Figyelő, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-07 / 27. szám

Középiskolások A GYERMEK- ÉS DIÁKÉTKEZTETÉSBEN RÉSZTVEVŐK ARÁNYA AZ ÖSSZES LÉTSZÁM SZÁZALÉKÁBAN AZ 1975—76-OS TANÉVBEN Végy 40 kg sertéshúst, 75 tojást, 5 kg lisztet, 2 kg sót és 7,5 liter tejet. 12,5 kg zsírban kisütve és 110 kg petrezselymes burgonyával körítve máris tálalható 5000 adag párizsi sertésszelet. Családi méretek­hez szokott szemünknek első pillantásra megdöbbentő lehet ez a recept, noha „eredményével” 1,2—1,3 millió felnőtt (a foglalkoztatottak 37 százaléka) és több mint egymillió gyermek és diák (54,5 szá­zalék) találkozik naponta az üzemi és az óvodai-iskolai éttermekben. E tekintélyes számok önmagukban is bizonyítják, hogy a közétkeztetés a leg­szélesebb körben igénybe vett társadalmi juttatások közé tartozik, s jelentősége mind élettani szempontból, mind a mun­­kahelyi, iskolai közérzet, a zavartalan munkavégzés, tanulás szempontjából igen nagy. E forma semmi mással nem pótol­ható — de azt korántsem állíthatjuk, hogy nem javítható. A közétkeztetés az életszínvonal-politi­ka része, s fejlesztésének terve szerepel az életszínvonal-politikai tervekben. Ám a végrehajtás nagyon sok résztvevőn mú­lik, íme a vázlatos „szereposztás”. A munkahelyén étkező 1,2—1,3 millió felnőtt közül 820 ezer a vendéglátó vállalatok ét­termeiben étkezik. Többségüket a Belke­reskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó 11 munkahelyi vendéglátó válla­lat látja el, amelyek 623 munkahelyi ét­terme és 943 munkahelyi büféje 1975-ben 3,4 milliárd forint értékű forgalmat bo­nyolított le, és amelyek vállalati formá­ban, de 20 százalékos állami támogatással és igen szerény nyereséggel működnek. E munkahelyi vendéglátók szerződéses kapcsolatban állnak több mint 3000 vál­lalattal, intézménnyel. Ez utóbbiak két csoportba oszthatók: ipari és egyéb vál­­lalatokra, amelyek saját hatáskörükben döntenek az étkezési norma és hozzájá­rulás összegéről; és költségvetési intéz­ményekre, amelyek étkezési normáit egy pénzügyminisztériumi rendelet központi­lag határozza meg. E kategóriába tarto­zik a gyermek- és ifjúsági étkeztetés is. Minthogy az óvodáktól a középiskolá­kig az oktatási intézmények tanácsi fel­ügyelet alatt állnak, „gazdának” itt lé­nyegében a tanácsok tekinthetők (az egyetemek, főiskolák éttermeit a felnőt­teket ellátó vendéglátó vállalatok keze­lik). A kisebb vállalatok dolgozói ré­szint előfizetéses formában, nyilvános ét­termekben étkeznek (ideértve az áfészek vendéglőit is). Végezetül a dolgozók mint­egy negyede jut meleg ételhez vállalatá­nak saját konyhája­ étterme jóvoltából. „Sokszereplős” ügyről lévén szó, az ér­dekeltségi viszonyok s­em egyszerűek. Kezdjük a fejlesztéssel. A munkahelyi vendéglátó vállalatok szabályozó rendsze­re (a náluk képezhető szerény, átlagban 3 százalékos nyereség) csupán a konyhák üzembentartására, felszereléseinek nem beruházási jellegű korszerűsítésére ele­gendő. A beruházási jellegű kiadások — a rekonstrukciót is ideértve — a tulajdo­nost, az adott gyárat, intézményt, taná­csot terhelik, így nyílhatott meg tavaly a Ganz Villamossági Művek teljesen átépí­tett konyhája és étterme, amelynek teljes építési, építésszerelési költségét a gyár. A MUNKAHELYI ÉTKEZTETÉSBEN RÉSZTVEVŐK ARÁNYA AZ ÖSSZES DOLGOZÓK SZÁZALÉKÁBAN 1974-BEN (A SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK ADATAI ALAPJÁN) technikai-technológiai felszerelésének költségét pedig az üzemben tartó Pest- Budai Vendéglátó Vállalat viselte. Ha­sonló rekonstrukció folyik a Beton- és Vasbetonipari Műveknél is. A tervek szerint 1980-ig a munkahelyü­kön étkezők aránya 45—50 százalékra emelkedik, azaz évenként 70 ezren kap­csolódnak be az üzemi étkezésbe. Ez ter­mészetesen a hálózat nagyarányú fejlesz­tését, rekonstrukcióját teszi szükségessé. A dolog beruházási része a munkahe­lyekre vár, ám a munkahelyi vendéglátó vállalatok feladata, hogy szakmai — ese­tenként anyagi — segítséget nyújtsanak (Folytatás a 2. oldalon) x ék o­m KÖZETKEZTETÉS MILLIÓK ASZTALA Óvodások Általános iskolások Szakmunkás­tanulók Főiskolások, egyetemisták • Szövetkezetek nélkül. 