Figyelő, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-05 / 1. szám

Idegenforgalmunk furcsa esztendeje IBUSZ: 9 napos körutazás Görögország­ban 9900 forintért, Express 13 napos gö­rög körutazás 7350 forintért, MALÉV Air Tours 10 nap Görögországban 7530 forin­tért, Budapest Tourist 8 nap Görögország­ban 7900 forintért... Csak találomra ragadtunk ki néhány egymással versengő ajánlatot a magyar utazási irodák programfüzeteiből. Nem azzal a céllal, hogy összehasonlítsuk őket , ami amúgy sem volna reális, hiszen az egyik repülőgépes utat kínál, a másik autóbuszost, ez félpanziós ellátást ad, amaz teljes koszt-kvártélyt. A kiterített „étlap” csupán annyit bizonyít, hogy utazási irodáink egymás mellett élnek a hazai piacon, választékot kínálnak és hogy az utaznivágyó magyar nincs kiszol­gáltatott helyzetben, versengenek érte.­­ ••Of plusx egy iroda A gazdaságirányítási reform előtti idő­ben a turizmusnak egyetlen gazdája volt Magyarországon, az IBUSZ. Ez annak idején többé-kevésbé indokolt is volt, hi­szen a hatvanas évek közepéig idegenfor­galom is alig létezett, a magyarok egyál­talán nem járhattak külföldre, a külföldi is ritka vendég volt hazánkban. E szűk keretek közötti forgalmat az IBUSZ könnyűszerrel elláthatta, sőt a nagymúltú utazási iroda ennél nagyobb feladatokkal is megbirkózhatott volna. Jelenleg viszont már hat „nagy” iroda működik egymás mellett. Tulajdonkép­pen egy nagyot és öt közepest, vagy ki­sebbet kellene említenünk, az IBUSZ ugyanis — forgalom, alkalmazotti létszám, nemzetközi kapcsolatok tekintetében — még mindig jóval kimagaslik közülük, el­ső az egyenlők között. Az IBUSZ 1976-os várható összbevéte­le 5,6 milliárd. A Coopt­ouristé 520 mil­lió, az Expressé 507 millió, a Budapest Touristé 336 millió. A Volántouristé 150 millió. Az IBUSZ tehát egymagában mintegy két és félszer, háromszor na­gyobb forgalmat bonyolít le (legalábbis forintban számolva), mint az öt másik. A nagyságrend az utasok számában mérve: IBUSZ 439 000 beutazó és 130 000 kiutazó. Ugyanez a Cooptouristnál 80 000, illetve 30 000, a Budapest Touristnál 36 000 beutazó, 9000 kiutazó, a Volán­touristé 51 000 beutazó és 35 000 kiutazó, az Expressnél 70 000, illetve 60 000, a MALÉV-nál 17 000 beutazó és néhány ezer kiutazó magyar turista. A számszerűség beszédes ugyan, sok mindenről mégis hallgat. Nem derül ki belőle — egyebek között —, hogy az aránylag kevés vendéget fogadó és még kevesebbet utaztató MALÉV Air Tours­­nál igen hosszú az egy vendégre jutó tartózkodási idő. (Érthető, hiszen kizáró­lag csoportos és kollektív szolgáltatással egybekötött légi útról van szó — a ven­dég úgyszólván helyhez van kötve.) A Budapest Tourist nagyobb számokkal di­csekedhetne, ha fizetővendég-szolgálatá­­nak forgalmát is ideszámítaná. Tudva­levő, hogy ez az iroda közvetíti a privát szobákat. (1975-ben például 290 000 ven­dég több mint másfélmillió éjszakára bé­relt nálunk szobát.) Némely iroda forgal­mi képéhez hozzátartozik a belföldi tu­rizmus ábrázolása is. Ez különösen az Expressnek és a Volántouristnak erős ol­dala. A számok azonban — különösen a fo­rintszámok — valamelyest fölfelé is torzí­tanak. Az utazási irodák összbevételét elemezve kitűnik, hogy annak tekintélyes hányada a valuta bevételéből és eladásá­ból ered. Nem a banktól kapott jutalék, de a beváltott teljes összeg szerepel a mérlegekben, ami számszaki szempont­ból korrekt ugyan, de a laikust esetleg megtéveszti az idegenforgalom jövedel­mezőségének megítélésében. Az IBUSZ- nál például az évi 5,6 milliárd forintos bevételből mintegy 3,1 milliárd a valuta­­bevétel és -eladás. Az úgynevezett klasz­­szikus idegenforgalom bevétele „csak” 1,5—1,6 milliárd forint. Kisebb-nagyobb mértékben hasonló az arány más iro­dáknál is. ((A Cooptouristnál például a bevétel 16%-a kiutazás, 22%-a beutazás, 14%-a belföldi forgalom 48 százaléka pénzváltás.) Utazós irodáink imponáló bevételi szá­mai tehát legalább felerészben „közönsé­ges” banktevékenységet takarnak. Vagy­is olyan műveleteket, ahol ők csak a pénztáros szerepét töltik be. (Megjegyzen­dő, hogy ilyenformán talán az egész el­számolási módszer képe torzít. Ha ugyan­is a külföldi bevált mondjuk 100 dollárt forintra, és ezen a pénzen szolgáltatáso­kat vásárol az utazási irodától (például idegenvezetés, „rent a car”, gulyás par­ty stb. stb.) akkor ugyanaz a 100 dollár, illetve annak forint ellenértéke kétszere­sen jelenik meg: egyszer mint a pénzvál­­váltási üzletágból, másodszor mint a klasszikus tevékenységből származó be­vétel.). Ám nemcsak a