Figyelő, 1982. július-december (26. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-22 / 29. szám

Ára­. 4 forint 1982. július 22. XXVI. évfolyam, 29. szám BŰVÖS A Bizományi nem zálogház, de a zá­logház a Bizományi Áruház Vállalaté. Évente négymilliárd forint értékű zálog­tárgyért évi 10 százalékos kamatra, 1,7 milliárdot kölcsönöz a BÁV. Ez azonban a kisebb része a tevékenységi körének, hiszen elsődleges feladata a használtcikk­­kereskedelem. Mindenki szeret jó üzletet kötni, és eb­ben az üzletágban mindenki azt tartja jó üzletnek, ha sikerül becsapni a má­sikat. Vagy legalábbis úgy érzi. Ezen az ősi elven alapszik nálunk is a használt­­cikk-kereskedelem és virágzik, amióta csak létezik. Állítólag régen a Mester utcában — itt voltak a nagy zálogházak és bizományosok — mindenkit be is csaptak. A BÁV, mint állami vállalat napjainkban garanciát ígér vevőnek, el­adónak egyaránt. Három és fél millió vételi jegyet állí­tanak ki évente a Bizományi Áruház Vállalat felvevőhelyein. Országos háló­zatában — 25 városban nyitott eddig üz­letet — majd két és fél milliárd forint a forgalom. Azt hihetnénk, ezzel a for­galommal és az ebből fakadó egységes árpolitikával kézben tartja a használt­­cikkek piacát. A Bizományinál azonban azt tartják, hogy­­a másodkézből piacra kerülő áruk forgalmának nagyobbik há­nyadából a lakosság kihagyja a vállala­tot. A napilapokban megjelenő hirdetések tucatjai nemcsak eladásra szánt porté­kákra, hanem a BÁV konkurrenseire , viszonteladókra, használt cikkek közve­títésével foglalkozó szövetkezetekre, kü­lönféle vásárokra és vásározókra is fel­hívják a figyelmet. Mintegy ezer magánkiskereskedő ren­delkezik használt cikkek adás-vételére jogosító engedéllyel, nagyrészük azonban az átlagosnál nagyobb jövedelmet ígérő műtárgy- és régiségkereskedésre szako­sodott. Legutóbb a Skála-zsibi jelentkezett versenytársként, ahol csekélyke helypénz lefizetése után bárki bármit — amit nem tilt jogszabály — árulhat. (A BÁV egyik munkatársa nem kis kajánsággal je­gyezte meg, hogy látott itt gazdát cse­rélni 800 forintért olyan NDK gyártmá­nyú elektromos fogkefét, amit évekkel korábban a reguláris kereskedelemben 350-ért árusítottak.) A BÁV sem csalhatatlan, ilyesmi akár ott is előfordulhat. (Egyetemista fiatal­ember dicsekedett például: éveken át úgy egészítette ki csekélyke ösztöndíját, hogy a lakásuk alatt lévő Keravillból bi­zonyos kurrens márkájú, újonnan érke­zett műszaki cikkeket hordott át a Bi­zományi egyik felvevőhelyére, a néha még őt is meglepő haszon fejében. Eh­hez azonban nagyon kellett ismernie a piacot, és információit gyorsabban sze­rezte be, mint a becsüsök.) BÁV-OS mindig porosodik néhány, fillérekért megvehető hűtőszekrény-matuzsálem, öreg tv-készítsék. Ezeket egyre nehezebb eladni, s emiatt nehezen is veszi be a BÁV. Az üzletekben tévék, hűtőszekré­nyek széles választékban, különböző ára­kon kaphatók, s szinte kivétel nélkül OTP-hitelre is, no meg az öreg készülé­kek akadozó alkatrészellátása miatt sem vásárolják szívesen ma már másodkéz­ből az emberek. Elöl, a polcokon azonban ott csillog­nak a szórakoztató elektronika legfejlet­tebb képviselői, márkás darabjai. Hihe­tetlen árakon cserélnek gazdát az erede­ti csomagolásból gyakran még ki sem bontott képmagnók, erősítők, tunerek és ÜZLET színes tévék. (Ne feledjük: a BÁV „ipar­­engedélye” használt cikkek forgalmazá­sára vonatkozik...) Jó néhány éve, amikor efféle portékát még nem lehetett másutt kapni, gyor­sabban cserélődött a készlet. Napjaink­ban viszont, amikor például a Keravill üzleteiben lényegesen olcsóbban vásárol­hatunk HiFi-tomycikat és néhány vi­lágcég készülékeit, telítődött a piac, s ez