Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-05 / 1. szám
Idegenforgalmunk furcsa esztendeje IBUSZ: 9 napos körutazás Görögországban 9900 forintért, Express 13 napos görög körutazás 7350 forintért, MALÉV Air Tours 10 nap Görögországban 7530 forintért, Budapest Tourist 8 nap Görögországban 7900 forintért... Csak találomra ragadtunk ki néhány egymással versengő ajánlatot a magyar utazási irodák programfüzeteiből. Nem azzal a céllal, hogy összehasonlítsuk őket , ami amúgy sem volna reális, hiszen az egyik repülőgépes utat kínál, a másik autóbuszost, ez félpanziós ellátást ad, amaz teljes koszt-kvártélyt. A kiterített „étlap” csupán annyit bizonyít, hogy utazási irodáink egymás mellett élnek a hazai piacon, választékot kínálnak és hogy az utaznivágyó magyar nincs kiszolgáltatott helyzetben, versengenek érte. ••Of plusx egy iroda A gazdaságirányítási reform előtti időben a turizmusnak egyetlen gazdája volt Magyarországon, az IBUSZ. Ez annak idején többé-kevésbé indokolt is volt, hiszen a hatvanas évek közepéig idegenforgalom is alig létezett, a magyarok egyáltalán nem járhattak külföldre, a külföldi is ritka vendég volt hazánkban. E szűk keretek közötti forgalmat az IBUSZ könnyűszerrel elláthatta, sőt a nagymúltú utazási iroda ennél nagyobb feladatokkal is megbirkózhatott volna. Jelenleg viszont már hat „nagy” iroda működik egymás mellett. Tulajdonképpen egy nagyot és öt közepest, vagy kisebbet kellene említenünk, az IBUSZ ugyanis — forgalom, alkalmazotti létszám, nemzetközi kapcsolatok tekintetében — még mindig jóval kimagaslik közülük, első az egyenlők között. Az IBUSZ 1976-os várható összbevétele 5,6 milliárd. A Cooptouristé 520 millió, az Expressé 507 millió, a Budapest Touristé 336 millió. A Volántouristé 150 millió. Az IBUSZ tehát egymagában mintegy két és félszer, háromszor nagyobb forgalmat bonyolít le (legalábbis forintban számolva), mint az öt másik. A nagyságrend az utasok számában mérve: IBUSZ 439 000 beutazó és 130 000 kiutazó. Ugyanez a Cooptouristnál 80 000, illetve 30 000, a Budapest Touristnál 36 000 beutazó, 9000 kiutazó, a Volántouristé 51 000 beutazó és 35 000 kiutazó, az Expressnél 70 000, illetve 60 000, a MALÉV-nál 17 000 beutazó és néhány ezer kiutazó magyar turista. A számszerűség beszédes ugyan, sok mindenről mégis hallgat. Nem derül ki belőle — egyebek között —, hogy az aránylag kevés vendéget fogadó és még kevesebbet utaztató MALÉV Air Toursnál igen hosszú az egy vendégre jutó tartózkodási idő. (Érthető, hiszen kizárólag csoportos és kollektív szolgáltatással egybekötött légi útról van szó — a vendég úgyszólván helyhez van kötve.) A Budapest Tourist nagyobb számokkal dicsekedhetne, ha fizetővendég-szolgálatának forgalmát is ideszámítaná. Tudvalevő, hogy ez az iroda közvetíti a privát szobákat. (1975-ben például 290 000 vendég több mint másfélmillió éjszakára bérelt nálunk szobát.) Némely iroda forgalmi képéhez hozzátartozik a belföldi turizmus ábrázolása is. Ez különösen az Expressnek és a Volántouristnak erős oldala. A számok azonban — különösen a forintszámok — valamelyest fölfelé is torzítanak. Az utazási irodák összbevételét elemezve kitűnik, hogy annak tekintélyes hányada a valuta bevételéből és eladásából ered. Nem a banktól kapott jutalék, de a beváltott teljes összeg szerepel a mérlegekben, ami számszaki szempontból korrekt ugyan, de a laikust esetleg megtéveszti az idegenforgalom jövedelmezőségének megítélésében. Az IBUSZ- nál például az évi 5,6 milliárd forintos bevételből mintegy 3,1 milliárd a valutabevétel és -eladás. Az úgynevezett klaszszikus idegenforgalom bevétele „csak” 1,5—1,6 milliárd forint. Kisebb-nagyobb mértékben hasonló az arány más irodáknál is. ((A Cooptouristnál például a bevétel 16%-a kiutazás, 22%-a beutazás, 14%-a belföldi forgalom 48 százaléka pénzváltás.) Utazós irodáink imponáló bevételi számai tehát legalább felerészben „közönséges” banktevékenységet takarnak. Vagyis olyan műveleteket, ahol ők csak a pénztáros szerepét töltik be. (Megjegyzendő, hogy ilyenformán talán az egész elszámolási módszer képe torzít. Ha ugyanis a külföldi bevált mondjuk 100 dollárt forintra, és ezen a pénzen szolgáltatásokat vásárol az utazási irodától (például idegenvezetés, „rent a car”, gulyás party stb. stb.) akkor ugyanaz a 100 dollár, illetve annak forint ellenértéke kétszeresen jelenik meg: egyszer mint a pénzválváltási üzletágból, másodszor mint a klasszikus tevékenységből származó bevétel.). Ám nemcsak a