Figyelő, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Kétmilliárd rubel Nem is olyan régen a népgazdaság egyik jelentős problémáját jelentették azok a hullámhegyek és völgyek, amelyek az ipari vállalatok rendelésállományát jellemezték, különösen az év kezdeti időszakában. Bár teljes kiegyensúlyozottságról — és különösen ütemes termelésről — ma sem beszélhetünk, az utóbbi években lényegezünk, az utóbbi években lényeges javulás következett be. A többi között azért, mert a külkereskedelem szférájában időben történő, jó előkészítéssel ma már többnyire részleteiben is sikerül összehangolni legnagyobb kereskedelmi partnereinkkel az elkövetkező évre előirányzott kölcsönös szállításokat. Jó példa erre az az árucsereforgalmi jegyzőkönyv, amelyet 1973-ra vonatkozólag az elmúlt napokban írtak alá Moszkvában Nyikolaj Patolicsev és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterek. A jegyzőkönyv jelentőségét mindenekelőtt az abban rögzített volumen határozza meg: a kölcsönös szállítások az előirányzat szerint 1973-ban hét százalékkal haladják meg az 1972. évi jegyőkönyvben tervbe vett forgalmat, túlhaladva az 1,9 milliárd rubelt. Aligha kétséges azonban, hogy a tényleges szállítások — mint ahogy ez 1972-ben is történt — nem állnak meg az előirányzatnál, s így megalapozottan fejezte ki az aláírásnál a szovjet külkereskedelmi miniszter azt a reményét, hogy 1973- ban sikerült elérni és meghaladni a kétmilliárd rubeles forgalmat, első ízben az országaink közötti gazdasági kapcsolatok történetében. A forgalom ilyen tekintélyes bővülése mellett különös figyelmet érdemelnek azok a minőségi változások, amelyek — a most aláírt jegyzőkönyvekből kitűnően is — a magyar—szovjet gazdasági együttműködés alakulását jellemzik. Ezek tükröződnek elsősorban abban, hogy tovább gyorsul a kölcsönös gépszállítások növekedési üteme, s ezen belül a magyar exportban mindinkább kialakulnak a súlypontokat képező gépipari termékcsoportok, így például az 1973- ra előirányzott magyar szállítások közöt 972-höz viszonyítva több mint négyszeresére nő a felületvédelmi berendezések kivitele, több mint három és félszeresére a mezőgazdasági, s 26 százalékot meghaladóan az élelmiszeripari gépeké és berendezéseké. A tervezett export autóbuszokból — új típusok belépésével — eléri a 4700 darabot, s hasonló dinamikus fejlődés várható a szovjet gépek és berendezések szállításában, beleértve újabb tengerjáró hajót, TU—154-es repülőgépeket, s az előző évinél 8000 darabbal több Zsiguli személygépkocsit. A jövőt illetően pedig különösen nagy jelentőségűek azok a kölcsönös szállítások, amelyek a mindinkább kibontakozó gépipari termelési együttműködésen alapulnak. A már eredményesen működő járműipari kooperáció mellett például 1973-ban első ízben szerepelnek a kétoldalú szállításokban számottevő mennyiségben olyan termékek, amelyek a számítástechnikai, valamint az SZBT kooperáció néven ismert szövőgépgyártási együttműködés eredményei. Ha hozzátesszük, hogy a Szovjetunió 1973-ban is biztosítja az alapvető nyersanyagok többségét, joggal állapíthatjuk meg: a most aláírt jegyzőkönyv meghatározó jelentőségű eleme egész népgazdaságunk tervszerű, egyenletes fejlődésének. (mms) A fogyasztó istimé (Folytatás az 1. oldalról.) Az sem jó, hogy még mindig egészségtelenül magas a sok kalóriát tartalmazó élelmiszerek fogyasztása, a zsiradékoké pedig emelkedő tendenciájú. Elgondolkoztató az alkoholtartalmú italok „átütő sikere”. Az elmúlt öt év alatt