különös következményekhez vezetett. Egyrészt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a reguláris kereskedelemben is kapható márkák „leértékelődtek”, s a BÁV-nál fölment az ára néhány olyan cég gyártmányainak, amelyeket a vilá­gon a második-harmadik vonalba sorol­nak, nálunk viszont talán éppen az itteni ritkaságértékük miatt­­ többre tartanak az előbbieknél. Amíg a Kera­villnál kapható Pioneer magnetofon 8500 forintért, addig a BÁV-nál a hasonló ké­pességű, más gyártmányú készülékek nem egy esetben 16 000—25 000 közötti áron várnak új gazdára. Magánszemély, mint állami szállító Ez az oka annak, hogy a Bizományinál kapható műszaki cikkek ára — összevet­ve az adott termékek legolcsóbb beszer­zési árával — kb. hetvenforintos dol­lárt eredményez. (Ne tévesszen azért meg senkit e magas árfolyam. A külke­reskedelem szokásos csatornáin keresz­tül importált áruk is a kalkuláció im­port tételei következtében — szállítás, vám, jutalékok, kereskedelmi árrés stb. — hasonló forint-dollár „árfolyamot” képeznek a végelszámolásnál.) A BÁV (Folytatás a 6. oldalon) Fizessenek a „gazdagok­’? Használt fogkefét ugyan nem árusít a BÁV, de élelmiszeren és néhány, kü­lönböző okokból til-ott árucikken­­kívül mindenfajta ipari vagy egyedi módon előállított árut közvetít. „Tisztes forga­lom után — tisztes haszon” — így fo­galmazta meg a vezérigazgató a vállalat tevékenységének célját. Az átlagos ha­szonkulcs 13 százalékos — 1977 óta több mint 2 százalékkal csökkent — egy átlag azonban nagyon sokféleképpen kijö­het ... Minél nagyobb értékeket képviselő cikkcsoportról van szó, annál magasabb a közvetítői haszonkulcs, így nemcsak abszolút értékben — magasabb ár száza­léka magasabb összeget ad ki — hanem­­ relatív értelemben is többet keres a BÁV az értékesebb tárgyak viszonteladásával. A műszaki bizományok hátsó fertályán A TARTALOMBÓL: Abz árfolyam és a vállalat A vállalati gazdálkodás kockázata megfelelő ármunkával és az árfo­lyamváltozásokat követő számítások felhasználásával mérsékelhető lenne. Ehhez jobb vállalati prognózisokra és rendszeres kamat- és árfolyam-infor­mációra lenne szükség. (2. oldal) Kinelc kell otthon telefon? Az természetes, hogy társadalmi ré­tegenként és településtípusonként el­térő a háztartások telefonnal való ellátása, az érdekelteken kívül azon­­ban az életszínvonalpolitika szem­pontjából sem lehet közömbös, hogy mekkora ez a különbség. Részletek egy kandidátusi értekezésből... (2. oldal) A pénzügyi szabályozás fejlesztése Melyek a szabályozórendszer fej­lesztésének fő irányai, mit kell tenni a vállalatok közötti eszközáramlás kibon­takoztatására, az ár- és árfolyamrend­­szer tökéletesítésére, miként lehet növelni a vállalatok költségérzékeny­ségét? Ezekre a kérdésekre keres vá­laszt a cikk szerzője. (3. oldal) Három disznóról egy bőrt... Dollárcentek - ízesítésként - a bablevesben, és dollárcentek a sze­métben. A magyar bőripar importálja az alapanyagot, a magyar húsipar pedig a hazai fogyasztókkal eteti, (il­letve veteti) meg ugyanezt az alap­anyagot. S a legfurcsább, hogy külön­­külön az ügy mindenkinek így gazda­ságos. (5. oldal) Termelőszövetkezet — vállalkozás — érdekeltség A szövetkezeti tag olyan mértékben vesz részt a nagyüzem munkájában, amilyen mértékben megtalálja saját számításait, vagyis amilyen mértékben egybeesik a szövetkezeti, és a saját érdeke. (11. oldal) Szervezési szolgáltatás A középszintű vezetők sok esetben idegenkednek az ágazati önelszámo­lási rendszerben alkalmazott ösztön­zési formától, nem hajlandók az ezzel járó kockázatvállalásra. Márpedig a hatékony anyagi ösztönzésnek nem az elvégzett munka, hanem az elért eredmény az