Figyelő, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-05 / 27. szám
, X ^^i'/ • ^ Árukölcsönzés ma és holnap Ha az árukölcsönzésről esik szó, az ember hajlamos azt gondolni, hogy a lakosságnak történő ilyenfajta szolgáltatás voltaképpen a szegénységi bizonyítvány, a rossz áruellátás, vagy a nem kielégítő anyagi körülmények jele. Valóban, ez a kereskedelmi-szolgáltatási üzletág — olyan korszakban született meg nálunk (a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatot 1936-ban alapították), amikor bizonyos tartós fogyasztási cikkekhez — például mosógéphez, porszívóhoz, padlókefélő géphez — meglehetősen nehéz volt hozzájutni és a lakosság széles rétegei nem is igen engedhették meg maguknak, hogy ilyen kisgépeket vásároljanak. Ekkortájt az árukölcsönzés nemcsak az egyéni pénzszűkét ellensúlyozta, hanem az országosat is. Elsődlegesnek számított az a hasznos funkciója, hogy a tartós és esetleg csak idényszerűen vagy alkalmilag használt fogyasztási cikkeket kézről kézre adta, tehát lehetővé tette, hogy a korlátozott termelőkapacitásokat, s az ezekből származó eszközállományt minél jobban kihasználjuk. Ám az akkori állapotokrólnem szabad túl messzire vezető következtetésekre jutni, s az említett összefüggések miatt az árukölcsönzést egyszer s mindenkorra „a szegénység üzletágaként” elkönyvelni. A tények — bel- és külföldön egyaránt — egészen mást bizonyítanak. A jobb mód jele A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatinak már „csecsemő korában” felfedezhetjük az emelkedő életszínvonal hatását, ösztönző erejét. A vállalat tevékenységében hamarosan elvesztették vezető szerepüket az elsősorban szociálpolitikai segítséget adó, állami dotációval támogatott kölcsönáruk (gyermekkocsi, csecsemőmérleg stb.) és már az első években a háztartási kisgépek, kölcsönforgalma lépett előtérbe. Márpedig, aligha kell bizonygatni, hogy a hagyományos háztartási eszközök sutba dobása, és helyettük a kölcsön,gépek használata egymagában is a növekvő igényeket és az ezekhez lassanként hozzáemelkedő jobb anyagi színvonalat jelezte. Később még inkább érvényre jutott ez az irányzat. Az életszínvonal emelkedésével az árukölcsönzés iránti érdeklődés mit sem csökkent, s a vállalat „kénytelen volt” bővíteni hálózatát, forgalmát, választékát egyaránt. Árbevétele az indulás éve óta hétszeresére, létszáma mintegy hatszorosára, nyeresége pedig több mint húszszorosára nőtt. A bérbeadott cikkek listáján ma már több száz fajta ipari gyártmány szerepel, s ezek készletének értéke 170 millió forint, ami az 1937. évinek hatszorosa. A töretlen fejlődés nyilvánvalóan azzal magyarázható — és ez egészen természetes, világszerte észlelhető jelenség —, hogy a műszaki fejlődés és az egyéni kényelmi, művelődési, esztétikai igények növekedése lényegesen gyorsabb, mint a személyi jövedelmek gyarapodása. Egyre több embernek telik arra, hogy az olyan alapvető komfort-kellékeket, mint a háztartási kisgépek, megvegye, de esetleg televízióra, hűtőgépre, vagy még inkább a campingcikkekre, barkácsolóeszközökre, a magnetofonra és más, ritkábban használt eszközökre egyelőre nem futja. De hivatkozhatunk számos külföldi példára, tapasztalatra is. Análunk lényegesen gazdagabb nyugati országokban még régebben és nagyobb mértékben virágzik az árukölcsönzési üzlet. Az Egyesült Államokban például 10 ezernyi kölcsönzőbolt működik, évi forgalmuk az egymilliárd dollárnál tart. (A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnak jelenleg 40 boltja van, ebből 23 Budapesten, s ezek forgalmát lényegében csak a Jelmezkölcsönző Vállalat, az ÁFÉSZ-bolthálózat, valamint néhány magánkölcsönző meglehetősen szerény volumenű szolgáltatásai egészítik ki.) A fejlettebb ipari országokban a miénknél lényegesen szélesebb a kölcsönzés skálája is: bankettek és házi ünnepségek komplett terítékének bérbeadásától, lakókocsik, fotólaboratóriumok, sőt, hogy néhány extrém példát is mondjunk — gyermekpelenkák és pónilovak (!) kölcsönzéséig mindenre kiterjed. A nyugati cégek gondosan ügyelnek arra, hogy az árukölcsönzés anyagi feltételei lényegesen előnyösebbek legyenek, mint a részletre vásárlás kondíciói, s általában legfeljebb feleannyiba kerül az árukat bérbevenni, mint amennyit azonos idő alatt azonos áruért részlettörlesztésként fizetni kellene. A kölcsönzött cikkeket viszont többnyire csak akkor bocsátják áruba, adják el használójának, ha ára legalább 120 százalékos mértékben visszatérett. Új igények, új tervek Nyugati tapasztalat az is — és erre építik az üzletág jövőjét —, hogy a lakosság mindinkább szeretne azonnal használója lenni a legkorszerűbb és legtetszetősebb gyártmányoknak, s a fogyasztási cikkek gyors erkölcsi avulása miatt job(Folytatás a 2. oldalon) A KGST külkereskedelmi árrendszere (3. old.) A kiemelt kutatások irányítása (5. old.) Beruházási hiteldöntés (6. old.) A