Figyelő, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-22 / 25. szám
1989. június 22. MAGYAR GAZDASÁG! Kisvállalkozások átalakulása Korlátlan variációs lehetőségek A nagy politizálások idejét éljük. A Vállalkozók Országos Szövetsége által rendezett ankéton meglepve és megnyugodva tapasztaltam, hogy azért akadnak, akiket a gazdaság is érdekel. Sőt, a jövőjük, boldogulásuk függ a gazdasági életünkben bekövetkező reformfordulatok sikerétől. Az átalakulási törvényt a magánszektor már nehezen nélkülözte. Az elmúlt hónapok mozdulatlansága is főként azzal magyarázható,hogy ugrásra készen vártak erre a törvényre. Átalakulási törvény nélkül sok ország remekül megvan, mi azért nem tudjuk nélkülözni, mert az addig létező összes, ezzel kapcsolatos jogszabály vállalkozásellenes volt — mondta az ankét előadója, Sárközy Tamás miniszterhelyettes, aki egyetemi tanári minőségében állt a publikum elé. Bármilyen társasági formaváltást csak a vagyon szétosztásával, illetve az ezzel járó adó- és illetékfizetési kötelezettség lerovása után lehetett csak elkövetni. Az átalakulási törvény elismeri, hogy a magánvállalkozások növekedésének lehetnek stádiumai, amelyek más formát követelnek meg. Megszünteti a formaváltás tortúráit és anyagi következmények nélkül lehetővé teszi az átalakulást. Talán sokan nem tudják, hogy átalakulás esetén nincs 30 százalékos kötelező pénzbetét, amely az új társaság alapításakor szigorú előírás. A törvény ugyanis abból indul ki, hogy egy már működő társaság (gmk, vgmk) rendelkezik minden, működéshez szükséges eszközzel, engedéllyel, más zászló alatt is létezhet tehát, így a hitelezővédelmet már nem kell külön megteremteni. Sok tévhit oszlatható el, ha az átalakulási törvényt annak fogadja el a közvélemény, ami egy technikai jellegű jogszabály. Nem feladata a tulajdonjogi kérdések megoldása. Egy szervezet megszűnik, egy másik alakul. Ezt a folyamatot szabályozza. Más kérdés, hogy a tulajdonviszonyok rendezését nem tudták kivárni a jogszabályalkotók, talán mert akkor évekig nem születik meg a törvény, és a társasági törvény adta lehetőségek jórésze kihasználatlan marad. Sárközy Tamás többször szükségesnek látta hangsúlyozni: az átalakulás nem kötelező. Nem minden átalakulás előnyös. Lehet jól és rosszul választani. A jogszabályok alapos ismerete nélkül ne vágjon bele senki a változtatásba, mert az anyagi következmények nélküli átalakulási lehetőségek helyett könnyen kemény tanulópénzt fizethet a tájékozatlan vállalkozó. Eddig ugyanis a társasági törvény szabályai nem engedték meg, hogy például egy gmk a teljes tevékenységével részt vegyen egy vegyes tulajdonú kft.-ben. Sokan mégis megtették, várva az átalakulási törvényt. Most pedig felteszik a kérdést, egyesülhet-e a gmk a kft.-vel? Csak az azonos formájú társaságok egyesülhetnek egymással. A korlátolt felelősségű társaság nem fúzionálhat a korlátlan felelősségűvel. Az egyiknek előbb át kell alakulnia. Például, ha három mmk át akar alakulni kft.vé, azt egy ütemben nem teheti meg. Vagy egyesülnek egymással, és utána alakulnak át kft.-vé, vagy egyenként kft.-vé alakulnak, majd azután fuzionálnak. A kettő közül az egyik lépés mindenképpen anyagi áldozattal jár. Az egyesülés már új társasági formának számít, s a hitelezővédelemmel kapcsolatos, pénzbetétre vonatkozó előírásokat be kell tartani. Az átalakulás egyetemleges jogutódlást jelent, ezt is kevesen tudják. Például, ha egy kisiparos, egy gmk-val kft-t akar létrehozni, akkor először alakítania kell önmagával egy egyszemélyes kft.-t. Feltéve, ha nem elég ügyes. Mert ha igen, akkor megúszhatja anyagi konzekvenciák nélkül is. Ha a gmk egyszerű bejelentési kötelezettséggel átalakul kft.