatékony alkalmazása a szoros programozáson alapul — sokszor elkésik a szanálás és az alapközművesítés. Az ilyenfajta szervezési zavar pedig nemcsak a kivitelező vállalatok munkáját lassítja, hanem jelentős többletkiadást is okoz. A közműépítés növekvő anyagszükségletének kielégítésére már a 60-as évek utolsó harmadában jelentős beruházások kezdődtek. A Cement- és Mészipari Művek saját fejlesztési alapjából és bankhitelből 1969 márciusában Selypen hozzáfogott egy új 200 millió forintba kerülő azbesztcementcső-gyár építéséhez. A szükséges különleges cement a Zagyvaparti üzemben kellő mennyiségben és minőségben rendelkezésre áll, azbesztet a Szovjetunióból vásárolnak, az üzemvitelhez szükséges gépi technológiát pedig Olaszországból szerezték be. A közeljövőben termelésbe lépő üzem évente mintegy 1200 km hosszúságú azbeszt-cementcső gyártásával segíti a közműhálózat fejlesztését. 1971-ben befejeződött a BVM szentendrei gyárának a rekonstrukciója. A létrehozott 11 000 négyzetméter alapterületű gyártócsarnokban főként a közművesítéshez készítenek előregyártott, előfeszített beton nyomó- és gravitációs csöveket. A gyáregység — teljes kapacitásának elérése után — évente 45 km hosszúságú vezetékhez elegendő csőmennyiséget szolgáltat. A távhő- és gázellátás acélcső-szükségletét a IV. ötéves tervben a KGM vállalatainál megvalósuló fejlesztés és a kisebb mértékben növekvő import fedezi. A gépészeti szerelvények, berendezések és korszerű gépi felszerelések iránti igény nagyobb részét ugyancsak ki tudja majd elégíteni a hazai termelés. Építés — vaktában? A közműépítési igények kielégítéséhez természetesen nem csak új vállalatok és gyártói szükségesek. Legalább ilyen fontos a már működő vállalatok mélyépítő kapacitásának gyorsütemű fejlesztése, amelynek ma már szinte egyetlen járható útja: a gépesítés fokozása. A gépállomány teljesítménye a közműépítést is végző mélyépítő vállalatoknál 1965 és 1968 között évente mindössze 3 ezer lóerővel nőtt. Az utóbbi két évben viszont e vállalatok fejlesztési alapjuknak már nagyobb hányadát fordították gépbeszerzésre, és így két év alatt gépparkjuk kapacitása 60 ezer lóerővel emelkedett. (1970 végén 18 642 gép volt birtokukban, összesen 329 ezer lóerős teljesítménnyel.) Az átlagot meghaladó mértékben nőtt a földmunkagépek csoportjában a gumikerekes kanalaskotrók, valamint a földtolók és árokásók száma, lényegesen emelkedett a különféle rakodógépek, valamint az anyagmozgatást végző autódaruk száma is. A gépállomány e gyarapodása ellenére a közműépítés ütemét oly erősen meghatározó földmunkák gépesítettségi foka nem fejlődött eléggé. Ennek egyik oka a gépek igen alacsony időkihasználása. Igaz viszont, hogy a gépi földmunkát sok „külső” tényező nehezíti. Ilyen például, hogy a már lakott területeken a föld alatti víz- és csatornahálózat, villamos- és postai kábelvezeték, valamint gázvezeték pontos nyomvonalát tartalmazó komplex térképek általában hiányoznak. A közterületeken levő nyomócsőhálózat csaknem egynegyedének pontos helye és mérete nem ismeretes. Különösen a vidéki városokban kedvezőtlen a helyzet, mert itt sokszor még a pár évtizede lefektetett közművek nyomvonalait sem tartják számon. A fővárosban viszonylag kedvezőbbek a körülmények, de a közműveket üzemeltető hat vállalat itt is általában csak a saját hálózatáról rendelkezik megbízható térképpel. A közművesítésben gyakran keletkező csőtörések, kábelszakadások, balesetek többnyire ezzel a gonddal függnek össze. Pedig a sérült, törött csövekből eredő vízszivárgás kárai évente általában megközelítik a 100 millió forintot, és a térképek hiánya, a „vaktában” való kivitelezés miatt a közműtelepítés lelassulása is nagy anyagi veszteségeket okoz. Az ilyenfajta károk elkerülésére az ÉVM rendeletet szándékozik kiadni, amely országosan kötelezővé teszi az egységes közműhálózati térképek készítését. Csak dicsérni lehet az olyan öntevékenységet, amellyel néhány településen, a rendeletre nem várva, addig