Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-05 / 27. szám
METSZET Az elmúlt hét az áremelések körüli viták jegyében telt. Szerdán úgy nyilatkozott a pénzügyminiszter, hogy ha lesz is áremelés, akkor ennek szerinte elsősorban csak az élvezeti cikkekre, a szeszre és a cigarettára kellene vonatkoznia. Ehhez képest pénteken a kormányszóvivői tájékoztatón bejelentették az energiaárak és az üzemanyagok árának emelését is. Lassan tényleg luxus lesz a fűtés, a világítás, no meg az autózás is. A kormány nem nézi azonban tétlenül a szegények további elszegényedését, ezért 200 millió forinttal megnövelte a szociális kiadásokra fordítható keretet. Országosan. Erről az összegről a képviselők javadalmazása jut eszembe, erről szintén sokat hallhattunk a múlt héten. Emlékeztetőül: a 386 képviselő évi 240 millió forint fizetést vesz fel mindaddig, amíg a miniszteri fizetéseket nem emeli a T. Ház. Utána pedig többet. Az egyensúly érdekében nemcsak a bevételeit növeli a költségvetés, hanem a kiadásait is csökkenti, főként a támogatások csökkentése révén. Arról nem szólt a bejelentés után Matolcsy György államtitkár, hogy vajon a különféle exporttámogatások leépítése nyomán várható-e dollárbevétel-csökkenés is, vagy pedig csupán arról van szó — hiszen így július elején már túl vannak a cégek a jelentősebb üzletkötéseken —, hogy a mézet utólag letörlik a madzagról. Ami pedig a mézet illeti, elképzelhető, hogy visszakerül a madzagra, abban a pillanatban, amint újabb forintleértékelésre kerül sor... HÍREK MÉRNÖKSZAKSZERVEZET Ma, amikor a mérnökök és technikusok száma meghaladja az országban a százezret, vajon soknak vagy kevésnek kell-e tekinteni a napokban megalakult mérnökszakszervezet 800 fős tagságát? A Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete felvette a kapcsolatot az Értelmiségi Szakszervezetek Szövetségével is. 4 KÖZLEMÉNY A Magyar Agrárkamara ügyvezetősége néhány napja közleményt adott közre, amelyet eljuttatott szerkesztőségünknek is. Helyszűke miatt ebből csupán egyetlen gondolatot emelünk ki: az agrárkamara felhívja tagjait, hogy határolják el magukat a mind sűrűbben megnyilvánuló szélsőséges nyilatkozatoktól, amelyek gátolják a nemzetközileg ma még elismert agrárvertikum fejlődését. A tulajdonreform — ami több, mint a földtulajdon reformja — szükséges, de olyan módszerekkel, amely az elért színvonalat emeli és nem veszélyezteti... Az ágazat sürgető érdeke egy valóságos és teljes agrárpiaci rendtartás megalkotása. HÉTKÖZBEN KÁR LENNE LEÉRTÉKELNI AZ ORSZÁGOT INTERJÚ AZIZAU F. MOHAMEDDEL AZ IMF IGAZGATÓJÁVAL Bár az IMF-nek tagadhatatlanul nagy gyakorlata van az eladósodott, valamint a gazdaságát átépíteni kívánó országokkal kapcsolatosan, Önök most egy olyan helyzetben kényszerülnek tanácsot adni, melyben a kelet-európai térség speciális gazdasági-politikai berendezkedése miatt még az IMF is gyakorlatlan. • Azizali F. Mohammed, az IMF igazgatója:Valóban, a kelet-európai nagy váltás olyan helyzet, amelyre történelmünkben még nem volt példa. Tudjuk azonban honnét indultak — nevezetesen a szocializmusból —, s tudjuk, hová kívánnak eljutni — nevezetesen a piacgazdaságba. Ez utóbbit tekintve pedig van bőséggel tapasztalat, az átmenettel kapcsolatban pedig elképzelés. Három dolgot szeretnék kiemelni, melyeket — véleményem szerint — a folyamat során kiemelten figyelni kell. Az egyik kiindulópontja, hogy a részletek önmagukban nem működőképesek. Lehetetlen tehát kiragadni a piacgazdaságokra jellemző ismérvek közül néhány fontosat, azokat megvalósítani, majd azt hinni, hogy ez már maga a piacgazdaság, s hogy az működni is fog. A második fontos tanulság, hogy nem elég az átfogó reformokat elkezdeni, ezeket megfelelő gyorsasággal és határozottsággal kell végrehajtani, a túlzott fokozatosság kárt okozhat. A harmadik pedig az, hogy a gyökeres változás előtt mindenképpen