Figyelő, 1982. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-22 / 29. szám
Ára. 4 forint 1982. július 22. XXVI. évfolyam, 29. szám BŰVÖS A Bizományi nem zálogház, de a zálogház a Bizományi Áruház Vállalaté. Évente négymilliárd forint értékű zálogtárgyért évi 10 százalékos kamatra, 1,7 milliárdot kölcsönöz a BÁV. Ez azonban a kisebb része a tevékenységi körének, hiszen elsődleges feladata a használtcikkkereskedelem. Mindenki szeret jó üzletet kötni, és ebben az üzletágban mindenki azt tartja jó üzletnek, ha sikerül becsapni a másikat. Vagy legalábbis úgy érzi. Ezen az ősi elven alapszik nálunk is a használtcikk-kereskedelem és virágzik, amióta csak létezik. Állítólag régen a Mester utcában — itt voltak a nagy zálogházak és bizományosok — mindenkit be is csaptak. A BÁV, mint állami vállalat napjainkban garanciát ígér vevőnek, eladónak egyaránt. Három és fél millió vételi jegyet állítanak ki évente a Bizományi Áruház Vállalat felvevőhelyein. Országos hálózatában — 25 városban nyitott eddig üzletet — majd két és fél milliárd forint a forgalom. Azt hihetnénk, ezzel a forgalommal és az ebből fakadó egységes árpolitikával kézben tartja a használtcikkek piacát. A Bizományinál azonban azt tartják, hogya másodkézből piacra kerülő áruk forgalmának nagyobbik hányadából a lakosság kihagyja a vállalatot. A napilapokban megjelenő hirdetések tucatjai nemcsak eladásra szánt portékákra, hanem a BÁV konkurrenseire , viszonteladókra, használt cikkek közvetítésével foglalkozó szövetkezetekre, különféle vásárokra és vásározókra is felhívják a figyelmet. Mintegy ezer magánkiskereskedő rendelkezik használt cikkek adás-vételére jogosító engedéllyel, nagyrészük azonban az átlagosnál nagyobb jövedelmet ígérő műtárgy- és régiségkereskedésre szakosodott. Legutóbb a Skála-zsibi jelentkezett versenytársként, ahol csekélyke helypénz lefizetése után bárki bármit — amit nem tilt jogszabály — árulhat. (A BÁV egyik munkatársa nem kis kajánsággal jegyezte meg, hogy látott itt gazdát cserélni 800 forintért olyan NDK gyártmányú elektromos fogkefét, amit évekkel korábban a reguláris kereskedelemben 350-ért árusítottak.) A BÁV sem csalhatatlan, ilyesmi akár ott is előfordulhat. (Egyetemista fiatalember dicsekedett például: éveken át úgy egészítette ki csekélyke ösztöndíját, hogy a lakásuk alatt lévő Keravillból bizonyos kurrens márkájú, újonnan érkezett műszaki cikkeket hordott át a Bizományi egyik felvevőhelyére, a néha még őt is meglepő haszon fejében. Ehhez azonban nagyon kellett ismernie a piacot, és információit gyorsabban szerezte be, mint a becsüsök.) BÁV-OS mindig porosodik néhány, fillérekért megvehető hűtőszekrény-matuzsálem, öreg tv-készítsék. Ezeket egyre nehezebb eladni, s emiatt nehezen is veszi be a BÁV. Az üzletekben tévék, hűtőszekrények széles választékban, különböző árakon kaphatók, s szinte kivétel nélkül OTP-hitelre is, no meg az öreg készülékek akadozó alkatrészellátása miatt sem vásárolják szívesen ma már másodkézből az emberek. Elöl, a polcokon azonban ott csillognak a szórakoztató elektronika legfejlettebb képviselői, márkás darabjai. Hihetetlen árakon cserélnek gazdát az eredeti csomagolásból gyakran még ki sem bontott képmagnók, erősítők, tunerek és ÜZLET színes tévék. (Ne feledjük: a BÁV „iparengedélye” használt cikkek forgalmazására vonatkozik...) Jó néhány éve, amikor efféle portékát még nem lehetett másutt kapni, gyorsabban cserélődött a készlet. Napjainkban viszont, amikor például a Keravill üzleteiben lényegesen olcsóbban vásárolhatunk HiFi-tomycikat és néhány világcég készülékeit, telítődött a piac, s ez különös