Figyelő, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-22 / 25. szám

1989. június 22. ­MAGYAR GAZDASÁG! Kisvállalkozások átalakulása Korlátlan variációs lehetőségek A nagy politizálások idejét éljük. A Vállalkozók Országos Szövet­sége által rendezett ankéton meglepve és megnyugodva tapasz­taltam, hogy azért akadnak, akiket a gazdaság is érdekel. Sőt, a jövőjük, boldogulásuk függ a gazdasági életünkben bekövetkező reformfordulatok sikerétől. Az átalakulási törvényt a magánszek­tor már nehezen nélkülözte. Az elmúlt hónapok mozdulatlansága is főként azzal magyarázható,­hogy ugrásra készen vártak erre a törvényre. Átalakulási törvény nélkül sok ország remekül megvan, mi azért nem tudjuk nélkülözni, mert az addig létező összes, ezzel kapcsolatos jogszabály vállalkozásellenes volt — mondta­ az ankét elő­adója, Sárközy Tamás miniszterhelyettes, aki egyetemi tanári minőségében állt a publikum elé. Bármilyen társasági formaváltást csak a va­gyon szétosztásával, illetve az ezzel járó adó- és illetékfizetési kötelezettség lerovása után lehetett csak elkövetni. Az átalakulási törvény elismeri, hogy a magánvállalkozások növekedésének le­hetnek stádiumai, amelyek más formát követel­nek meg. Megszünteti a formaváltás tortúráit és anyagi következmények nélkül lehetővé teszi az átalakulást. Talán sokan nem tudják, hogy átalakulás ese­tén nincs 30 százalékos kötelező pénzbetét, amely az új társaság alapításakor szigorú előírás. A törvény ugyanis abból indul ki, hogy egy már működő társaság (gmk, vgmk) rendelkezik min­den, működéshez szükséges eszközzel, engedél­lyel, más zászló alatt is létezhet tehát, így a hite­lezővédelmet már nem kell külön megteremteni. Sok tévhit oszlatható el, ha az átalakulási tör­vényt annak fogadja el a közvélemény, ami­ egy technikai jellegű jogszabály. Nem feladata a tu­lajdonjogi kérdések megoldása. Egy szervezet megszűnik, egy másik alakul. Ezt a folyamatot szabályozza. Más kérdés, hogy a tulajdonviszo­nyok rendezését nem tudták kivárni a jogsza­bályalkotók, talán mert akkor évekig nem szüle­tik meg a törvény, és a társasági törvény adta lehetőségek jórésze kihasználatlan marad. Sárközy Tamás többször szükségesnek látta hangsúlyozni: az átalakulás nem kötelező. Nem minden átalakulás előnyös. Lehet jól és rosszul választani. A jogszabályok alapos ismerete nél­kül ne vágjon bele senki a változtatásba, mert az anyagi következmények nélküli átalakulási lehe­tőségek helyett könnyen kemény tanulópénzt fi­zethet a tájékozatlan vállalkozó. Eddig ugyanis a társasági törvény szabályai nem engedték meg, hogy például egy gmk a teljes tevékenységével részt vegyen egy vegyes tulajdonú kft.-ben. So­kan mégis megtették, várva az átalakulási tör­vényt. Most pedig felteszik a kérdést, egyesülhet-e a gmk a kft.-vel? Csak az azonos formájú társasá­gok egyesülhetnek egymással. A korlátolt fele­lősségű társaság nem fúzionálhat a korlátlan fe­lelősségűvel. Az egyiknek előbb át kell alakul­nia. Például, ha három mmk át akar alakulni kft.­­vé, azt egy ütemben nem teheti meg. Vagy egye­sülnek egymással, és utána alakulnak át kft.-vé, vagy egyenként kft.-vé alakulnak, majd azután fuzionálnak. A kettő közül az egyik lépés mindenképpen anyagi áldozattal jár. Az egyesülés már új társa­sági formának számít, s a hitelezővédelemmel kapcsolatos, pénzbetétre vonatkozó előírásokat be kell tartani. Az átalakulás egyetemleges jogutódlást jelent, ezt is kevesen tudják. Például, ha egy kisiparos, egy gmk-val kft-t akar létrehozni, akkor először alakítania kell önmagával egy egyszemélyes kft.-t. Feltéve, ha nem elég ügyes. Mert ha igen, akkor megúszhatja anyagi konzekvenciák nélkül is. Ha a gmk egyszerű bejelentési kötelezettség­gel átalakul kft.