kívánatos, hogy az ország gazdasága egyensúlyban legyen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy az ország integrálódjon a világgazdaságba. Ehhez — egyebek között — a kelet-európai árszínvonalaknak is közeledniük kell a világpiaci árakhoz. Természetesen ez inflációval jár. Lényeges azonban, hogy ez egyszeri legyen, és ne menjen át inflációs folyamatba. A kelet-európai országokban nem csupán a gazdaságot, hanem a politikai rendszert is megváltoztatják, s ezzel együtt a társadalom mentálisan, kulturálisan is változik. Ami így együtt valóban különleges helyzet. Kelet-Európa az IMF felfogásában egy egység, vagy például a Szovjetunióval kapcsolatban külön elképzelésük van?• A Szovjetuniót véleményem szerint külön kell kezelni. Már csak azért is, mert ott 70 éves hagyománya van a centralizált rendszernek. Hetven év — ez három korosztály! A többi kelet-európai országban negyven év telt el, és egy-két generáció húzódott át a központosított rendszerrel. Nem közömbös az sem, hogy a Szovjetunión kívül a többi keleteurópai ország jóval kisebb gazdaság. Ezért eddig is és ezután méginkább erős kapcsolatra van szüksége a külvilággal. A Szovjetunió földrésznyi gazdaság, ahol a mentális elszigeteltség mellett a gazdasági izoláció végső soron megvalósulhat. Alapvető különbség, hogy a Szovjetunióban az eddigi politikai reformok kevésbé látványosak, mint a közép-kelet-európai országokban. A többféle és egyszerre lezajló változásokhoz, mint minden átalakításhoz, igen sok pénzre van szükség. Ennek megszerzésének egyik módja, ha a megtermelt javakból származó jövedelem az országon belül marad. Kohl nyugatnémet kancellár például ebből kiindulva ötéves adósságkamat-fizetési moratóriumot indítványozott a változásban lévő kelet-európai országoknak. Ezt a könynyítést elfogadhatónak tartja az IMF?- Véleményem szerint hiba lenne, ha ezt például Magyarország kérné. Az Önök országának még mindig jó a hírneve. Kár lenne leértékelni az országot, ez nagyon hibás lépés lenne. Ami pedig a változásokhoz valóban szükséges pénzt illeti, az a véleményem, hogy ennek az alapja a hazai források jobb kihasználása kell, hogy legyen. Rengeteg pénzzé tehető erő rejlik ebben. Olyan lépések, mint a piacorientáció, a külkereskedelem liberalizálása, az árliberalizálás, csökkentik a gazdasági rendszerben a veszteségeket és a potenciális növekedés alapjául szolgálnak. GALLAI ANDREA A KÉK SZALAG BIZOTTSÁG AZ NSZK-BAN A Nemzetközi Kék Szalag Bizottság a müncheni Délkelet-Európai Társaság rendezésében megvitatta Magyarország gazdasági helyzetének időszerű kérdéseite, különös tekintettel a választásokat követő időszak fejleményére. A bizottság álláspontja az, hogy sem a gazdasági folyamatok eddigi irányzatai, sem a kormány eddigi tevékenysége nem indokolja az akcióprogram átdolgozását. Mivel a bizottság a jövőben a kormány felhatalmazása alapján, de továbbra is független tényezőként kíván működni, erről konzultációs megbeszélést kezdeményez a magyar miniszterelnökkel. A Kék Szalag Bizottság magyar és külföldi tagjait, illetve a szakértőket Bonnban és Münchenben vezető politikusok és gazdasági szakemberek fogadták. August R. Lang bajor gazdasági és közlekedési miniszter, a bizottság tagjaival folytatott tárgyalások során hangsúlyozta, hogy a Bajorország és Baden- Württemberg által felajánlott pénzügyi támogatás és az eddig rendelkezésünkre bocsátott hitelkeretek nem tekinthetők ellenszolgáltatásnak Magyarország politikai magatartásáért. Ezek a források az ország piacgazdasággá való átalakítását szolgálják. A miniszter elégedetlenségének adott hangot, amiért Magyarország csak lassan, vontatottan használja fel ezeket a hiteleket. A miniszter hangsúlyozta: belátja, hogy a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet nehéz és fájdalmas folyamat, de úgy ítéli meg, hogy az országnak — a kormánynak, a bankrendszernek és a