bevételi számokat, de az utasszámokat is kritikusan — talán helyesebb a szó: realisztikusan — kell szemügyre venni. Nem az utazási irodák által közölt utasszámokat elsősorban, ha­(Folytatás a 2. oldalon) TOURIST MALÉV V­AIR TOURS “ Magyarországra látogató turisták száma Külföldre látogató magyarok száma Külföldi vendégek száma kereskedelmi szálláshelyeken XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1977. JANUÁR 5. ÁRA: 2 FORINT Mit nyerhetünk? (3. oldal)­­ Ipari termelés­­ más ágakban (4. oldal) Biztonságos értékesítés (7. oldal) Tőkés energiakartell (8. oldal) Csökkenő különbségek (15. oldal) Állandó és jelenleg ötéves tervünk a bérek eme­lésével kapcsolatban a hatékony ösztön­zés és a helyes kereseti arányok kialakí­tásának egyidejű követelményét fogal­mazza meg. Ezzel összefüggésben sokan vizsgálják az alkalmazandó bérforrások kapcsolatát és keresik azok „ideális ará­nyát”. Az alapbérektől várják a helyes arányok, a mozgóbérektől pedig a teljesít­ményösztönzés megvalósítását. Mások az ösztönzés fogyatékosságáért a szakmai bértáblázat bevezetését, az alapbérek meg­határozott irányú változását okolják. A bérek funkciói A megjegyzések arra utalnak, hogy a keresetek állandó és változó elemeinek eltérő funkciót tulajdonítunk. Az „állan­dó és változó” fogalmak maguk is tartal­mi eltérést jeleznek. A változó rész — tel­jesítményszázalék, prémium, jutalom — szorosan a többletteljesítményhez, a jobb minőségű munkához kapcsolódik, viszont a keresetek állandó eleme — az alapbér — csak áttételesen kötődik a munkavég­zéshez. Ez utóbbi ugyanis a munkavégző személyét, a munkafeltételek eltéréseit minősíti. Az olyan mozgóbérek, mint a különféle pótlékok (műszak-, és túlórapótlék) szin­tén egy-egy munkakör betöltéséhez az adott időben szükséges, szokásostól eltérő követelményeket érvényesítik a kerese­tekben. Tehát a végzett munkához köz­vetlenebbül kapcsolódnak, mint a kerese­tek állandó része. Nem utolsósorban e két kereseti elem tartalmi különbségére utal az is, hogy ösztönzésen a keresetek két irányú mozgását — a növekedést és a csökkenést — értjük és ennek a követel­ménynek gyakorlatilag csak a mozgórész felel meg. Az az érv is felmerül, hogy a dolgozók a bért, mint biztosított, állandó, különösebb követelmények nélküli já­randóságként ítélik meg, a mozgórészt viszont mint alkalmankénti, az adott idő­ben elért teljesítménynek, az általánostól eltérő körülményeknek megfelelő többle­tet érzékelik. Ezek az első pillanatra megalapozott­nak tűnő érvek azonban megkérdőjelez­­hetők. A tapasztalatok szerint a kerese­tek elemei közötti elhatárolás sokkal in­kább formális, technikai jellegű, sem­mint elvi, tartalmi eltéréseket fejez ki.. Az alapbérek is lehetnek ösztönzőek, s a mozgóbérre fordítandó anyagi eszközöket is szétoszthatják minden különösebb megfontolás nélkül. Sőt az alapbér ará­nyának mérséklődése, a mozgóbér súlyá­nak növekedése a keresetekben az ösz­tönző hatás várt erősödése helyett annak gyengüléséhez, a teljesítményelv követ­kezetlenségeihez vezethet. Az alapbérnek az a feladata, hogy a fizikailag megerőltető, a kedvezőtlenebb körülmények között végzett, vagy a ma­gasabb szakmai és általános ismereteket igénylő munkák ellátására ösztönözzék az embereket. Az alapbérek eltéréseiben fejeződik ki az azonos feltételek mellett dolgozók munkájának mennyiségi és mi­nőségi különbsége is. Elvileg, az alap­bérekkel megvalósítható ösztönzés a moz­góbérekhez képest még hatékonyabb is lehet. Tartósan, folyamatosan valósul meg az érdekeltség, mivel a munkavég­zés és annak anyagi elismerése időben is szorosan kapcsolódik egymáshoz. A moz­góbérek arányának emelkedése, a külön­féle pótlékok elmúlt években történt el­terjedése az ösztönzés gyengüléséhez ve­zetett. A mozgóbérek a különleges mun­kafeltételek, a kiugró munkateljesítmé­nyek elismerése helyett rendszeres anyagi juttatássá váltak, és ily módon elősegí­tették a munkakövetelmények lazulását. Nincsen elvi oka tehát annak, hogy a teljesítményelv érvényre juttatásánál a keresetek e két összetevője között lénye­ges különbséget feltételezzünk. Az ösz­tönzés hatékonysága nem azon múlik, mekkora az állandó és mozgóbér aránya, hogy a munkákat közvetlenül, vagy köz­vetetten jellemző tényezőket melyik kere­seti elemben ismerjük el, hanem azon, hogy egyáltalán érvényesítünk-e követel­ményeket és ezt hogyan, milyen haté­konysággal tesszük. Ha a munkákat jellemző számos is­mérv közül a bértarifák többet fejeznek ki, akkor 32 alapbérek súlya szükség­(Folytatás az 5. oldalon)

Next