ugyanis az egy főre jutó fogyasztás borból 33 literről 38-ra, sörből 44 literből 59-re, égetett szeszesitalból 3 literről 5,4-re és összesen (abszolút szeszfokban) 6,8 literről 9,1 literre emelkedett. Talán az égetett szeszesitalok áremelése valamelyest csökkenti a keresletet, mindenesetre érdemes azon elgondolkodni, nem kellene-e valamiképpen gátat vetni az alkoholfogyasztás növekedésének. Kulcskérdés : az iparcikk Alighanem azoknak a szakembereknek van igazuk, akik amellett kardoskodnak, hogy ha fenn akarjuk tartani a fogyasztás egészének gyors növekedési ütemét és egyidejűleg a torzulások elkerülésére fékezni kívánjuk az egészségtelen táplálkozáshoz vezető élelmiszerek és az élvezeti cikkek fogyasztásnövekedését, akkor kulcskérdés az iparcikkfogyasztás emelkedése, természetesen a jelenleginél gyorsabb ütemű fejlődése. Hogyan is állunk az iparcikk-kereslettel és kínálattal? Néhány fontosabb tartós fogyasztási cikk forgalma A statisztikai felmérések szerint hazánkban ma már a családok 60 százalékának van televíziója, mosógépe, 47 százalékának hűtőszekrénye, csaknem 80 százalékának rádiókészüléke (a zseb- és táskarádiókat nem számítva). Egyébként nemcsak rádióból van telítettség, valójában a családok több mint 60 százaléka rendelkezik televízióval, hiszen vannak lakások, amelyben több család él együtt. S vannak még tanuk... ...ótvorközségekben e jó családok, akiknek lakásában nincs villany. Hogyan kinek lehet akkor hát eladni új, meg új háztartási készülékeket, különféle iparcikkeket ? Az úgyrezett mutyik készüléket csak akkor veszik meg. e . megtevőnél korszerűbbet, jobbat kapnak, méghozzá nem is sokkal drágábban. Akik a minapi ünnepi csúcsforgalomban vizsgálgatták a kirakatok kínálatát, nem sok újdonságot fedezhettek fel a tv-, a rádiókészülékek között. A kereskedelem általános panasza, hogy például a híradástechnikai árucikkeknél nagyon lassan halad a gyártmányfejlesztés. Úgy véljük, nem érdektelen külön is visszaidézni a vegyes iparcikkek októberi és novemberi forgalmi adatait. E forgalom októberben 5,6, novemberben 6,9 százalékkal haladta meg az előző év azonos forgalmának kiskereskedelmi forgalmát. Csakhogy ez a növekedés a Merkúr Vállalat 46,8 százalékos forgalom növekedésének tudható be. A tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet stagnált, a bázishoz képest csökkent a televízió- és rádiókészülékek forgalma, csupán a kisebb ajándékozási cikkekből (zsebrádiók) vásároltak többet. A kedvező hitelfeltételek hatására fellendült és mindkét hónapban élénk volt a kismotorok forgalma, de a kerékpárok választéka nem volt az igényeknek megfelelő. Elsősorban a hazai típusok és a gyermek kerékpárok hiányoztak. (Íme, egy árucikk, amire szívesen költenének, le évek óta hiánycikk!) Nem tudták kielégíteni a villamos bordás kályhák iránt megnyilvánult igényeket, az ipari szállíás lemaradása miatt. Időszakos hiány volt propánbután tűzhelyből, helyenként üveg- és porcelánárukból. S bár a korábbi évekhez képest jelentősen jobb volt a bútorkínálat, emelkedett is a forgalom, továbbra is problémát okozott egyes olcsó szoba- és konyhabútorok, gyermekbútorok hiánya. S még nem is soroltunk fel mindent... Ami azt is jelenti, hogy akadtak vásárok, akik dolgavégeztelenül távoztak az üzletekből. Holott, mint utaltunk rá, van kereslet, vásárlási kedv. Lenne még nagyobb is, ha vonzóbbá tennék a fogyasztó számára a vásárlást. A kereskedelmi hálózat szükséges fejlesztése mellett az áruhitelakció