műszálgyártás és az import (7. old.) A békekölcsön-sorsolás teljes listája (13—13. old.) Szervezés — megtervezve A műszaki-gazdasági tervezés a vállalatok többségénél sokéves tapasztalatokra, kipróbált módszerekre épül. A szervezés tervezése, programozása viszont újszerű feladat, amelynek módszereit, mechanizmusát most keresik, alakítják ki a vállalatok. A szervezés korszerűsítésének sikere pedig jórészt attól függ, hogyan fejlődik a vállalatoknál a szervezés tervezésének rendszere, mennyire lesznek megalapozottak a most készülő szervezésfejlesztési programok. A szervezés tartalékainak feltárása és mozgósítása, majd a szervezési tevékenység folyamatos fejlesztése ugyanis csak a szervezés tervezésével, programozásával lehet eredményes. Csak így biztosítható: a szervezési tevékenység összhangja a vállalat előtt álló fő feladatokkal; az átfogó szemlélet érvényesítése, vagyis az, hogy az egyes elemek, alrendszerek fejlesztése összhangban legyen az egész vállalati tevékenység korszerűsítésével, s az, hogy minden szervezési akciót a vállalat több évre szóló szervezési stratégiájának részeként lehessen megítélni, kidolgozni, majd bevezetni. Elkerülni a végleteket Mire terjedjen ki a tervezés, milyen tevékenységeket fogjanak át a szervezésfejlesztési programok? A mai felfogások ismeretében úgy tűnik, hogy két véglettől kell óvakodni. Az egyik leszűkítve értelmezi a szervezést és így a tervezés csak a szervezés egyes területeire terjed ki (pl. csak a munkaszervezésre). A másik szélsőséges felfogás, amikor „parttalanná” válik a tervezés, mert olyan tevékenységekre is kiterjed, amelyek még közvetve sincsenek kapcsolatban a szervezéssel. A vállalati szervezés fő területei a következők: A A vállalati irányítás és gazdálkodás szervezése, amelynek főbb elemei: a vállalati funkció , folyamat és szervezet rendszer, a vállalati döntési és információrendszer, a belső érdekeltségi rendszer kialakítása, illetve fejlesztése, a vállalati működés szabályozása, az ügyvitel megszervezése. A termelés szervezése, amely az alaptevékenység, valamint a kisegítő-kiszolgáló folyamatok térbeli és időbeli megosztásával és összehangolásával foglalkozik. Az alaptevékenységi folyamatok szervezésének központi kérdései: a gyártási rendszerek kialakítása, illetve fejlesztése. A kisegítő-kiszolgáló folyamatok szervezése pedig az anyagmozgatás, a karbantartás, az energiagazdálkodás és a gyártóeszköz-gazdálkodás folyamatait fogja át. A munkaszervezés, amelynek főbb feladatai: a munkahelyek szervezésének és kiszolgálásának javítása; a munkamegosztás és összehangolás tökéletesítése (többgépes munka szervezése stb.); a munkafolyamatok és -módszerek ésszerűsítése; a bérformák és bérrendszerek fejlesztése; a munkanormázás tökéletesítése; a munka és pihenés ésszerű rendszerének kidolgozása és bevezetése. A számítógépes szervezés fejlesztésével kapcsolatos célok a vállalati irányítás, a termelés és a munkaszervezés szerkezeti elemeiként kezelhetők. Annál inkább járható ez az út, mivel a szervezés egyik törekvése az, hogy rendszereket hozzon létre, amelyekben az egyes elemek, alrendszerek célszerűen integrálódnak. Lényeges, hogy a szervezési programok összeállítása során a vállalatok a szervezés minden alapvető területére kiterjedően vizsgálják meg a tartalékokat. Így érhető el az, hogy a fejlesztési programok kialakításánál minden fontosabb szervezéskorszerűsítési lehetőséget mérlegeljenek, továbbá, hogy a komplexitás e tekintetben is megfelelően érvényesüljön. Középtávú és éves program A szervezési terveknek két alapvető típusa: a középtávú és az éves szervezés-fejlesztési terv. Az éves és a középtávú szervezési programoknak vannak közös vonásaik is, de jellegükben, tartalmukban lényegesek a különbségek. A középtávú szervezési tervben a szervezés fejlesztésének fő céljait, alapvető feladatait kell összefoglalni, kimutatva ezek várható hatását is. A tervben célszerű azt is rögzíteni, hogy a jelentősebb szervezési feladatok kidolgozása, bevezetésre való előkészítése, melyik vállalati vagy külső szerv feladata. A szervezés középtávú tervének összeállításához fontos kiinduló támpont a technológia, a gépesítés és automatizálás közép- és hosszútávú fejlesztési előirányzatainak szervezési vonatkozású elemzése. A műszaki fejlesztés ugyanis legtöbb esetben eleve igényli a szervezés fejlesztését, és sok tekintetben kedvező feltételeket teremt is hozzá. A géppark korszerűsítése, olyan gépek üzembe helyezése, amelyeknél nagy az automatikus gépi idő aránya, elősegíti például a többgépes rendszerek alkalmazását, illetve továbbfejlesztését. A szervezés középtávú tervezésénél azt is meg kell vizsgálni, hogy a szervezéstudomány az utóbbi időben milyen eredményeket ért el és ezekből az adott területen mit, milyen előkészítés mellett lehet hasznosítani. A (Folytatás a 1. oldalon)"