Figyelő, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-03 / 27. szám
/ ' i---------------l JWWam jrj ..2.lSZÁM S l Hazánkban hosszabb idő óta ismeretlen a munkanélküliség. Sikerült megvalósítani a teljes foglalkoztatottságot. Ennek fenntartása (ismerve a jelenlegi és a várható munkaerőhelyzetet) nem kíván különösebb erőfeszítéseket. Vajon a teljes foglalkoztatottság egyúttal a munkaerő hatékony foglalkoztatását is jelenti-e? Sajnos, egyértelműen válaszolhatjuk, hogy ez nem azonos a rendelkezésre álló munkaerő racionális, gazdaságos foglalkoztatásával. Sok esetben ugyanis csupán munkaviszonyról van szó, olyan munkaviszonyról, ami mögött kevés produktív, értékalkotó teljesítmény mutatható ki. A klasszikus értelemben vett munkanélkülség nálunk sajátosan átfogalmamazódott: számunkra a „kapun belüli”, a „munkakönyves munkanélküliek” jelentenek egyre súlyosabb társadalmi és gazdasági gondot. Ezzel kapcsolatban sokan gondolnak — és nem minden ok nélkül — az alkalmazottak számának növekedésére, az íróasztalok gyarapodására. A jelenség látványos publicisztikai támadásokra csábít, a vélt bizonyítékok is kézenfekvőek: elegendőnek látszik évről évre összehasonlítani a munkások és az alkalmazottak számának növekedését, rögtön kiderül, hogy — úgymond — egészségtelen jelenséggel állunk szemben. E megállapításból már következik is a megfellebezhetetlennek látszó ítélet: gátat kell emelni az alkalmazottak lészámnövekedése elé, sőt vizsgálni kell a létszámcsökkentés lehetőségeit is. Az első pillanatban helytálló és módfelett tetszetős vélemény nem is vitatható a látszatállások, az „alibi” státuszok esetében. Az alkalmazotti — a méginkább: az adminisztratív — létszám csökkentése azonban nem csupán és nem elsősorban vállalati elhatározás vagy józan gondolkodás kérdése Időnként — és egyre többször — közbeszól a műszaki, a technikai és a gazdasági fejlődés is. Arányeltolódás Az alkalmazottak létszámváltozását 1900 óta három tényező befolyásolta. Egyrészt az évtized első felében nőtt az iparban a centralizáció, másrészt a gazdaságirányítási rendszer megváltoztatásával növekedett a vállalatok önállósága és felelőssége, érdekeltsége a gazdaságos termelésben. Harmadszor: az évtized végén kialakuló demográfiai csúcs következtében nagyszámú munkaképes korú fiatal foglalkoztatásáról kellett gondoskodni. Az első két tényező a munkaerővel való takarékosságra inspirált, sok munkakört meg lehetett volna szüntetni, illetve össze lehetett volna vonni, ellensúlyozva ezzel a harmadik tényezővel a fiatalok munkába állításával együtt járó létszámnövekedést. A létszámcsökkentés, vagy legalább a növekedési ütem lassítása azonban nem következett be. Az alkalmazottak száma — éppen a centralizáció időszakában — a munkás létszámmal arányosan, az utóbbi három évben pedig ugrásszerűen növekedett.* Nézzük az erre vonatkozó statisztikai adatokat: a szellemi dolgozók száma 1949 és 1970 között több mint háromszorosára ,332 százalékra emelkedett. (A növekedés az egyes ágazatok között nagyon eltérő volt.) A szellemi dolgozók aktív keresőkön belüli aránya 1960-ra — az 1949. évi 9.5 százalékról — 17.4 százalékra, 1970-re pedig 25.9 százalékra emelkedett. Ezzel a létszámaránnyal Magyarország — gazdasági fejlettségének megfe• Ezek a megállapítások Vágó Jánosnak, az Országos Tervhivatal főelőadójának tanulmányára támaszkodnak.lelően — a közepesen fejlett tőkésországokkal azonos mezőnyben helyezkedik el.oros kapcsolat fedezhető fel az orszáfejlettségi foka és a szellemi dolgozók aránya között. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint az Amerikai Egyesült Államokban és Svédországban 40—50, a közepesen fejlett tőkésállamokban pedig 25—30 százalék a szellemi dolgozók aránya Hasonló a helyzet a szocialista országokban is.) A magyar népgazdaság anyagi jellegű ágaiban a szellemi dolgozók száma gyorsabban emelkedett mint a nem anyagi jellegű ágakban. Ez egyrészt a kommunális a kulturális és az egészségügyi ága- ■ zatokban dolgozó szellemi foglalkozásúak számának mérsékeltebb növekedésére, másrészt az államigazgatásban dolgozók (Folytatás a ?. oldalon) VVW ! ALKALMAZOTTI LÉTSZÁM SOK IS — KEVÉS IS SZELLEMI DOLGOZÓK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA % 332 SZELLEMI DOLGOZÓK ARÁNYA AZ AKTÍV KERESŐKÖN BELÜL (%) 100 100 1949 1970 1949 1970 ! BlWW Költségvetés 1973 (3. oldal) ,Zárszámadás” a tanácsoknál (4. oldal) A selejt nyomában (5. oldal) „Megalapozni” a biztonságot (6. oldal) KÜLKERESKEDELEM • Áruszerkezet és gazdaságosság Az elmúlt napokban Udvardi Sándor miniszterhelyettes a külkereskedelem fejlesztésének számos időszerű kérdéséről és feladatairól adott tájékoztatót, amelynek főbb megállapításait az alábbiakban foglaljuk össze. A nemzetközi gazdasági együttműködés korszerű formáinak (gyártásszakosítás, kooperáció stb.) alkalmazásával összefüggő kérdések tárgyalásával a közeljövőben külön foglalkozunk. Az idei év eddig eltelt időszakában — a tőkés világpiacon változatlanul fennálló problémák ellenére — sikerült azoknak a kedvező növekedési tendenciáknak a fenntartása, amelyek 1973. évi külkereskedelmi tevékenységünket jellemezték. A KSH adatai szerint az első öt hónapban behozatalunk a szocialista országokból 21,7 százalékkal, az egyéb országokból pedig 53,2 százalékkal volt nagyobb mint 1973 azonos időszakában, kivitelünk pedig 15,6, ill. 31,4 százalékkal haladta meg a tavaly május végéig elért szintet.) Növekvő gépexport E pozitív fejlődésben — akárcsak az elmúlt évben — meghatározó jelentőségű volt a szocialista országokkal lebonyolított forgalom, amelynek részaránya a teljes forgalomban 1967-ben 71,2 volt, tavaly pedig elérte a 72,2 százalékot. Különösen kedvezően nyilvánult meg az e relációkban érvényesülő árstabilitás: amíg 1967 és 1973 között a szocialista viszonylatokban az árucsere-forgalom árszínvonala mindössze 3,9 százalékkal emelkedett, az egyéb relációkban 31,4 százalékkal. Jó alapot nyújtott az idei eddigi eredményekhez az is, hogy 1973-ban a szocialista országok viszonylatában az államközi megállapodásokban rögzített kötelezettségeket valamennyi termelő ágazatunk teljesítette (pl. timföldexport) s ugyanakkor a kivitel növekményének mintegy négyötöde származott gépipari termékekből. Ebben az évben — gazdaságpolitikai célkitűzéseinkkel összhangban — fokozódnak gép- és berendezésvásárlásaink a szocialista országokból: vállalataink 1974. évi szállításra 45 százalékkal nagyobb összegű gépvásárlási szerződéseket kötöttek, mint az elmúlt évre. Ugyanakkor dinamikusan fejlődik a nem szocialista országokba irányuló népkivitel: az első öt hónapban a fejlett tőkés piacokra 60 százalékkal fokoztuk a gépek és berendezések exportját. Ebben az időszakban egyébként csaknem teljes exporttöbbletünk a tőkés piacokra irányult, amihez hozzájárult, hogy az átlagnál gyorsabban emelkedett a mezőgazdasági és élemiszeripari termékek szállítása is. Az érem másik oldala, hogy egyes területeken, (különösen a kohászatban) a belföldi beruházási piac élénkülése nagymértékben igénybe veszi az árualapokat, ugyanakkor a vegyipari és könnyűipari anyagokból fokozódik az importszükséglet. A nem szocialista piacokon a külkereskedelmi cserearány számunkra jelenleg kedvezőtlen, s itt az év végére bizonyos mértékű passzívum várható. Közös érdekeltség Az utóbbi időkben — egészében véve — kedvező irányú folyamat bontakozik ki külkereskedelmi áruszerkezetünk korszerűsödésében mind exportcikkeink versenyképességét mind pedig ennek alapvető feltételét, a gazdaságosságot illetően. A kereskedelemfejlesztés szempontjából figyelemre méltó, hogy szélesedik azoknak az exportcikkeknek köre, amelyek kivitelét elsősorban nem a külső piaci értékesítés lehetősége, hanem a rendelkezésre álló árualapok mennyisége határolja be. A kereskedelmi, értékesítési munka színvonalának emelése hosszabb távú értékesítési stratégiát tesz szükségessé, amely a termelő és exportőr vállalatok tevékenységének összehangolásán, a közös érdekeltségi kapcsolatok erősítésén (Folytatás a 7. oldalon)