következményekhez vezetett. Egyrészt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a reguláris kereskedelemben is kapható márkák „leértékelődtek”, s a BÁV-nál fölment az ára néhány olyan cég gyártmányainak, amelyeket a világon a második-harmadik vonalba sorolnak, nálunk viszont talán éppen az itteni ritkaságértékük miatt többre tartanak az előbbieknél. Amíg a Keravillnál kapható Pioneer magnetofon 8500 forintért, addig a BÁV-nál a hasonló képességű, más gyártmányú készülékek nem egy esetben 16 000—25 000 közötti áron várnak új gazdára. Magánszemély, mint állami szállító Ez az oka annak, hogy a Bizományinál kapható műszaki cikkek ára — összevetve az adott termékek legolcsóbb beszerzési árával — kb. hetvenforintos dollárt eredményez. (Ne tévesszen azért meg senkit e magas árfolyam. A külkereskedelem szokásos csatornáin keresztül importált áruk is a kalkuláció import tételei következtében — szállítás, vám, jutalékok, kereskedelmi árrés stb. — hasonló forint-dollár „árfolyamot” képeznek a végelszámolásnál.) A BÁV (Folytatás a 6. oldalon) Fizessenek a „gazdagok’? Használt fogkefét ugyan nem árusít a BÁV, de élelmiszeren és néhány, különböző okokból til-ott árucikkenkívül mindenfajta ipari vagy egyedi módon előállított árut közvetít. „Tisztes forgalom után — tisztes haszon” — így fogalmazta meg a vezérigazgató a vállalat tevékenységének célját. Az átlagos haszonkulcs 13 százalékos — 1977 óta több mint 2 százalékkal csökkent — egy átlag azonban nagyon sokféleképpen kijöhet ... Minél nagyobb értékeket képviselő cikkcsoportról van szó, annál magasabb a közvetítői haszonkulcs, így nemcsak abszolút értékben — magasabb ár százaléka magasabb összeget ad ki — hanem relatív értelemben is többet keres a BÁV az értékesebb tárgyak viszonteladásával. A műszaki bizományok hátsó fertályán A TARTALOMBÓL: Abz árfolyam és a vállalat A vállalati gazdálkodás kockázata megfelelő ármunkával és az árfolyamváltozásokat követő számítások felhasználásával mérsékelhető lenne. Ehhez jobb vállalati prognózisokra és rendszeres kamat- és árfolyam-információra lenne szükség. (2. oldal) Kinelc kell otthon telefon? Az természetes, hogy társadalmi rétegenként és településtípusonként eltérő a háztartások telefonnal való ellátása, az érdekelteken kívül azonban az életszínvonalpolitika szempontjából sem lehet közömbös, hogy mekkora ez a különbség. Részletek egy kandidátusi értekezésből... (2. oldal) A pénzügyi szabályozás fejlesztése Melyek a szabályozórendszer fejlesztésének fő irányai, mit kell tenni a vállalatok közötti eszközáramlás kibontakoztatására, az ár- és árfolyamrendszer tökéletesítésére, miként lehet növelni a vállalatok költségérzékenységét? Ezekre a kérdésekre keres választ a cikk szerzője. (3. oldal) Három disznóról egy bőrt... Dollárcentek - ízesítésként - a bablevesben, és dollárcentek a szemétben. A magyar bőripar importálja az alapanyagot, a magyar húsipar pedig a hazai fogyasztókkal eteti, (illetve veteti) meg ugyanezt az alapanyagot. S a legfurcsább, hogy különkülön az ügy mindenkinek így gazdaságos. (5. oldal) Termelőszövetkezet — vállalkozás — érdekeltség A szövetkezeti tag olyan mértékben vesz részt a nagyüzem munkájában, amilyen mértékben megtalálja saját számításait, vagyis amilyen mértékben egybeesik a szövetkezeti, és a saját érdeke. (11. oldal) Szervezési szolgáltatás A középszintű vezetők sok esetben idegenkednek az ágazati önelszámolási rendszerben alkalmazott ösztönzési formától, nem hajlandók az ezzel járó kockázatvállalásra. Márpedig a hatékony anyagi ösztönzésnek nem az elvégzett munka, hanem az elért eredmény az