Figyelő, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-07 / 1. szám

XXV. évfolyam, 1. szám Ara: 4 Ft, 1981. január 7. A ZÖLDÉRT vagy a lakosságért? A Budapesti Zöldért lakossági értékesítésének és a budapesti piaci felhozatal mennyiségének alakulása 1970—79 (ezer tonna) „Ki akarta nyomozni egy nettetali (NSZK) gazdálkodó, vajon mennyit fizet a fogyasztó azért az általa termelt „Gló­ria” fajtájú burgonyáért, amit a felvá­sárló kereskedő mázsánként 13 márkáért vesz meg tőle. Kivájt egy szép krumplit és levelet helyezett el benne: kérte a vásárlót, értesítse, mennyiért adták neki az árut. A „krumpli-posta” célhoz ért; két hét múlva a termelő levelet kapott egy hageni háziasszonytól, aki felhábo­rodva közölte: a burgonya kilójáért 1 márka 20 pfenninget fizetett, a kilenc­szeresét annak, amit a termelő kapott” — olvashattuk a hírt egyik lapunkban. Ha a mi árarányaink ettől még messze is vannak — s összességükben nem ilye­nek az NSZK árarányai sem —, a terme­lők nálunk is gyarsan háborognak a fel­­vásárlási árakhoz képest indokolatlanul magasnak tartott fogyasztói árak miatt. A zöldség-gyümölcs felvásárlásával, tá­rolásával és értékesítésével foglalkozó, a forgalom mintegy felét lebonyolító szak­­kereskedelmi vállalatok — jelenlegi ne­vükön Zöldértek — átlagos árrése a bolti árnak 40—50 százaléka, melyet még tá­mogatás egészít ki. E támogatás különö­sen a szabályozórendszer 1980. évi módo­sítása előtti években volt hatalmas ösz­­szeg; a Zöldért vállalatok az eszközlekö­tési járulék, az illetményadó és a keres­kedelmi adó alóli mentességen túl külön­böző címeken körülbelül évi 1 milliárd forint támogatást kaptak. Csak ez utóbbi mintegy negyede volt a ráfordításoknak Ugyanakkor a zöldség-gyümölcs forgalom másik felét lebonyolító többi szervezet csak jelentéktelen összegű támogatásban részesült, s a fejlesztési támogatások is a Zöldért vállalatokra koncentrálódtak. Már most érdemes megemlíteni, hogy a kialakult helyzet nem egyszerűen a Zöl­dért vállalatokon múlott. Tevékenységük ugyanis szorosan összefügg azzal a köz­­gazdasági környezettel, amely létrehozta szervezetüket, kialakította funkcióikat s aktívan figyelemmel kísérte tevékenysé­güket. A támogatások egy része például a termelőktől utasításra átvett, de érté­kesíthetetlen termékek okozta veszteséget volt hivatva ellensúlyozni, vagyis tulaj­donképpen a termelők közvetett dotá­cióját jelentette. A Zöldért vállalatoknak folyósított tá­mogatás évi összege 1980-tól mintegy fe­lére csökkent. Ennek hatására jelentősen mérséklődött a vállalatok nyeresége, a forgalmazott termékek árának növekedé­si üteme pedig 1880 első tíz hónapjában körülbelül 6 százalékkal meghaladta a piaci árak emelkedését. Sőt — mint arra Szigethi Gyula, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője egy őszi nyi­latkozatában rámutatott: „1980-ban az is előfordult, hogy több termék fogyasztói ára alacsonyabb volt a köztudottan ma­gasabb árszínvonalon dolgozó magánke­reskedelemben.” E jelenség súlyát akkor érzékeljük iga­zán, ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindez egy viszonylag gyenge zöldség­gyümölcs termést hozó évben következett be, vagyis amikor az árverseny csak meg­lehetősen korlátozott mértékben érvénye­sült, s az értékesítés az átlagosnál kisebb kockázattal járt. Az a tény, hogy a Zöl­dért vállalatok által kínált áru nemcsak minőségében, de árában is veszít ver­senyképességéből, felveti a zöldség-gyü­mölcs kereskedelem működési mechaniz­musa kritikai elemzésének szükségessé­gét. Ez azért is halaszthatatlan, mivel a jelenlegi feltételek között,— az adatok tanúbizonysága szerint — a piaci kínálat is csak meglehetősen lassan növekszik. A zöldség-gyümölcs szakkereskedelem kialakítása mintegy harminc évvel ez­előtt ugyanazon séma alapján történt, mint a többi fogyasztási cikkel foglalko­zó