bővítésére is gondolunk. Több árucikket keltene és lehetne hitelre adni, s a törlesztési időt még lehetne hosszabbítani. A problémák hatványozottan jelentkeznek a ruházati cikkeknél. Korszerűt és divatosat Jelenleg a ruházati cikkek iránti kereslet és a ruházati kínálat összhangja — enyhén szólva — nem teljes. A forgalmi adatok jól tükrözik, hogy a fogyasztó miképpen reagál. A ruházati kereskedelem például november hónapban mindössze 1,4 százalékkal bonyolított le nagyobb forgalmat, mint az előző év azonos időszakában. A ruházati árak alakulásában, illetve emelkedésében több tényező is szerepet játszik. A világpiaci nyersanyagárak alakulásának hatását a költségvetés jórészt „lefogja”. Viszont a választékok cserélődése már megmutatkozik a fogyasztói árakban. Természetesen a korszerűtlen termékek helyett a korszerűbb termékek nagyobb arányú piacra kerülése kívánatos még akkor is, ha bizonyos mértékig együtt jár az átlagárak növekedésével is. De azért mégis az a fontos, hogy a választék cserélődése álljon összhangban a tényleges fizetőképes kereslettel. Hiába jelenik meg ugyanis az üzletek pultjain a régebbi helyett divatosabb, korszerűbb termék, ha a fogyasztó azt nem tudja megfizetni. Arról nem is beszélve, ha egyidejűleg eltűnik a boltokból a kevésbé korszerű, de olcsóbb változat. Arra is volt példa, hogy a választékcsere nem jelentett magasabb használati értékű, korszerűbb terméket, csupán vállalati érdekből elhatározott áremelést. Növelné a ruházati forgalmat, ha néhány textiltermék évek óta tartó hiánya megszűnne. (Gondolunk a bársonyra, a düftin-méterárukra stb.) Változatlanul a legnagyobb probléma a kötöttáru. Noha a korábbi évekhez képest jóval kedvezőbb a helyzet, az igények kielégítése még mindig nem látszik biztosítottnak. Nem lenne szerencsés, ha állandósulna az a tendencia, amelyet 1972 őszén figyelhettünk meg.Azt tudniillik, hogy egyes üzemek a korszerűsítésre hivatkozva jelentős áremelkedést, méghozzá nem mindig a használati értéknek megfelelő ármódosítást jeleztek. Egyre ikutabb probléma: az üzletekben levő ruházati kínálatot a széles modellválaszték jellemzi, ugyanakkor azonban nagyon rossz a méretválaszték. S ez nemcsak rengeteg bosszúságot okoz a vásárlónak, de oda vezet, hogy egy jelentős részük konfekcióvásárlás helyett inkább szabóságokban dolgoztat. A ruházati forgalom növekedésének is a tartós fogyasztási cikkekével jórészt azonos akadályozói vannak. A fogyasztó akkor vesz új télikabátot, akkor cseréli ki a megunt ruháját, cipőjét, akkor vásárol a gyerekének még egy garnitúrát, ha divatosabbat, célszerűbbet, (tehát korszerűbbet) kap, méghozzá megfizethető áron. Ami az árakat illeti: a jövő évben néhány textil- és ruházati termék termelői, illetve fogyasztói árát a forgalmi adókulcsok megváltoztatásával mérsékelik. Ennek árcsökkentő hatása mintegy 300 millió forint lesz. Stabilizálják néhány gyermekruházati cikk, illletve néhány választék fogyasztói árát is. (Tehát az iparvállalatok ezek termelői árát nem emelhetik, minőségét nem ronthatják, s természetesen a kereskedelem sem változtathatja meg a fogyasztói árakat.) Mindezzel azt kívánják elérni, hogy legyen több olyan elfogadható minőségű és áru gyermekruházati „standard” cikk, amelyet a kisebb jövedelmű vásárlók néhány évig változatlan, stabil áron vásárolhatnak. Az ide sorolt termékek éves forgalmi értéke 170 millió forint. Magától értetődően az lenne a jó, ha az iparvállalatok és a kereskedelmi vállalatok saját