44 * 2 f 45 e S TJ £ *3 a 1 2 n •á P el | £ a 8 fi us 3 g A gépipar termelékenysége (3. oldal) Az új húsárakról (5. oldal) Munkaerőhiány — látszat és valóság (6. oldal) Exportnövelés — pályázattal (7. oldal) A KGST-ülésszak (8. oldal) A tehergépkocsi-rekonstrukció eredményei A tehergépjármű-állomány rekonst­rukcióját döntően a tehergépkocsi-park elöregedése tette szükségessé. A rekonst­rukció azonban nem szűkült le csupán a tehergépjárművek selejtezésére, hanem kiterjedt a járműgazdálkodásra és az üze­meltetés körülményeinek, módjainak megváltoztatására is. Az elöregedés következményei A hiánygazdálkodás időszakában a vál­lalatokat a gépjárművek hosszan tartó üzemeltetésére vonatkozó előírások és érdekeltségi rendszerek befolyásolták. Ennek eredményeként népgazdasági szinten általánosan jellemzővé vált a jár­művek életkorának többszöri felújítás melletti meghosszabbítása. Ennek a köve­telménynek megfelelően alakult a jármű­ipar szerkezete és érdekeltségi rendszere is. A hiánygazdálkodásra jellemző köz­ponti gépkocsielosztást ugyan később fel­váltotta a szabad gépjármű-értékesítés, a gépkocsikínálat, az azonban nem járt együtt az elengedhetetlen gépjármű-se­lejtezéssel. A IV. ötéves terv első éveiben a szük­séges selejtezés csak mintegy 50 százalék­ban következett be. A járműkínálat mel­lett nem változtak meg a jármű élettára­mét indokolatlanul meghosszabbító té­nyezők hatásai. E tényezők továbbra is érvényben voltak, hatottak és a járművek nem kívánatos túlüzemeltetéséhez vezet­tek. Ezek a hatások tendenciájában ve­szélyeztették a IV. ötéves tervre előirány­zott tehergépjármű beszerzési és értéke­sítései nagyságrendeket. A gépjármű-üzemeltető vállalatok ma­gatartásai, a selejtezések elhalasztása, nem csupán vállalati szinten lecsapódó hátrányokkal járt együtt. Bár az elörege­dett gépjármű magasabb üzemeltetési költsége elsődlegesen a vállalatnál jelent­kezett, a javítóiparnak, a gépjárművet üzemeltető vállalatok felújítási rendsze­rét szolgáló szervezete a szükségesnél na­gyobb tehertételt jelentett a népgazdaság számára. Az erre vonatkozó számítások szerint a gépjárművek túlüzem­eltetése, a selejtezés elmaradása évenként egy mil­liárd Ft többletalkatrész vásárlását, mint­egy 6 ezer fő karbantartó szakmunkás­nak szervizfeladatok elvégzése helyett felújítási munkákban való foglalkoztatá­sát jelentette. Ugyanakkor a felújítási üzemek létesítéséhez mintegy 2 milliárd Ft állóeszköz-kapacitás lekötése társul. A tehergépjármű rekonstrukcióval a népgazdaságra háruló indokolatlan ter­­heknek a vállalatokra történő áthárítása, illetve megszüntetése vált szükségessé. Anyagi érdekeltséget kellett teremteni a selejtezés végrehajtásához. Új, javítási, karbantartási konstrukciót kellett kiépí­teni az autójavító-iparban. A járműfelújí­­tás rendszerét nagyüzemesíthető, fődarab­felújítási rendszerré kellett átalakítani. A felsorolt célkitűzések megvalósítását összefüggő intézkedések sorozata útján lehetett biztosítani. Rendkívüli felülvizsgálat Azt követően, hogy 1972. júniusban a Gazdasági Bizottság megtárgyalta a meg­oldásra konkrét javaslatot tartalmazó elő­terjesztést, a Minisztertanács is foglalko­zott a gépjárműállomány rekonstrukció­jával és a 2029/1972. (XI. 6.) sz. határoza­tában intézkedett a szükséges selejtezések elvégzésére. A határozat a selejtezésre érettnek minősülő gépjárművekre rend­kívüli műszaki felülvizsgálatot rendelt el, azzal, hogy szükségesnek tartotta egyedi elbírálás alapján minősíteni a selejtezés­re érettséget. Megtiltotta a selejtezésre érett gépjárművek felújítását és elrendel­te az erre előirányzott összegeknek gép­járművek beszerzésére fordítását. A kor­mány határozatot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állományába tarto­zó gépjárművek selejtezésre is. A határo­zat a szállítási szerkezetre és az üzem­anyagmérlegre gyakorolt hatások elvég­zendő vizsgálatára is kiterjedt. A Minisztertanács felhatalmazása alap­ján az 51/1972. (XII. 31.) PM—KPM együttes rendelet kiadása rendezte a közületi tehergépjárművek selejtezésének egyes kérdéseit, s a selejtezés hatósági el­(Folytatás a 4. oldalon)

Next