-vé, majd ebbe tagként belép az iparos, mindjárt kevesebb készpénz kell hozzá. Persze külföldi jogtudós joggal teheti fel a kérdést, milyen jogszabály az, amelyik megengedi, hogy egy természetes személy (kisiparos, kiskereskedő) egy társaság jogutódja legyen (egyszemélyes kft.). Sárközy Tamástól megtudtuk, hogy a jogszabályalkotók még ezt a szakmai bakit is fölvállalták a magánszektor dinamizálása érdekében. Sok félreértésre adhat okot, hogy a társasági törvényből kirekesztett magánvállalkozói formákra (betéti társaságokra, gazdasági társaságokra és a polgári jogi társaságokra) csak a társasági törvény előírásai vonatkoznak. Ezek a társas vállalkozások egy évet kaptak arra, hogy jogutódot válasszanak maguknak a társasági törvény adta keretek között. Természetesen szintén adó- és illetékmentesen. Automatikusan csak az azonos feltételű társasági formát választhatják. Ha egy kjt. kft. kíván lenni, akkor a kft.-re előírt minden (alaptőkére vonatkozó) előírásnak eleget kell tennie, alakuló szerződést készítenie és bejegyeztetnie magát. Rájuk nem vonatkozik átalakulás esetén a 30 százalékos pénzbetét alóli mentesség. Jó tanács: az egyesülni óhajtó pjt.-k, bt.-k, gt.-k akkor teszik jól, ha a még rendelkezésre álló egy év lejárta előtt először egyesülnek, majd aztán alakulnak át. Fordított esetben nagyobb anyagi teherrel jár az egyesülés. A szövetkezetek esetében az átalakulási törvény egyáltalán nem tartotta tiszteletben az érdekképviseletek addig olyannyira erős, mozgalmi jelszóvá erősödött oszthatatlan vagyonát. Az 1982 januárja után alakult kisszövetkezetek esetében átalakuláskor a törvény megszünteti a vagyonvesztést. Átalakulás előtt az egész szövetkezeti vagyont értékpapír formájában meg kell osztani a tagok között. A szétosztott üzletrészekből lesznek azután a kft.-k, rt.-k. Az átalakulás korlátlansága arra a hagyományos szövetkezetre is érvényes, amelyik kisszövetkezetből alakult át. A többi, hagyományos szövetkezet esetében ez korlátlanság nem érvényesíthető. A szövetkezeti önkormányzat csak a vagyon 50 százalékát adhatja ki üzletrészként, értékpapír formájában (praktikus okok is közrejátszottak a mérték megállapításában, ugyanis az értékpapírtörvény és a tőzsdetörvény érvénybe lépése előtt nem szabadna elárasztani a piacot értékpapírral. Ezután átalakulhat. Aki kiválik, az az üzletrészével csak szövetkezetet alapíthat, mert csak így teremthető meg az általános jogutódlás. Visszatérve a kisszövetkezetre, a teljes vagyon felosztását nem feltétlenül kell követnie az átalakulásnak. Az átalakuláshoz a közgyűlés kétharmados szavazattöbbsége szükségeltetik. Aki nem szavazta meg, az maga dönthet, mit csinál az üzletrészével. Minden átalakulásra érvényes: a hitelezővédelem miatt a vagyonmérleget kötelező elkészíttetni és azt külső könyvvizsgálóval hitelesíttetni (aki aztán öt évig felel a valódiságáért). Állítólag nemsokára könnvvizsgálói névjegyzéket tesznek közzé. Egy tagnak természetesen több üzletrésze is lehet, és a szövetkezeti üzletrésznek azonosnak kell lennie átalakuláskor az induló új társaság üzletrészével. Nem kell az üzletrész után adót fizetni — bár a Pénzügyminisztérium felfigyelt erre a személyi vagyont növelő új tételre. Sajnos az átalakulási törvény nem tudta megnyugtatóan rendezni a szakcsoportok dolgát, lévén azok rendhagyó gazdasági képződmények. (Elkülönült tagság, gazdálkodás, mégis az anyaszövetkezet jogán gazdálkodhatnak.) Ha a szövetkezet átalakul, akkor a szakcsoport kiválhat és önállóan, anyagi következmények nélkül rendezheti státusát. Ha a szakcsoport ki akar válni, az átalakulás adómentes. Sajnos nem vonatkozik a kedvezmény akkor, ha a szakcsoport már feloszlott. Ebben az esetben a felosztott vagyoni rész után adózni kell. A gyakorlatban már sok szakcsoport ügyesen megoldotta, hogyan maradjanak együtt és változzanak át kft.