Figyelő, 1990. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-26 / 30. szám
dattal úgy jellemez, hogy „köröznek a keselyűik Kelet-Európa felett”. Az említett térséggel foglalkozó fejezet a következő főbb megállapításokat, illetve aggodalmakat tartalmaz. • A régió országainak nagyon óvatos privatizációs politikát kell folytatniok, a magánbefektetéseket, valamint a joint venture-ök megjelenését nem tekinthetik mindent gyógyító orvosságnak. „Ugyanis igen nagy a kockázata annak, hogy ebben a térségben a magánbefektetők tevékenységét sokkalta inkább rabló jellegű manőverek, mint a hosszú lejáratú fejlesztés koncepciói jellemzik majd. A régió országainak — az OECD szerint — „egyrészt kínzó szükségük van devizára, másrészt hallatlanul homályos információik vannak az állami tulajdon tényleges piaci értékéről, ami különösen sebezhetővé teszi őket.” • Az OECD szkeptikusan szemléli a kelet-nyugati gazdasági együttműködés méreteit és hatásait. „A közép és kelet-európai országok felé áramló források makroökonómiai jelentősége valószínűleg igen szerény marad” — mondja. A jelentésben megemlített egyetlen kivétel Kelet- Németország, ahol nagyszabású beruházási hullám várható. • A jelentés szerint különleges probléma, hogy a külföldi erőforrások hatékony felhasználása az intézményi és szerkezeti ügyi források a maguk összességében ellensúlyozni tudják-e azt a veszteséget, amely abból fakad, hogy ezek az országok elvesztik azokat az előnyöket, amelyeket a Szovjetunióból érkező olcsó energia jelentett a gazdaságunk számára. (Ennek a veszteségnek a nettó nagyságát az OECD évi 5 milliárd dollárra becsüli.) • Az OECD azt ajánlja a térség országainak, hogy vonják le a tanulságot a súlyosan eladósodott fejlődő országok példájából. A tanulság pedig a szervezet szerint az, hogy a sikeres gazdasági fejlődés kulcsa nem elsősorban a külső pénzügyi eszközök bevonás A GNP NÖVEKEDÉSE AZ OECD-BEN, REÁLÉRTÉKBEN (Százalékos változások az előző évhez képest) Ország 1989 1990 1991 USA 3,0 23 23 Japán 4,9 4,7 4,0 NSZK 4,0 3,9 3,4 Franciaország* 3,7 3,1 2,9 Olaszország* 33 3,1 33 Nagy-Britannia* 23 0,9 13 Kanada* 2,9 2,0 2,6 A Hét Nagy összesen 33 3,0 3,0 A többi OECD-ország 3,8 23 2,7 OECD összesen 3,6 2,9 2,9 *GDP-növekedés MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS INFLÁCIÓ (Becslések és prognózisok) „a gazdaság külső erőforrások iránti igénye ezekben az országokban ma jóval nagyobb annál, mint amennyit a következő jó néhány évben hatékonyan fel tudnának szívni.” Az OECD valójában még azt a kérdést is felveti, hogy a Nyugatról beáramló pénznyerőknek, amelyek sorából hármat emel ki: piacorientált szerkezeti döntések radikális és gyors politikai elfogadása; az exportlehetőségek minél teljesebb kihasználása; nyílt importpolitika, amely versenykényszerbe hozza a belső termelési apparátust. Munkanélküliségi ráta (százalék) Inflációs ráta (százalék) 1990 1991 1990 1991 USA 5,3 5,4 4,8 4,6 Japán 2,2 2,3 2,8 2,5 NSZK-Németország 6,1 5,9 2,6 3,3 Franciaország 9,3 9,2 3,0 2,8 Nagy-Britannia 6,1 6,5 4,5 5,3 Olaszország 12,2 12,3 6,1 5,6 Kanada 7,7 8,2 4,4 5,2 A többi OECD-ország 8,8 8,8 8,0 7,2 OECD összesen 6,4 6,5 4,6 4,4 Az Interglob Szállítmányozási és Kereskedelmi Vállalat július 1-jén a Budapest VI., Révay utcai központjából elköltözött. Új címe: Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 10. Központi telefonszám: 153-1933 A vezérigazgató telefonszáma: 142-8507 A termelési vezérigazgató-helyettes telefonszáma: 142-1913 A gazdasági vezérigazgató-helyettes telefonszáma: 142-0365 Telex: 22-6544 Fax: 142-7187 Új elmén bővülő szolgáltatással áll tisztelt megbízói rendelkezésére. 