alapja. (11. oldal) H­áttériparunk helyzete Sok szó esik manapság a hazai háttér­ipar helyzetéről­, viszonylagos elmara­dottságáról, mint a véntermékkibocsátó ipar teljesítményét korlátozó tényezőről. Néha azonban a termelő egységeknél meglevő egyéb hiányosságok: szervezet­­lenség, nem megfelelő készletgazdálkodás stb. esetén is sokan ebben keresik a hi­bát, bár kétségtelenül igaz, hogy háttér­iparunk jelentősen elmaradt a felhasználó ipar igényei mögött. Nagy vállalatok , kis sorozatok összetett kérdésről van tehát szó, s ha a háttéripar fogalmát kissé általánosab­ban értelmezzük, akkor az ipar tevékeny­ségének elég széles körét kell ide sorolni, hiszen az úgynevezett végtermékek zö­méről is elmondható, hogy azok a társa­dalmi és ezen belül az ipari termelési folyamatok műszaki hátteréül szolgálnak, és ez az összipar által saját maga számá­ra újratermelt háttér elég sok kívánni­valót hagy maga után. A szakosodás és munkamegosztás ál­landó jellegű világméretű fejlődése to­• A szerzőnek az MTESZ Csongrád megyei szervezete és a Magyar Kereskedelmi Kamara D ‘l-magyarorsz*tri összeköt«» Bizottsága által 198?. július 22—23-án Szeceden megrende­zendő Inaid Tud­­mányos Konferenciájára készített vitaindító előadása alapján.­vább bővíti a háttéripari tevékenységek körét, így lett például a korábbi Rába vagon- és járműgyárból tipikus jármű­ipari „háttérvállalat”. A többirányú mozgásokat értelmezve rögtön kiderül, hogy nem lehet mereven szétválasztani az ipart a nagybetűvel irt­ás potenciálisan úgymond megfelelő tel­jesítményekre képes ,,Iparra” és az ezt lépten-nyomon visszafogó, mintegy ár­nyékát, rossz szellemét képező „Háttér­ipa­rra”. Miről van hát szó, amikor a háttér­ipar elmaradottságáról beszélünk? Az ipari termelés nem megfelelő struktúrá­járól, amely két­ síkon jelentkezik. Az egyik: az a közismert tény, hogy a magyar ipar — de különösen a gépipar — termékösszetétele a kibocsátott volu­menek tükrében túlságosan széles, ami­nek egyik következménye, hogy az azok­hoz szükséges alkatrészek, részegységek sokféleségének jelentős része gyakran mélyen a gazdaságos sorozatnagyság alatt helyezkedik el. Ez a korábbi túl­zottan végtermékorientált, az autarkiás törekvésekből eredő strukturális problé­ma a termelés elaprózódása, a sorozat- és tömeggyártás előnyeinek elvesztése, a műszaki színvonal elmaradása mellett hátráltatja a szakosított alkatrészgyártás kifejlődését, és rányomja bélyegét a hát­téripari termelésünk nemzetközi cseré­ben történő alacsony szintű bekapcsoló­dására is. A másik: a nem megfelelő vállalat­­szerkezet. A fejlett ipari országok ipari tevékenységére a vállalati struktúra erő­sen tagolt, piramisszerű kiépítése a jel­lemző. Ezekben a struktúrákban a piramis csúcsán elhelyezkedő, viszonylag kisszá­mú nagy­vállalat és tröszt tevékenységét a középmezőnyben elhelyezkedő, alkat­részek, részegységek, ipari félkésztermé­kek sokféleségének egy-egy szűk körére specializálódott, nagyszámú kis- és kö­zépvállalat szolgálja, illetve egészíti ki, miközben az utóbbiak is számtalan kis- és törpevállalat bedolgozó tevékenységé­re, szolgáltatására támaszkodnak. Ez a termelési struktúra nagyfokú rugalmas­ságával még kisebb sorozatok mellett is megfelelő gazdaságosságot és ezért igen jó hátteret biztosít az ipari termeléshez. Sajnos a mi termelési struktúránkra nem jellemző ez a mély tagoltság és ez szintén hátráltatta a háttéripar kifejlő­dését. Ehhez járult még, hogy az erősen ösz­tönzött végtermékgyártó iparágak fej­lesztésével párhuzamosan az ezekhez szükséges háttéripari ágazatok fejleszté­se nem kapott kellő hangsúlyt és támo­gatást. Érdemes megemlíteni még két (Folytatás a 7. oldalon) •' '

Next