is igyekeznek javítani a helyzeten. A fővárosban például a BUVÁTI megrendelésére a geodéták már készítik Pesterzsébet és Rákospalota egységes közműhálózati térképét. A felméréshez használt elektromos műszer nemcsak a közművek helyéről, hanem a csövek anyagáról, vastagságáról is értékes adatokat szolgáltat. A vidéki városok közül elsőnek Szombathely foglalkozik hasonló előkészítő munkával. A közműépítkezéseket gyorsító különféle intézkedések igen sürgősek és fontosak, mert a hatvanas években a kivitelezés alacsony műszaki színvonala miatt általában megnövekedett a közmű-létesítmények „átfutási ideje”. A vezetékek építménycsoportjában az 1960. évi 243 napról 318 napra emelkedett az átlagos kivitelezési idő. Segítenek a vállalatok A már körvonalazott nagy közműépítési program megvalósítására a GB-határozat szellemében jól felkészült, az ÉVM Közmű- és Mélyépítő Vállalata. A vállalat évi 100 millió forint termelésű, mintegy 500 főt foglalkoztató győri főépítésvezetősége az ottani új vállalat, alapító magva lett. Az anyavállalat természetesen pótolni kívánja az így támadt „kiesést”. Az államtól kapott 87 milliós támogatás és hitel felhasználásával gépi állóeszköz-állományát az ötéves tervidőszakban megkétszerezi, számottevő létszámnövekedést viszont nem tervez. Eddigi évi 600 milliós termelését elsősorban a korszerű technika lehetőségeinek kiaknázásával szándékozik 1975-ig 1,1 milliárd forintra növelni. Az erősen iparosodó és városiasodó Borsod megyében is a közműépítésben leggyengébb az építőipar teljesítőképessége. Ezért az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat alapvető feladatának tekinti mélyépítő kapacitásának növelését. A tervek szerint a jelenlegi évi 100 millió forint helyett 1975-ben már háromszoros értékű mélyépítő munkát végeznek el. A fejlesztést ez a vállalat ugyancsak a gépesítésre alapozza, amelyhez mintegy 100 millió forintos kölcsönt igyekszik szerezni. A kapacitáshiány csökkentését jól szolgálja a Miskolci Mélyépítő Vállalat is, amely a közelmúltban új közműépítő-részleget hozott létre, hogy ily módon termelését öt év alatt 40 százalékkal emelhesse. A fővárosban a közműépítés átlagon felüli növelése miatt (az országos közművesítési program mintegy harmadrésze Budapesten valósul meg) különösen fontosak a kapacitásfejlesztő intézkedések. A Fővárosi Tanács ezért még az új ötéves tervidőszak előtt összevonással létrehozta a Fővárosi Út- és Közműépítő Vállalatot. Az elmondottak igazolják, hogy a korszerűbb életkörülményeket szolgáló országos közműprogram megvalósításában az állam anyagi áldozatain, a sok pénzbe kerülő beruházásokon kívül nagy szerep jut a tanácsok és a vállalatok öntevékeny szervező-fejlesztő munkájának is. Keller Ílászló X.(ol.b Fellendülőben a közműépítés HUI EXPORT Megvételre kínáljuk raktárunkról az alábbi tételeket: Különböző löketű, 1500 típusú MECHMAN léghengerek 362/300 típusú, 4 utas vezérlő szelepek, 220 V váltóáramú tekerccsel. Szerelvények: 338/2 típusú hangtompítók AN—838-as csatlakozók tömítő - gyűrűk és egyéb szerelvények. MHP 82/300-as típusú, triplex dugattyús szivattyú, hajtóművel, elektromotorral, komplett, 1 db szinkron elektromotor, OD 245/8 típusú komplett, gerjesztődinamóval 380 V 50 Hz. Különböző méretű 1599-es Li és La típusú eredeti „MERKEL" tömítések 0 38-tól 0 360-ig. Távműködtetésű, 667 AC—1” típusú Fischer nyomásszabályozó, sűrített levegőhöz. Két állású, 3 nyílású Szervó-működtetésű szelepek. NA 30-as rugós terhelésű 30 atm. biztosító szelepek. Kis teljesítményű MINUTEIRE SYNCHROME típusú automatikus zsírzó berendezések. A 9, C1A, C1B jelű, villamos futódaru vezérlő berendezések. SZAPKOVB típusú 1 kV-os erőátviteli kábelek. NSROU-K 1 típusú darukábelek. 5 TK 70 M típusú lúgos akkumulátor telepek. Különböző típusú transzformátor betáplálások és erőátviteli leágazások. CSEPEL VAS- ÉS FÉMMŰVEK EXPORT FŐVÁLLALKOZÓ IRODA • ügyintéző: Rajcsányi Istvánná. Telefon: 131-303. FIGYELŐ, 1972. JANUÁR 5.