Figyelő, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
A MŰVELTSÉG „ÁRA” Nem újkeletű felismerés, hogy az ember ismereteinek gyarapodása nem érhet véget az iskola befejezésével. A műveltség állandó gazdagítása, az önművelés változatos — egyéni és szervezett — formáinak felhasználása feltétele az ember jobb munkájának, tartalmasabb pihenésének, szórakozásának , azaz az élet teljessé válásának. Az oktatási rendszer és a közművelődés intézményhálózatának és tartalmának összhangban kell lennie. A közművelődésnek ki kell egészítenie és tovább kell mélyítenie az iskolától kapott útravalót. A közművelődésben is szükségszerű munkamegosztás érvényesül. Vannak olyan közművelődési feladatok, amelyeket a dolgozó ember munkahelye láthat el. Mások a lakóhely művelődési intézményeire tartoznak, és vannak a közművelődésnek olyan formái is, amelyeket az ember saját maga, saját pénzén és a maga otthonában választ a saját művelődése érdekében. Ez falura és városra egyaránt érvényes. A közművelődésre fordított forintok összege évről évre emelkedik. A nemzeti jövedelem közművelődésre fordított hányada kb. egy százalék, s ezen belül a kifejezetten népművelési intézményekre és feladatokra fordított költségvetési kiadások összege az utóbbi 12 évben majdnem megnégyszereződött, alig félmilliárdról csaknem 2 milliárd forintra emelkedett, s akkor még nem is szóltunk a vállalatok és a szövetkezetek alapjaiból e célokra szolgáló több százmillió forintról. Sok millió forint helye 1970-es adatok alapján a társadalom és a lakosság összes közművelődési kiadásai megközelítik a 10 milliárd forintot, ennek egyharmadát a társadalom, kétharmadát a lakosság fedezi, mind többet költve híradástechnikai berendezésekre, könyvekre, folyóiratokra. Az egész országot átfogó intézményhálózat: több mint 3600 művelődési otthon, 3880 mozi, összesen mintegy 11 ezer könyvtár 40 millió kötettel. 133 múzeum várja a művelődésre vágyókat. Az ismeretterjesztő előadások száma több mint 100 ezer, a színházakba évente 5,5 millió, a mozikba 30 millió ember vált jegyet. Míg az otthoni művelődés, szórakozás „saját zsebre” megy, a közintézmények működését a társadalom — tehát minden dolgozó ember — sok millió forinttal támogatja. Közérdekű kérdés tehát: vajon a népművelési célokra fordított sokféle forrásból (állami költségvetésből, vállalatok, szövetkezetek részesedési, illetve kulturális alapjából) szánna-ezó anyagi eszközök hogyan szolgálják a dolgozóit, illetve a helyi lakosság művelődését? Vajon az anyagi eszközök koncentrálását, illetve koordinált felhasználását ösztönző irányelvek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban? Ezt vizsgálta — illetve 1967-es vizsgálatát megismételve újra vizsgálta — a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság hat megye 163 településén. A vizsgálat csaknem félezer termelő egységet (köztük 100 minisztériumi és tanácsi vállalatot, 380 szövetkezetet — ebből 205 mezőgazdasági termelőszövetkezetet), 157 művelődési otthon jellegű intézményt és 126 közművelődési könyvtárat érintett. A vizsgált településeken él 836 ezer ember (az összlakosság 8 százaléka), kétharmaduk községekben. A vizsgált vállalatok, szövetkezetek és intézmények összesen 214 ezer embert foglalkoztatnak. A vizsgált körben szereplő anyagi erőforrások 1972. évi összege 64 millió forint, az országos ráfordítások 7 százaléka. A KNEB vizsgálatát az Országgyűlés Kulturális Bizottsága is megtárgyalta, és több, az érintett kormányszerveknek továbbítandó javaslatot fogadott el. Nézzük először a közművelődésben évről évre nagyobb szerepet játszó vállalatok és szövetkezetek közművelődési ráfordításait. A vizsgált vállalatok az 1972-ben felhasznált mintegy 23 millió forint 80 százalékát vállalaton belüli, 20 százalékát területi közművelődési célokra fordították. Az üzemi közművelődés jelentőségét mutatja, hogy 1972-ben az említett vállalatok több mint 7300 rendezvényt bonyolítottak le 176,5 ezer részt(Folytatás a 2. oldalon) A KÖZMŰVELŐDÉSI KIADÁSOK MEGOSZLÁSA (%) Mennyiség és minőség a fogyasztásban (4. oldal) © Mitől lesz a beruházás még drágább? (5. oldal) A külkereskedelem másik oldala (7. oldal) Mi jön az olaj után? (8. oldal) Egy jó találmány zsákutcában (10. oldal) A gazdasági és a területi terv összhangja Hazánkban a tervezés kötelező jelleggel „több szinten” folyik, így például népgazdasági, tanácsi (területi), és vállalati szinten. A több szinten folyó gazdasági tervezést az Állami Tervbizottság irányításával készülő népgazdasági terv koordinálja: az egyes tanácsok, vállalatok központi eszközökkel történő fejlesztésére szánt eszközök elosztása, vagy az elosztási irányelv meghatározása útján. A népgazdasági terv területi fejezetet is tartalmaz, amely az ország területfejlesztésének, a termelőerők területi elhelyezésének stratégiáját határozza meg. Külön fejezete népgazdasági terveinknek a tanácsi tervfejezet, amely a kommunális, szociális, kulturális infrastruktúra eszközeinek a tanácsok közötti (területi) felosztásáról dönt. A gazdasági tervezés műszaki-fizikai megalapozása, valamint az ország területi fejlődésének nagy távlatú (30—40 éves) stratégiájának kialakítása érdekében készülnek a fizikai (területi), tervek. Tervek sokasága Nagy távlatú területrendezési tervek készültek az ország egyes körzeteire, tájegységeire, mint például: a régiók rendezési terve (1956—1963), a Balaton-környék (1983), a Dunakanyar (1965), Nyugat- Dunántúl (1967), a Velencei-tó és körvrnyéke (1969), a Mátra—Bükk (1971)a Középtiszavidéki üdülőterület regionális rendezési terve (1972), valamint az M—1 autóút regionális terve (1969), az Országos Idegenforgalmi Keretterv (1962), a tanyavilág helyzete, és távlati alakulása (1964—1968). Emellett különféle kistájtervek készültek (Kecskemét, Szentes, Cegléd, Szeged stb. környékére); létrejöttek egyes városok iparfejlesztési tanulmánytervei és a határmenti területek rendezési tervei. A területi fejlődés egyes kérdéseinek megalapozására ugyancsak nagy távlatú rendezési tervek készültek, így például a településhálózat fejlődésének irányait az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció, illetve a megyei Településhálózat-fejlesztési Koncepciók határozzák meg. A kormány dörgése alapján 1971-ben a területi tervezéste új rendszer jött létre. A tervezés új rendjének megfelelően nagy távlatú és hosszú távú területrendezési tervek készülnek az ország egészére (6 tervezési-gazdasági körzetére) is. A tervezés most — az elemzések befejezése után — a koncepcióalkotás szakaszában tart. A nagy távlatú területrendezési tervben megfogalmazott és elfogadott területfejlesztési célok az ország egészére (6 tervezési-gazdasági körzetére) kidolgozott hosszú távú és középtávú területfejlesztési tervek útján épülnek a népgazdasági tervbe. Az ország egészére kiterjedő hoszszú távú és középtávú területfejlesztési tervjavaslatok kidolgozása folyamatban van. A tervezés új rendszerének kialakulásával lehetőség nyílt a fizikai és a gazdasági tervezés koordinálására, összhangjának megteremtésére. Összhang térben... A népgazdasági tervezés az ország fejlesztési eszközeinek eloszlási szerkezetére ad választ. A területi tervezés az egyes ágazatokban felosztott eszközök felhasználásának térbeli optimumát keresi. A gazdasági és a területi (fizikai) tervezés tehát a fejlesztés meghatározott idejének (volumenének) és térbeli szerkezetének elszakíthatatlan kapcsolatát juttatja érvényre. A gazdasági és a területi tervek összehangolása tehát nyilvánvalóan nélkülözhetetlen eszköze a gazdasági és e területi tervek optimális népgazdaság hatékonyságának. A koordinálásnak általában — és ezen belül a gazdasági és a területi tervezés összehangolásának — egyik előfeltétele hogy a különböző feladatok dimenzióegybevethetők, illeszthetők legyenek. Nézzük először a gazdasági és e területi tervek eltérő térbeli dimenzióját. A népgazdasági terv az ország egészére készül. Fizikai tervekaz ország egész területére egyes fzikai-műszaki fejlesztési koncepciókon (Folytatás a 6. oldal)