Figyelő, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-05 / 27. szám

, X ^^i'/ • ^ Árukölcsönzés ma és holnap Ha az árukölcsönzésről esik szó, az em­ber hajlamos azt gondolni, hogy a lakos­ságnak történő ilyenfajta szolgáltatás vol­taképpen a szegénységi bizonyítvány, a rossz áruellátás, vagy a nem kielégítő anyagi körülmények jele. Valóban, ez a kereskedelmi-szolgáltatási üzletág — olyan korszakban született meg nálunk (a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatot 1936-ban alapították), amikor bizonyos tartós fogyasztási cikkekhez — például mosógéphez, porszívóhoz, padlókefélő géphez — meglehetősen nehéz volt hozzá­jutni és a lakosság széles rétegei nem is igen engedhették meg maguknak, hogy ilyen kisgépeket vásároljanak. Ekkor­tájt az árukölcsönzés nemcsak az egyé­ni pénzszűkét ellensúlyozta, hanem az országosat is. Elsődlegesnek számított az a hasznos funkciója, hogy a tartós és esetleg csak idényszerűen vagy alkalmi­lag használt fogyasztási cikkeket kézről kézre adta, tehát lehetővé tette, hogy a korlátozott termelőkapacitásokat, s az ezekből származó eszközállományt minél jobban kihasználjuk. Ám az akkori állapotokról­­nem sza­bad túl messzire vezető következtetésekre jutni, s az említett összefüggések miatt az árukölcsönzést egyszer s mindenkorra „a szegénység üzletágaként” elkönyvelni. A tények — bel- és külföldön egyaránt — egészen mást bizonyítanak. A jobb mód jele A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat­inak már „csecsemő korában” felfedezhet­jük az emelkedő életszínvonal hatását, ösztönző erejét. A vállalat tevékenységé­ben hamarosan elvesztették vezető sze­repüket az elsősorban szociálpolitikai segítséget adó, állami dotációval támoga­tott kölcsönáruk (gyermekkocsi, csecse­mőmérleg stb.) és már az első években a háztartási kisgépek, kölcsönforgalma lépett előtérbe. Márpedig, aligha kell bi­zonygatni, hogy a hagyományos ház­tartási eszközök sutba dobása, és helyet­tük a kölcsön,gépek használata egymagá­ban is a növekvő igényeket és az ezek­hez lassanként hozzáemelkedő jobb anyagi színvonalat jelezte. Később még inkább érvényre jutott ez az irányzat. Az él­etszínvonal emelkedésé­vel az árukölcsönzés iránti érdeklődés mit sem csökkent, s a vállalat „kénytelen volt” bővíteni hálózatát, forgalmát, vá­lasztékát egyaránt. Árbevétele az indulás éve óta hétszeresére, létszáma mintegy hatszorosára, nyeresége pedig több mint húszszorosára nőtt. A bérbeadott cikkek listáján ma már több száz fajta ipari gyártmány szerepel, s ezek készletének értéke 170 millió forint, ami az 1937. évi­nek hatszorosa. A töretlen fejlődés nyilvánvalóan az­zal magyarázható — és ez egészen ter­mészetes, világszerte észlelhető jelenség —, hogy a műszaki fejlődés és az egyéni kényelmi, művelődési, esztétikai igények növekedése lényegesen gyorsabb, mint a személyi jövedelmek gyarapodása. Egyre több embernek telik arra, hogy az olyan alapvető komfort-kellékeket, mint a ház­tartási kisgépek, megvegye, de esetleg televízióra, hűtőgépre, vagy még inkább a campingcikkekre, barkácsolóeszközökre, a magnetofonra és más, ritkábban használt eszközökre egyelőre nem futja. De hivatkozhatunk számos külföldi példára, tapasztalatra is. A­­nálunk lé­nyegesen gazdagabb nyugati országokban még régebben és nagyobb mértékben vi­rágzik az árukölcsönzési üzlet. Az Egye­sült Államokban például 10 ezernyi köl­csönzőbolt működik, évi forgalmuk az egymilliárd dollárnál tart. (A Belkereske­delmi Kölcsönző Vállalatnak jelenleg 40 boltja van, ebből 23 Budapesten, s ezek forgalmát lényegében csak a Jelmezköl­csönző Vállalat, az ÁFÉSZ-bolthálózat, valamint néhány magánkölcsönző megle­hetősen szerény volumenű szolgáltatásai egészítik ki.) A fejlettebb ipari országokban a miénknél lényegesen szélesebb a köl­csönzés skálája is: bankettek és házi ün­nepségek komplett terítékének bérbe­adásától, lakókocsik, fotólaboratóriumok, sőt, hogy néhány extrém példát is mond­junk — gyermekpelenkák és póni­­lovak (!) kölcsönzéséig mindenre kiter­jed. A nyugati cégek gondosan ügyelnek arra, hogy az árukölcsönzés anyagi fel­tételei lényegesen előnyösebbek legye­nek, mint a részletre vásárlás kondíciói, s általában legfeljebb feleannyiba kerül az árukat bérbevenni, mint amennyit azo­nos idő alatt azonos áruért részlettörlesz­tésként fizetni kellene. A kölcsönzött cik­keket viszont többnyire csak akkor bo­csátják áruba, adják el használójának, ha ára legalább 120 százalékos mértékben visszatérett. Új igények, új tervek Nyugati tapasztalat az is — és erre építik az üzletág jövőjét —, hogy a lakos­ság mindinkább szeretne azonnal haszná­lója lenni a legkorszerűbb és legtetszető­sebb gyártmányoknak, s a fogyasztási cikkek gyors erkölcsi avulása miatt job­(Folytatás a 2. oldalon) A KGST külkereskedelmi árrendszere (3. old.) A kiemelt kutatások irányítása (5. old.)