kereskedelemé. Ennek mindmáig szin­te változatlan lényege a termékek köz­ponti árualapba történő begyűjtése, majd szétosztása, s az egyes vállalatok felelős­sé tétele körzetük ellátásáért. Mivel e szervezet működése az olyan gyorsan romló és többnyire kisüzemi termelést igénylő termékek esetében, mint a zöld­ségfélék, kezdettől fogva rendkívüli ne­hézségekkel járt, mindvégig fennmarad­­(Folytatás a 6. oldalon) Budape»ti Zöldért ! Budapesti piaci felhozatal Gazdasági intézményi rendszerünk fej­lődése nem tartott lépést a gazdaságirá­nyítás többi elemének fejlődésével, és ez akadályozta a népgazdasági célok meg­valósítását, a vállalati önállóság, kezde­ményezés és az ezzel járó felelősségvál­lalás kibontakozását is. Előfordultak a termeléssel és forgalmazással (ellátással) kapcsolatos aprólékos, és összehangolat­lan állami beavatkozások, amelyek gyak­ran — népgazdasági áttekintés hiányá­ban — a problém­a megoldása helyett újabb, olykor nagyobb problémák forrá­sává váltak. Intézményi rendszerünk fejlesztésében — az iparirányítás egységes szervezeti rendszerének megteremtésével összhang­ban — előrelépést jelent a piacszervezés és a forgalom szabályozásában a nomia­­tivitás erősítése. Mindez szükségessé te­szi a piacfelügyeletet (a piacszervezés és piacszabályozás) értelmezését, vagyis a felügyelet célját, gyakorlásának rendjét meghatározni. A piacfelügyelet a belföldi piacra, a keresletre és a kínálatra, valamint az árakra rövid távon ható tényezők folya­matos szervezeti figyelemmel kísérését, és az értékelés alapján gazdasági, vala­mint hatósági intézkedések érvényesítését jelenti. Ezek az intézkedések piacszerve­ző és piacszabályozó jellegűek. A­ piacfelügyeleti tevékenység a szabad, többcsatornás termékforgalmazási rend keretei között történik, tehát fő szabály­ként a termelő és a felhasználó vállala­tok közötti szabad partnerválasztás joga érvényesül. Forgalmazási rendünkben a kereskedelmi módszerek a jövőben is el­sődleges szerepet játszanak. Ezért a piac­felügyeletet ellátó szervek adminisztratív jellegű eszközöket, ideértve az egyedi operatív intézkedéseket is, csak kivétele­sen, a jogszabályokban előírt keretek kö­zött átmeneti jelleggel alkalmazhatnak. Piacszervezésen olyan központi tevé­kenység értendő, amely az ésszerű gazda­sági versenyt elősegítő piaci rend, for­mák, a gazdálkodás szervezeti kereteinek alakítására, az áru útjának rövidítésére és költségeik csökkentésére, valamint a kereslet és kínálat általános egyensúlyá­nak biztosítására irányul. A piacszerve­zés során elő kell segíteni a hatékonyság növelését, az energia- és anyagtakaré­kossági programok megvalósulását, a mo­nopolhelyzetek felszámolását vagy csök­kentését. Olyan közgazdasági feltételek megteremtésére kell tehát törekedni, amelyek elősegítik az egészséges piaci fo­lyamatok érvényesülését. A piacszabályozás célja a forgalmazás tervezési, piacszervezési és általános sza­bályozási eszközökkel át nem hidalható nehézségeinek megoldása. A piacszabá­lyozás fő eszközének a vállalati árpoliti­ka befolyásolását tartjuk. Ezt azonban to­vábbra is a szabadárak elsődlegessége mellett kell alkalmazni. A termékforgal­mazás szabályozásának adminisztratív jellegű eszközei: a központi gazdálkodás, kontingens előírása, az értékesítő szerv kijelölése, a készletszint meghatározása és a szerződéskötési kötelezettség előírása. Ezek olyan kiegészítő jellegű módszerek, amelyeket akkor alkalmazunk, ha az ár- és pénzügyi szabályozással nem kerülhe­tők el a piaci folyamatok komolyabb za­varai. A piacfelügyelet országos hatáskörű szerve az Országos Anyag- és Árhivatal, mely irányítja és koordinálja e tevékeny­séget. Felelős azért, hogy a piacfelügye­leti tevékenység a népgazdaság egészében szervezetten és kellő színvonalon folyjék. Piacfelügyeletet az OÁH-on kívül egyes fontos részterületeken, így a