Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-05 / 27. szám

METSZET Az elmúlt hét az áremelések körüli viták jegyében telt. Szerdán úgy nyilatkozott a pénzügyminiszter, hogy ha lesz is áremelés, akkor ennek szerinte elsősorban csak az élvezeti cikkekre, a szeszre és a cigarettára kellene vonatkoznia. Ehhez képest pénteken a kormányszóvivői tájékoztatón bejelentették az energiaárak és az üzemanyagok árának emelését is. Lassan tényleg luxus lesz a fűtés, a világítás, no meg az autózás is. A kormány nem nézi azonban tétlenül a szegények további elszegényedését, ezért 200 millió forinttal megnövelte a szociális kiadásokra fordítható keretet. Országosan. Erről az összegről a képviselők javadalmazása jut eszembe, erről szintén sokat hallhattunk a múlt héten. Emlékeztetőül: a 386 képviselő évi 240 millió forint fizetést vesz fel mindaddig, amíg a miniszteri fizetéseket nem emeli a T. Ház. Utána pedig többet. Az egyensúly érdekében nemcsak a bevételeit növeli a költségvetés, hanem a kiadásait is csökkenti, főként a támogatások csökkentése révén. Arról nem szólt a bejelentés után Matolcsy György államtitkár, hogy vajon a különféle exporttámogatások leépítése nyomán várható-e dollárbev­étel-csökkenés is, vagy pedig csupán arról van szó —­ hiszen így július elején már túl vannak a cégek a jelentősebb üzletkötéseken —, hogy a mézet utólag letörlik a madzagról. Ami pedig a mézet illeti, elképzelhető, hogy visszakerül a madzagra, abban a pillanatban, amint újabb forintleértékelésre kerül sor... HÍREK MÉRNÖK­SZAKSZERVEZET Ma, amikor a mérnökök és tech­nikusok száma meghaladja az or­szágban a százezret, vajon sok­nak vagy kevésnek kell-e tekinte­ni a napokban megalakult mér­nökszakszervezet 800 fős tagsá­gát? A Mérnökök és Techniku­sok Szabad Szakszervezete fel­vette a kapcsolatot az Értelmisé­gi Szakszervezetek Szövetségé­vel is. 4 KÖZLEMÉNY A Magyar Agrárkamara ügy­veze­tősége néhány napja közleményt adott közre, amelyet eljuttatott szerkesztőségünknek is. Hely­szűke miatt ebből csupán egyet­len gondolatot emelünk ki: az ag­rárkamara felhívja tagjait, hogy határolják el magukat a mind sű­rűbben megnyilvánuló szélsősé­ges nyilatkozatoktól, amelyek gá­tolják a nemzetközileg ma még elismert agrárvertikum fejlődé­sét. A tulajdonreform — ami több, mint a föld­tulajdon reform­ja — szükséges, de olyan mód­szerekkel, amely az elért színvo­nalat emeli és nem veszélyezte­ti... Az ágazat sürgető érdeke egy valóságos és teljes agrárpia­ci rendtartás megalkotása. HÉTKÖZBEN KÁR LENNE LEÉRTÉKELNI AZ ORSZÁGOT INTERJÚ AZIZAU F. MOHAMEDDEL AZ IMF IGAZGATÓJÁVAL Bár az IMF-nek tagadhatatlanul nagy gyakorlata van az eladósodott, valamint a gazdaságát átépíteni kívá­nó országokkal kapcsolatosan, Önök most egy olyan helyzetben kényszerülnek tanácsot adni, mely­ben a kelet-európai térség speciális gazdasági-politikai berendezkedése miatt még az IMF is gyakorlatlan.­ ­• Azizali F. Mohammed, az IMF igazgatója:Valóban, a ke­let-európai nagy váltás olyan helyzet, amelyre történelmünk­ben még nem volt példa. Tudjuk azonban honnét indultak — neve­zetesen a szocializmusból —, s tudjuk, hová kívánnak eljutni — nevezetesen a piacgazdaságba. Ez utóbbit tekintve pedig van bő­séggel tapasztalat, az átmenettel kapcsolatban pedig elképzelés. Három dolgot szeretnék kiemel­ni, melyeket — véleményem sze­rint — a folyamat során kiemel­ten figyelni kell. Az egyik kiindu­lópontja, hogy a részletek önma­gukban nem működőképesek. Le­hetetlen tehát kiragadni a piac­­gazdaságokra jellemző ismérvek közül néhány fontosat, azokat megvalósítani, majd azt hinni, hogy ez már maga a piacgazda­ság, s hogy az működni is fog. A második fontos tanulság, hogy nem elég az átfogó reformokat el­kezdeni, ezeket megfelelő gyor­sasággal és határozottsággal kell végrehajtani, a túlzott fokozatos­ság kárt okozhat. A harmadik pe­dig az, hogy a gyökeres változás előtt mindenképpen kívánatos, hogy