-vé, majd ebbe tagként belép az iparos, mindjárt kevesebb készpénz kell hozzá. Persze külföldi jogtudós joggal teheti fel a kér­dést, milyen jogszabály az, amelyik megengedi, hogy egy természetes személy (kisiparos, kiske­reskedő) egy társaság jogutódja legyen (egysze­mélyes kft.). Sárközy Tamástól megtudtuk, hogy a jogszabályalkotók még ezt a szakmai bakit is fölvállalták a magánszektor dinamizálása érde­kében. Sok félreértésre adhat okot, hogy a társasági törvényből kirekesztett magánvállalkozói for­mákra (betéti társaságokra, gazdasági társasá­gokra és a polgári jogi társaságokra) csak a tár­sasági törvény előírásai vonatkoznak. Ezek a tár­sas vállalkozások egy évet kaptak arra, hogy jog­utódot válasszanak maguknak a társasági tör­vény adta keretek között. Természetesen szintén adó- és illetékmentesen. Automatikusan csak az azonos feltételű társasági formát választhatják. Ha egy kjt. kft. kíván lenni, akkor a kft.-re előírt minden (alaptőkére vonatkozó) előírásnak eleget kell tennie, alakuló szerződést készítenie és beje­gyeztetnie magát. Rájuk nem vonatkozik átala­kulás esetén a 30 százalékos pénzbetét alóli men­tesség. Jó tanács: az egyesülni óhajtó pjt.-k, bt.-k, gt.-k akkor teszik jól, ha a még rendelke­zésre álló egy év lejárta előtt először egyesülnek, majd aztán alakulnak át. Fordított esetben na­gyobb anyagi teherrel jár az egyesülés. A szövetkezetek esetében az átalakulási tör­vény egyáltalán nem tartotta tiszteletben az ér­dekképviseletek addig olyannyira erős, mozgal­mi jelszóvá erősödött oszthatatlan vagyonát. Az 1982 januárja után alakult kisszövetkezetek ese­tében átalakuláskor a törvény megszünteti a va­gyonvesztést. Átalakulás előtt az egész szövetke­zeti vagyont értékpapír formájában meg kell osz­tani a tagok között. A szétosztott üzletrészekből lesznek azután a kft.-k, rt.-k. Az átalakulás kor­látlansága arra a hagyományos szövetkezetre is érvényes, amelyik kisszövetkezetből alakult át. A többi, hagyományos szövetkezet esetében ez korlátlanság nem érvényesíthető. A szövetkezeti önkormányzat csak a vagyon 50 százalékát ad­hatja ki üzletrészként, értékpapír formájában (praktikus okok is közrejátszottak a mérték meg­állapításában, ugyanis az értékpapírtörvény és a tőzsdetörvény érvénybe lépése előtt nem szabad­na elárasztani a piacot értékpapírral­. Ezután át­alakulhat. Aki kiválik, az az üzletrészével csak szövetkezetet alapíthat, mert csak így teremthető meg az általános jogutódlás. Visszatérve a kisszövetkezetre, a teljes vagyon felosztását nem feltétlenül kell követnie az átala­kulásnak. Az átalakuláshoz a közgyűlés kéthar­mados szavazattöbbsége szükségeltetik. Aki nem szavazta meg, az maga dönthet, mit csinál az üz­letrészével. Minden átalakulásra érvényes: a hi­telezővédelem miatt a vagyonmérleget kötelező elkészíttetni és azt külső könyvvizsgálóval hitele­síttetni (aki aztán öt évig felel a valódiságáért). Állítólag nemsokára könnvvizsgálói névjegyzé­ket tesznek közzé. Egy tagnak természetesen több üzletrésze is le­het, és a szövetkezeti üzletrésznek azonosnak kell lennie átalakuláskor az induló új társaság üzlet­részével. Nem kell az üzletrész után adót fizetni — bár a Pénzügyminisztérium felfigyelt erre a személyi vagyont növelő új tételre. Sajnos az átalakulási törvény nem tudta meg­nyugtatóan rendezni a szakcsoportok dolgát, lé­vén azok rendhagyó gazdasági képződmények. (Elkülönült tagság, gazdálkodás, mégis az anya­szövetkezet jogán gazdálkodhatnak.) Ha a szö­vetkezet átalakul, akkor a szakcsoport kiválhat és önállóan, anyagi következmények nélkül ren­dezheti státusát. Ha a szakcsoport ki akar válni, az átalakulás adómentes. Sajnos nem vonatkozik a kedvezmény akkor, ha a szakcsoport már fel­oszlott. Ebben az esetben a felosztott vagyoni rész után adózni kell. A gyakorlatban már sok szakcsoport ügyesen megoldotta, hogyan marad­janak együtt és változzanak át kft.