1990. JÚLIUS 26. NEMZETKÖZI GAZDASÁG NÉZŐPONT: PARASZTHÁBORÚ? (g.e.) Méghozzá, hogy kicsit történelmiek legyünk, a német parasztháború. Úgy tűnik, hogy az egyesülés előtt álló Németország keleti részére is átcsap a fejlett világ megoldatlan mezőgazdasági konfliktusa. A nyugatnémet agrárlobby aggódik amiatt, hogy az olcsó keletnémet tej lenyomja a szubvencionált árakat. Ezért azt követelik, hogy az állam (értsd az egységes Németország, de különleges csatornákon keresztül már most a bonni gazdaságvezetés) mesterségesen magas árakon vásárolja fel a keletnémet tejet, hogy azután egy újabb szubvenciós lökés segítségével olcsóbbá téve, dömpingáron öntse a világpiacra. Ez csak a küzdelem legújabb, apró példája. Az igazi harc Texasban, a Houston városában tartott legutóbbi hetes csúcson lépett legújabb fejezetébe. Részletei azonban csak most szivárognak ki, miután a Szovjetunió megsegítésének problematikája minden mást elhomályosított, a közös közlemény pedig az agrárproblémákat szándékosan „lekerekített” formában említette. A dolog lényege az, hogy a mezőgazdaság sehol sem működik hatékonyan és hasznot hajtóan szubvenció nélkül — ott sem, ahol termelési színvonala a legmagasabb. Az úgynevezett „szabadpiaci országok” valójában hatalmas szubvenciókkal támogatják mezőgazdaságukat, s ebben a vonatkozásban nem lehet szabadpiacról beszélni. Az adófizetők és fogyasztók az iparosított országokban évenként 245 milliárd dollárt költenek a mezőgazdasági árak magas szinten tartására. Ebből az összegből az Egyesült Államok viszonylag keveset, 32 milliárdot költ, bár ez is csaknem 50 százalékkal több (évente), mint az a Szovjetuniónak javasolt gazdasági segély, amelyet a houstoni csúcson az Egyesült Államok megtagadott. Az amerikaiak álláspontja szerint a legnagyobb szubvenciót az EK, az Európai Gazdasági Közösség nyújtja parasztjainak. Csaknem hasonló méretűnek tartják azt a szubvenciót, amellyel Japán a maga rizstermelő gazdaságát támogatja. Ez utóbbi azonban kevesebb konfliktust okoz, mert a világpiaci mozgást nem zavarja. Az amerikai támadás fő célpontja ezért a közösség volt. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere Houstonban azt követelte, hogy 2000-ig számolják fel a Közös Piac mezőgazdasági szubvenciós rendszerét, beleértve a garantált árak szisztémáját és a mezőgazdasági behozatal elé emelt korlátokat is. Washington már azzal fenyegetődzött, hogyha a Közös Piac nem hajlandó kompromisszumra, akkor a GATT keretében 1986. óta folytatódó és a nemzetközi kereskedelmet gátló akadályok felszámolását célzó tárgyalásokat (a legújabb szakasz neve: Uruguay-forduló) kudarcra ítéli. A GATT korábbi „fordulói” során az ipari késztermékek vámszintjét átlagban 40 százalékról 5 százalékra csökkentették — miközben amerikai felmérések szerint a mezőgazdasági termékek vámszintje az utóbbi 25 évben az átlagos 25 százalékról 40 százalék fölé emelkedett. A washingtoni követelés gyors teljesítése nem kevesebbet jelentene, mint az Európai Közösség agrárrendszerének felbontását. Nyugat-Európa egyébként rendkívül fejlett, termelékeny és természetesen magántulajdonon alapuló mezőgazdasága csak úgy képes életben maradni, hogy a parasztoktól magasan a világpiaci szint felett veszik át termékeiket; az olcsó import beáramlását vámokkal és kvótarendszerrel akadályozzák, majd a többletterméket dömpingáron értékesítik külső piacon. (Lásd: a keletnémet tejpélda). Az EK teljes költségvetésének kétharmadát költi erre a mezőgazdasági rendszerre, amely a világgazdaság egyik „időzített bombája”. Nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is. Nyugatnémet becslések szerint a szisztéma feladása egycsapásra 30 százalékkal csökkentené a német parasztok jövedelmét és 3,4 millió gazdát tenne földönfutóvá. KÖRKÉP NYUGAT-EURÓPA GYENGÜLŐ AUTÓPIAC Öt évig tartó szakadatlan rekordok után júniusban először számottevően visszaesett Nyugat-Európában az új autók eladási forgalma. Nem végleges adatok szerint 1 milliárd 87 millió kocsit értékesítettek, 10,3 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. A visszaesés — bár eltérő mértékben — egyaránt érintette az öt legnagyobb felvevő piacot: az NSZK-t, Olaszországot, Franciaországot, Angliát és Spanyolországot. A legnagyobb mértékben — 21 