vállalkozóknak — nagyobb aktivitást kellene tanúsítania a külföld által felajánlott erőforrások hasznosításában. A HÉT GRAFIKONJA A legnagyobb példányszámban kiadott szépirodalmi könyvek, 1989 Forrás: a KSH napokban megjelent 1989. évi Magyar statisztikai zsebkönyve KORSZERŰ KOHÁSZAT? Június elsejétől immár működik az Ózder Stahlwerk AG —Ózdi Acélmű Rt., azaz ÓÁRT. Alaptőkéje 50 millió nyugatnémet márka, illetve 1 milliárd 950 millió forint. Ennek a 30-30 százalékát adta a baden-badeni Korf KG és a frankfurti Metallgesellschaft. A részvények további 40 százaléka a jelenleg állami vállalatként még 2200 embert különféle szolgáltató tevékenységekkel foglalkoztató Ózdi Kohászati Üzemeké. A hajdani 13 200 fős nagyvállalatból eddig már tíz nem kohászati társaság jött létre. Ez a 11. vegyes vállalat azonban nem csak az embereket, hanem a profilt is átmentette. A hétfői sajtótájékoztatón — mely írásunk apropójául szolgál — dr. Lotz Ernő már nem mint az ÓKÜ vezérigazgatója, hanem a vegyes vállalat igazgatóságának elnökeként pörgette vissza az ózdi kohászat több mint fél évtizedes válságát. (Információnk szerint a megmaradt ÓKÜ-t a közeljövőben szanálják, amit éppen az ÓÁRT létrejötte tesz lehetővé.) A most megalakult vegyes vállalat ellen az elmúlt két évben két érv hangzott el a leggyakrabban: kilóg a magyar vaskohászat szerkezetátalakítás programjából és a német fél által hozott új technológia Brazílián kívül még sehol nincs kipróbálva. Az OÁRT mindenesetre megadta a megbízást az új OEF-acélmű építésére — 35 millió márkába kerül! — a frankfurti Korf Luigi Stahl Engineeringnek... — ez — A SZEGLETBEN MIT TESZ A TESZ? Ha valami fontos, akkor az biztosan, hogy a rendszerváltás ne csak a politikai, állami intézményekre terjedjen ki, hanem hassa át a társadalom, az emberek életét is. Ebből a szempontból fontos eseménynek tűnik, hogy a napokban a Hazafias Népfront átalakult TESZ-szé, azaz Társadalmi Egyesületek Szövetségévé. Annál is inkább, mert az elnökség több tagja is kijelentette, hogy az átalakuló szervezet (mozgalom?) elsőrendű feladatának tartja a civil társadalom mozgalmainak, szerveződéseinek összefogását, támogatását. A probléma csak az, hogy a közhangulatot és a közvélekedést nem lehet egy-egy szándéknyilatkozattal megváltoztatni. A pártállamhoz közvetlenül vagy akár csak közvetetten kapcsolódó intézmények — így a Hazafias Népfront is — több évtized alatt eljátszották a tekintélyüket, s teljesen érthető, hogy önfenntartó, önmegújító törekvéseiket nem fogadja lelkesült tapsvihar, sokkal inkább közömbösség, s rosszabb esetben ellenszenv. Talán nem is véletlen, hogy azok a szervezetek, amelyek eddig bejelentették csatlakozásukat a TESZ-hez, nem tekinthetők a legnagyobb taglétszámúaknak, a legjelentősebbeknek, vagy inkább fogalmazzunk úgy: a csatlakozók listája még enyhén szólva hiányos. .. Természetesen az is felvethető a HNF-TESZ metamorfózissal kapcsolatban, hogy itt is lényegében néhány vezető hatalomátmentése történt meg, illetve „csak’ m ennyi történt. Talán ennél is fontosabb probléma azonban, hogy az állampolgárok szabad szerveződéseinek az ügyét nem egy szabadon, önkéntes alapon megszerveződött szövetség kívánja összefogni, hanem egy hagyományosan felülről való irányításra — és irányítottságra! — berendezkedett intézmény. Ha valamit, akkor éppen a civil társadalmat a helyi, lokális, állampolgári lét szféráját lehet a legkevésbé felülről organizálni, intézményesíteni. A legegészségesebb az lenne, ha a civil kezdeményezések által létrejött egyesületek, testületek, csoportok stb. önmaguk hozzák létre a maguk igazán vállalható szövetségét, mert hiszen azt mindannyian a magukénak éreznék. Tehát bárki bármit is tesz, megalakult a TESZ. Kívánom, működjék jól, hatékonyan. De méginkább kívánom, hogy minél hamarabb jöjjenek létre erős és magabiztos konkurensei... FRICZ 1990. JÚLIUS 5.