hatáskörükben is kezdeményeznének ilyen megállapodásokat. Többet érne néhány ötletszerű időleges árleszállításnál, ha bizonyos árucikkeket közös elhatározásból egy-két évig változatlan áron hoznának forgalomba. Vigyázó szemek az árakon Egyébként az áremelés nemcsak a ruházati cikkekkel kapcsolatosan érinti a fogyasztót. Nagyon helyesen az árhatóságok havonta két-háromezer helyen vizsgálják az ipar és kereskedelem árpolitikáját, kalkulációit, az olcsóbb és drágább termékek arányának változásait. S ha szükséges, a minisztériumok is közbelépnek az indokolatlan áremelések megakadályozására. A Belkereskedelmi Minisztérium például több áremelést akadályozott meg, sőt néhány nagykereskedelmi vállalatot arra is rábírt, hogy korábban felemelt árainak egy részét visszaállítsa. A Könnyűipari Minisztérium segítségével megakadályozták például a Tisza Bútorgyár konyhabútorainak tervezett áremelését. A kereskedelem kérésére a Kohó- és Gépipari Minisztérium, s az ELZETT gyár azárak és vasalások árának október 1-re tervezett emelését levette napirendről. Az Országos Anyag- és Árhivatal eredményes közreműködésével hiúsították meg, hogy a boripar egyes borok árát — amely a forgalom 25 százalékát érintette volna — a magin 12 százalékkal felemelte. A fogyasztó leltára és kívánságlistája, lehetőség regisztő — természetesen — sokkalövbb a fentieknél. Hiszen nem szóltunk a fogyasztásnövekedés egyik nagy volumenéről, a személygépkocsi - ellátásról, arról például, hogy 1985-re 1,5 millió autóval számolunk. (Más kérdés, hogy író.éppen bírják azt majd az útjaink, szervizeik, üzemanyag-kúthálózatunk stb.) S nem end-'*i azt az óriási pénzt-' lekötőleg , sem, amit a lakáskultúra kínálna. Bizony, csak feltétel meit, a jelenlegi kínálata igen vonzó, bár a kora pest sokat javult. Ám mér el, hogy „kényszerítő zsále a lakásul’ szépítésé -e a fogisztót. Vágj ek”! A hídvégi házas ütését lolgáló kínál cipőben jár még rt kell még tennünk színvonala Az e, ’’inteneszer így, mozi, színi... »z. képest háromszeres volt, nagyobbak anél. A szolgáltató ezért a fogyasztóvábbi emelése érdé. fontosnak kell tartani, megfizethető árú fogyaszt emelését, kereskedelmi forgalt. Hogy jövő ilyenkor még feljehessen a Fogyasztó leltára. II. 1963—67 tkok 1968—72 évek (Ezer darab) (Ezer darab) Hűtőszekrény 392 1 022 Olajkályha 125 1170 Személygépkocsi 68 170 Motorkerékpár 213 391 Televízió 859 1 260 GAZPALÁGPOLLIrC/ HETILAP FŐSZERKESZTŐ: dr. Garám József FŐSZERKESZTŐHELYETTES: dr. Follinus János és dr. Varga György OLVASÓSZERKESZTŐ: Foksén Pál MUNKATÁRSAK: Bonyhádi Péter, dr. Breitner Miklós, Garamvölgyi István, Sóvári Gizella, Steiger Ödön, Szőke András, Vértes Csaba, dr. Wiesel Iván SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Alkotmány u. 10. Telefon: 312-553, 311-564, 117-064, 311-302 Levélcím: 1355 Budapest 18. Távirati cím: Hungecon, Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. 1959 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343 — 100,142 — 220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Hirdetések felvétele: a Hírlapkiadó Vállalat reklámszolgálatánál Telefon: 142 — 654 Előfizetési díj egy évre 96 forint. Belföldön terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hirlapirodájánál (1900. Budapest V., József nádor tér 1.) Külföldre a Kultúra Könye és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat terjeszti. (1389., Budapest 149.) Készült a Szikra Lapnyomdában. INDEX: 25 283 FIGYELŐ, 1973. JANUÁR 3.