százalékkal — Spanyolországban csökkent az értékesítés, Angliában 18,3, Franciaországban 8,9, az NSZK-ban 6,7 és Olaszországban 5,7 százalékkal. A forgalom túlnyomó többségét adó 17 ország közül 14-et érintett a visszaesés, s csupán három országban értékesítettek több autót, mint tavaly júniusban: Dániában, Norvégiában és Görögországban. A júniusi meredek zuhanás következtében az első félévi összesített forgalom 7,2 millió darabbal, azaz 0,6 százalékkal alatta maradt a tavalyi első hat hónapénak. Bár a vizsgált 17 ország közül 11-ben a tavalyi első félévhez viszonyítva több kocsit adtak el, a többi hatban — beleértve Angliát és Spanyolországot — nem sikerült elérni a tavalyi azonos időszak értékesítési volumenét. Féléves szinten a legnagyobb visszaesés Finnországban (18,9 százalék) és Svédországban (16,9) következett be. A júliusi adatok megerősíteni látszanak a nagy nyugat-európai autógyárak korábban többször is kiadott prognózisát, amely szerint — öt éve tartó eladási rekordok után — az idén megkezdődik a kereslet gyengülése. Több nagy cég — köztük a Fiat és a Peugeot — szerint a fokozódó versny miatt az idén a nyereségek csökkenésével kell számolni. A vezető konszernek közül a Volkswagen (beleértve az Audit és a Seatot) az első félévben elért 15,2 százalékos piaci részesedésével tovább erősítette öt éve tartott elsőségét. Nagy versenytársa, a Fiat (a Lancia, Alfa Romeo, Ferrari és Innocenti márkákkal együtt) 14,9 százalékkal tartja a második helyet. Sorrendben a Peugeot (a Citroennel együtt) következik (12,9), majd szorosan utána a General Motors (Opel/Vauxhall és Saab) 11,8, illetve a Ford 11,4 százalékkal. Japán kocsikból az első félévben összesen 800 ezer darabot adtak el, s ezzel 11 százalékra nőtt részesedésük a nyugat-európai piacon. BRIT MEZŐGAZDASÁG KÖRNYEZETVÉDELEM A brit mezőgazdasági minisztérium — egyelőre kísérleti időszakra — környezetvédelmi programot dolgozott ki. E szerint az abban résztvevő mintegy 100 marha- és juhtenyésztő prémiumot kap a minisztériumtól, ha termelését legalább 20 százalékkal csökkenti, s ezt a szintet öt évig tartja. A cél az, hogy kevésbé intenzív gazdálkodással — például kevesebb műtrágya és növényvédőszer alkalmazásával — csökkentsék a földre ható környezeti ártalmakat. Átfogó tapasztalatok szerzése érdekében a résztvevő gazdálkodókat az ország különböző területeiről választották ki. Ezektől elvárják, hogy változatlanul megőrizzék a természeti környezetet, így például a fákat, vízfolyásokat, fenntartható épületeket, mezőket, sőt lápos területeket. A legeltetésre, illetve takarmány termelésére használt terület nagyságát nem csökkenthetik az 1989. évinél kisebbre. Azoknak az állattartóknak, akik ezeket a feltételeket teljesítik, szarvasmarhánként 55 font, illetve juhonként 14 font prémiumot fizetnek, amennyiben a „de-intenzifikálási” program miatt éves értékesítési bevételük legalább 20 százalékkal csökken. LIBANON ÖSSZEOMLÓ GAZDASÁG A libanoni gazdaság az összeomlás küszöbén áll, amiben — a 15 éve tartó polgárháború pusztításain túlmenően — az arany árának esése is közrejátszik. Emiatt az ország aranytartalékainak értéke az utóbbi másfél évben 500 millió dollárral csökkent s ma már csak 3,2 milliárd dollár. Ugyanakkor a központi bank valutatartalékai 1 milliárd dollárról 650 millióra estek vissza. A kormány több külföldi országhoz fordult gazdasági segélynyújtás iránti kérelemmel, de egyelőre nem sok eredménnyel. Az Arab Ligának az a bizottsága, amelynek feladata egy libanoni békekoncepció kidolgozása, 2 milliárd dolláros segélyalapot hagyott jóvá, de szakértők szerint legalább 21 milliárd dollár kellene csupán az elpusztult infrastruktúra helyreállításához. Bankkörök ismeretei szerint a libanoni állampolgárok külföldre menekített vagyona 30 milliárd dollárra tehető, s úgy vélik, hogy szlárd béke megteremtése esetén ennek számottevő része visszakerülhetne az országba. Ennek azonban egyelőre kevés a valószínűsége. 15