alapja. (11. oldal) Háttériparunk helyzete Sok szó esik manapság a hazai háttéripar helyzetéről, viszonylagos elmaradottságáról, mint a véntermékkibocsátó ipar teljesítményét korlátozó tényezőről. Néha azonban a termelő egységeknél meglevő egyéb hiányosságok: szervezetlenség, nem megfelelő készletgazdálkodás stb. esetén is sokan ebben keresik a hibát, bár kétségtelenül igaz, hogy háttériparunk jelentősen elmaradt a felhasználó ipar igényei mögött. Nagy vállalatok , kis sorozatok összetett kérdésről van tehát szó, s ha a háttéripar fogalmát kissé általánosabban értelmezzük, akkor az ipar tevékenységének elég széles körét kell ide sorolni, hiszen az úgynevezett végtermékek zöméről is elmondható, hogy azok a társadalmi és ezen belül az ipari termelési folyamatok műszaki hátteréül szolgálnak, és ez az összipar által saját maga számára újratermelt háttér elég sok kívánnivalót hagy maga után. A szakosodás és munkamegosztás állandó jellegű világméretű fejlődése to• A szerzőnek az MTESZ Csongrád megyei szervezete és a Magyar Kereskedelmi Kamara D ‘l-magyarorsz*tri összeköt«» Bizottsága által 198?. július 22—23-án Szeceden megrendezendő Inaid Tudmányos Konferenciájára készített vitaindító előadása alapján.vább bővíti a háttéripari tevékenységek körét, így lett például a korábbi Rába vagon- és járműgyárból tipikus járműipari „háttérvállalat”. A többirányú mozgásokat értelmezve rögtön kiderül, hogy nem lehet mereven szétválasztani az ipart a nagybetűvel irtás potenciálisan úgymond megfelelő teljesítményekre képes ,,Iparra” és az ezt lépten-nyomon visszafogó, mintegy árnyékát, rossz szellemét képező „Háttériparra”. Miről van hát szó, amikor a háttéripar elmaradottságáról beszélünk? Az ipari termelés nem megfelelő struktúrájáról, amely két síkon jelentkezik. Az egyik: az a közismert tény, hogy a magyar ipar — de különösen a gépipar — termékösszetétele a kibocsátott volumenek tükrében túlságosan széles, aminek egyik következménye, hogy az azokhoz szükséges alkatrészek, részegységek sokféleségének jelentős része gyakran mélyen a gazdaságos sorozatnagyság alatt helyezkedik el. Ez a korábbi túlzottan végtermékorientált, az autarkiás törekvésekből eredő strukturális probléma a termelés elaprózódása, a sorozat- és tömeggyártás előnyeinek elvesztése, a műszaki színvonal elmaradása mellett hátráltatja a szakosított alkatrészgyártás kifejlődését, és rányomja bélyegét a háttéripari termelésünk nemzetközi cserében történő alacsony szintű bekapcsolódására is. A másik: a nem megfelelő vállalatszerkezet. A fejlett ipari országok ipari tevékenységére a vállalati struktúra erősen tagolt, piramisszerű kiépítése a jellemző. Ezekben a struktúrákban a piramis csúcsán elhelyezkedő, viszonylag kisszámú nagyvállalat és tröszt tevékenységét a középmezőnyben elhelyezkedő, alkatrészek, részegységek, ipari félkésztermékek sokféleségének egy-egy szűk körére specializálódott, nagyszámú kis- és középvállalat szolgálja, illetve egészíti ki, miközben az utóbbiak is számtalan kis- és törpevállalat bedolgozó tevékenységére, szolgáltatására támaszkodnak. Ez a termelési struktúra nagyfokú rugalmasságával még kisebb sorozatok mellett is megfelelő gazdaságosságot és ezért igen jó hátteret biztosít az ipari termeléshez. Sajnos a mi termelési struktúránkra nem jellemző ez a mély tagoltság és ez szintén hátráltatta a háttéripar kifejlődését. Ehhez járult még, hogy az erősen ösztönzött végtermékgyártó iparágak fejlesztésével párhuzamosan az ezekhez szükséges háttéripari ágazatok fejlesztése nem kapott kellő hangsúlyt és támogatást. Érdemes megemlíteni még két (Folytatás a 7. oldalon) •' '