­­ Beruházási hiteldöntés (6. old.) A műszálgyártás és az import (7. old.) A békekölcsön-sorsolás teljes listája (13—13. old.) Szervezés — megtervezve A műszaki-gazdasági tervezés a válla­latok többségénél sokéves tapasztalatok­ra, kipróbált módszerekre épül. A szerve­zés tervezése, programozása viszont új­szerű feladat, amelynek módszereit, mechanizmusát most keresik, alakítják ki a vállalatok. A szervezés korszerűsí­tésének sikere pedig jórészt attól függ, hogyan fejlődik a vállalatoknál a szer­vezés tervezésének rendszere, mennyire lesznek megalapozottak a most készülő szervezésfejlesztési programok. A szervezés tartalékainak feltárása és mozgósítása, majd a szervezési tevékeny­ség folyamatos fejlesztése ugyanis csak a szervezés tervezésével, programozásával lehet eredményes. Csak így biztosítható: a szervezési tevékenység összhangja a vál­lalat előtt álló fő feladatokkal; az átfo­gó szemlélet érvényesítése, vagyis az, hogy az egyes elemek, alrendszerek fej­lesztése összhangban legyen az egész vál­lalati tevékenység korszerűsítésével, s az, hogy minden szervezési akciót a vállalat több évre szóló szervezési stratégiájának részeként lehessen megítélni, kidolgozni, majd bevezetni. Elkerülni a végleteket Mire terjedjen ki a tervezés, milyen tevékenységeket fogjanak át a szervezés­­fejlesztési programok? A mai felfogások ismeretében úgy tűnik, hogy két véglet­től kell óvakodni. Az egyik leszűkítve értelmezi a szervezést és így a tervezés csak a szervezés egyes területeire terjed ki (pl. csak a munkaszervezésre). A má­sik szélsőséges felfogás, amikor „partta­lanná” válik a tervezés, mert olyan te­vékenységekre is kiterjed, amelyek még közvetve sincsenek kapcsolatban a szer­vezéssel.­­ A vállalati szervezés fő területei a kö­vetkezők: A A vállalati irányítás és gazdálkodás szervezése, amelynek főbb elemei: a vál­lalati funkció , folyamat és szervezet rendszer, a vállalati döntési és informá­ciórendszer, a belső érdekeltségi rend­szer kialakítása, illetve fejlesztése, a vál­lalati működés szabályozása, az ügyvitel megszervezése. A termelés szervezése, amely az alap­­tevékenység, valamint a kisegítő-kiszol­gáló folyamatok térbeli és időbeli meg­osztásával és összehangolásával foglalko­zik. Az alaptevékenységi folyamatok szervezésének központi kérdései: a gyár­tási rendszerek kialakítása, illetve fej­lesztése. A kisegítő-kiszolgáló folyamatok szervezése pedig az anyagmozgatás, a karbantartás, az energiagazdálkodás és a gyártóeszköz-gazdálkodás folyamatait fogja át. A munkaszervezés, amelynek főbb fel­adatai: a munkahelyek szervezésének és kiszolgálásának javítása; a munkameg­osztás és összehangolás tökéletesítése (többgépes munka szervezése stb.); a munkafolyamatok és -módszerek éssze­rűsítése; a bérformák és bérrendszerek fejlesztése; a munkanormázás tökélete­sítése; a munka és pihenés ésszerű rend­szerének kidolgozása és bevezetése. A számítógépes szervezés fejlesztésével kapcsolatos célok a vállalati irányítás, a termelés és a munkaszervezés szerkezeti elemeiként kezelhetők. Annál inkább járható ez az út, mivel a szervezés egyik­­ törekvése az, hogy rendszereket hozzon­­ létre, amelyekben az egyes elemek, al­rendszerek célszerűen integrálódnak. Lényeges, hogy a szervezési progra­mok összeállítása során a vállalatok a szervezés minden alapvető területére ki­terjedően vizsgálják meg a tartalékokat. Így érhető el az, hogy a fejlesztési prog­ramok kialakításánál minden fontosabb szervezéskorszerűsítési lehetőséget mér­legeljenek, továbbá, hogy a komplexitás e tekintetben is megfelelően érvényesül­jön. Középtávú és éves program A szervezési terveknek két alapvető típusa: a középtávú és az éves szerve­zés-fejlesztési terv. Az éves és a közép­távú szervezési programoknak vannak közös vonásaik is, de jellegükben, tar­talmukban lényegesek a különbségek. A középtávú szervezési tervben a szer­vezés fejlesztésének fő céljait, alapvető feladatait kell összefoglalni, kimutatva ezek várható hatását is. A tervben cél­szerű azt is rögzíteni, hogy a jelentő­sebb szervezési feladatok kidolgozása, bevezetésre való előkészítése, melyik vállalati vagy külső szerv feladata. A szervezés középtávú tervének össze­állításához fontos kiinduló támpont a technológia, a gépesítés és automatizálás közép- és hosszútávú fejlesztési elő­irányzatainak szervezési vonatkozású elemzése. A műszaki fejlesztés ugyanis legtöbb esetben eleve igényli a szervezés fejlesztését, és sok tekintetben kedvező feltételeket teremt is hozzá. A géppark korszerűsítése, olyan gépek üzembe helye­zése, amelyeknél nagy az automatikus gépi idő aránya, elősegíti például a több­gépes rendszerek alkalmazását, illetve továbbfejlesztését. A szervezés középtá­vú tervezésénél azt is meg kell vizsgál­ni, hogy a szervezéstudomány az utóbbi időben milyen eredményeket ért el és ezekből az adott területen mit, milyen előkészítés mellett lehet hasznosítani. A (Folytatás a 1. oldalon)"

Next