bevételi számokat, de az utasszámokat is kritikusan — talán helyesebb a szó: realisztikusan — kell szemügyre venni. Nem az utazási irodák által közölt utasszámokat elsősorban, ha(Folytatás a 2. oldalon) TOURIST MALÉV VAIR TOURS “ Magyarországra látogató turisták száma Külföldre látogató magyarok száma Külföldi vendégek száma kereskedelmi szálláshelyeken XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1977. JANUÁR 5. ÁRA: 2 FORINT Mit nyerhetünk? (3. oldal) Ipari termelés más ágakban (4. oldal) Biztonságos értékesítés (7. oldal) Tőkés energiakartell (8. oldal) Csökkenő különbségek (15. oldal) Állandó és jelenleg ötéves tervünk a bérek emelésével kapcsolatban a hatékony ösztönzés és a helyes kereseti arányok kialakításának egyidejű követelményét fogalmazza meg. Ezzel összefüggésben sokan vizsgálják az alkalmazandó bérforrások kapcsolatát és keresik azok „ideális arányát”. Az alapbérektől várják a helyes arányok, a mozgóbérektől pedig a teljesítményösztönzés megvalósítását. Mások az ösztönzés fogyatékosságáért a szakmai bértáblázat bevezetését, az alapbérek meghatározott irányú változását okolják. A bérek funkciói A megjegyzések arra utalnak, hogy a keresetek állandó és változó elemeinek eltérő funkciót tulajdonítunk. Az „állandó és változó” fogalmak maguk is tartalmi eltérést jeleznek. A változó rész — teljesítményszázalék, prémium, jutalom — szorosan a többletteljesítményhez, a jobb minőségű munkához kapcsolódik, viszont a keresetek állandó eleme — az alapbér — csak áttételesen kötődik a munkavégzéshez. Ez utóbbi ugyanis a munkavégző személyét, a munkafeltételek eltéréseit minősíti. Az olyan mozgóbérek, mint a különféle pótlékok (műszak-, és túlórapótlék) szintén egy-egy munkakör betöltéséhez az adott időben szükséges, szokásostól eltérő követelményeket érvényesítik a keresetekben. Tehát a végzett munkához közvetlenebbül kapcsolódnak, mint a keresetek állandó része. Nem utolsósorban e két kereseti elem tartalmi különbségére utal az is, hogy ösztönzésen a keresetek két irányú mozgását — a növekedést és a csökkenést — értjük és ennek a követelménynek gyakorlatilag csak a mozgórész felel meg. Az az érv is felmerül, hogy a dolgozók a bért, mint biztosított, állandó, különösebb követelmények nélküli járandóságként ítélik meg, a mozgórészt viszont mint alkalmankénti, az adott időben elért teljesítménynek, az általánostól eltérő körülményeknek megfelelő többletet érzékelik. Ezek az első pillanatra megalapozottnak tűnő érvek azonban megkérdőjelezhetők. A tapasztalatok szerint a keresetek elemei közötti elhatárolás sokkal inkább formális, technikai jellegű, semmint elvi, tartalmi eltéréseket fejez ki.. Az alapbérek is lehetnek ösztönzőek, s a mozgóbérre fordítandó anyagi eszközöket is szétoszthatják minden különösebb megfontolás nélkül. Sőt az alapbér arányának mérséklődése, a mozgóbér súlyának növekedése a keresetekben az ösztönző hatás várt erősödése helyett annak gyengüléséhez, a teljesítményelv következetlenségeihez vezethet. Az alapbérnek az a feladata, hogy a fizikailag megerőltető, a kedvezőtlenebb körülmények között végzett, vagy a magasabb szakmai és általános ismereteket igénylő munkák ellátására ösztönözzék az embereket. Az alapbérek eltéréseiben fejeződik ki az azonos feltételek mellett dolgozók munkájának mennyiségi és minőségi különbsége is. Elvileg, az alapbérekkel megvalósítható ösztönzés a mozgóbérekhez képest még hatékonyabb is lehet. Tartósan, folyamatosan valósul meg az érdekeltség, mivel a munkavégzés és annak anyagi elismerése időben is szorosan kapcsolódik egymáshoz. A mozgóbérek arányának emelkedése, a különféle pótlékok elmúlt években történt elterjedése az ösztönzés gyengüléséhez vezetett. A mozgóbérek a különleges munkafeltételek, a kiugró munkateljesítmények elismerése helyett rendszeres anyagi juttatássá váltak, és ily módon elősegítették a munkakövetelmények lazulását. Nincsen elvi oka tehát annak, hogy a teljesítményelv érvényre juttatásánál a keresetek e két összetevője között lényeges különbséget feltételezzünk. Az ösztönzés hatékonysága nem azon múlik, mekkora az állandó és mozgóbér aránya, hogy a munkákat közvetlenül, vagy közvetetten jellemző tényezőket melyik kereseti elemben ismerjük el, hanem azon, hogy egyáltalán érvényesítünk-e követelményeket és ezt hogyan, milyen hatékonysággal tesszük. Ha a munkákat jellemző számos ismérv közül a bértarifák többet fejeznek ki, akkor 32 alapbérek súlya szükség(Folytatás az 5. oldalon)