fogyasztási­­cikk-kereskedelemben a Belkereskedelmi Minisztérium, a mezőgazdasági termék­­forgalmazással kapcsolatosan a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az energiagazdálkodással kapcsolatosan az Országos Energiagazdálkodási Hivatal, más átruházott hatáskörben, vagyis külön jogszabály alapján más minisztérium is. A piacfelügyelet gyakorlása során fel­merülő egyes kérdésekről az érdekeltek között véleménycsere történik és a leg-­­fontosabb kérdésekben döntéseiket egyet­értésben hozzák meg. Ez a rend egyrészt biztosítja az egységes cselekvés, más­részt nagyobb operativitásra ad lehetősé­get. Az OAH feladatainak bővülése: • Az Országos Anyag- és Árhivatal piacfelügyeleti hatáskörben kidolgozza és a Minisztertanács elé terjeszti a piacszer­vezés és -szabályozás általános elvét és működési rendjét. • Ellátja a termékforgalmazással kap­csolatos feladatokat. Ennek megalapozása érdekében számításokat végez a legfon­tosabb termékek termelésére, forgalma­zására, ide értve az export-importot, vala­mint a készletek­ alakulását. A számítá­sok és értékelések kizárólag a központi szerveknek szolgálnak tájékoztatóul, és nem jelentenek semmiféle beavatkozást a vállalati gazdálkodás rendjébe. • Irányítja és koordinálja a gazdál­kodó szervezeteknek a melléktermék és hulladék begyűjtésére, azok ipari előké­szítésére és felhasználására irányuló te­vékenységét. • A termelőeszköz-kereskedelmi vál­lalatok ágazati irányítása mellett átveszi­­ a megszűnt ipari tárcák (NIM, KGM, Kip. Minisztérium) felügyelete alá tartozó TEK vállalatok felügyeletét, kivéve a tröszti irányításban működő ÁFOR-t, továbbá felügyeli a MÜART és az AUTÓKER vállalatokat is. • Ellátja az állami tartalékolással és a raktárgazdálkodással kapcsolatos hatósá­gi irányító feladatokat • Hatáskörébe tartozóan operatív jel­legű intézkedéseket, és javaslatok a kor­mánynak a legfontosabb kérdésekben, amennyiben azt a termelés és a forgal­mazás feltételei indokolják. A piacfelügyeleti tevékenység célja ab­ban összegezhető, hogy eszközeivel elő kívánja segíteni a termelés anyaggal és energiával való ellátását, a tartalékok feltárását, a hatékonyság javulását, az ésszerű gazdálkodási rend érvényesülését. Székely Sándor Piacfelügyelet és piacszervezés MARJAI JÓZSEF Nemzeti összefogással — szenvedélyes tenni akar­ással (2—3. oldal) Határozat a mezőgazdasági termelés növelésére A Szovjetunióban az új esz­tendőben a kolhozok és a szov­­hozok már kevesebb központi mutatót kaptak. A termelési kedvet a felárak ösztönzik, míg a felvásárlás biztonságát az öt évre meghatározott felvásárlási tervek szolgálják. (8—9. oldal) Iparfejlesztés gyárkapun belül A Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár öt év alatt hat­van százalékkal növelte a ter­melés volumenét, nagyarányú technikai rekonstrukciót hajtott végre és tehermentes fejlesztési alappal kezdi a VI. ötéves terv­időszakot. (7. oldal) Feltárjuk-e a tartalékokat? A szabály szerint, ha a bérfej­lesztési mutató nem nő — tehát stagnál vagy csökken —, akkor a bérszínvonal adómentes nö­vekedése legfeljebb három szá­zalék lehet, s ennek bértömeg­fedezete a létszámcsökkenésből kell, hogy adódjék. Mi a célszerű vállalati visel­kedés ennek ismeretében? (5. oldal) Betegítő tétlenségben? Pazarlunk az emberi értékek­kel, amikor nem­ használjuk ki­­ az idős korú szellemi foglalkozá­súak tudását és tapasztalatát. Megfelelő rangra kellene emel­ni a részfoglalkozásokat. Ezek révén sok esetben a munkaerőt is hatékonyabban lehetne hasz­nosítani és egyúttal az idős ko­rúak számára oly fontos mér­sékeltebb igénybevétel is bizto­sított lenne. (4. oldal) Van-e pénz új gépekre? Lassan, vagy gyorsan amor­tizálni? 1980-ban e két lehetőség közül választhattak a tsz-ek. Az eddigi tapasztalatok szerint kevesen alkalmazták a gyorsí­tott leírás lehetőségét. (11. oldal)

Next