az ország gazdasága egyen­súlyban legyen. Ez elengedhetet­len feltétele annak, hogy az or­szág integrálódjon a világgazda­ságba. Ehhez — egyebek között — a kelet-európai árszínvonalak­nak is közeledniük kell a világpi­aci árakhoz. Természetesen ez inflációval jár. Lényeges azon­ban, hogy ez egyszeri legyen, és ne menjen át inflációs folyamat­ba. A kelet-európai országokban nem csupán a gazdaságot, ha­nem a politikai rendszert is meg­változtatják, s ezzel együtt a tár­sadalom mentálisan, kulturálisan is változik. Ami így együtt való­ban különleges helyzet. Kelet-Európa az IMF felfogásában egy egység, vagy például a Szovjet­unióval kapcsolatban külön elképze­lésük van?­­• A Szovjetuniót véleményem szerint külön kell kezelni. Már csak azért is, mert ott 70 éves ha­gyománya van a centralizált rend­szernek. Hetven év — ez három korosztály! A többi kelet-euró­pai országban negyven év telt el, és egy-két generáció húzódott át a központosított rendszerrel. Nem közömbös az sem, hogy a Szovjetunión kívül a többi kelet­európai ország jóval kisebb gaz­daság. Ezért eddig is és ezután méginkább erős kapcsolatra van szüksége a külvilággal. A Szov­jetunió földrésznyi gazdaság, ahol a mentális elszigeteltség mellett a gazdasági izoláció vég­ső soron megvalósulhat. Alapve­tő különbség, hogy a Szovjet­unióban az eddigi politikai refor­mok kevésbé látványosak, mint a közép-kelet-európai országok­ban. A többféle és egyszerre lezajló válto­zásokhoz, mint minden átalakítás­hoz, igen sok pénzre van szükség. Ennek megszerzésének egyik mód­ja, ha a megtermelt javakból szárma­zó jövedelem az országon belül ma­rad. Kohl nyugatnémet kancellár pél­dául ebből kiindulva ötéves adós­­ságkamat-fizetési moratóriumot in­dítványozott a változásban lévő ke­let-európai országoknak. Ezt a köny­­nyítést elfogadhatónak tartja az IMF?­­- Véleményem szerint hiba len­ne, ha ezt például Magyarország kérné. Az Önök országának még mindig jó a hírneve. Kár lenne le­értékelni az országot, ez nagyon hibás lépés lenne. Ami pedig a változásokhoz valóban szüksé­ges pénzt illeti, az a vélemé­nyem, hogy ennek az alapja a ha­zai források jobb kihasználása kell, hogy legyen. Rengeteg pénzzé tehető erő rejlik ebben. Olyan lépések, mint a piacorien­táció, a külkereskedelem liberali­zálása, az árliberalizálás, csök­kentik a gazdasági rendszerben a veszteségeket és a potenciális nö­vekedés alapjául szolgálnak. GALLAI ANDREA A KÉK SZALAG BIZOTTSÁG AZ NSZK-BAN A Nemzetközi Kék Szalag Bi­zottság a müncheni Délkelet-Eu­rópai Társaság rendezésében megvitatta Magyarország gazda­sági helyzetének időszerű kérdé­sei­te, különös tekintettel a válasz­táso­kat követő időszak fejlemé­nyé­re. A bizottság álláspontja az, hogy sem a gazdasági folya­matok eddigi irányzatai, sem a kormány eddigi tevékenysége nem indokolja az akcióprogram átdolgozását. Mivel a bizottság a jövőben a kormány felhatalmazá­sa alapján, de továbbra is függet­len tényezőként kíván működni, erről konzultációs megbeszélést kezdeményez a magyar minisz­terelnökkel. A Kék Szalag Bizottság ma­gyar és külföldi tagjait, illetve a szakértőket Bonnban és Mün­chenben vezető politikusok és gazdasági szakemberek fogad­ták. August R. Lang bajor gazda­sági és közlekedési miniszter, a bizottság tagjaival folytatott tár­gyalások során hangsúlyozta, hogy a Bajorország és Baden- Württemberg által felajánlott pénzügyi támogatás és az eddig rendelkezésünkre bocsátott hitel­keretek nem tekinthetők ellen­szolgáltatásnak Magyarország politikai magatartásáért. Ezek a források az ország piacgazdaság­gá való átalakítását szolgálják. A miniszter elégedetlenségének adott hangot, amiért Magyaror­szág csak lassan, vontatottan használja fel ezeket a hiteleket. A miniszter hangsúlyozta: belát­ja, hogy a tervgazdaságból a piac­­gazdaságba való átmenet nehéz és fájdalmas folyamat, de úgy íté­li meg, hogy az országnak — a kormánynak, a bankrendszernek és a