-vé. Illúziója ne legyen senkinek. Átalakuláskor az induló vagyonnak tehermentesnek kell lennie, adósságot nem lehet átalakítani törzstőkévé (a hitelesített vagyonmérleg kötelező). A hitelező természetesen a kft.-nél csak a társaság közös va­gyona erejéig követelhet, míg gmk esetében a ta­gok saját vagyonukkal is feleltek a tartozásai­kért. Átalakulás előtt tehát el kell számolni a hi­telezőkkel, akiknek természetesen nincs arra jo­guk, hogy az átalakulással egyidőben azonnal visszaköveteljék a tartozást. De kérhetnek bizto­sítékot vagy kezességet. Végezetül. Az átalakulási törvény nem szent­írás. Háromévenként, a gyakorlati tapasztalatok alapján átírható. A törvényt a későbbiekben a jogászok együtt írják a vállalkozókkal. Jó példa: cégközlönyben kötelező közzétenni a cégbejegyzést, ám a díjat irreálisan magasan állapították meg. A VOSZ ál­tal is reklamált közzétételi díjat a közeljövőben a felére csökkentik. DEMCSÁK MÁRIA Leheletnyi a béke M­eg kell egyezni. Hogy miről ? Nos, vegyük csak elő kissé poros, de azért még használha­tó társadalomelméleti ismereteinket. El kell dönteni, hogy a szocialistának nevezett termelési mód érett-e meg a bukásra, avagy csak a rosszul megtervezett alap akár a csapnivaló­an sikerült felépítmény terhe alatt összeroskadni. Hogy kinek és mikor kell dönteni amely reménysugárként tükröződik bennünk, hogy jobbra, jóra fordíthatjuk az ország, a nemzet sorsát. M­eg kéne egyezni. Elsősorban is abban, hogy miként számolhatunk le immár végle­gesen az évszázadok óta bennünket kísértő despotizmussal, amely néhány — tör­ténelmi léptékkel mérve — szemvillanásnyi idő kivételével újra és újra ránk nehezült. Emelkedett órák, napok, hetek, hónapok azok, amelyeket élünk, hisz tudjuk: nemcsak meg kell, de meg is lehet egyezni. Csupán a fellegekből kell leszállni a földre. Mert az aligha kétséges, hogy a szabadságért újra és újra felkelő nemzet azért is vesztett rajta min­dig próbálkozásain, mert képtelen volt megszabadulni álmaitól. Nem az eszméket kell sut­ba dobni, hiszen azok híján ugyanúgy nem létezhetik az ember, mint a növény víz, az állat pedig táplálék nélkül. De az álmokat, a képzelgéseket nem szabad összetéveszteni a való­sággal, az igazi és objektív körülmények által determinált lehetőségekkel. Az esélyt éppen akként lehet üstökön ragadni, hogy sem nem esünk valamifajta forradalmi eufóriába, sem nem kétségekbe, vagy letargiába, látván az előttünk álló széles és nagyszerű azúrkék távla­tokat, s látva gondjaink tengerén a fölénk tornyosuló és ránk zúdulni akaró hullámhegye­ket. Meg kell egyezni. Hogy miről? Nos, vegyük csak elő kissé poros, de azért még használ­ható társadalomelméleti ismereteinket. El kell dönteni, hogy a szocialistának nevezett ter­melési mód érett-e meg a bukásra, avagy csak a rosszul megtervezett alap akar a csapniva­lóan sikerült felépítmény terhe alatt összeroskadni. Hogy kinek és mikor kell dönteni erről, azt nem tudom. Már csak azért sem, mert erről vitázni — ismervén a rendkívül ta­golt és egymástól távol álló nézeteket — meglehetősen terméketlen volna. Akárhogy is szóljon majd a végső szentencia, arról azonban nem szabad, mert nincs joguk a tárgyalók­nak megfeledkezni, hogy házépítést kezdeni csak az alapok lerakásával lehet. Nem vezet­het eredményre egyetlen olyan kísérlet sem, amely a levegőbe tartó pillérek nélkül kíván tetőt ácsolni. A terve lehet bármilyen gyönyörű, kártyavárként omlik össze, ha nincs, ami megtartsa. M­árpedig egy társadalom legfőbb tartópillére a gazdaság. Meglehet, hogy a tárgyaló felek közül van, aki úgy véli: a gazdaságról nem szabad tárgyalni, mert azzal osz­tozna a mások által elkövetett hibákban, s az értük való felelősségben. Kétségtelen, hogy első pillantásra és konkrét gyakorlati kérdésekről szólva ez így tűnik föl. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a tárgyalások alapelveiről s napirendjéről kötött megállapodásban ott szerepelnek „a gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladatai”. Méghozzá rögtön „a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meg­határozása” után.) Azaz, egy új társadalmi modell kimunkálásakor feltétlenül el kell dön­teni — se döntést nem lehet megúszni, sem pedig kikerülni —, hogy miféle fő elvek sze­rint szerveződjék a gazdaság. Mert a felépítmény, a társadalmi-politikai intézményrend­szer csak ennek megfelelően tud működőképesen kiépülni. Ki vonná kétségbe, hogy lehe­tetlen dolog a bárányfejű farkas, amelynek agya füvet, gyomra húst követel. Ugyanúgy lehetetlen diktatórikus tervutasításos gazdaságra, demokratikus értékek szerint szervező­dő politikai intézményrendszert építeni. A gazdasági rendszer alapelveiről tehát tárgyalni kell. S megegyezni. Ha nem, azt az ország, a nemzet sínyli meg, s a gazdaság romhalmai között csúszik vissza oda, ahonnan éppen kikászálódni igyekszik. Mert ma még csak lehe­letnyi a béke, s a türelem egyre fogy. Szorít az idő, s ha nem igyekszünk megegyezni, hol­nap tán arra ébredünk, már nincs miről beszélni, már megint hosszú évtizedekre tova tűnt az esély ... MEIXNER ZOLTÁN Pályázat a vámtarifa korszerűsítésére A Magyar Közgazdasági Társaság Külgazdasági Szakosztálya pályázatot hirdet rövid pályamű­­vek elkészítésére A MAGYAR KERESKEDELMI VÁMTARI­FA KORSZERŰSÍTÉSE témában. A vámtarifa-bizottság — a Kereskedelmi Vámtarifáról szóló 21/1976. (VI. 29.) MT rende­letben kapott általános felhatalmazás alapján — állást foglalt a vámtarifák megújítására, illetve az egységes vámtarifa kialakítására vonatkozó­an. A vámrendszer megújításának célja a hazai gazdaság megváltozott igényeinek, feltételeinek és fejlődésének megfelelő vámtarifa kialakítása, valamint a GATT keretében folyó vámtárgyalá­sokon való részvétellel a hazai áruk piacra jutási feltételeinek a vámpolitika eszközeivel történő javítása. Ennek érdekében a gazdaságpolitika prioritá­sával összhangban álló, így a műszaki fejlesztést és a szerkezetátalakítást és egyben az indokolt iparvédelmi feladatok ellátását szolgáló vámtari­fát kell kialakítani, megszüntetve a kereskedelmi vámtarifa következetlenségeit, belső ellentmon­dásait, aránytalanságait. A pályázók valamely vállalat, ágazat konkrét tapasztalatainak birtokában vagy a kereskede­lempolitikák nemzetközi összehasonlítása alap­ján leszűrhető tanulságok ismeretében készített tömör (cca 5 gépelt oldal) pályamunkáit szakér­tői zsűri értékeli. A beküldött anyagokból a szakosztály nyilvá­nos vitát rendez, valamint gondoskodik arról, hogy a javaslatok eljussanak a döntéshozókhoz. Beküldési határidő: 1989. augusztus 20. A pályá­zat jeligés. Pályadíjak: 1. helyezett 10 000,—forint 2. helyezett 8 000,— forint 3. helyezett 5 000,— forint Postacím: Magyar Közgazdasági Társaság Budapest 1361, Pf.: 14. 5 Szolgáltató-szerelő vállalatok figyelmébe!­3 posz forintért vásárolhat angol gyártmányú, modern konstrukciójú HIDRAULIKUS SZERELŐKOSARAS GÉPEKET Simon 12, 17, 22, 30 és 40 méteres munkamagasságokra. Simon Engineering Dudley Ltd Képviseleti iroda Budapest II., Horvát u. 2—12. 1027 Tel.: 162-048 TELEX: 22-3527 Telefax: 150-630

Next