-vé. Illúziója ne legyen senkinek. Átalakuláskor az induló vagyonnak tehermentesnek kell lennie, adósságot nem lehet átalakítani törzstőkévé (a hitelesített vagyonmérleg kötelező). A hitelező természetesen a kft.-nél csak a társaság közös vagyona erejéig követelhet, míg gmk esetében a tagok saját vagyonukkal is feleltek a tartozásaikért. Átalakulás előtt tehát el kell számolni a hitelezőkkel, akiknek természetesen nincs arra joguk, hogy az átalakulással egyidőben azonnal visszaköveteljék a tartozást. De kérhetnek biztosítékot vagy kezességet. Végezetül. Az átalakulási törvény nem szentírás. Háromévenként, a gyakorlati tapasztalatok alapján átírható. A törvényt a későbbiekben a jogászok együtt írják a vállalkozókkal. Jó példa: cégközlönyben kötelező közzétenni a cégbejegyzést, ám a díjat irreálisan magasan állapították meg. A VOSZ által is reklamált közzétételi díjat a közeljövőben a felére csökkentik. DEMCSÁK MÁRIA Leheletnyi a béke Meg kell egyezni. Hogy miről ? Nos, vegyük csak elő kissé poros, de azért még használható társadalomelméleti ismereteinket. El kell dönteni, hogy a szocialistának nevezett termelési mód érett-e meg a bukásra, avagy csak a rosszul megtervezett alap akár a csapnivalóan sikerült felépítmény terhe alatt összeroskadni. Hogy kinek és mikor kell dönteni amely reménysugárként tükröződik bennünk, hogy jobbra, jóra fordíthatjuk az ország, a nemzet sorsát. Meg kéne egyezni. Elsősorban is abban, hogy miként számolhatunk le immár véglegesen az évszázadok óta bennünket kísértő despotizmussal, amely néhány — történelmi léptékkel mérve — szemvillanásnyi idő kivételével újra és újra ránk nehezült. Emelkedett órák, napok, hetek, hónapok azok, amelyeket élünk, hisz tudjuk: nemcsak meg kell, de meg is lehet egyezni. Csupán a fellegekből kell leszállni a földre. Mert az aligha kétséges, hogy a szabadságért újra és újra felkelő nemzet azért is vesztett rajta mindig próbálkozásain, mert képtelen volt megszabadulni álmaitól. Nem az eszméket kell sutba dobni, hiszen azok híján ugyanúgy nem létezhetik az ember, mint a növény víz, az állat pedig táplálék nélkül. De az álmokat, a képzelgéseket nem szabad összetéveszteni a valósággal, az igazi és objektív körülmények által determinált lehetőségekkel. Az esélyt éppen akként lehet üstökön ragadni, hogy sem nem esünk valamifajta forradalmi eufóriába, sem nem kétségekbe, vagy letargiába, látván az előttünk álló széles és nagyszerű azúrkék távlatokat, s látva gondjaink tengerén a fölénk tornyosuló és ránk zúdulni akaró hullámhegyeket. Meg kell egyezni. Hogy miről? Nos, vegyük csak elő kissé poros, de azért még használható társadalomelméleti ismereteinket. El kell dönteni, hogy a szocialistának nevezett termelési mód érett-e meg a bukásra, avagy csak a rosszul megtervezett alap akar a csapnivalóan sikerült felépítmény terhe alatt összeroskadni. Hogy kinek és mikor kell dönteni erről, azt nem tudom. Már csak azért sem, mert erről vitázni — ismervén a rendkívül tagolt és egymástól távol álló nézeteket — meglehetősen terméketlen volna. Akárhogy is szóljon majd a végső szentencia, arról azonban nem szabad, mert nincs joguk a tárgyalóknak megfeledkezni, hogy házépítést kezdeni csak az alapok lerakásával lehet. Nem vezethet eredményre egyetlen olyan kísérlet sem, amely a levegőbe tartó pillérek nélkül kíván tetőt ácsolni. A terve lehet bármilyen gyönyörű, kártyavárként omlik össze, ha nincs, ami megtartsa. Márpedig egy társadalom legfőbb tartópillére a gazdaság. Meglehet, hogy a tárgyaló felek közül van, aki úgy véli: a gazdaságról nem szabad tárgyalni, mert azzal osztozna a mások által elkövetett hibákban, s az értük való felelősségben. Kétségtelen, hogy első pillantásra és konkrét gyakorlati kérdésekről szólva ez így tűnik föl. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a tárgyalások alapelveiről s napirendjéről kötött megállapodásban ott szerepelnek „a gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladatai”. Méghozzá rögtön „a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározása” után.) Azaz, egy új társadalmi modell kimunkálásakor feltétlenül el kell dönteni — se döntést nem lehet megúszni, sem pedig kikerülni —, hogy miféle fő elvek szerint szerveződjék a gazdaság. Mert a felépítmény, a társadalmi-politikai intézményrendszer csak ennek megfelelően tud működőképesen kiépülni. Ki vonná kétségbe, hogy lehetetlen dolog a bárányfejű farkas, amelynek agya füvet, gyomra húst követel. Ugyanúgy lehetetlen diktatórikus tervutasításos gazdaságra, demokratikus értékek szerint szerveződő politikai intézményrendszert építeni. A gazdasági rendszer alapelveiről tehát tárgyalni kell. S megegyezni. Ha nem, azt az ország, a nemzet sínyli meg, s a gazdaság romhalmai között csúszik vissza oda, ahonnan éppen kikászálódni igyekszik. Mert ma még csak leheletnyi a béke, s a türelem egyre fogy. Szorít az idő, s ha nem igyekszünk megegyezni, holnap tán arra ébredünk, már nincs miről beszélni, már megint hosszú évtizedekre tova tűnt az esély ... MEIXNER ZOLTÁN Pályázat a vámtarifa korszerűsítésére A Magyar Közgazdasági Társaság Külgazdasági Szakosztálya pályázatot hirdet rövid pályaművek elkészítésére A MAGYAR KERESKEDELMI VÁMTARIFA KORSZERŰSÍTÉSE témában. A vámtarifa-bizottság — a Kereskedelmi Vámtarifáról szóló 21/1976. (VI. 29.) MT rendeletben kapott általános felhatalmazás alapján — állást foglalt a vámtarifák megújítására, illetve az egységes vámtarifa kialakítására vonatkozóan. A vámrendszer megújításának célja a hazai gazdaság megváltozott igényeinek, feltételeinek és fejlődésének megfelelő vámtarifa kialakítása, valamint a GATT keretében folyó vámtárgyalásokon való részvétellel a hazai áruk piacra jutási feltételeinek a vámpolitika eszközeivel történő javítása. Ennek érdekében a gazdaságpolitika prioritásával összhangban álló, így a műszaki fejlesztést és a szerkezetátalakítást és egyben az indokolt iparvédelmi feladatok ellátását szolgáló vámtarifát kell kialakítani, megszüntetve a kereskedelmi vámtarifa következetlenségeit, belső ellentmondásait, aránytalanságait. A pályázók valamely vállalat, ágazat konkrét tapasztalatainak birtokában vagy a kereskedelempolitikák nemzetközi összehasonlítása alapján leszűrhető tanulságok ismeretében készített tömör (cca 5 gépelt oldal) pályamunkáit szakértői zsűri értékeli. A beküldött anyagokból a szakosztály nyilvános vitát rendez, valamint gondoskodik arról, hogy a javaslatok eljussanak a döntéshozókhoz. Beküldési határidő: 1989. augusztus 20. A pályázat jeligés. Pályadíjak: 1. helyezett 10 000,—forint 2. helyezett 8 000,— forint 3. helyezett 5 000,— forint Postacím: Magyar Közgazdasági Társaság Budapest 1361, Pf.: 14. 5 Szolgáltató-szerelő vállalatok figyelmébe!3 posz forintért vásárolhat angol gyártmányú, modern konstrukciójú HIDRAULIKUS SZERELŐKOSARAS GÉPEKET Simon 12, 17, 22, 30 és 40 méteres munkamagasságokra. Simon Engineering Dudley Ltd Képviseleti iroda Budapest II., Horvát u. 2—12. 1027 Tel.: 162-048 TELEX: 22-3527 Telefax: 150-630