vállalkozóknak — nagyobb aktivitást kellene tanúsítania a külföld által felajánlott erőforrá­sok hasznosításában. A HÉT GRAFIKONJA A legnagyobb példányszámban kiadott szépirodalmi könyvek, 1989 Forrás: a KSH napokban megjelent 1989. évi Magyar statisztikai zsebkönyve KORSZERŰ KOHÁSZAT? Június elsejétől immár működik az Ózder Stahlwerk AG —Ózdi Acélmű Rt., azaz ÓÁRT. Alaptő­kéje 50 millió nyugatnémet már­ka, illetve 1 milliárd 950 millió forint. Ennek a 30-30 százalékát adta a baden-badeni Korf KG és a frankfurti Metallgesellschaft. A részvények további 40 százalé­ka a jelenleg állami vállalatként még 2200 embert különféle szol­gáltató tevékenységekkel foglal­koztató Ózdi Kohászati Üzeme­ké. A hajdani 13 200 fős nagyvál­lalatból eddig már tíz nem kohá­szati társaság jött létre. Ez a 11. vegyes vállalat azonban nem csak az embereket, hanem a pro­filt is átmentette. A hétfői sajtótájékoztatón — mely írásunk apropójául szolgál — dr. Lotz Ernő már nem mint az ÓKÜ vezérigazgatója, hanem a vegyes vállalat igazgatóságá­nak elnökeként pörgette vissza az ózdi kohászat több mint fél év­tizedes válságát. (Információnk szerint a megmaradt ÓKÜ-t a kö­zeljövőben szanálják, amit éppen az ÓÁRT létrejötte tesz lehető­vé.) A most megalakult vegyes vállalat ellen az elmúlt két évben két érv hangzott el a leggyakrab­ban: kilóg a magyar vaskohászat szerkezetátalakítás programjából és a német fél által hozott új tech­nológia Brazílián kívül még se­hol nincs kipróbálva. Az OÁRT mindenesetre megadta a megbí­zást az új OEF-acélmű építésére — 35 millió márkába kerül! — a frankfurti Korf Luigi Stahl Engi­­neeringnek... — ez — A SZEGLETBEN MIT TESZ A TESZ? Ha valami fontos, akkor az biztosan, hogy a rendszerváltás ne csak a politikai, állami intézményekre terjedjen ki, hanem hassa át a társadalom, az emberek életét is. Ebből a szempontból fontos eseménynek tűnik, hogy a napokban a Hazafias Népfront átala­kult TESZ-szé, azaz Társadalmi Egyesületek Szövetségévé. Annál is inkább, mert az elnökség több tagja is kijelentette, hogy az átalakuló szervezet (mozgalom?) elsőrendű feladatának tartja a civil társadalom mozgalmainak, szerveződéseinek összefo­gását, támogatását. A probléma csak az, hogy a közhangulatot és a közvélekedést nem lehet egy-egy szándéknyilatkozattal megvál­toztatni. A pártállamhoz közvetlenül vagy akár csak közvetetten kapcsolódó intézmények — így a Hazafias Népfront is — több év­tized alatt eljátszották a tekintélyüket, s teljesen érthető, hogy ön­fenntartó, önmegújító törekvéseiket nem fogadja lelkesült tapsvi­har, sokkal inkább közömbösség, s rosszabb esetben ellenszenv. Talán nem is véletlen, hogy azok a szervezetek, amelyek eddig be­jelentették csatlakozásukat a TESZ-hez, nem tekinthetők a legna­gyobb taglétszámúaknak, a legjelentősebbeknek, vagy inkább fo­galmazzunk úgy: a csatlakozók listája még enyhén szólva hiá­nyos. .. Természetesen az is felvethető a HNF-TESZ metamorfózissal kapcsolatban, hogy itt is lényegében néhány vezető hatalomát­mentése történt meg, illetve „csak’ m ennyi történt. Talán ennél is fontosabb probléma azonban, hogy az állampolgárok szabad szer­veződéseinek az ügyét nem egy szabadon, önkéntes alapon meg­szerveződött szövetség kívánja összefogni, hanem egy hagyomá­nyosan felülről való irányításra — és irányítottságra! — beren­dezkedett intézmény. Ha valamit, akkor éppen a civil társadalmat a helyi, lokális, állampolgári lét szféráját lehet a legkevésbé felül­ről organizálni, intézményesíteni. A legegészségesebb az lenne, ha a civil kezdeményezések által létrejött egyesületek, testületek, csoportok stb. önmaguk hozzák létre a maguk igazán vállalható szövetségét, mert hiszen azt mindannyian a magukénak éreznék. Tehát bárki bármit is tesz, megalakult a TESZ. Kívánom, mű­ködjék jól, hatékonyan. De méginkább kívánom, hogy minél ha­marabb jöjjenek létre erős és magabiztos konkurensei... FRICZ 1990. JÚLIUS 5.

Next